Tolna Megyei Népújság, 1970. december (20. évfolyam, 281-305. szám)
1970-12-03 / 283. szám
► 2 Dobosy Imre; kezdeni 19. A láda szépen emelkedik felfelé, mindjárt eléri a szekér fenékdeszkájának magasságát, ekkor azonban Mógi vad jajdulással kap a hasához, a láda elbillen. Sitkény mag a gazda alig győznek elugrani előle. Mi a hétszentség van a hasadban? Nem tudom, gazda úr, mintha kést löktek volna bele. Nahát, te nyamvadt piszok, szaladj csak, keríts valakit magad helyett. -Nem kell, gazda űr, már múlik. Ne pofázz, .mássz le onnan, te meg, Sitkény, kapaszkodj fel. Gallai a szemét törli, istenem, bazári majmot csinálnak a gazdából. A cselédek ledobják kabátjukat, helyet keresnek a lábuknak, fennszóval biztatják egymást, újra nekigyűrkőZnek. Most Mógi nyomja, Sitkény húzza. A válságos magasságnál Badalik fültépő nagyot üvölt, el ne eresszétek disznók megint, erre akkorát emelnek rajta, a láda átlendül a szekér oldalán, döbbenve esik a kavicsos útra. Fésűs Járó is mosolyog, egyre jobb az egész, addig játszanak a ládával, míg az oroszok ide nem érnek. Közben a majoriak sorba előszállingóznak a cselédházakból, falkába verődnek a kútnál. Különös, de közülük senki sem nevet. Az asszonyok bátortalanul szipognak, az emberek komoran bámulják a kastély előtti sürgés-forgást. Valami korcs kutya kezd vonítani, orrát a hideg szélnek fordítva, oldalba rúgják. Hirtelen csend lesz, a barna láda, mintha zsinóron húznák, felsiklik a szekérderékba. Két csendőr jön a szélső cselédház felől, közrefogva hozzák Dornicsot, Jellemző, mondja Fésűs Járó,'még elmenni se tudnak csendőr nélkül, Badalik a fejét csóválja, látod te ostoba vadrác, kár volt makacs- kodni, úgyis menni kell: és miért nincs tarisznyád, miért nem pakoltál élelmet az útra? Sitkény felkapja kabátját, ravasz malacképe ijedten megnyúlik, majd én hozok neki valamit, és elszalad. A csendőrök a hintóig kísérnék Dornicsot, jelentést kell tenni a bárónak, Gáldy azonban türelmetlenül int, indulni akar. A Duna felől vadászgép bukkan ki a rongyokra szakadt felhők közül, sivítva ereszkedik lejjebb. Fenébe is, mondja Gallai, még közibénk cser- dít. A vadászgép mélyre lecsap, szinte súrolja a víztorony hegyét, de nem lő, egy kör után felhúz a magasba, délnek fordul. Deső rám néz, egyszerre mondjuk, Rata. Egy sovány, szalmaszőke hajú, lapos mellű asszony, Dornics felesége, sikoltozva szalad ki a szélső házból, de nem mer továbbmenni a kútnál, kezét hasára szorítva megáll, és elhallgat. A csendőr szakaszvezető elengedi Dornics karját. Tedd a dolgod, ne ellenkezz, nem lesz annak jó vége. Nyúlarcú, csontos, nagy fülű ember a csendőr, nem beszél gorombán, restellkedve néz körül. Dornics mozdul a szekere iránt, kezét is emeli, nagyon szereti a lovait, szereti tenyérrel megtapogatni őket. De aztán elfordul, megy visszafelé lassan, mint' akinek semmi keresnivalója a kastélynál. Badalik elébe térül, botját emeli. Dornics kitér, megy tovább. Állj, mondja idegesen a szakaszvezető. A fiatalabb csendőr lekapja puskáját, a kocsis után szalad. Amikor utoléri, szuronnyal tereli visszafelé. Dornics nem szólt semmit, bárgyún huzakodva megy a szekérig, mint a kötélre fogott állat, innen fent- ről mindenképpen olyannak látszik