Tolna Megyei Népújság, 1970. november (20. évfolyam, 257-280. szám)

1970-11-01 / 257. szám

Márciusban csökkenni fog a születések száma. Ezt nem én mondom, hanem egy stuttgarti statisztikus kö­zölte velem a tényt. Ez a statisztikus kiszámította, hogy márciusban lényegesen kevesebb gyerek születik Nyugat-Németországban, mint a korábbi évek már­cius hónapjaiban. így magyarázta nekem a dolgot: — Nézze, Johannes, nem volt nehéz dolgom. Csak meg kellett néznem a televízió júniusi műsorát. Júniusban ugyanis a férfiak milliói ültek a televíziókészülékek előtt, nézték a labdarúgó-világbajnokság eseményeit. . . Az összefüggést a televízió és a kevesebb gyerek- születés között megtalálni már részemről is gyerekjá­ték volt. Sőt! En még tovább is fejlesztettem az elmé­letet. Kitaláltam, hogy nálunk is júniusban közvetí­tették a labdarúgó-vU égbajnokság eseményeit, nálunk is sok férj ült a. tévékészülékek előtt, tehát, nálunk is kevesebb gyerek fog születni márciusban. De ezzel még nincs vége a következtetésnek En azt is kikövet­keztettem a dologból: a televízió néha többet ér, mint a fogamzásgátló szerek, Persze ahhoz, hogy többet érjen ezeknél a szereknél, az szükséges, hogy ne ma­gyar csapatok szerepeljenek a képernyőn, mert a ma­gyar csapatok ma már annyira erőtlenek, hogy a szü- letésszabályozásban is jelentéktelen a szerepük. Mint láthatja a szerkesztő úr, nem értelmetlen dolog a televízió. De nem értelmetlen dolog az a rendelkezés sem. amely kötelezővé teszi u kiskorúak házasság előtti orvosi vizsgálatát. Ezentúl az orvosi bizottság ki­állítja majd a bizonyítványt a kiskorú házasulandók­ról. Ez a bizonyítvány ország-világ előtt bizonyítja majd, hogy az illető kiskorúak rendelkeznek-e a házas­sághoz szükséges testi és értelmi fejlettséggel. Ha szükséges, a kiskorúak részére előírhatják az ideg-, valamint elmegyógyászati orvosi szakvizsgálatot is, persze csak akkor, ha értelmi fejlettségük láthatóan nem kielégítő. A felnőttek esetében orvosi vizsgálat a jövőben sem lesz. A felnőttek esetében a házasság során ugyanis mindaz kiderül, ami a kiskorúak esetében az orvosi bizottság előtt tudódik ki. Ha a férj megveri az asz- szonyt, akkor testileg alkalmas a házasságra, ha a fe­leség kibírja a verést, akkor ő is alkalmas testileg a házasságra. Az értelmi fejlettség is kiderül. Nem az orvosi rendelőintézetben, hanem a bíróságon. A váló­peres bíró előtt fény derül mindenre: értelmileg elég fejlettek voltak-e a házastársak, amikor úgy határoz­tak, hogy összeházasodnak. Az elmebajosság is itt de­rül ki. Ugyanis itt mondja ki vagy az egyik, vagy a másik fél: „Tisztelt bíróság, akkor nem tudtam, mit cselekszem, nem is tudom, hová tettem az eszem.. Mint látható, nálunk törődnek a felnőttek a kis­korúakkal. A felnőttek magukkal nem törődnek. Róluk ugyanis minden kiderül törődés nélkül is. Minthogy kiderült az is, hogy két Tolna megyei vadásztársaság­ban a vadászok egy része nem ért ahhoz sem, amit szórakozásnak választott. Arra jó néhány példát tudna mondani mindenki, hány olyan embert ismer, aki nem ért ahhoz, amit hivatásként választott, de arra keve­set, hogy valaki nem ért ahhoz, amit szórakozásként űz. Most kiderült, hogy vannak ilyenek is. Az egyik vadász otthon, véletlenül meglőtte a feleségét, a másik pedig azt gondolta: Magyarországon már olyan magas az életszínvonal, hogy a vaddisznók is kerékpíron járnak. Nem habozott. Lőtt! És a lövés után csodál­kozott, hogyan változhatott át a kerékpáros vaddisznó, kerékpározó emberré. Most mindkét vadásztársaság újra vizsgázik. Ha si­kerűi a vizsga, akkor nem vonják meg tőlük az enge­délyt, mint Angliában Mr. A. George Worthington leedsi vadásztól. Igaz, hogy ő nem emberre lőtt vad­disznó helyett, hanem alacsonyan szálló katonai re- pülőgépra vadkacsa helyett. Az ő esete reménytelen. Ű nem vizsgázhat újra. Mondanom sem kell, hogy én egyetértek az újra­vizsgáztatással. Sőt, ha rajtam múlna; akkor ki is terjeszteném ezt az újravizsgáztatási módszert. Kiter­jeszteném például azokra, akikről tudva-tudja min­denki, hogy nem értenek a szakmájukhoz. Sajnos, őket egyelőre nem vizsgáztatják