Tolna Megyei Népújság, 1970. november (20. évfolyam, 257-280. szám)
1970-11-04 / 259. szám
Barátságvonaton a Szovj etuni óban Építés, közlekedés Az Inturiszt-szálló építése Kijevben. Ha valaki azt kérdezné, mi jellemzi ma legjobban a Szovjetuniót, azt hiszem, a barátságvonat valamennyi utasa így válaszolna: az építkezés. Igaz, a hatalmas országból csak nagyon kis területet láttunk, de a látottak alapján mégis, bátran vállalkozunk a kö- . vetkeztetésre. Merünk vállalkozni azért is, mert olyan országrészen utaztunk keresztül, amelyet a háború szinte a porig lerombolt. Sétáltunk Kijev napfényben fürdő főutcáján, á Krescsátyikon, és eszembe jutottak Zsukov marsall könyvének sorai; milyen megrázó hatással volt rá a rommá lett ukrán főváros. Nem tudom, milyen volt a háború előtti Kijev, de úgy éreztem, a szovjet nép teremtő ereje minden eddiginél szebbé varázsolta. Az ukrán fővárost ma úgy emlegetik, mint a Párizs után Európában legjobban parkosított várost. Nem tudom, talán ezért, de olyan sajátos atmoszféráját fedeztük fel Kijevnek, amelyet sehol másutt nem lehet fellelni. A szovjet nép nem csak újjáépítette Kijevet. Szemtanúi lehettünk az új város építésének is. A város alól, a Vlagyimirhely lábánál kibúvó metró emeletes hídon robog át, és a felszínen robog tovább az új kerületbe, a Darnyicá-ba, amelynek ma negyvenezernél több lakója van. A Kijev alatt lustán hömpölygő Dnyeper — itt keresztelték meg benne Oroszhont 988-ban — évszázadok alatt lerakta homokhordalékát. — Erre a homokra épült az új városrész. Az első házakat csak kísérleti célra szánták. De az építészet ma már alig ismer lehetetlent. Itt, ebben a városrészben látszik, hogy a szovjet építészet is igyekezett levetni a korábbi „formaruhát”. Alig van három egyforma épület; a külső díszítés, az erkélyek elhelyezésének, külső formájának változatossága feloldotta, száműzte a régebben épült városrészek egyhangúságát. Moszkvában elsősorban a Kalinyin proszpekt építészeti megoldása ragadta meg a Tolna megyeieket. (De gondolom, kivétel nélkül minden külföldit, aki a világ bármely feléből a szovjet fővárosban jár.) Maradéktalanul érvényesülnek azok az építészeti törekvések, amelyek ma a világvárosokat jellemzik. A Kalinyin proszpekt építészeti terveit D. Poszohin tervezőcsoportja készítette. A terv Párizsban, a városépítéssel foglalkozó tudományos kutatóintézet pályázatán díjat nyert. Az építkezés 1969-ben kezdődött, azóta felépült kilenc magasépület, amelyekben egyik oldalon minisztériumok, a másik oldalon lakások kaptak helyet. A magasházakat kétszintes üzletsorok kötik össze, amelyekben a vásárlók közlekedését mozgólépcsők könnyítik meg. A sugárút egyik oldaláról a másikra csak aluljárókon közlekedhetnek a gyalogosok. (Egyébként, Moszkva többi főútvonalain is már jórészt aluljárókon kelhetnek át egyik oldalról a másikra, vagy az útkereszteződésekben a gyalogosok. Ezek az auljárók nem olyan látványosak, mint Pesten, a Blaha Lujza téren, vagy az Emkénél — csak a célszerűséget szolgálják.) Az építési anyag: acél, beton, üveg. A Kalinyin proszpekt modern középületeinek, lakóházainak érdekes kontrasztja a távolban, a Lenin- hegyen emelkedő Lomonoszov egyetem óriási épülettömbje, az út tengelyének képzeletbeli folytatásaként. A mai szemnek jobban tetszenek ezek a sima vonalú magasházak, mint az 1950-es építészet stílusa, amely egyaránt tornyokat rakott egyetemre, szállodára, lakóházra. A Kalinyin proszpekt lakóépületei láttán idegenvezetőnknek feltettük a gyakorlati kérdést: — Mennyi a lakbér ezekben a házakban? — Tizenhárom kopejka négyzetméterenként. Lakbért csak a szobák alapterülete után kell fizetni. A lakások legtöbbje háromszobás. — Kik kaptak lakást ezekben az épületekben? — Mindenki, aki jogosult, illetve a lakáskiutaláskor sorra került. A jogosultság mértéke mindig a meglévő lakás- viszony, a család nagysága és az új lakások bizonyos hányadát mindig fiatal házasok kapják. Meg kell mondanom, még sokan laknak korszerűtlen, régi lakásoban, még öreg fa- házakban is. Évek kellenek Moszkvában is, hogy a lakásigényeket az állam kielégítse. A Moszvában, Kijevben folyó építkezéseknél érdekes felfedezést tettünk. Emeletnyi magas kép illusztrálja, hogy milyen lesz elkészülte után az épület, illetve, mi lesz a rendeltetése. Arra a megállapodásra jutottunk, hogy Magyarországon is hasznos lenne ez a módszer, (Szekszárdon is sokan szeretnék látni, milyen lesz majd a Gemenc-szálló). És, amit Moszkvában, Kijevben láttunk, ugyanazt láttuk a falvakban is —, mindenütt az építkezést. Rengeteg az újonnan épült, vagy épülő családi ház, amelyek külsőleg hasonlítanak a mi falusi családi házainkra. Nagy részük sátortetős, legfeljebb az a feltűnő, hogy tetőfedésre gyakrabban használják a hullámpalát. Nagyon sok víkendház is épül, főleg Moszkva zöldövezetében. Többnyire ízléses kis faházak, amelyeket sokan szívesen oda- telepítettek volna Domboriba, vagy a Balaton mellé. Az építkezések mellett Moszkvában elsősorban a közlekedés keltette fel a figyelmet. A széles úttesteken csak úgy árad a gépkocsik sokasága, a márkák közül szinte egyeduralkodó a Volga. Rendkívül tetszetős a legújabb kiadás vonalvezetése. (A szovjet fővárosban töltött három nap alatt egyetlen Trabantot és Skodát láttunk, és úgymond kevesebb Zaporozsecot, mint amennyi már Szekszárd környékén közlekedik). A moszkvai közlekedés első látásra rendkívüli káosznak tűnt; a járművek előzték egymást balról, jobbról, ahol éppen hely volt. A főútvonalakon, útkereszteződésekben balra kanyarodás nincs. Azt megállapítottuk, a moszkvai gépkocsivezetők — meglepően nagy százalékuk taxis —, milyen hallatlan magabiztossággal, vakmerőén, de kitűnő reflexekkel vezetnek. — Ebben a forgalomban a kezdő magyar úrvezető tíz perc után „bedobná a törülközőt” — állapította meg néhány gépkocsi-tulajdonos útitárs. De megállapítottuk azt is, hogy A tizedik kongresszusra készülő ország számvetést tesz, s nemcsak a párttagok tekintenek vissza az elmúlt négy évre, hanem az egész ország. A legfelsőbb fórumokon elhangzó vélemények, irányt mutató beszédek mindig nagy visszhangot váltanak ki: vajon a politika közvetlen holnapjai mit Ígérnek. A jövő ismert- a szocializmust akarjuk felépíteni. Hogyan? Mi módon? Ez a mindennapi politika része.: meghatározni a közvetlen feladatokat. Alig egy hete fejeződött be a megyei pártértekezlet. A lakosság megismerhette a megyei pártbizottság értékelését a négy évről. A kommunisták küldöttei pedig olyan problémákról beszéltek, melyek össznépi ügyként jelentkeznek már, s megoldásuk a mi érdekünk. Sokan teszik aztán fel a kérdést, hogy a megyei vélemények miként jutnak érvényre az országos vezetésben. Ott „fenn” — mondják — hogyan fogadják a megyei javaslatot, bírálatot, értékelést. Az újságolvasó ember előtt moszkvai gyalogosnak lenni rendkívüli kockázat. Később aztán rájöttünk, hogy a moszkvai közlekedés is szigorú rendszer szerint folyik, amely felett mesteri