Tolna Megyei Népújság, 1970. december (20. évfolyam, 281-305. szám)

1970-12-17 / 295. szám

•▼▼▼TTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTVTTTTTTTTTTTTT^TTTVVTTTTTTTTTVTTTVTTTTTVTTTT'rTTTVTTTTTTTTTT m mfTT?YTTYmTTTTTmTTTTTTTTmmTTTWTmn?TTT?fTm TTTTTTVVTT¥TTVVVV)TTTTWrrTTTTVVVT'fVVVTTVVT,rTTVrfTVT¥TTr«l Dobosy Imre : 31. Sűrűsödik a sötét. Jobb is, hogy nem látom a várost. Vajon látom-e még? Lehet, hogy már ma éjjel továbbindítanak. Mintha hideg ví/.be mártottam volna, hirtelen lehűl a fejem, tisztul belőle a mámor. Helyet át a tehetetlen döbbe­netnek. A bonyolult, nehéz helyzetek engem min­dig aktív gondolkodásra, gyors és eredményes fejtörésre sarkallnak. De most nem jut eszeimbe semmi, s nem is érzem képesnek magam arra, hogy elkezdjek gondolkodni. Ez nem bonyolult helyzet. Lehetetlen. Hiszen nem a félszakasz ka­tona jelenléte nyom. A felismerés: itt vannak, elözönlőttek, más rendet szabnak: a nagy szál­lítószalag — melyről néha nem is jut eszün'kibe, hogy szakadatlanul a vég felé döcög velünk —, a kezükbe került. Repülő köröz felettünk. Rata. Olyanformán búg, mint a régi szürketaxik, a magomobilok: nekidurálja magát, majd szusza fogytán épp, hogy liheg. Desőhöz húzódom. Szökjünk meg, súgom neki, mihelyt becsuk­nak valahová, kimászunk az ablakon, felszed­jük a padlót, kibontjuk a falat, mit tudom én hogyan, de meg kell szöknünk, összevissza mászkálunk, egészen az Álig. aztán vissza a Szelinyi fakereskedésig, az oroszok egymásközt tanakodnak, végre befordultak a Libatérre, a nemrég épített német parancsnoksági bunker­be terelnek bennünket. Innen nem lehet kijut­ni. Ablak nincs, csak valami láthatatlan szel­lőzőnyílás, a padozat beton, a fal is mindenütt vasbeton, innen csak kiengedhetnek. Sötét van, sűrű büdösség, mocorgás. A bunker dugig töm­ve. De kikkel? Ördög tudja. Nagy nehezen el- vackolódunk a nyirkos betonon. Nem tudok aludni. Múlik az idő, oly vontatottan, jelzéste- lenül, felosztás nélkül, mintha belezuhantunk volna a végtelen idő sodrába. Agyamban már feloldódott a bénult döbbenet, gondolkodom, azon kapva magam, hogy valami védőbeszéd­félét tákolok össze iparkodva: ha majd valaki illetékes elé kerülök, készen álljon a mondó­kéin, igazságtalanság engem kivinni innen, én voltaképpen szembefordultam, én nem szolgál­tam rá, én... Hülyeség. Ebben a betonkupak alá szorított hangyabolyban mindenki a maga menekítésén rágódik, és mindenki hiába. Reggel Fésűs Járó lecsapkodja köpenyéről a rászáradt sarat, igen mozgékonyán tesz-vesz, mint akinek határozott, és természetes napi be­osztása van. — Na — mondja Desőnek —, gyere csak ve­lem, odamegyünk az ajtóhoz, intézkedni. Ez azzal kezdődik, hogy Fésűs Járó ököllel háromszor megdöngeti a vasajtót, majd kissé félrebillentett fővel, figyelmesen várja a vá­laszt, amely bizakodó képének tanúsága szerint — nem is kétséges —, nemcsak szóbeli reagálás lesz, hanem ajtónyitás, és séta ki a világba. Jó öblös hangja van az ajtónak, akár egy öntött­vas fazéknak, kong tőle az egész bunker. Kint azonban nem hallják, vagy nem vesznek róla tudomást. Fésűs Járó nem veszti el a kedvét. Szorgalmasan csépeli a vasajtót, mígnem sző­rös arcát kiveri a víz. Akkor aztán, mivel oda- kintről semmi mozgolódás nem hallatszik, las­sacskán hervadozni kezd róla a tevékeny ma­gabiztosság. — Nem értem — dörmögi bosszúsan. — Ezt a süketnek is hallania kéne. Azzal belerűgdos az ajtóba. Egy idősebb, nép­fölkelő korú katona odaszól neki. — Ballábbal rúgdosd, testvér, hátha úgy sze­rencséd lesz! Valamelyik homályos zúgból a polgármester siet elő, nadrágját gombolja. — Nem bírom tovább visszatartani — közli a sokasággal. A népfölkelő káromkodik. — Mért a köpenyem zsebébe vizel, a bandzsa istenit! Csak civillel össze ne keveredjék az ember, ez még a fütyülőjével se bír célozni! A polgármester mintha jelt adott volna mind­azoknak, akik szintén nem bírják visszatarta­ni, csakhamar jó hosszú sor mozog előre a vas­ajtó felé. Ha már kijutni nem lehet, legalább levizelik az ajtót. Folyik a lé, akik a közelben ülnek, dühöngve húzódnak beljebb, a fene egye meg ezt a sok bűzcsinálót. Egy órával később azonban mindnyájan kibékülnének vele, ha csak vizeletszagot éreznének a bunkerben. — Tiszteletem, polgármester úr! Szivarcsutkára próbál rágyújtani, rám néz kíváncsian. i — Te is itt vagy, Ernő fiam? Na nézd csak, Deső Kálmán! Nem jöttök át a másik szá­lába? Ott van, kérlek, az egész városháza. Be­hajtottak ide bennünket, ahogy voltunk, az író­asztalomat se hagyták bezárni. Szépen kezdő­dik, uramisten! Ahol tizenkilencben abbama­radt. .. Akinek valaha is búgot vasaltak a nad­rágjába, ezeknek nem kóser. Nem értem, ho­gyan foghattak össze velük az amerikaiak. Illet­ve az amerikaiak hagyján, wild west az egész, vagy mi a csoda, gyönyörű bagázsi, folyton lő- döznek. De az angolok? Egy ősi jogállam! My house is my castle! És leállnak ezekkel az Ázsiából szalajtott analfabétákkal, akik se ki­hallgatás, se vizsgálat... Bánom, hogy megszólítottam. Elviselhetetlen. A báró legalább tudta, hogy az oroszok meg­tanultak írni-olvasni, sőt, egyebet is megtanul­tak: ez a vén hülye még ennyit sem tud. — Ne haragudj, polgármester úr, a németek. alatt megszokhattad volna, hogy embereket vizsgálat nélkül becsuknak, ki is végeznek. — Engem? A legnagyobb tisztelettel kezeltek; én mindvégig a város első tisztviselője voltam a szemükben! Én ezt az injuriát nem hagyom ennyiben, én protestálok... Gallai este óta meg sem szólalt Üres fülét piszkálja egykedvűen, lába közé köpdös. Az­tán egyszercsak, mikor már párásodik a sze­me a bűztől, elkezdi vizsgálni Sorkit, mintha fel kéne becsülnie. — Te barom — mondja neki végre. A törzsőrmester kérdően rebbenti rá süppedt szemét. (Folytatjuk.) <4 4 4 4 \ 4 5 4 ■< 4 4 ■4 AAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAA-..AAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAA Csendes pipaszóval Expressz utak — Expressz szállodák Negyedmillió fiatal utazott 1970-ben az Expresszel. Az ifjúsági és diákutazási iroda szervezésében 38 ezer ma­gyar fiatal járt Európa, Ázsia és Afrika országaiban. A ter­vek szerint tovább bővülnek az utazási lehetőségek, s va­lószínűleg Dél- és Közép- Amerikába is indítanak rövi­desen csoportokat. Európa va­lamennyi országába, Indiába, Japánba, Libanonba, Tunisz­ba, Észak-Afrikába utazhat­nak 1971-ben is a magyar fia­talok. Újdonság lesz viszont, hogy Bulgáriában, Várna kö­zelében 200 személyes ma­gyar ifjúsági campinget épít az Expressz, ahol szervezett csoportok és egyéni utasok is szállást, ellátást