Tolna Megyei Népújság, 1970. december (20. évfolyam, 281-305. szám)
1970-12-22 / 299. szám
/ rVTV▼^^▼▼»^rwVT'rrTyTTTTVTrrTTTfVTTYTTVTTTTTTTTVTTTTTTTT TTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTyTTTyTTTT^ Dobosy Imre: t ► E I ► É ► ► ► E t ► ► ► ► ► ► ► I l l t Újra lehet kezdeni 35. — Értem! Ügy tudom, most alakul Debrecenben az ideiglenes magyar kormány. Talán már meg is alakult. Sajnos, bővebh információval nem szolgálhatok, tegnap reggelig én js csapattiszt voltam, zászlóaljparancsnok: a nem kifejezetten katonai intézkedések és hírek csak mellékesen érdekeltek. — Ha már magyar kormány is lesz — véli Gallai —, mindjárt egyszerűbb a dolog. Siettetné a döntést. Deső azonban ingerülten kérdi. — Mi egyszerű itt? A tolmács persze mindent fordít. Golovkin őrnagy leint egy küldöncöt, alti a fülébe darál valamit. — Nem értem — mondja Desőnek —, mi az, amit ön nem lát tisztán? Deső keresi a szavakat, nagyon pontosan akar fogalmazni. — Szeretném, ha nem értene félre, őrnagy úr. Nem akarom megbántani önt, még kevésbé a zászlót, mely alatt szolgál, ellenkezőleg... De en_ gém aggaszt, hogy az egyik alárendelt magyar hadseregből csak úgy átlépja másik alárendelt magyar hadseregbe. Semmiféle párhuzamot nem vonok a német hadvezetés és az önöké között, néhány alapvető különbségről magam is tudok. De a md helyzetünk... értse meg, egy nemzet keresi a lelkiismeretét, a becsületét: s maga kell, meglelje, ezt az úristen sem végezheti el helyette. .. Ne haragudjon, hogy feltartom önt, de gondoljon arra, miféle élet vár ránk, ha megint mankóval kezdünk járni, ha nincs egyetlen önálló lépésünk? A híradósok tekerik a telefont, aztán odanyújtják a kagylót Golovkinnak, próbálja ki. Az őrnagy jelentkezik felettes parancsnokságánál, leteszi a kagylót. — Igen, értem — mondja aztán. — Ez természetes, szeretnék, ha saját maguk... Igen, de mondja csak, ebben a helyzetben lehetségesnek tartja, hogy ütőképes, önálló magyar haderő alakuljon és a mi segítségünk nélkül szembeforduljon a nácikkal? Honnan veszik a felszerelést, főleg a nehézfegyverzetet? A légierőt? És ha mind. ez megvolna..., van itt az emberekben tömeges hajlandóság, kiverni a megszállókat? Deső hallgat, aztán a fejét rázza. — Nem, ebben igaza van. Golovkin elmosolyodik. — Látja, a dolgok végül mégis csak egyszerűek. Vagy onnan lehet ide lőni, vagy innen oda, harmadik lehetőség nincs. — Nincs — mondja Deső kényszeredetten, veríték üt ki a bőrén. — Csakhogy mi nem úgy kerülünk szembe a fasizmussal, hogy lőni fogunk a náci haderőre, a nyilas miniszterekre és tábornokokra. Nem, őrnagy úr... Sajnos, md a nyomorult magyar bakára fogunk lőni, mert az kuporog velünk szemben az árokban, és ezért, lássa be, az egész mégsem olyan egyszerű; — Ez igen fájdalmas — erősíti meg Fésűs Járó —, mert a baka sem akar ott lenni, ahol van, és különben sem ő a felelős. De mondjátok meg, mit lehet tenni? A baka hallgat a parancsra, és lő. Muszáj rá visszalőni, akármilyen keserves. Ezt egyébként ők is tudják, az őrnagy elvtársék, náluk olyan hosszú és véres polgárháború volt... Golovkin közbevág, nincs több ideje. — Tehát? Egyszerre bólintunk mindnyájan. Csak Deső nem. — A harcot — mondja lassan —mint katona, vállalom. Azt hiszem, ez a legbecsületesebb, amit tehetek. Én... nem akarok fogságba menni. De parancsnoknak, úgy érzem, a mostani körülmények között nem vagyok alkalmas. Megint ő az egyetlen közülünk, aki kimondta, amit gondol. Idegesít ez a minden körülmények között kifogástalanul működő feddhetetlenség: avultnak érzem, valami lovagkorinak, persze az is lehet, csak azért, mert a saját korunk erősen elszoktatott a korrektségtől. —■ A legjobb parancsnok, akit valaha ismertem! — lármázik Gallai. — Aki alatta szolgált, biztonságban érezhette magát! Golovkin azonban nem altarja rábeszélni Desőt. — Sajnálom — mondja, elidőz a szeme De- sőn és látszik rajta, hogy valóban sajnálja. — Nos, akkor ki vállalja? Kilépek gyorsan, ne húzzuk az időt, és egyszer legalább elébe vágok Desőnek (ha már hagyja): közben