Tolna Megyei Népújság, 1970. december (20. évfolyam, 281-305. szám)

1970-12-15 / 293. szám

»▼▼▼▼▼▼▼▼TvvyTTTTyyyTfTvyTTvyyvvTTvvvTrTTTTvrTTTTTwvTTVTrTT yyyyyyTyyyyyy'yyvtyTyy^^VTTyyyvyyyyyyyyyyyyyyyyyvyyyyyyy’t

Dobosy Imre:

Újra lehet kezdeni

29.

— Fülöncsíptek, mielőtt betettem volna a lábam.

— Gyerünk — mondja Fésűs Járó. — Látjátok, nem esznek meg benneteket. Az se baj, ha így találkozunk velük. C^ak arra kérlek, Kálmán, rögtön mondd meg nekik, hogy én kommunista vagyok, és felelek értetek.

— Nos? — kérdem Desőtől, mert megint gondolkodik. — Erkölcsi aggályaid vannak? Hagyj itt egy cédulát, írd fel a címünket, ne kelljen sokáig keresgélni bennünket.

Nem szól csak a fejét biccenti, Géza még kötözi a határvadászt.

— Tudsz járni? — kérdi a katonától.

Az hálásan néz rá. Nem hagyjuk itt.

— Eddig is elvergődtem, főhadnagy úr. Vágok magamnak egy botot, nem lesz semmi hiba.

— Van itt apámnak egy kampósbotja — mondja Géza —, mindjárt megkeresem.

Felegyenesedik, derekát tapogatja.

— Izomlövés — mondja nyögve. — Átszaladt rajta a golyó, ez a szerencse. Ultraseptyles pakolást tettem rá, de ha baj lesz, injekcióm is van.

Deső felmarkol néhány fegyvert a halomból.

— Hordjuk be. Rázárjuk az ajtót, ha kell, el tudjunk számolni vele.

— A hullákkal mi legyen?

— Valahol majd jelentjük, hogy el kell földelni őket

— És most? Merre?

Gallai káromkodik.

— A kastélyba, az istenit. Már elfelejtettétek?

Dehogy felejtettük. Futnék ledobálni a nyűgös öltözéket, hamar civilbe bújni és be a városba, bánom is én most, mi mindennel kell szembenézni. Élek, mozoghatok, micsoda jó, állati öröm a puszta lét, betölt egészen. Siessünk, sürgetem a libasorba rendeződő társaságot, Deső lépked mögöttem, aztán Géza, Gallai, Sorki, Tarba, az őrvezető most is támogatja a sebesültet, leghátul a harmadik határvadász tekeri a nyakát jobbra-balra, ne . félj, szamár, most már tőlünk is függ valami. A szérű kazlai közt lótetem hever, seb nem látszik rajta, talán agyonhajszolták, a svájcer istállóban éhesen bőgnek a tehenek, sehol egy lélek, a cselédházak ajtaja csukva, füst is egy-két kéményből szivárog, fálylasan mint a köd, de ekkor hirtelen katonák rajzanak ki a kastélyból, zsákokat, képeket, mindenféle formájú üveget, kockás angol plédeket, egész sonkákat cipelve, micsoda zsibvásár, gyorsan az istenit, vissza a kazlak közé, de késő, sorozat cserdül a fejünk felett. Egykettő körülfognak, fegyvercsővel lökdösnek, fel a kezet, Deső hasztalan magyaráz nekik valamit, a kezére ütnek, tartsa már fel, ne járjon a szája. Ebbe beleestünk.

Rémes percek, vitustánc a tujabokrok között, körüldongnak minket, vitatkoznak egymással, velük forgunk, ahogy mérgesen kerülgetnek, orrom tele égett puskaporszaggal, mi lesz most, Fésűs Járó is csak tátogat, egyéb nem telik tőle. Végre előkerül a kastélyból egy középkorú, nem egészen józan altiszt, bogas üstökének fürtje kilóg a sapkája alól, köpenye mellén zsírfoltok, géppisztolya a vállán, övéről rezes mar- kolatú szablyaforma kard csüng aló. Bajusza fél szára felkunkorodik, a másik lekonyul, most is ezt húzgálja, olyan gorombán, mintha nem az övé volna. Körülsétál bennünket, imbolyog- va és elégedetten, mint egy falka zsákmányolt juhot. Élvezi a helyzetet, ölébe pottyantunk, oficirt mondogat utálkozva, ezt én is értem, hát mégis ez a legelső, tudtunkra adni. mennyire gyűlölik az ellenséges tiszteket. Köp egyet, pontosan megcélozva Deső csizmája szárát és káromkodik.

— Disznó fasiszták vagyunk — mondja Deső —, ez a véleménye.

— Hülyeség. Honnan veszi?,

— Kérdezd meg tőle.

— Te érted a nyelvét, na, csak gyorsan...

Fésűs Járó idegesen topog Deső és az altiszt

között, mintha nem tudná eldönteni, kibe kapaszkodjék.

— Amit mondtam, igen, hát az a fontos: miért nem világosítod fel?