találnak majd. Budapesten, vagy a me­gyei Expressz-kirendeltsége- ken, de a helyszínen is jelent­kezhetnek a camping szolgál­tatásait igénybe venni kívá­nók. A teljes ellátást (napi háromszori étkezés) és szál­lást naponta 75—80 forintért, csak szállást 25 forintért biz­tosítanak. A bulgáriai cam­ping csak a kezdet, ha bevá­lik, később a román és a ju­goszláv tengerparton is építe­nek hasonlót. Külföldi fiatalok a világ minden részéből utaztak Ma­gyarországra — összesen 60 ezren látogatták meg hazán­kat. S a korábbi éveknél 40 százalékkal volt több a tőkés országbeli utas. Nyugatnémet szakemberek tanulmányozták a magyar mezőgazdaságot. Fiatal építészek jöttek Svédor­szágból. Francia énekkar és művészcsoport járt a Balato­non, dán énektanárok tanul­mányozták a Kodály-mód­szert, érkezett mezőgazdasági különvonat Lengyelországból és a Szovjetunióból. A nemzetközi utaztatásnál is fontosabb, évtizedes hiányt pótló az Expressz belföldi idegenforgalma. Hiszen más szerv nem foglalkozik a fia­talok belföldi utaztatásával. Jövő évi terveik között is ez szerepel első helyen; a ki- és beutaztatás számait az ideivel azonosra tervezik, a belföldi utasok s fámát 150 ezerről 200 ezerre kívánják emelni. Üj kezdeményezése az iro­dának a középiskolások üdül­tetése — hiszen vannak úttö­rőtáborok, egyetemi nyaralók, de a középiskolások üdülteté­se még nem megoldott. Az Expressz is csak 3 éve foglal­kozik vele. Az idén 11 ezer, jövőre 15 ezer középiskolást nyaraltatnak. Ifjúsági campingekben az ország 12 üdülési körzetében — napi öt forintért szállhat­nak meg a fiatalok — sátrat, ágyat, ágyneműt, hideg-meleg v'zszolgaitatást, tábori prog­ramot nyújtanak a csekély összegért. A szegedi ifjúsági napokat jövőre negyedízben rendezik meg, a Szegedi Szabadtéri Já­tékok idején. A háromnapos ren­dezvényre az ország különbö­ző vidékeiről különvonatokat' indítanak, s 7—8 ezer fiatal ismerkedhet a dél-magyaror­szági metropolisszal. Ifjúsági karnevál, szabadtéri előadás, zenekari est szerepel a mű­sorban. Hogy megfelelőbb körülmé­nyek között láthassák vendé­gül a külföldi és magyar fia­talokat — 1972-re 600 sze­mélyes ifjúsági szállót építe­nek Balatonfüreden. A szálló a vízparton, a Hotel Marina mellett épül, csupa kétágyas, fürdőszobás lakosztállyal, vi­torlás egység, sportpálya csat­lakozik az üdülőhöz. Még ugyanebben az évben le­bontják a balatonföldvári Expressz-tábor faházait, s 1973- ra felépítenek egy, a füredi­hez hasonló i 600 férőhelyes szállodát. Már épül a 150 sze­mélyes touring szálló Nógrád- verőcén, s a 400 személyt be­fogadó egyetemi üdülő Ta­tán. A falusi fiatalok üdülteté- • sének télen van a szezonja. Budapest két ifjúsági szállo­dájában, a Hotel Ifjúságban és a Hotel Expresszben lát­ják egy hétre vendégül a mezőgazdaságban dol­gozó fiatalokat — szí­nes programmal, színházi előadásokkal szórakoztatják őket. Ezen a télen 3 ezren töltenek 1—l hetet a főváros­ban. S ha növekszik az igény, az érdeklődés, néhány vidéki nagyvárost is bekapcsolnak a programba. A negyedik ötéves terv utol­só éveiben Pécsett, Szegeden és Miskolcon készül el egy- egy 200 férőhelyes ifjúsági szálloda. (kádár) Népújság 4 1970. december 17, Üjra lehet Sáesdeifii (MTI foto — KS)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents