Tolna Megyei Népújság, 1970. december (20. évfolyam, 281-305. szám)
1970-12-23 / 300. szám
Akiket köt a hivatástudat és akik elhagyták a pedagóguspályát Tanítói oklevéllel a kormánykerék mögött ii. Kósza hírek szerint a szekszárdi Volán-nál négy-öt volt pedagógus is rója gépkocsivezetői beosztásban az utakat. Megbízhatóan a vállalat személyzeti osztálya nyújt tájékoztatást, a szekszárdi főnökség hatósugarában gépkocsivezetőként két képesített pedagógus dolgozik. Nyíró László tehergépkocsivezető mindig úton van, otthona Decsen, a szép nevű. de annál zsúfoltabb Tabánban található. Szüleivel együtt lakik akit keresek, az öregek mondják, hogy ritkán van itthon, vele nem igen lehet találkozni. — Véget ér a munkája, leszáll az autóról, aztán betér a presszóba, mindig későn jön haza — tájékoztat a súlyos beteg, asztmától gyötört édesanya. A harminchat éves gépkocsivezető családi állapota elvált, — mint a néni mondja — a két házasságban született három gyerek az anyáknál nevelődik. Tanítóképzőt végzett a fiú, de nemcsak most. ezelőtt is mással foglalkozott. Nem, nem tanított egyetlen percig sem. A képző befejezése után tiszti- iskolás lett, ott századosi rangig vitte; amíg le nem szerelték. Milyen az. édesanya? Szánja, sajnálkozik fia sorsának alakulása láttán. — Miért ment el a tanítóképzőbe? Erőltette valaki? • — Dehogyis, ő akarta. Rosz- szul választott, nem neki való. Semeddig nem tanított, mi is úgy láttuk, hogy nincs hozzá türelme. Akkoriban azt mondta a fiunk, jobb lesz így. mert tetszik tudni, ideges természetű lett. Hátha megüti valamelyik kisgyereket és akkor nagy' baj lesz — törül- geti a szemeit a férfi édesanyja. Leemeli a falról, megmutatja a berámázott családi fényképet, mely László fiukat második feleségével és kislányával ábrázolja. Pályát tévesztett, meglehetősen félresiklott életű emberré vált Nyíró László, aki tanítói oklevelét 1954-ben, Pécs városában vette kézhez. Eszébe jut-e vajon, felötlik-e benne, hogy tévesnek bizonyult elhatározásával a képzőben esetleg valakinek elfoglalta a helyét? * Teljesen ellentétes a két gépkocsivezető életútja. Maár Gyula, a Volán szekszárdi taxisofőrje kiegyensúlyozott ember. Kalocsán végzett, líceumi érettségit tett. Először Kakasdon, majd Sióagárd községben volt nevelő. Tizennyolc esztendő után vált meg a tudatosan élethivatásul választott pályától. A kifogástalan megjelenésű, jóvágású tanító ez év szeptemberében vette át „kilépett’ bejegyzéssel ellátott munkakönyvét. Az ő esetében szó sem lehet pályatévesztésről, hiszen ennyi időn át nem lehet hivatás- tudat nélkül tudást öntöget- ni az alsótagozatos, kedves, gyámoltalan kis nebulók fejébe. Amikor elmondom, hogy mint volt pedagógust keresem, észrevehetően meglepődik. Megtorpanás látszik az arcán, szembetűnnek az udvariasság és vonakodás ellentétes érzései. Talán túl friss és fájdalmas a csaknem l ét évtizedes kötelék eltépése? Viszolygásához esetleg ez is hozzájárulhat. Hol a határ? Meddig magánügy, hol kezdődik a közügy? Hogy ki milyen munkát vállal, az magánügy, alkotmányos joga, tegye ha van rá lehetősége. Abban viszont egyet értünk, hogy a képesített pedagógus — akire költött a társadalom — távozása már közüggyé válik, különösen napjainkban, amikor pedagógushiánnyal küszködnek — Mi az oka, hogy megvált