az egész, mint mikor az emberek körülkerítenek egy engedetlen állatot, de mihelyt a csendőr odébb emeli szuronyát, megint megfordul. Elég, mondja a báró keményen. A szakaszvezető nyakon ragadja Dornicsot, odapenderíti a lovai mellé. Nyúlarca vörös. Az istenedet, hát mi ez, mondja lihegve. Dornics rácul káromkodik, vakkantó torokhangon, hirtelen neki- ugrik a csendőrnek. A szakaszvezető puskatussal lökné vissza, de a kocsis meggörbedve ugrik, fővel a csendőr hasának, melle helyett állón éri az ütés. Idáig hallatszik a reccsenés. A szakaszvezető hátrálva lóbálja puskáját. Marha, mondja, és nekiveti hátát a szekér oldalának, te vagy az oka, én nem így... Dornics estéből négykézlábra áll, csendben van, nyöszörögni se tud, állkapcsa lóg, szája sarkából véres nyál folyik. Tarba szétlök minket, a ringyó anyjukat, adok én nekik. Deső rákiált, itt maradsz. Tarba szeme vörös, de főhadnagy úr, ezt csak úgy bámulni, a kutya úristenit... Itt maradsz! Fésűs Járó dühöng, ha neki fegyvere volna, tudná, mit tegyen. Deső megvetően feleli, hogyne, egy szál puskával kiirtanád a csendőröket, aztán az egész őrsöt, a nyilasokat, a németeket, a vezérkart, hát miért nem szaladsz, tessék a pisztolyom, ha olyan veszett nagy hősködés dúl benned. Ezek is csak a dolgukat teszik, dörmögi Berki, ez a dolguk, ezt parancsolták nekik, Fésűs Járó karót ránt ki a helyéből, kettétöri a térdén, földhöz vágja tehetetlen mérgében. Sitkény jön a cselédházak felől, degeszre tömött vászontarisznyát lóbál. Amint megpillantja a még mindig négykézláb álló Dornicsot, a kitárt kapu szárnyába kapaszkodik, berogy a térde. Badalik azonban elébe siet, karon kapja, feltuszkolja a szekérre, te mégy, ez az állat elbánt magával. Meleg kabát sincs rajtam, és a zsebemben egy krajcár... Mozgás, ne kezdd te is, de azt megmondom, a lovakra vigyázz, mert lenyúzom a pofádról a bőrt. Sitkény hallgat, szélütötten ül a bakon, fogja a vászontarisznyát. Gondolom, elkeseredetten átkozza a szolgálatkész fejét, maradt volna otthon, ha már elpucolt. Indulás, mondja a báró, a hintóhoz megy, nem nézve senkire. Vasderesét Sitkény szekere mögé kötik, a saroglyához. Az öreg inas szalad ki a kastélyból, kezében szíjjal átkötött, fekete bőrönd, vékony fekete felöltője lobog rajta, mint a palást. Méltóságos uram, méltóságos uram. Gáldy kidugja fejét a hintó ablakán. Nem, mondja kurtán, a te ko- * rodbán maradjon az ember, ahol van. De méltóságos uram, hogy is lenne az, nélkülem... öltözni se tetszett egyedül, még soha, méltóságos asszonyom, ne tessék engedni.. 1 A báró int, a kocsis a lovak közé csattint. Badalik görnyedten áll a feljáró előtt, kalapja a kezében. Kisüt a nap, a víztorony bádogteteje fehéren ragyog. A szekerek csikorogva gázolják a sárga kavicsot, itt nem volt szabad szekérnek bejárni, minden reggel gereblyézték az utat, a vasderes nyerít, rángatja a saroglvát. (Folytatjuk.) MUAiAaáAiUiÁAAAUiiUaUiiUAAAAUiaiUiiAUiiáUiÁAl. Szibéria csodálatos földje I. „Kőolajkontinensu A kőolaj a XX. század nyers, anyaga: különféle üzemanyagok, a kőolaj kémia változatos termetei, szintetikus, fémpótló és műanyagok készülnek belőle. Ám a kémikusok véleménye szerint ezzel még korántsem merítették ki valamennyi