azt gondolom, de persze csak gondolom, hogy nem mindig az a legalkalmasabb, aki legfürgébben jelentkezik. • — Ön, hadnagy ? — Igen. — Megbízom önt a megalakítandó magyar század parancsnoki teendőinek ellátásával. Ismerkedjék meg Baluh kapitánnyal, a további rendelkezéseket és felvilágosításokat tőle fogja megkapni. Helyettesére, a szakaszparancsnokra, a szolgálatvezetői beosztásokra nézve majd neki te. gyen személyi javaslatokat. Egyúttal kérem, vegye tudomásul, hogy a századhoz ezt az elvtársat. .. — Fésűs Járó! — Igen, ezt az elvtársat neveztem ki politikai tisztnek. Gallai ezen annyira elcsodálkozik, hogy füttyent egyet, holott ilyesmit parancskiadás közben nem szokás mívelni. — Na, mi az? — kérdezi, míg kifelé igyekszünk a parancsnok szobájából. — Te is felcsapsz? Azt hittem, csak dumálni tudsz. Mindenki megkönnyebbült. Döntöttünk. Sorki elrohanta magát. — Ez — mondja, Fésűs Járóra mutatva —, minden kilométert kétszer tesz meg. A gacsos lábával nemcsak lép, hanem kaszál is. Fésűs Járó is nevet, nem sértődik meg. Deső azonban rászól Sorkira. — Ha elfeledted volna, figyelmeztetlek: Fésűs Járó mostantól fogva katonai elöljáród, engedelmességgel és tiszteletadással tartozol neki. Sm-ki köp egyet. Desőről az újdonsült politikai t.satre bámul. Homloka dudora mögött nyikorogva elindul a gépezet, s lassan, módszeresen feldolgozza azt a tényt, a belőle eredő következtetésekkel együtt, hogy Fésűs Járó zsidónak gyanított, ám annak idején szabályszerűen keresztvíz alá tartott, bujkáló munkaszolgálatos egyik pillanatról a másikra tisztté változott. Kint a folyosón egyszer csak odapattant melléje, s a szokottnál kissé éneklőbbre nyújtott, illedelmes érdeklődést rejtő hangon lejelentkezik. — Politikai tiszt úr, Sonki törzsőrmester alázatosan jelent kezem! f (Folytatjuk) Karácsonyi barkácsolás Krónikus csevegők Ä karácsony minden esztendőben kisebb-nagyobb anyagi és egyben technikai jellegű gondot okoz a családok számára. Alábbi tanácsaink talán némi segítséget nyújtanak a technikai problémák rendezése területén. KARÁCSONYFA-VILÁGÍTÁS A karácsonyfa hagyományos kivilágítása viaszgyertya és csillagszóró segítségével történik. Mindkét világítási mód tűzveszélyes és nem múlik el olyan év, hogy a sajtó ne közölne híreket karácsonyfa- tüzekről. Hátránya még ennek a módszernek, hogy a szoba levegőjét is kellemetlenné teszi. Az utóbbi évtizedben országszerte terjed a karácsonyfa elektromos lámpácskákkal történő kivilágítása. Tetszetős megoldás és a 7 voltos, 3 wattos, vagy 14 y és 3 W-os kis izzólámpák rendszerint foglalatfüzérekkel és vezetékkel együtt, különböző színekben megvásárolhatók. A foglalatfüzér már gyárilag sorba kapcsolt foglalatokat tartalmaz. Sok esetben és sok helyen előfordul, hogy nem árusít a kereskedelem ilyen, gyárilag sorba kapcsolt foglalatokat. Ilyen „szükségesetekben”, vagy barkácsoló szenvedélyünk kielégítésére készíthetjük házilag a karácsonyfa-világító berendezést. Az alábbiakban ismertetett, füstnélküli karácsonyfagyertyának nagy előnye, hogy Népújság 4 1970. december 22. áramütésbiztos és házilag készíthető. A gyertya alkatrészei: a papírhenger, skálaizzó, foglalat és a színes gyertyaizzó. Hogyan készítjük el a füst- nélküli gyertyákat? Mindenekelőtt azt tanácsoljuk, hogy a skáiaizzó-foglalatok közül azt vásároljuk, amelyiknek nincs rögzítődugója. Első lépésként egy edényben 2—3 olcsó padlóviasztömböt fel kell melegíteni. Mielőtt anyagunk füstölni kezdene, megszüntetjük a melegítést, majd a papírhengereket egyenként belemartjuk az edénybe. A papírhengerek kihűlése után egyik végüket újra belemártjuk a megolvasztott anyagba, de csak egy pillanatra, s hirtelen megfordítjuk, hogy a felvett viasz lefelé csuroghasson. Ez a csurgás valódi gyertyahangulatot ad. Kihűlés után következik a felület színtelen lakkal történő bevonása. Ezután a skálaizzó-foglalatokra 2, lehetőleg zöld színű szigeteléssel ellátott huzalt forrasztunk. A huzalokat a viasszal bevont paipírcsövön áthúzzuk, majd a foglalatot is beerőszakoljuk