Tolna Megyei Népújság, 1970. december (20. évfolyam, 281-305. szám)

1970-12-22 / 299. szám

A szövetkezeti tagság hasznára — a népgazdaság javára

A pártkongresszuson a zárszóban Kádár János nagyon találékonyan fejezte ki: a

kongresszus nem a fizetésemelés napja, mert nem az a feladata, hogy fizetést emeljen. Meg üs indokolta: ha az elmúlt négy évben eszközölt fizetés javításokat, szociális intézkedéseket mind egy csokorba gyűjtöttük volna és most a kongresszuson érvényesítjük, akkor a kongresszus húsz percig tapsolt volna az örömtől.

De ez nem lett volna jó, mert béreket akkor javítunk, amikor lehetőség van, és nem yárunk vele a kongresszusig.

Szükséges ennek az álláspontnak a közlése, mert nálunk az utóbbi hónapokban egészen furcsa helyzet alakult ki, amit úgy jellemezhetnénk, hogy rendben van a szocializmus, és az életkörülményekre sem lehet általában különösebb panasz, de azért mégis csak több fizetést, nagyobb jövedelmet sürgetnek. Sajnos, olyan igénnyel és hévvel, amely magában foglalja azt a látszatot is, mintha azonnali megoldást kívánó igényről lenne szó, minden egyes esetben. S ez az, amit nem lehet szó nélkül hagyni.

Fura egy helyzet ez: javulnak az életkörülmények, vele párhuzamosan nő az elégedetlenkedő követelés. Pedig a fordítottja lenne a természetes. Hozzátehetjük még, hogy kibogozhatatlanul keverednek a jogos és majd valóban kielégítésre szoruló igények, a jogtalan követelésekkel. A sokszínű polémiában elsikkad az, hogy személy szerint ki az, aki megérdemli, s ki az, aki nem érdemli meg a hangoztatott igény vizsgálatát. Országosan nem is lehet ezt megállapítani. Csak konkrét módon, egészen

az egyes személyekig lebontva, az üzemben, intézményben válik el, hogy az egyik ember valóban a munkájával rászolgált arra, hogy majd javítsanak a fizetésén, míg a másik ember szájaskodilc, de hasznos munkát alig végez.

Ez a körülmény sürgeti az erőteljesebb politikai fellépést, a követelések szelektálását, s az igen és nem határozott kimondását minden vezető részéről, aki beosztottakkal dolgozik. A határozott és az igazságos fellépést az emberek több- sége szívesen veszi, jól fogadja, mert ad saját becsületére.

A bérből és fizetésből élők zöme rendelkezik azokkal az erkölcsi normákkal, amelyek alapját képezik a tisztességes ember fogalmának. Ebbe beletartozik az is, hogy csak olyan pénzhez, jövedelemhez éreznek jogot, amiért becsületesen megdolgoztak. Nem fér össze önérzetükkel, hogy ügyeskedés, sei, vagy csak immel-ámmal munkáért „nagy dohányt” vigyenek el.

Beszélgettem olyan tisztviselőkkel és üzemvezetőkkel, akik nagyon egyszerűen közölték etikai álláspontjukat. Azt mondták, hogy semmi mást nem kérnek, csak a munkájukért adják meg, ami jár, de csak azt adják, — ami jár. ök nem akarnak senkinek a kárára anyagi előnyökhöz jutni, ezt önérzetük sem bírná el.

Ez nem néhány ember véleménye, hanem a magyar munkásosztály többségének természetes gondolkodásmódja. Amit az is bizonyít, hogy az elmúlt három évben a munkások több mint 60 százaléka nem változtatta meg munkahelyét. Miért? Azért, mert ragaszkodnak ahhoz az üzemhez, vállalathoz, műhelyhez, ahol évek, évtizedek óta dolgoznak, ahonnét biztosítják a tisztességes megélhetést a család fenntartásához. Emberi tartásuk, önbecsülésük nem teszi lehetővé, hogy elmenjenek onra.i.

Az önbecsülés olyan nagy erkölcsi erő, amelyre építeni szükséges minden üzemben, szövetkezetben és intézményben. Sajnos azonban, igazgatóink, állami vezetőink egy része nem él azzal a lehetőséggel, hogy ezt a nagy erőt a kedvező irányú fejlődéshez felhasználja.