alkalmazási területét. Nincs kizárva, hogy éppen a kőolaj segítségével sikerül minimális ráfordítással megvalósítanunk az élelmiszerbőséget földünkön. Ehhez persze az éti fehérjék gyártási eljárásainak gyökeres forradalmasítása is szükséges. Századunkban, az atom és a kőolaj korában azonban a kőolaj és földgáz kutatása egyre nehezebbé válik. A természettől önként felkínált, patakokban folyó kőolaj és a hatalmas oszlopokban feltörő földgáz képe immár a múlté. Uj lelőhelyeket keresve, ma már a sivatagokban, a' távoli tundrá—kon, a tengerek mélyén és az áthatolhatatlan dzsungelekben kell kutatni. Az elmúlt évtizedben gazdag készletekre bukkantak az afrikai homokban, Alaszka sarkvidéki részén valamint Nyugat-Szibériá taj- gáiban és tundráin. Nyugat-Szrbéria. . . Nemrég csupán a földrajztudósok szolgálhattak részletesebb adatokkal róla. Alig fűződött hozzá más képzet, mint. hogy itt található bolygónk legnagyobb kiterjedésű síksága. Manapság azonban a „nyugat-szibériai alacsonyföld” meghatározáshoz egyre újabb és újabb jelzők társulnak: „a század felfedezése”, „aranykontinens”, „kőolajkontinens”, stb. Valameny- nyi jelző, — köztük az utóbbi is — jogos,*hiszen az itt feltárt hatalmas kőolaj- és földgázvidék egészen az Északi Jeges-tengerig terjed. .. .A kőolaj-szakemberek jól tudják, hogy az újonnan feltárt lelőhelyek korántsem mindig igazolják a hozzájuk fűzött reményeket. Jelenleg a világ kőolaj-kitermelésének 80 százalékát mindössze 100 lelőhely szolgáltatja: átlagban 400—500 feltárt lelőhely közül csak egy hozott jelentős sikert. Nos, Nyugat-Szibériában tíz ilyen „világklasszist” is találtak! Köztük az ürengoji lelőhelyet, amely négytrillió köbméteres gázkészletével egyedül áll a világon. És ezzel még korántsem értünk a feltárások végéhez. Szakemberek szerint a szibériai kőolajkontinensen még legalább egy tucat „óriás” felderítése várható. A természet persze nem könnyen hagyja feltárni titkait. A lelőhelyek többsége a tajgában és a tundrában, mocsarakkal és tavakkal övezett, A hőmérő gyakran mutat mínusz 60 Celsius fokot. ember nem járta vidéken, az örök fagy több száz méter vastag jéggel borított birodalmában fekszik. Télen a hőmérő gyakran mutat itt mínusz 60 Celsius fokot, nyáron pedig nincs menekvés a muslincáktól. Ürengoj például ezer kilométerre van a legközelebbi úttól, míg Szamotlor lelőhelyet a ha. sonló nevű, tíz méter mély tó vize borítja. Ezért kezdtek tehát hatalmas építkezésekbe Nyugat- Szibériában. Városokat és településeket, repülőtereket és vasutakat létesítenek itt, és máiéi is készült a tajgán áthaladó első, néhány ezer kilométernyi csővezeték. Az építkezések nemcsak mé-. reteik, hanem a műszaki rneg- -oldások miatt is egyedülállóak. Itt minden szokatlan, mindenhez leleményesség, eredeti ötletek, találmányok és újszerű gépek kellenek. Szibéria hallatlan üterrtben növekvő kőolaj-kitermelése rengeteg tudományos és műszaki problémát vetett fel. Megoldásukon több száz tehetséges mérnek és tervező dolgozik, — a lelőhelyeken és a tudományos intézetekben egyaránt. Mindezt azonban sok-sok erőfeszítés, kudarc, szíűós küzdelem előzte meg G. Gszírij apn! Következik: Lenin szava valóra válik lizer kiiuuieicrie a legközelebbi úttól.