a papírcsőbe. A papírcső szabad vége egy csiptetős karácsonyfa-gyertyatartóba csatlakozik, a vezetőkábelt pedig a karácsonyfagallyakon átbujtatva, egy rejtett, — tehát nem látható — helyen pár- huzamosítjuk. A kábelt egy veti tő trafó szekunderéhez is csatlakoztatni tudjuk. Ebben az esetben a színes lámpák, egyr időben égnek. I OLCSÓ DÍSZEK ’ff! A kereskedelemben igen ízléses és választékos karácsony- fadíszeket árusítanak. Az üvegdíszek azonban törékenyek és meglehetősen drágák. Szeretnénk barkácsoló olvasóink figyelmét felhívni, hogy színes papírból, sztaniolból igen olcsón, szinte fillérekből lehet kihozni a házi készítményű díszeket. A papírokból a legkülönbözőbb mintákat, láncot, fűzéseket, figurákat vághatunk ki, ízlésünk szerint. (Csipke, rozetta, félhold, stb.). A saját készítésű papírdíszekkel kapcsolatban két dologra szeretnénk olvasóink figyelmét felhívni. A papírdíszek gyúlékonyak, gyertyaláng közelébe ne helyezzük ezeket. Másrészről vigyázni kell az arányokra is, kis fán a nagy alakú díszek groteszk hatást keltenek. E. I. Földmunkát Gépesítő Vállalat felvételre keres vidéki és budapesti munkahelyeire dolgozókat, a következő szakmákra: TEHERGÉPKOCSI- és DUMPERVEZETŐKET (darus kocsira is), NEHÉZGÉPKEZELŐKET (kotróra, dóserra), SZERELŐKET, gépjármű és nehézgépre GÉPKEZELŐ GYAKORNOK (kenőket), FÉRFI SEGÉDMUNKÁSOKAT (szállító és raktárik ÉJJELIŐRÖKET, PORTÁSOKAT (csak Budapestre!, Jelentkezés: ........... F öldgép Vállalat Éőépítésvezetősége, Székesfehérvár, Seregély esi ót 83/a. mmZL Értekezletek, megbeszélések, ülések, tapasztalatcserék,.. és még lehetne sorolni. De ezzel felesleges szaporítani a szót, hanem ezekhez kapcsolódva mondanék .valamit. Amint hallgatom a hozzászólókat, nézem a résztvevőket, egyszerre jó és rossz érzés kerít hatalmába. Jó az, hogy ma, 1970-ben már nem rendeznek értekezleteket azért, hogy csupán értekezzenek, annak időtartamát nem nyújtják el négy óra helyett nyolcra, hogy meg legyen az a bizonyos tizenöt- ötven — a fél napidíj. Ezeken az értekezleteken, akár politikai, akár szakmai, vagy bármilyen jellegű is, ritka a szó- cséplés; egyformán kikérik véleményét, az igazgatónak és a Mezőgazdasági Gépjavító Vállalat, Szekszárd, Keselyűsj út FELVESZ: villanyszerelőket, óra- és darabbéres segédmunkásokat, valamint CSŐTOLÓ- és PRÉSGÉPRE három műszakba, 18—40 éves korig női dolgozókat. Jelentkezés a vállalat munkaügyi csoportjánál. (271) munkásnak, legtöbbször valami érdemleges döntés születik, a „hogyan tovább”-ot illetően. S keserűséget érzek akkor, amikor az utolsó széksorokban, vagy az asztal végén ülők megjátsszak a „viharsarkot”. Szóval vidáman csevegnek. Például megtárgyalják, hogy a szomszéd Juli már megint új göncben tűnt fel, hogy a főmérnök nem a feleségével kávézott, vagy azt. hogy nem akadt semmi a horogra. Beszélgetésüket csak akkor hajlandók egy-két percre felfüggeszteni, amikor felhangzik a taps. (mondván a tenyércsattogásoktól • úgysem értenének semmit), vagy amikor szünetben behozzák a debrecenit. Ekkor jut eszükbe, hogy a magyar ember evés közben nem beszél. Véletlenül sem ötlik fel bennük, hogy hallgatásukkal az előadót tiszteljék meg a debreceni helyett. Természetesen nem azok ellen emelünk szót, akik néhány mondattal a napirend témáját kommentálják, sőt azzal pluszt is adnak egymásnak. Hanem azok rossz szokásai ellen érzünk felháborodást, akik fittyet hányva az elhangzó, esetleg az egész társadalmat gazdagító szavakra, nyugodtan tárgyalják a maguk kicsinyes pletykáit. Mert ezek a krónikus csévegők nem azért beszélnek hogy mondjanak valamit. Csak úgy. Beszélnek, hogy beszéljenek. Kíváncsi lennék, hogy egy-egy küldött- értekezletről, nagygyűlésről mi- k?nt számolnak be brigádjuknak, munkatársaiknak? Azt hiszem, sehogy. És ezek az em- • berek nemcsak magukat fosztják meg valamitől, hanem egy embercsoportot is. Azt az embercsoportot. aki őket bízta meg, tüntette ki egy-egy rangos megbeszélés részvételével. — h — .AAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAA