Tolna Megyei Népújság, 1970. november (20. évfolyam, 257-280. szám)
1970-11-05 / 260. szám
li Az ember—gép rendszerek Az ember termelőtevékenységét mindig valamilyen eszköz használatával igyekezett megkönnyíteni, meggyorsítani. A termelőeszközök fejlődése és az azzal párhuzamosan fejlődő emberi munka- tapasztalat a társadalom fennmaradásának és állandó fejlődésének kulcsa. Míg azonban, néhány száz évvel ezelőtt csak .egyszerű kézi szerszámokkal igyekezett megoldani az ember természetátalakító tevékenységét, addig ma már egyre bonyolultabb gépek, automaták és számológépek állnak rendelkezésre. Ezekkel a bonyolult, berendezésekkel végzett munkája számos ecetben balesetveszélyes és pontatlan, sőt gyakran — egyes nyugati pesszimista filozófusok értelmezése szerint — a gépek látszólag túlnőnek az embereken: ma már nem tudunk rajta uralkodni, képtelenek vagyunk kezelni őket és ezért nem érdemes uj. konst rukciókat alkotni. 4 gép csak eszköz E pesszimista ielfogásnak azonban, nincs semmi, reális alapja. A gép. ha még oly tökéletes is. mindig csal; eszköz marad az ember tudatos természetátalakító tevékenységében. A termelő- eszközök fejlesésével azonban, az ember kapcsolata ezekkel az eszközökkel lényegesen megváltozik, új feladatokat ró rá, és így a termelőíolyamatban is megváltozik helyzete. A fizikai erőkifejtés helyébe a prog- i amozás, az ellenőrzés es a vezérlés műveletei - lépnek. A termelés további fejlődése és fejlesztése érdekében ismerni kell azokat a törvényszerűségeket, amelyeket a technikai haladás támaszt a munka szubjektumával, az emberrel szemben; vagyis vizsgálni kell e követelmények szempontjából az ember sajátosságait és lehetőségeit. A hagyományos munkalélektan, amelynek alapvető szemlélete az ember alkalmassá tétele a munkához, már nem tudta megoldani ezeket a problémákat csak az alkalmassájfvizsgálatok segítségével. A technika és a tudomány fejlődése következtében. új módon kellett megközelíteni az ember és a gép kapcsolatát. Ennek lényege az. hogy az embert és .a gépet egy egységes "rendszer két tényezőjeként kell felfogni. A fejlődés ssakaszui Az „ember-:Sép"-rendszerben a rendszer elemei — az ember és a Pép — kölcsönhatásban vannak egymással és kölcsönhatásban fejlődnek. Ennek a fejlődésnek az alábbi négy szakaszát különböztetjük meg egymástól: I. Egyszerű manuális rendszer, amelyben az ember a géppel és a termelési folyamattal közvetlen kapcsolatban van. Ilyenek a hagyományos mezőgazdasági munkák, ásás stb. Ií. Mechanikus zárt rendszerek. Ezeknél az ember munkája' döntően a rendszertől függ. E rendszerekben a gép átveszi a nehéz fizikai erőkifejtéseket igénylő mozdulatokat az embertől. Ide tartoznak pl. a mezőgazdasági munkagépek. III. Automatikus szabályozású rendszerek, itt az ember feladata a rendszer működési állapotúnak figyelése, ellen« rzése. Az ember és a termelés közvetett kapcsolatban van. IV. A számítógépes automatikus vezérlési rendszer. Az égész termelési folyamatokat irányító számítógépek hatá- i ózzuk meg az optimális munkámén etet és annak gazdaságosságát, a nem kívánt esemény elhárítását stb. Az ember csak ezt a központot ellenőrzi és a legfontosabb feladatoknak megfeielőe; i programozza. Gépesítés, automatizálás Gazdasági fejlődésünk jelenlegi szakaszában a legfontosabb feladat a- II. rendszer, vagyis a gépesítés teljes megvalósítása és az áttérés az automatizációra. Az ergonómia legfontosabb feladatai ennek megfelelően-■ jelentkeznek a II. rendszer berendezéseinél, A termelés mennyiségi és minőségi mutatóinak pozitív