hivatásától? — Nézeteltérésekből fakadt. Mivel el akarom kerülni a vádaskodást, engedelmével, nem részletezem. — Anyagilag melyik foglalkozása előnyösebb? — Nagyjából a pedagógusihoz hasonló itt a keresetem, jelenlegi beosztásomban "talán valamicskével több — válaszolja. Határozottan állítja, hogy anyagiak nem játszottak közre elhatározásában. Ha meg azt is hozzávesszük, hogy a kilépett bejegyzés hátrányokkal jár, hogy így kevesebbet lehet együtt családjával... Maár Gyulának nővére is pedagógus, bármikor találkoztak, a harmadik mondatban már a szakmánál kötöttek ki, állandóan gyűjtögették egymástól a tapasztalatokat. Régebbi kartársaival, a sióagárdi tantestület tagjaival, ha találkozik, összeölelkeznek. Sióagárd községben változatlanul tanító bácsinak hívja a lakosság, régi tanítványai a Volán-nál is így szólítják. — Tudakolták-e felettesei, hogy mivégett távozik? Kényszeredetten felel. — A járási művelődésügynél a Marika, bocsánat, a Halmosné nehezen adta ki munkakönyvemet, nem szívesen vált meg tőlem. Rajta kívül senki nem kérdezte meg távozásom okát. — feleli. Rendkívül sajnálatos, hogy ily könnyen lemondtak. Nyomtalanul nem múlhatott el, kitörölni nem lehet a tizennyolc esztendőt. Kérdezés nélkül Is érezhető, hiányzik Maár Gyulának a nevelői munka. Ismételt firtatásomra kivallja: „Borzalmas volt szeptemberben az első tanítási napokon. Heteken át tartott, még ma is fájó szívvel nézegetem az iskolába igyekvő gyerekeket.'1 Uj munkahelyén nem volt nehéz beilleszkednie, mindenki mindenben messzemenően segítette, készségesek hozzá, valóban otthonosan érzi magát. Mindezek ellenére visszahúzza valami, ö is sajnálatosnak tartja, hogy egyre több képesítés nélküli nevelőt kényszerülnek alkalmazni. Elismeri, érzi a történlek fonákságát. — Visszakanyarodhat-e még életútja a nemes, szép hivatáshoz? — Lehetséges, de nem valószínű, hogy ugyanoda. SOMI BEVJAM1NNÉ Leltár miatt A karácsonyi ünnepek múltával — néhány gazdasági egységben már ezekben a napokban — az év egyik legfontosabb feladatát hajtják végre. Számba veszik a vállalatok, intézmények vagyonát. Leltároznak. Leltár miatt néhány hétig felborul a vállalatok szokásos rendje. A leltár teljes figyelmet, jó felkészülést kíván. Megkezdődtek e fontős munkák, és körülbelül a jövő év első dekádjára is áthúzódnak. A vagyon megállapításának év végi módja ismert mindenki előtt. Ilyenkor listára kerül minden: késztermék, félkész termék, állóeszköz, alkatrész. nyersanyag, pénz, tartozás, követelés. S ezek értéke aztán az éves mérleg készítésekor kerül feldolgozásra. A vállalatok az elmúlt évben, s az idén is, már megszervezték a leltározást. Kijelölték a brigádokat, megtörtént az eligazítás, és a mező- gazdasági termelőszövetkezetekben éppen úgy, mint a gyárakban gondosan összeírják milyen javakkal rendelkeznek. Az elmúlt évben előfordult néhány vállalatnál, hogy a leltározás során bizonyos dolgokat alkatrészként, majd a leltározás végén késztermékként is számba vettek. Hamar kiderült ez a tény, hisz ha máskor nem, a következő negyedévi összesítéskor feltétlenül nyilvánvalóvá válik, hogy mit számítottak kétszer. S nem tudja az ilyen manipuláció teljesen eltüntetni a veszteséget. Csak ideiglenesen borít a rossz munkára homályt, takarja el a veszteséget. Sajnos azonban van olyan tapasztalatunk is, hogy a leltározás kezdetére meglehetősen üresen állnak az üzemek, az üzletek raktárai. Valóságos láncolat alakul 'ki: az év végi fogyasztás miatt egyébként is, nagyobb mennyiségű raktár- készlet fogy el, s ha még hagyják is, kellő időben nem rendelnek, akkor végképp üres raktárak állnak az év kezdetén. Mert a teljes igazsághoz tartozik, hogy a nagykereskedelmi vállalatok, a különböző TEK-vál- lalatok is az év utolsó napjaiban visszatartják szállításaikat, hogy könnyebben tudlak elvégezni az év végi leltározást. A termékek forgalmának lelassulása tavaly is az év elején néhány vállalatnál .súlyosanyg- ellátási gondokat okozott. Főleg az árutermeléssel foglalkozó kisipari szövetkezetek, és a kisebb tanácsi vállalatok érezték hátrányát a termékforgalom lassulásának. Leltár , miatt ezekben a napokban a hétköznapok fogyasztója, a lakosság is megérzi majd az áruválaszték csökkenését. Bár tulajdonképpen a sokévi hagyományokhoz híven idén is az összes elkölthető pénz az ünnepek előtt már az üzletekbe vándorol a lakosságtól, mégis bosszantó, ha nem lehet olyan cikket vásárolni az ünnepek után, mint előtte — s ha nem lehet az ajándékot kicserélni olyan cikkre, amit karácsonykor kapni szeretett volna a megajándékozott. Az üzletek leltározására fog a lakosság elsősorban felfigyelni. Az ellátó vállalatok, a nagykereskedelmi cégek többnyire csak az anyagbeszerzőkkel, a viszonteladókkal állnak kapcsolatban. A terminusok egyeztetése — árubeszerzés és leltározás — tehát viszonylag szűk körre korlátozódik. De ha rosszul egyeztetik a leltározásokat, az anyagkiadást, éppen úgy gondot okozhat az üzem termelésében, az üzlet működtetésében, mint a család, a lakosság esetében, az őket közvetlenül kiszolgáló boltok hosszú leltározási ideje.-PjJogaink alapja A mögöttünk maradt negyedszázadnak talán legnagyobb politikai-erkölcsi sikere, hogy az embert egyenrangú emberré formálta, biztosította a jogot az emberi méltóság számára. A javakorabeli és az idősebb nemzedékek nagyon jól értékelik e mondat súlyát; hiszen aki egykor két kezével kereste a kenyerét, megkülönböztetetten kevesebb jogokkal rendelkezett, mint az, aki vagyonából, bankbetétjének kamataiból élt. A szocialista társadalomban pz emberek érezhetik, hogy az alkotmány, a törvény érettük van, védelmezi, s biztosítja jogaikat. De a most lezáruló huszonöt évnek ez csak egyik vonása. Legalább ilyen fontos a másik; a munkások, parasztok, értelmiségiek beleszólhatnak országos kérdésekbe és döntenek helyi ügyekben. Nemcsak beleszólnak, véleményük, elgondolásuk az országos politika kialakításában éppen úgy, mint a helyi kérdések megoldásában — mérvadó. Különösen az utóbbi néhány évben sikerült közéletünket erőteljesebben fejleszteni úgy,' hogy hazánk felnőtt lakossága mind jobban érezze: ez a haza az övé. A párt X. kongresszusán megfogalmazásra került, hogy célunk a szocialista demokrácia fejlesztése, ami körülbelül egyenlő a jogok és kötelességek további bővítésével. A következő négy évben népünk méginkább érzékeli, hogy a haza dolga, sorsa „fönt” és „lent” egyaránt személyes ügye is. 17 LpilvPVrk fejlődéssel egy időben sokkal ' ** ’ erőteljesebben, mint eddig, jelentkeznek nálunk olyan íratlan erkölcsi szabályok, amelyek a jövőben sem kerülnek jogi formulákba és mégis az írott törvényhez