Egészségtelen ugyanis az olyanféle munkamegosztás, miszerint a politikai és társadalmi szervek végzik a felvilágosító munkát és a gazdasági vezetők, műszakiak pedig a maguk dolgát. Pedig a kettőt nem lehet elválasztani. Az első számú gazdasági vezető mindenütt elsősorban politikai munkakört tölt be és éppen olyan felelősséggel tartozik a gazdasági szabályozók érvényesítéséért, a termelés hatékonyságának fejlesztéséért, mint a reá bízott vállalat munkásai közötti politikai viszonyokért. Csakhogy eddig ezt az utóbbit nem kérte számon tőlük senki, sem a szaktárca, sem az illetékes területi pártfórum, legalábbis olyan mértékben nem, mint ahogyan a gazdasági, termelési ügyeket. '

Ezekben a kérdésekben egyértelmű álláspontot fogadott el a kongresszus. Most már a gyakorlati érvényesítéshez kell hozzáfognunk. Persze, ez ösz- szefügg azzal, hogy jobban észrevegyük: nálunk az emberek többségének az önbecsülése olyan erőforrás, amely alkalmas a felszínen levő egészségtelen jelenségek háttérbe szorítására.

Siklós János

A gazdasági reform bevezetése óta szerteágazóbbá vált, dinamikusabban fejlődik a fogyasztási szövetkezetek ipari tevékenysége. így ez év végére mintegy ötszörösére növekszik ebben az üzemágban a termelési érték, és annak nagysága eléri a 2 milliárd forintot.

A korábbi időszakban a fogyasztási szövetkezetek főleg szeszfőzéssel, tartósítással és üdítő ital készítésével foglalkoztak. Az utóbbi 3 év során sütőüzemek, húsfeldolgozók, tésztaüzemek, építőanyagüzemek, ruházati, fa- és műanyagfeldolgozó és sok más egyéb hasznos helyiipari tizemet létesítettek az áfészek. A fogyasztási szövetkezetek kiegészítő jellegű ipari tevékenysége kettős célt szolgál. Az egyik a helyileg hasznosítható nyersanyagok, munkaerő, épületek, géoek, szakemberek munkába állítása, azért, hogy bővüljön a szövetkezeti kereskedelem árualapja, javuljon a lakosság ellátása. A másik cél, hogy megoldják a falvakban még fellelhető foglalkoztatási gondokat. E célok teljesülése a szövetkezeti tagság hasznát és a népgazdaság javát egyaránt szolgálja.

Jelenleg az áfészeknek háromezer kisipari üzeme van, és az utóbbi években néhány középüzem is létesült.

Ismeretes, hogy a negyedik ötéves terv során a kis- és középüzemek fe jlesztése több segítséget kap. A gazdasági verseny fellendítése érdekében nagjmbb lesz a jelentősége a lakosság igényére gyorsan és rugalmasan reagáló kis- és középüzemeknek. Különösen fontos szerep vár az eddig is dinamikussá fejlődő szövetkezeti építő-anyagipari üzemekre az országos lakásprogram végrehajtásában. Az áfész- üzemek alkalmasak arra, hogy a munkaerő gyors átcsóporto- sításával néhány kiegészítő géppel termelési szerkezetüket rugalmasan változtassák és a keletkező új szükségletek kielégítése érdekében termeljenek.

Lendületes fejlődés várható a fogyasztási szövetkezetek élelmiszeripari tevékenységében is. A tartósító, a szeszfőzdéi, a sütőipari és a húsipari üzemek mellé, esetleg itt, ott felsorakozhatnak kisebb sörgyárak is. Jelentős erőfeszítéseket kell tenni a szövetkezeteknek a sütőipar fejlesztésére. Az elmúlt 3 évben az áfészek országosan 25 sütőüzemet létesítettek. Várható, hogy a tagság sürgetésére fogyasztási szövetkezetek a negyedik ötéves tervben, a sütőüzemek egész' láncolatát hozzák majd létre. A fogyasztási szövetkezetek keretében mintegy 150 helyi, illetve körzeti pékség üzembe helyezésére lehet számítani.

összességében az általános értékesítő és fogvSsztási szövetkezetek ipari tevékenységének értéke öt év alatt megduplázódik és jelenleg évi 2 milliárd forintról várhatóan nógymilliárd forintra növekszik.

Egymillió Ionná tea

Idén kb. egymillió 100 ezer tonna tea terem Grúziában. Grúzia a Szovjetunió legfontosabb teatermelő vidéke Száz esztendeje folyik ott teatermelés, s az idei termés olyan nagy, amilyen negyven éve nem volt.

A grúziai teaülíetvények területe most kb. 50 ezer hektár, — 1921-ben 1250 hektár volt! S ami ennél is fontosabb a grúz teacserje olyan bő hozamú, hogy messze meghaladja az indiai és a ceyloni teacserje hozamát. Az átlagtermés hektáronként 1,75 tonna.

A szovjet tea -95 százalékát Grúzia adja.

A szovjet mezőgazdaság 1971-ben

Mint ismeretes, az SZKP Központi Bizottsága júliusi plénumán előterjesztették a mezőgazdasági termelés intenzív fellendítésének a legközelebbi öt évre szóló programját. A Szovjetunió Legfelső Tanácsának legutóbbi ülésszakán szintén behatóan megvizsgálták a mezőgazdaság 1971. évi fejlesztésének problémáit. Természetesen az új ötéves terv első évének népgazdasági tervezetében is jelentős helyet kaptak ezek a kérdések.

A sajtó széleskörűen kommentálta az idei mezőgazdasági év előzetes eredményeit. Gabonafélékből, gyapotból és más mezőgazdasági termékekből is jó a termés. A mezőgazdasági termelés volumene eléri a 84 milliárd rubel összeget.

Mit ad tehát az országnak a szovjet falu 1971-ben? Az éves terv szerint a mezőgazdasági termelés volumenét 88,6 milliárd rubelre kell emelni, vagyis a múlt évihez viszonyítva, 5,5 százalékkal. Várható, hogy jelentősen növekszik a gabonafélék, a cukorrépa, a gyapot terrfiéshozama, a hústermelés a tejtermelés és főképp a zöldségtermelés. Az állam a terv szerint és terven felül (felemelt felvásárlási árakon) 75 millió tonna gabonát, több mint 77 millió tonna cukorrépát, 6 millió 200 ezer tonna nyersgyapotot, mintegy 25 millió tonna burgonyát és zöldséget, továbbá több mint 13 millió tonna húst, 43 millió tonna tejet és egyéb terméket szándékszik felvásárolni a mezőgazdaságtól.

Ezt a jelentős termés- és terméknövekedést 1971-ben úgy érik el, hogy növelik a kolhozok és az állami gazdaságok műszaki felszereltségét, több műtrágyát biztosítanak, javítják a földek kihasználását, bővítik az öntözőit területeket, növelik a földművelés kultúráját és emelik az állat- tenyésztés produktiyitását.

A mezőgazdaság fejlesztésére 1971-ben 13 milliárd rubelt, vagyis 12,2 százalékkal többet fordítanak, mint ebben az évben. A szovjet ipar a jövő évben 316 500 traktort, 168 500 teherautót, 99 000 kombájnt és több mint 50 millió tonna műtrágyát szállít. Jelentősen növelik a mezőgazdaság energiaellátottságát is.

Ezek az adatok a szovjet ipar állandóan növekvő lehetőségeit és azt bizonyítják, hogy az ipar igenis képes biztosítani a tudományos és műszaki fejlődést a mezőgazdaságban. A mezőgazdaságnak szükséges, fontosabb erőgépek gyártása tekintetében a Szovjetunió ma már az első helyen áll a világon. A földtekén dübörgő traktorok közül minden negyedik szovjet gyár kapuján gördült ki.

A jövő híradástechnikája

1968-ban együttműködési megállapodást kötött a Beloiannisz Híradástechnikai Gyár a svéd 5,51 Ericsson cé sü l. Világhírű licencük alapján gyártanak majd nálunk olyan te- lefonközpoi-leka!, amelyekre a jövő híradástechnikája épül. Jelenleg a svédektől vásároli célgépek,, vizsgálóberendezések és szerszámok próbája, azaz a kísérleti gyártás folyik. 1971-ben kezdődik a sorozatgyártás a Magyar Posta megrendelésére. A későbbiekben exportra is dolgoznak majd. Képünkön: Ez az összeállított kapcsológép már egy fontos egysége az Ericsson telefonközpontnak. 9

ÍMTJ foto; Kwaftavags fölvétele = KS)

Az önbecsülés ereje