újra. Lehet, hogy rájuk is sor kerül majd egyszer. Hogy mikor? Az véleményem szerint függ a vadászok újravizsgáztatásának a sikeré­től is. Ha a vadászok esetében bebizonyosodik: érdemes újravizsgáztatni, akkor tőlük is bevonják az enge­délyt, mint azoktól a vadászoktól, akik nem értenek a vadgazdálkodáshoz, a fegyver kezeléséhez. De előbb tapasztalatot kell gyűjteni arról: kell-e értenie min­denkinek ahhoz, amit csinál. A tapasztalatról jut eszembe. Az ember élete nem más, mint egy nagy tapasztalatgyűjtés. Az ember az­tán a tapasztalatainak egy részét jó pénzért eladja, más részét pedig a maga érdekében felhasználja. Niels Juhi 81 éves basmaki lakos is sok tapasztalatot gyűj­tött életében. Egyik tapasztalata a telefonhoz kapcso­lódik. Hem bízik a telefonban. Életében összesen há­romszor akart ugyan telefonálni, de ez is elég volt neki ahhoz, hogy többé ne kísérletezzen, ö most is a puskának a hive. Ha beteg, előveszi a puskát, kettőt a levegőbe durrant és a. távoli szomszédok tudják, hív­ni kell az orvost. Voltak jó emberek, akik megszánták az öreget és bevezették hozzá a telefont. De az öreg nem használja, ragaszkodik a puskához, ö azt tartja: a puska és a telefon nem összeegyeztethető. Ha az em­bernek van telefonja is, meg puskája is, akkor bizony hamar előfordul, hogy a puskával nem a levegőbe lő az ember, hanem a telefonba. Nagy tapasztalat. Általános tapasztalat, Magyaror­szágon is érvényes, ahol bizonyára e tapasztalatra való tekintettel, választani kell a puska és a telefon között. Ezzel zárom soraimat. Tisztelettel: Vitéz Johannes Hári. SZŰKSZAVÚ VÁLASZ A rendőrség razziát tart Mar­seille egyik rossz hírű ivójá­ban. Igazoltatják a leggyanú- sabb alakokat. A pulthoz tá­maszkodva, megvető arckifeje­zéssel áll egy vendég. A kér­déses vendég csíkos öltönyt vi­sel. ujján gyémántköves arany, gyűrű. — Foglalkozása? — kérdezi a rendőr. — Hát.. mondjuk, hogy jó módú ember. — Szeretném tudni — er's- ködik a rendőr —. miből él? — Hát, általában egy jó sze­let sült hús és egy tányér sr.- láta — ez minden, amire szük­ségem van.. . A NAIV VENDÉG Egy cremonai vendéglőbe be­térő vendég szólítja e pincért; — Kérek egy szelet borjú­sültet. — Sajnálom, uram, már el­fogyott. — Akkor egy szelet marha­húst. — Uram! — mondja egy kis mosollyal a pincér —. ba len­ne marhahús, gondolja, hogy nem szolgáltam volna fel a borjúsültet? CSAK UDVARIASAN Vége az özönvíznek. Noé le­horgonyozza bárkáját az egyik hegy tetején és kinyitja az aj­tót, hogy az állatok kimehes­senek. A küszöbön az elefánt megáll egy pillanatra, vissza­fordul és ud.variasan rászól a mögötte álló légyre; — Csak lassan, lassan, ké­rem ! Csak egymás utón! A SORS ÚTJAI Egy kisgyerek megállít egy pátert az utcán. — Uram, legyen szíves meg­mondani, hány óra van? — Ne hívj engem uramnak, kisfiam, mondd azt, hogy atyám. — Hogy fog örülni a mama! — kiált fel a gyéréit. — Már évek óta kutat utánad! • Alfred Hichcock Dél-Francia- orszáigban az egyik helyi lap moziműsorában egyik híres filmjének címe mellett a kö­vetkező figyelmeztetést olvas­ta: „Figyelem! A film igen hosszú, és az elején kezdjük". * A tanító: Pistike, tedd pa­rancsoló módba azt a monda­tot, hogy „A ló kocsit húz az úton”. Pistike (habozás nélkül); Gyi, paci! Fő A NYUGALOM Tűz üt ki egy hatalmas bér­házban Mindenki a lépcsők fe­lé rohan, vannak, akik vadul átgázolnak másokon. Az utcán összetalálkozik két szomszéd. — Ilyen esetekben mindig meg kell őriznünk komolysá­gunkat. Nézzen rám, teljes nyugalommal sétáltam le a lépcsőn, egyáltalán nem siet­tem. — Valóban? Elárulná akkor, hogy miért nem húzott nadrá­got? POLITIKA Egy híres francia politikus­tól származik az alábbi meg­határozás: — A politikában tudósnak mondhatjuk azt az embert, alti zavarba ejtő kérdésekre úgy válaszol, hogy nem komprom' - tálja magát. Ügyesnek ped;g azt nevezzük, alti megakadá­lyozza e kérdések feltevését. — Annyi minden zajlik a világban, de téged vsak az ér úekel, ami a szomszéd lakásban történik. Szöveg nélkül 2070-ben: — Azt hiszi, fából vagyok? Meglepő rendszámtábla. «I * Szöveg nélkül

Next

/
Thumbnails
Contents