hasonló erővel hatnak. Mi ez? Vegyük például az írott szabályt, hogy „a szocializmus a munka társadalma, amelyben a munkaképes embernek dolgoznia kell, hogy jogai legyenek”. Ha ezt egyénekre vetítjük, akkor azt mondhatjuk, hogy Íratlan erkölcsi szabály szerint hazánkban mindenkinek annyi joga van, amennyit hasznos, tisztességes munkájával biztosít önmagának. Ez sehol sincs leírva. Az életben azonban mégis így van, helyesebben; így kellene lennie mindenhol. Erről azért is érdemes szót ejteni, mert az alkotmány biztosította jogot néha különválasztják attól az erkölcsi szabálytól, hogy annyi a jogod, amennyit teszel a szocialista haza, a kis- és nagyközösség boldogulásáért. Az írottakat és az íratlant tehát nem lehet elválasztani egymástól. Sajnos azonban, ez az egység gyakran megbomlik. Vannak olyan emberek például, akik szívességből dolgoznak a szocializmusért. S úgy viselkednek, élnek, mintha nekik is annyi joguk lenne, mint azoknak, akik szívvel-lélekkel, becsülettel végzik el vállalt munkájukat. 17 f‘|. f*a*ttja helyzetre utalt a párt X. kong****'-'”** resszusának zárszavában Kádár János elvtárs, a csepeli pártértekezlet egy felszólalóját idézte: „Kényszer volt egykor a munka, vagyis a kapitalista rendszerben. Majd dicsőség. Most meg egyesek számára szívesség”. S azután hozzátette, hogy „nálunk a munka becsület dolga is kell legyen. És ha netán akadnak olyanok, akik ezt nem fogadják el, ahogy annak idején társadalmi osztályok számára volt kényszer a munka, majd most egyes emberek számára lesz az. Be fogjuk nekik bizonyítani, hogy nálunk nem lehet munka nélkül, és a többi dolgozó rovására jól megélni”. így függ össze az Íratlan erkölcsi szabály a mi társadalmunk egészséges törvényeivel. Akik „szívességbőd” dolgoznak, vagy csak immel-ámmal végzik el munkájukat, azoknak semmilyen fórumon nincs joguk ahhoz, hogy kibic módján kritizálják azokat, akik a társadalom életének, fejlődésének alapját jelentő munkával élik éveiket. Az a baj, hogy ennek az íratlan erkölcsi szabálynak az erejét nem tudjuk mindenütt jól megmutatni és főleg érvényesíteni. Pedig enélkül nehezen érhető el a jogok és kötelességek egységes gyakorlása és számonkérésére. S főleg a konkrét, személyhez szóló alkalmazását sürgeti az idő. Pedig egy-egy üzemben, vagy termelőszövetkezetben, kutatóintézetben a dolgozók többsége azok mellé áll, akik személyre szólóan megmondják; „Nálunk mindenkinek annyi joga van, amennyit munkájával és emberi magatartásával szerez. S annyi fizetése, ameny- nyit munkájával kiérdemel”. A_ becsületes többségre kell támaszkodni ahhoz, hogy érvényesíteni tudjuk azt a kongresszusi álláspontot, hogy a szocializmus sehol sem tart igényt szívességből végzett munkára. föllépés mindenütt azt eredményezi majd, hogy míg a többség támogatja ezt a szelektálást, addig a rosszul dolgozó, másodállásokat hajszoló, fusizásból élő, szívességi munkát végző ember kezdi magát rosz- szul érezni. Szükséges ezt a tisztességes elven alapuló szelekció elvégezni, mert enélkül nem tudjuk jól megkülönböztetni azt sem, hogy kinek mihez van és mihez nincsen joga. A jogot és a kötelességet együtt érvényesítve lehet eljutni azoknak a politikai, gazdasági és társadalmi feladatoknak a megoldásához, amelyeket a párt X. kongresszusa reánk bízott. S. J. A határozott / \