változása a traktor és a traktoros olyan együttműködését igényűi, melynek eredményeként pontosan, gyorsan és megbízhatóan végzi munkáját. A rendszerek történeti fejlődését vizsgálva látható, hogy az ember egyre töbfc funkciót ad át a gépi elemeknek és ennek küvekezté- ben munkájának e jellege jelentős mértékben megváltozik. E változás abban foglalható össze, hogy 1. A nagy izomerőt igénylő munkát a gépek veszik át és •> munka terhelő hatása egy re inkább idegrendszeri jeliegű lesz; 2. Az ember egyre bonyolultabb gépeket irányít és mint integrálénak egyre nagyobb szerepe lesz a munkafolyamat. illetve a rendszer irányításában; 3. Egyre jobban eltávolodik a termelöfolya- maúúl nem észleli közvetlenül a folyamatot, hanem csak közvetve, kódolt jelzések útján tájékozódik; 4. Az ember a munfcaíoi./amat'.! döntően csak ellenőr i. Mindezek alapján megállapítható. hogy a fizikai igény- bévé cél csökkenésével, a ;..-..íc s íz i.e.'.'k feladatainak (jelzés te. vz-tei, döntés, stb.) növekedésével a lélektannak — ame»y ezekkel a problémákkal foglalkozik — az „ember-gép' --: r. >dszt rek további fejlesztése szempontjából egyre nagyobb szerepe lesz. Telefonközpont kerekeken A házgyári építkezés módszerével egy-egy lakótelep olvan gyorsan elkészülhet, hógv a telefonhálózat bővítői nern tudnak lépést tartani ezzel az irammal. Márpedig a lakásokba beköltöző, sok ezer ember már kezdettől fogva állandó kapcsolatban szeretne lenni a külvilággal, igényt tart a telefonra. Ebből kiindulva az egyik nagy nyugatnémet híradás- technikai gyár oz igények „rugalmas" kielégítésére úgynevezett guruló telefonközpontot. készít, amely nem m is, mint egy kerekekkel ellátott kocsi, benne kb. 1000 előfizetőt „kiszolgáló” berendezéssel. A kerekeken a helyszínre szállított kis telefonközpontot csatlakoztatják az erősáramú hálózathoz, valam'nt az előre lefektetett kébe: segítségével összekötik a legközelebbi „stabil” telefonközponttal. Ezután v-err"-Ps összeköttetési, létesítenek a környező házakkal, ahol minden lat '..;ban nv-.-eií-- í f ZZ e vt:~, sor i rn.:sfteremtet iák o t rilefojÄCSs i’ :ozár leheiős éger.. A.mikor a létesítményhez szánt új telefonközpont felépül, a „dobozt” más helyre szállítják. újabb ..elsőségéi.' ju újtárára. Úttörők az árvízkárosult iskolákért ifjúsági akció — félvállról A Magyar Vöröskereszt és a Magyar Úttörők Szövetsége Országos Elnöksége szeptember 15-tői novémber 15-ig akciót szervezett „Úttörők az árvízkárosult iskolákért” címmel, mélyben felkértje az .úttörőket, hogy gyűjtsenek minél több hullacte- Kot és az érte kapott összegeket fizessék be az árvízkárosult iskolák, úttörőcsapatok és a rászoruló pajtások megsegítésére nyitott különszámlára. A napokban jelent meg az „Úttörők az árvízkárosult iskolákért” központi akció bizottságának tájékoztatója. E- szerint Tolna megye a húsz közöl — Budapest és a 19 megye — eddig elért eredménye alapján október 23-ig a 15. helyen van. A megye 39 200 tanulója mindeddig csupán 4000 forintot fizetett be a küiönszámlára. Ez azt jelenti, hogy egy tanuló átlag tíz fillér értéket gyűjtött: Kun István, a Baranya—Tolna megyei MÉH Vállalat szervezője elmondja, hogy a gyűjtési összeg jóval több mint a befizetett.: összesen 44 800 forint. A televízió Bétmérföldes kamerája riportot készített az akcióról, ahol Szabó Ferenc, a Magyar Úttörő Szövetség főtitkára így szólott a pajtásokhoz: „Itt nem a szülők zsebéből vesszük ki a pénzt, hanem ellenkezőleg: nemlétező pénzt teremtünk, és olyan szülők zsebébe tesszük, akik arra leginkább rászorulnak. . . Kiváló