Tolna Megyei Népújság, 1970. december (20. évfolyam, 281-305. szám)
1970-12-02 / 282. szám
I Megjegyzések egy életformához AZOKRÓL VAN SZÓ. akik foggal-körömmel, könyökkel és lábbal igyekeznek hozzájutni mindazokhoz a vagyontárgyakhoz, amelyek megítélésük szerint a társadalmi megbecsülést, a rangot jelentik, ök azok, akik a kisvárosi koncerten az első sorokban ülnek, noha híján vannak az alapvető zenei műveltségnek, akik bármiféle nyelvtudás nélkül, látszólag elméiyülten olvassák a Neueste Nachrichten-t.őkazok akik csak úgy Pistinek hívják, mondjuk a kórházi főorvost, vagy a tanácselnököt, holott két hivatalos mondatnál többet nem beszéltek egymással, ha egyáltalán beszéltek. A baj azonban ott van, hogy egyre többen lesznek, szaporodnak, „fertőzik” egymást, a családjukat, a környezetüket. Mert nemcsak az idősebb nemzedékről van szó. Nem ritkán hallani: az apám majd elintézi, az apámnak az jó haverja. Később aztán ők lesznek az új jól szituált emberek. a régi, vagy az új, de mindenképpen hasznos és kiterjedt szociális kapcsolatokkal. Persze mindehhez az életformához nélkülözhetetlenek áz eszközök, a tárgyak, a külsőségek. A foima, az úgynevezett „tartozékok”. A tartozékok pedig megkülönböztetett megbecsülést érdemelnek. Megbecsülést, mert ez az életforma hordozója. A látszat, a bizonyíték. Sőt a kocsinak, a lakásnak kijár a tisztelet. Ismerek olyan embert, aki szinte nem mer — nemhogy hosz- szabb távra utazni —, de még azt is tízszer meggondolja, hogy beleüljön-e a kocsijába. A vagyon, a befektetett érték tönkre ne menjen, mert jaj akkor, ha jobb emberek között megfordulva nem lehet elsírni. hogy drága az ékszíj, hogy egy hülye motoros nem ismeri a közlekedési szabályokat. De jól emlékszem, hogy egy Tolna megyei gazdag faluban olyan családdal találkoztam, ahol a négyszobás lakásban az öttagú család a konyhában lakott. A lakás tágas volt, szép, a kerítés frissen festett, a konyhaajtón meg virágos krepp függöny lógott a legyek ellen. MERT Ml IS ENNEK azélet- rekelő látszatvilágnak a háttere? Legtöbbször mindig ott van a példa. Sokszor érzem egy-egy lakásberendezésen, hogy nem az .ott élő emberek életet, kényelmét munkáját szolgálja. Nem rájuk szabott. Másolt valahonnan. Lehet, hogy az uraságnak vagy a jószágkormányzónak volt ilyen valamikor, vagy valaki másnak, aki mindenképpen számításba jöhet, aki „jobb ember”. Főnök, nagyfőnök, munkatárs, szomszéd, akit túl kell licitálni. Mert mennyivel ^masabb az ember, ha parkíroz, ha van hol víkendezni! S ha a ve- télyíárs kocsit vett, lakást vett. muszáj túlszárnyalni. Többel, jobbal, előkelőbbel. Bármi áron is. Majd én. Majd én megmutatom. Diplomát szerzek, házat szerzek, mindent megszerzek, ha törik, ha szakad, bármilyen áron, teljes mellszélességgel. Az egészben a legszomorúbb az, hogy vannak még emberek, akikben ez az életforma tiszteletet ébreszt. sőt gyakran alázatot. Tulajdonképpen nem is az embernek, a megszerzésre fordított erőfeszítésnek szól ez a tisztelet, hanem a tárgyaknak. A baj igazán csak akkor kezdődik, amikor egy rettegés lesz úrrá, hogy elvész a vagyon, a vagyonnal pedig oda az egzisztencia, a társaság. S ha elveszti, formájában még akkor is. sőt talán még .lobban ragaszkodik a régi életmódhoz. KORÁNTSEM ARRÓL VAN SZÓ, hogy azokat ostorozzuk, akik szerény, vagy kevésbé szerény anyagi lehetőségeiknek megfelelően kényelmet, körülményeket szeretnének, és szereznek is. De miért válnak a tárgyak a magamutogatás, az önáltatás eszközeivé? Egy embernek ezek kellenek ahhoz, hogy jelentsen, hogy érjen valamit? Nem hiszem. Leg. feljebb egy hamis tudat, egy hamis illúzió alakul ki olyanokban, akik lehet, hogy ezelőtt jó, hasznos és megbecsült emberek voltak. D. VARGA MARTA Barbár váltósatok A magnetofonnal felgyorsított beszéd madárcsicsergésre emlékeztet. Az ugyanígy lelassított madárcsicsergés, emberi szóra. Csakugyan ez az egyetlen módszer ahhoz, hogy egyre kegyetlenebbé váló világunkban megkeressük az emberséget? Nagyjából ezt a kérdést feszegeti a Barbár változatok című drámájában Cseres Tibor, melyet a Pécsi Nemzeti Színház társulatának rangos előadásában láthatott hétfőn este a szekszárdi közönség. A cselekmény pergő, a hangulat állandóan feszült, a szerző még ott sem hagyja a nézők figyelmét lankadni, ahol igencsak előre látható, mi Történik majd a következő percekben. A húszéves Dombi (Győri Emil) hosszabb ideje egy idegosztály lakója. Fel- f üggesztett börtönbüntetéssel a feje felett, mert jogos felháborodásában embert ölt. (Barbár dolog) Az idegosztályon kezd foglalkozni az emberi és a madárhang közti, már említett, összefüggéssel. Tanulmányát anyja, Ágnes (Labancz Borbála) elviszi Nagy Kázmér professzorhoz (Haumann Péter), majd Dombit is, aki nem sejti, hogy a professzor: — az ő apja. Nagy Kázmér rövid háborús szerelmének gyümölcse Dombi, akit a fogságból hazatérve megtagadott (barbarizmus), mert yígnes ekkor már Jablonkay- val (Simon György) élt. Jab- lonkay. tizennyolc évi viszony után elhagyja Ágnest, mert Dombi. Svájcból rokonlátogatásra hazaérkezett régi, gyerekkori szerelmi, Patrícia (Szabó Tünde) révén ki akar jutni Svájcba. A „révén" úgy Népújság 5 1950. december értendő, hogy megerőszakolja és teherbe ejti Patríciát, így akarva házasságra kényszeríteni, (Ismét csak elég barbár változat.) Dombi tanulmánya felrázza az igazi apát, aki megvallja kilétét a fiúnak és nyugodt egyetemi tanulmányaihoz felkínálja otthonát. Ezzel megnyílna a jövő a sebzett lelkű fiatalember előtt, akit Árvay főorvos (Kézdy György), ilyen nyugodt (?) körülmények közé már ki merne engedni az idegosztályról. Közben Dombi megtudja, hogy szerelmét a tizennyolc éven át majdnem nevelő apai szerepet betöltő Jablonkay erőszakolta meg és egy dulakodás hevében' letaszítja a kórház erkélyéről. „A leselkedő mindennapos kegyetlenségről beszélek ebben a művemben, az emberek és népek között újrateremtődő erőszakról” — írta Cseres a Barbár változatokról. Szándékát a kitűnő színészek jóvoltából sikerült való- raváltania. Nógrádi Róbert kifogástalan rendezéséhez Pentye Gusztáv díszletei megfelelő környezetet teremtettek. Rossz alakítás a darabban nem volt. Kiemelkedett Simon György Jászai-dijas Jablonkay-ja, és nagyon tetszett a közönségnek — az író által is „hálás szereppé” tett — Árvay főorvosként Kézdy György. A Pécsi Nemzeti Színház művészei ismét bebizonyították, hogy az övék a messze legrangosabb együttes, amely a szekszárdi Babits Mihály művelődési központot rendszeresen felkeresi. Itt kell megemlíteni még egy „barbár változatot”, melyről a közönség nem tudhatott, de amely már a délelőtti próba óta nem csekély többlet idegmunkát jelentett művészeknek és rendezőnek egyaránt. Ezt a budapesti RÁVISZ Vállalat szolgáltatta, mely meglepetésszerűen olyan „sikerrel” végezte el 8 színházterem világitó berendezésének garanciális javítását, hogy a pénteken még kifogástalan világítótestek egy része hétfőn estére már nem működött, és szinte az utolsó pillanatig a levegőben lógott a lehetőség, hogy a Barbár változatok előadása ismét plmarad. ORDAS IVÁN A szakszervezeti választások TyTovember közepén kezdetét vette a saakszerve- zeti bizalmiak választása, s ezt követi majd a műhelyek és üzemek szarszervezeti bizottságainak, tanácsainak és a területi szerveknek a megválasztása A jövő év elején és tavaszán kerül sor az iparági szakmák kongresszusaira és a szaktanács újjáválasztására. Az elmúlt négy évben a magyar szakszervezeti mozgalom nagy erőfeszítéseket tett azért, hogy megfeleljen azoknak a politikai és társadalmi igényeknek, amelyeket a szocialista építőmunka segítése, támogatása igényel. A szakszervezetek mindenütt a kormánytól lefelé, egészen a vállalatokig, üzemrészekig részt vesznek a jövőt formáló elképzelések, tervek előkészítésében. S minden fokon kifejtik véleményüket, elmondják javaslataikat valamennyi kérdésben, amely érinti a munásöknak, bérből