Tolna Megyei Népújság, 1970. december (20. évfolyam, 281-305. szám)
1970-12-13 / 292. szám
KALDI JUDIT rajza. Honnan jön ez az ének, milyen mélységből, mily sziklák alól szakad föl? Mintha szelek sírnának benne, mintha a napban elájult virágok fájdalma fájna benne, mintha halhatatlan balladáktól izzana. Éneklő dávodiak és herccgszántóiak, honnan jön ez az ének? Ez a borzongatóan-gyönyörű, e bizodalommal-teljes, anyám hófehér csontjait idéző? Honnan jön és hova száll7 Szinte megreszketteti a pécsi székesegyház boltozatát, kitör a nyitva hagyott ajtókon és úszik a világon át, mint az emberi tisztaság üzenete. KALDI JÁNOS: \ ÉNEKLŐK A BUDAI VAR ESTE (MTI-foto: Herczeg István félv.) V. Jurkunasz: A KOLHOZOK VILLAMOSÍTÁS A (linómetszet) Kultúra és életszínvonal ‘T'öbb község életét, egy- egy városka utcáját kitartóan, ével-y óta figyelem. Bontják az öreg házakat, építik az újat. Szépen berendezik, itt-ott már autó is kerül az udvarba, vagy két motorkerékpár a két gyereknek. Ha kérdem, büszkén -sorolják az anyagi javakat: vettek szobabútort, tévét, frizsidert, könyv- sorozatot, valami patentzáras micsodát, modern festményt, olajkályhát és így tovább. A fölsorolás többnyire értékrend és válogatás nélkül hangzik el, hiszen „mindent a két kezünkkel kerestünk, mindenre egyformán büszék vagyunk”. S erre, valóban, mindannyian büszkék lehetünk. A családok gazdasági emelkedésének lehetősége megnőtt a hatvanas években falun és városon, s ezzel a lehetőséggel — becsületes munka árán — sokan élnek. Az igaz, keményen meg kell dolgozniuk érte. Annyira keményen, hogy a gyarapodás, a javak szerzése minden erejüket és figyelmüket leköti, másra már nem is futja az erőfeszítésből, ök maguk legalábbis ezt mondják: nem futja. A népnek nincs igénye arra, hogy művelődjön, hogy kulturáltabb legyen — mondják a kívülállók. Jó néhányan be is ismerik: „Minek törjem magam a művelődésre, mi hasznom belőle?” Sokan pedig azzal hárítják el a „zaklatást”: „Majd ha mindenünk meglesz, ráérünk művelődni”. „Mi már öregek vagyunk arra, hogy ilyesmivel törődiünk, majd a gyerekeink. Nekik már nem kell olyan keményen harcolni egy falat kenyérért, mint a mi időnkben.” Sajnos, azok közül is sokan, akik már mindent megszereztek, nem érzik szükségét annak, hogy művelődjenek. Sőt, sokunk tapasztalata szerint az életszínvonal és a kulturális színvonal között mélyül a szakadék. A modern tudomány és művészet alakulása és gazdagodása nyomán a kultúra fogalma és befogadási körülményei alapvetően megváltoztak. Ezzel együtt igényesebb, elvon- tabb is lett, és egyben — mi tagadás — befogadásra is nehezebb. Ez a kultúra — ha nem is minden formában — eljut az ország legtöbb lakosához, a kis hegyi, határszéli falvakba is, a villannyal ellátott tanyákra is. A passzív nézelődés azonban nem ösztönzi az egyént a kultúra mélyebb átélésére, befogadására. Abban, hogy valaki televíziót néz, újságot, könyvet olvas, színházba jár, abban a művelődésnek még csak a lehetősége rejlik. A valódi kulturáltsághoz kell, hogy ki-ki válassza ki az egyéniségének megfelelőt, s hogy rendszerezze, selejtezze az információ-tömeget. Országos gond, hogy erre a válogatásra a tömegeknek nincs igénye. Vagy akinek van, (akár megfogalmazva, akár ösztönösen) az nem találja, vagy csak nehezen találja meg a válogatás útját- módját, a magasabb, kultúrához vezető utat. Ebben kellene segíteni a tömegeket a hivatásos népművelőknek, és mindenkinek, akinek bármi köze van a közművelődéshez. Az igény fölkeltését már az iskolában el kellene kezdeni. A gyermeket eszmélésétől, az első osztálytól gondolkodásra, az összefüggések kutatására nevelni, mégpedig rejtett, vagyis nem direkt, fölszólító módszerekkel. Az általános iskolai pedagógusok amúgy is túlterheltek, s ilyesmire nincs idejük. Pedig az igényes nevelés az oktatást is megköny- nyítené, a tanulók könnyebben, logikusabban fognák föl az ismeretanyagot, és már gyerekkorban megtanulnának válogatni. És a mai felnőttek? A válogatás igénye — rejtve — sok emberben megvan, csak a hozzávezető utat kellene egyengetnünk. A klubok, kul- túrházak, a televízió vegye jobban észre, hogy a tömeg nem alaktalan massza, hogy műveltségi színvonalát tekintve rétegekből áll. Ezekhez a rétegekhez kellene idomítani a rendezvényeket, műsorokat, a szakköröket, művészeti csoportokat, a TIT előadásokat. Az előadás, a műsor, a szakköri foglalkozás magas színvonalú legyen, de csak any- nyira, hogy ne riassza el a 2 érdeklődőket. Ezt elérni — országosan — nem könnyű feladat. A jószándékon túl pszichológiai érzék, sok tapasztalat és tudás kell hozzá. És természetesen, a népművelők munkájának az eddiginél nagyobb megbecsülése. SIKLÓS LÁSZLÓ PAUL ÉLUARD: JÓ IQAZSÁQ Forró a törvényed ember Hogy a fürtből bor legyen Hogy a szénből tűz legyen És a csókból újra ember. Kemény a törvényed ember Érintetlen megmaradni Háborúban és nyomorban S halálos veszélyben is Szelíd a törvényed ember Vizet fénnyé változtatni Valósággá ami álom Testvérré az ellenséget Ősi s újdonúj e törvény Ez tökéletesedik A gyermekszívből kinővén A legfőbb értelemig. Illyés Gyula fordítása, 75 éve született a nagy francia költő. *