alkalom kínálkozik. Ennek az akciónak a keretében a ti számotokra is. Hányszor mondják nektek a felnőttek, hogy ’ejnye, ti haszontalanok! Most itt a lehetőség, hogy megmutassátok: Tudtok hasznosak lenni, és ha összefogtok, nagyon nagyot tudtok alkotni." Garay Általános Iskola. Székszárd1 Ottófi Ernővel, az úttörő- csapat vezetőjével beszélgetünk. Hosszas utánanézés eredményeként túdja csak közölni az adatokat. — Körülbelül 100 forint értéket gyűjtött az iskola, s ha jól tudom, 52-t fizettünk be. — Melyik őrs gyűjtötte a legtöbbet? — Azt nem tudom megmondani. Meg kellett volna kérdeznem tőlük. Tavaly különben 632,40 forintot gyűjtőit az iskola. .. A gyerekek a folyosókon vannak. Beszélgetünk. — A mi osztályunk eddig 500 forintot gyűjtött. A tanár néni azt mondta, hogy küldjünk belőle az árvízkárosultaknak is, de maradjon az osztálypénztárban is, — mondja Szilágyi Erzsébet Vili. osztályos kislány. Petz László és Wéner Attila Vl.-osok. Ök is gyűjtöttek már. de hogy a pénzzel mi van, nem tudják. Pedig „szívesen küldenénk a Számos-közbe. Jó érzés segítséget kapni, de talán még jobb adni.” Aztán egy csoporthoz lépünk. / — Ti gyűjtőtök hulladékot? — Igen. — Nem. — Én sem. — Én meg kaptam 26 fo rintot érte. Örökírót veszel; rajta. — .Hallottatok az árvízkáré .ült iskolák megsegítéséről” — Nem . nem. . nem. Varjas Jánossal, a KISZ Tolna megyei Bizottságának, titkárával arról beszélgetünk, hogy a megye úttörővezetői és pedagógusai mit tettek és mit tesznek még (?) azért, hogy a gyerekekkel együtt komoly segítséget nyújtsanak az árvíz sújtotta terület iskoláinak. — Valóban, az akció nem úgy megy, mint kellene. Ennek két komoly oka van: Az egyik az, hogy a katasztrófa után fél évvel akciót hirdetni túl késő. Vagyis ennek jelentőségét nem érzik közelről a gyerekek. A másik pedig az. hogy az árvíz idején megyénk úttörői komolyan összefogtak, csomagokat küldtek, árvízkárosult gyerekek nyaralását szervezték meg, stb. Sajnos úttörőink csomagjai jórészt még most is a Vöröskeresztnél vannak, ugyanis Szabolcsból olyan válasz érkezett, hogy ne küldjük, mert nem tudják hol tárolni. Hiába tartottuk fenn ^ helyeket nyáron üdülőinkben, egy „árvizes gyerek” sem jött Tolna me- gvébp. S mindehhez még csak annyit, hogy az árvíz sújtotta területről hazatérő társadalmi munkás fiataljaink mind azt mondják, miért csináljuk mi, ha a károsultak nem tesznek semmit... — Egy simontornyai munkás ezt helyesebben látja. Azf mondja, hogy ők sem veszik jónéven az árvízkárosultak tétlenkedését, de valahogy mégis megértik őket, s ezért továbbra is ahogy tudnak, segítenek. — Az én véleményen az, hogy Számos-közben nem az úttörők „apró gyűjtései” fogják helyreállítani a károkat, hanem hozzájárulnak a kormány segítéséhez. — mondja Varjas János. — Kérem, mondja el mit tett a megyei úttörőelnökség annak érdekében, hogy ez a szép, dicséretre méltó akgió mindenki részéről igaz legyen, célja és eredménye az adók és kapók számára egy legyen. — A felhívást minden úttörőcsapatnak megküldtük, s azóta kétszer tájékozódtunk. S az; még feltétlen el. leéli mondani, hogy eddig a megye nem 4000, hanem jóval több forintot fizetett be. Hogy mennyit, arról pontos adatom nincs. Ugv tudom. Dombóvár város 8000, a járás öt és félezer forinttal növelte az Összeget. Én is úgy érzem, hogy az akció szervezése nem halad a legjobb úton. de eny- nyi idő után nem is lehet várni a lelkesedést. — Kinek a lelkesedését? A vezetőkét, vagy az úttörőkét? — A vezetőkét, rajtuk keresztül a gyermekekét sem. HORVÁTH MÁRIA i9'i(i. november 3.