és fizetésből élőknek az érdekeit. Szakszervezeti vélemény nélkül — a munkásokat érintő ügyekben — nem születnek döntések. Ez a gyakorlat most már nemcsak kormányszinten, de országosan is érvényesül. Persze, sok helyen nem a kívánt mértékben. Pártszervezeteink segítik a szakszervezeti munkát, és a közvélemény formálásában is élenjárnak azért, hogy a szakszervezetek megyékben, városokban és üzemekben jobban végezhessék munkájukat. Találkozni persze értetlenséggel és kicsinyességgel is. Helyenként érződik még a régi szemlélet és gyakorlat. Annak az időnek a maradványa ez, amikor a szakszervezetek szerepe formális volt, mert az akkori szektás politika „szindikalista” bélyegzőt ütött a valódi munkásérdekekért szót emelő mozgalomra. Ez az időszak már régen elmúlt, de értelmi és érzelmi maradványainak utórezgései még nem múltak el teljesen. Az újjáválasztást most arra is felhasználják a szakszervezetek, hogy négyéves számadásukkal együtt még tisztázottabbá tegyék á szakszervezeti munka helyét és szerepét a munkásközvélemény előtt Mert jelentős tényező az, hogy a szakszervezetek a társadalom érdekvédelmi teendőit összekapcsolják a konkrét, egyéni érdekvédelemmel. A széles körű érdekvédelmi tevékenység egyik legfontosabb vonása egész szakszervezeti munkánknak. IMegfeielően élnek-e a szakszervezetek a kibővült jog és feladatkörrel? Az elmúlt négy év tapasztalatai kedvezőek. Ugyanakkor hozzátesszük, hogy még sok a bizonytalansági tényező és a bátortalanság is. Ez két irányban jelentkezik: helyileg a jogos igények kiharcolásánál nem tapasztalható kellő következetesség; és a jogtalan igények és követelések visszautasításában sem válik elég határozottá a szakszervezetek hangja. A négyéves munka vizsgálata kerül napirendre, e lényéges kérdésekben a szakszervezeti vezetőknek szükséges konkrét módon és pontosan fogalmazni a tagság előtt. A most zajló választás egybeesik a IV. ötéves terv indulásával. Üzemekben, szövetkezetekben készülnek a következő ötéves tervek, s az új kolletív szerződések megkötése is — most már öt évre szólóan — időszerű. Ezek a körülmények szinte ösztönzik a szakszervezeti bizottságokat és tanácsokat arra, hogy pontosan megfogalmazzák — a lehetőségek keretei között — az igényeket és azokat ötéves keretben érvényesítsék. De nemcsak a szociálpolitikai problémák fal vázolása jelent nagy munkát, legalább ilyen horderejű a bérből és fizetésből élők nevelésének, képzésének az ügye is. A munkások szakmai és politikai művelése nagy anyagi ráfordításokat igényel mindenütt. Ezeknek az összegeknek a jelentős hányadát a vállalati, üzemi alapokból szükséges biztosítani. Hozzáértő szakszervezeti vezetők, akik ismerik az üzem, intézmény anyagi viszonyait, részt vesznek a középlejáratú tervek előkészítésében, jól tudják, hogy mennyit lehet fordítani szociálpolitikai és a munkás művelődését szolgáló célokra. Legyen bátorságuk most ahhoz, hogy ezeket a lehetőségeket maximálisan biztosítsák a kollektív szerződésekben. N IT* így elemre méltó e választásnak az üzemi de'*■ mokráciával összefüggő mozzanata Is. A munkásak véleményének, javaslatainak fölhasználását szinté minden vállalati igazgató igényli. De a munkásvélemények, javaslatok nem mindenkor jutnak el időben és megfelelő tartalommal az üzem vezetőihez. Nem az akarattal van baj, hanem azzal a konstrukcióval, amely nehézkessé, sokszor formálissá silányítja a véleményeket és érdemi észrevételeket. A választások idején alkalom kínálkozik arra is, hogy a konkrét helyzethez szabottan, megvitassák és formálják az üzemi demokrácia célszerűbb érvényesülésének eszközeit és fórumait. Űj ü -i ■••.'••• : létesít a bonyhádi Ezüstkalász Termelőszövetkezet a Paradicsom puszta felé vezető úttól jobbra. Képünkön a , férőhelyes tehénistálló építkezése, melye, a termelőszövetkezet házi brigádja május végén kezdett és év végére ,1 at. Az építkezés költsége kétinUJió-egyszázezer forint, . .... ____„__Foto; Q, KL