— Tiltakozom! — kiabál Géza. Nem is kiabál, rikácsol. Elment az eszem, röhögési inger jön rám: cingár teste fölé lökött két karjával, akár egy kitömött varjú, melyet száradni akasztottak. — Tiltakozom, ez rágalom! Én soha semmilyen pártnak, egyesületnek tagja nem voltam!

Az altiszt Deső csizmájára mutat, parancsot ád. Deső elsápad. Leereszti karját, keze ökölben. Merev, mint egy hulla. Az altiszt ordítva megy neki, kardját rángatja, Deső éles hangon felel, valami szörnyű fog történni, állnak egymással szemközt, mint a marni készülő kutyák, aztán az altiszt visszalöki hüvelyébe a kardját, dühösen elfordul.

— Figyelmeztettem — mondja Deső, remegő szájjal —, hogy a genfi konvenció minden hadifoglyot véd, a tisztet is. Ráadásul nem is harc közben fogtak el bennünket, fegyver se volt nálunk. ..

— De hát mit akar tőled?

— Töröljem le, amit a csizmámra köpött.

Gallai kesereg.

— Átkozott pech. Vittek volna el inkább a gárdisták, ez a söprögető csürhe kibelez minket. Rájuk kell nézni, tojnak ezek a genfi egyezményre.

— Azt vágja a fejemhez — mérgelődik Deső,

— hogy mi sem kíméljük a tisztjeiket. Én nem vagyok mi. Bizonyítsa előbb, hogy személy szerint én is jogellenesen jártam el.

— Te lehet, hogy nem — mondja Fésűs Járó,

— fel se teszem rólad. De a kinti disznóságo- kat mindnyájunk számlájára írják, ez csak természetes.

— Hát ne írják! Nagyon rosszul kezdik, ha ennyire képtelenek differenciálni!

— Velem ne veszekedj, én kint se voltam. Velem itthon szedették az aknát.

Az altiszt kiabál. Deső megint feltartja a kezét.

— Vissza kell mennünk a présházba. Követeli adjuk elő a fegyvereket.

— Menjünk — mondja Fésűs Járó. — Mi az ördögöt tehetünk.

(Folytatjuk.)

iAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAA

Dr. Véletlen, a kiváló régész

KICSI A BORS...

Irta: Maria Wojah

Ha a VÉLETLEN nem fogalom, hanem élő személy lenne s ilyenformán a tudományos fokozatokat is elnyerhetné, már bizonyára- megkapta volna a régészettudomány kandidátusa címet. Nagyon sok, rendkívül becses régészeti lelet nyomára vezetett a tudományos feltáró munka, de nem kevés olyan felbecsülhetetlen emléke van a múltnak, amelyre valaki. véletlenül akadt rá.

Csupán a most záruló évet nézve is annyi a véletlen lelet, hogy csak a legfontosabbak említésére akad helyünk. A nyáron Nyiribronyban Do- rozsi Ferenc ipari tanuló épületalapozás közben egy köcsög ezüstpénzt talált. A 169 darab ezüstérme a középkor óta lapult búvóhelyén. Makón, ugyancsak házépítésnél Tasi Mihály fogatos agyagkorsóban 1639 XVI.—XVII. századi tallért, dukátot lelt, s az értékes leletért 10 000 forint jutalmat kapott... A helyi állami gazdaság sátorhelyi sertéskombinátjának építésénél a földgyalu emberi csontokat fordított elő a talajból; a lelet óriási tudományos értékű felfedezés, egy ezen a vidéken egyedülálló gepida temető nyomára vezetett. Pécsett gázszerelés közben rátaláltak a pécsi városfal XIII. században épült szigeti kapujának több részletére, s a lelet biztos támpontot ad a további kutatásokhoz.

Persze 1970. nem különleges régészeti év. Visszafelé haNépújság . 4

1970. december 15.

ladva az időben meg kell emlékezni a tiszaeszlári Rohács József cipészről, akit hóbortos emberfiek tartottak a környéken, pedig csak a régészkedés megszállottja volt.

1945. őszén Bashalom határában ő fedezte fel az első honfoglaláskori temetőt a tudomány számára. Kevésbé önzetlen múltkutatók viszont a régi Savaria egyik becses történelmi emlékét, Blassius Antigonus márványfeliratát a 30-as években eladták egy szombathelyi kőfaragónak; szerencsére azonban még felhasználós előtt megtudta a dolgot a helyi múzeum. Kun- ágota-pusztán 1857-ben egy avar vitéz sírját találta meg Balázs János kertész. Szeged mellett, Nagyszéksóson, a Bálint család szőlőjében minden kapálás szép „rézbőr’ készült dísztárgyakat hozott felszínre. Mindez a helybeliek és oda- vetődők csereberéjének tárgya volt egészen addig, amíg egy arany karperec nem került a szegedi múzeumba és így Móra Ferenc kezébe. Ezek után nagy alkudozások, később hatósági fellépés segítségével 1926-tól 1934-ig sikerült Attila hun király (vagy valamelyik elődje) csodálatos aranykincsét majdnem 200 darab ékszert, díszes használati tárgyat kibányászni a szőlőskertből. illetve visszaszerezni illetéktelen kezekből.

Ugyanebben az időben Gesz- teréden Balázs János bojtárgyerek disznód túrtak elő csillogó ékszereket a domboldalból, majd amikor a fiú botjával tovább kapirgált, egy honfoglaláskori magyar sírjának nyomára lelt: innen került elő egyebek között a híres geszterédi aranyszablya is, Nagy Károly császár kardjának édestestvére. Szentestől délre, a mai Sáphalom közelében a helybeliek egy határ-' részt Tűzkövesnek neveztek, mert ott szedték a tűzcsiholás- hoz szükséges tűzköveket, azaz kovadarabokat.

A lelőhelyre, az újkőkori pattintott kovapenge és más, ősembert szolgáló szerszám lelőhelyére aztán felfigyelt Farkas Sándor szentesi gyógyszerész, s nyomában a régészet is. 1891-ben Miskolcon, Bársony ügyvéd házának építésénél máig is ismeretlen rendeltetésű ősi kőszerszámot találtak. A szerszámok körül Herman Ottó által indított tudományos vita vezetett a bükki ősember nyomára, juttatta el a kutatóitat a Szeleta-barlangig. A barlang egykori lakóinak életformáját azóta „szeletai kultúra” elnevezéssel tartják számon világszerte. Épületalapozásnál bukkant elő 1799-ben a nagyszent- miklósi aranykincs, 23, azóta Bécsbe került csodás ötvösművészeti alkotás, amelyet valószínűleg az István királlyal való háborúskodás idején rejtett el az erdélyi részeken a pogány hagyományokat őrző Gyula vezér.

1895-ben a Duna-parthoz tartozó Bököd pusztán tanyai iskola építésénél a munkások megtalálták egy germán fejedelemasszony sírját, időszámításunk első századából, 1834 nyarán pedig a Kecskemét melletti Benepusztán pásztorok bukkantak egy Árpád-kori főember sírjára. Jankovich Miklós múlt századbeli jeles régiségkutató Bene vitéznek nevezte el tanulmányában a lovával eltemetett, koponyáján egyesek szerint csaták nyomát, mások szerint az Etelközből hozott koponyaműtési tudomány hegeit viselő hőst.

Sokszor olvashatunk arról, hogy alacsony termetű emberek különböző egyesületeket és klubokat alakítanak. Ezeket az embereket alacsonysá- guk többnyire aggasztja. Kárpótlást, vigaszt keresnek.

A történelem számos példával szolgál arra, hogy alacsony emberek Nagt, sőt Nagyon Nagy emberek voltak. Nézzük a példákat.

Nagy Sándor, Julius Caesar és Bonaparte Napoleon mindössze 158 cm magas volt. Kis Pipin, a frankok királya — 137 cm magas, illetve alacsony volt. Alacsony, zömök ember volt Horatius latin költő, a cölibátus egyik első híve. Igen alacsony, ráadásul vézna termetű volt Philetasz alexandriai görög tudós, akit azzal csúfoltak, hogy lábbelijének sarkába ólmot tett, nehogy elfújja a szél. A rendkívül alacsony emberek közé tartozott Cicero veje, Lentulus is. Amikor Cicero egyszer megpillantotta a vejét, amint hosszú karddal az oldalán fel-alá parádézott, nem állhatta meg a megjegyzést: „Ki övezte veje- met a kardhoz?”

A későbbi korok ismert személyiségei közül az alábbi alacsony termetűeket említhetjük meg: Pinturicchio híres olasz festő, Rodin francia

szobrász, August Comte francia filozófus, Stendhal, Chateaubriand, Sainte-Beuve, J. Romains, Montaigne, Ibsen, Dosztojevszkij, Koestler írók, a zeneszerzők közül pedig Wagner (mulatságos volt az az ellentét, ami alacsony termete és fontoskodása között, fennállt, ez utóbbit különböző romantikus sapkákkal és pelerinekkel hangsúlyozta), Ravel, Glinka és mások.

A királyok vagy királyi családok tagjai közül alacsony termetéről volt nevezetes az orleánsi herceg, aki mindig olyan magas sarkú cipőt húzott, hogy — gólyalábhoz is hasonlították:, továbbá Viktor Emmanuel olasz király, aki — létrán mászott fel a lovára.

A diplomaták, hadvezérek és politikusok közül megemlíthetjük Dollfuss osztrák kancellárt (alacsony termete miatt a legkülönbözőbb viccek középpontja volt, melyeken ő nevetett a legjobban), Sasztrit, India volt miniszter- elnökét, (aki csak 150 cm magas volt), A H. Stevens amerikai szenátort, aki mindössze 40 kg súlyú volt (Egyszer egy magas és kövér szenátor a következő szavakkal fordult hozzá: „Lenyelhetném Önt és még csak nem is érezném, hogy van valami a gyomromban.” Stevens a következő választ adta: „Ez nyilván így van, de akkor önnek több agya lenne a gyomrában, mint a fejében.”)