módon uralkodnak a közlekedési rendőrök. Ha történetesen a szabálytalankodó vezetőt megállítják, nem megy oda a rendőr a gépkocsihoz, ellenben a vezető habozás nélkül kiszáll és odamegy a rendőrhöz. (Egy ízben éppen a taxisofőrünk került hasonló, kellemetlen helyzetbe, és a szabálytalanságot egy rubelja bánta). A taxi egyébként rendkívül olcsó, a viteldíj kilométerenként tíz ko_ pejka — egy forint harminc—, így érthető, hogy szinte uralja a moszkvai utcákat. Egyik este, úgy tizenegy óra felé, a Gorkij utcán csaknem tömegkarambolt okozott egy, a ismeretes — s ki nem számít ma már újságolvasónak, — hogy az országgyűlésben aktív képviselőink részesei egy-egy törvény megalkotásának — felszólalásukkal. Péti János emlékezetes felszólalása az erózió kérdéséről, majd pedig a vadkár-ügyről, országos üggyé vált, s Tolna megye tette azzá. Aztán emlékezetes Kaszás Imre felszólalása is, oktatásügyünk reformjával kapcsolatban. A most őszi ülésen pedig Báli Zoltán tájékoztatta az országot a mezőgazdaság gépesítésének problémáiról... Hallatjuk hangunkat. A megyei vezetők, amikor egy-egy országos jelentőségű tanácskozáson felszólalnak sajátos problémáinkat, gondjainkat, sikereinket az országos politikával azonosítják, mérik. íme egy igen friss példa: a MÉM-ben a mező- gazdasággal foglalkozó megyei tanácselnök-helyettesek, és osztályvezetők tanácskoztak a negyedik ötéves tervről. Itt kért választ Horváth József: A baromfiipar a korábbi években arra ösztönözte a gazdaságokat, hogy fejlesszék, korszerűsítsék a kitilos helyen az úttest túlsó felére átszaladó párocska. Vagy húsz gépkocsi manőverezett, hogy elkerülje az összeütközést A fiú és a kislány el- iszkolt volna a mellékutcába, ha vagy tizenöt járókelő, a gépkocsikból kiugráló vezető utánuk nem ered, és gallérjuknál fogva vissza nem tessékeli őket a tetthelyre. Szinte pillanatok alatt ott termett a rendőrségi gépkocsi — egyébként rendőrautót alig lehet az utcákon látni —, és pillanatok alatt el is tűnt a két szabálytalankodóval. Az eset láttán arra a következtetésre jutottunk; egy szabálytalankodó sem kerülheti el a felelősségrevonást. állattenyésztést. Ez Tolna megyében megtörtént. Mintagazdaságok alakultak, s működnek jó eredménnyel. A probléma viszont az, hogy a termelt, s eladásra felkínált árut a baromfiipar nem tudja teljes egészében átvenni, pontosabban számítani lehet rá, hogy a szerződéskötéseknél viták, problémák lesznek. A tárna sokakat, súlyosan érint. A ‘miniszter, dr. Dimény Imre válaszolt: a baromfiipart tízszázalékos termelésfelfutásra fejlesztették, de ez országos átlag, tehát a trösztön . múlik, s tesznek majd róla, hogy ott ahol jobban, gazdaságosabban fejlődött az árutermelés, ott vásárolják fel — plusz 10 százalék fellett is — mert a vállalaton, a trösztön belül lehet differenciálni... A válasz megnyugtató. így, egy ilyen gazdasági probléma is tehát eljutott, a szekszárdi és környékbeli gazdák, szövetkezetek kéréseként, oda ahol intézkedni tudnak. Hallatjuk tehát szavunkat, s ezt „ott fenn” még is hallgatják.-Pj— A IV. ötéves terv számaiból AZ ESV FóftC. JUTÓ EtELMISZER-rOOVASZTAS ALAKULÁSA 1970» fOO -- 184 0 *«/<« ■MM/ZA ‘ ,jí «0.7 .......................... «0 ^4 5 0.» Ä % * “ ........ 'IMI nrow inni ram«11111111 u mTWMw. .imwu C uko« Tei-és t.itermé* Burgonya ZNtfs.s (v»i n黫) Aü»li wedelü T.«««14 <97S tattert. GylimWc* A* «gy I9r. futó napi t.panyag- fogya«Ui 1970-ban m t»?5-ben If] KatAfta <eel.> Pak.fi. ígf.J atobbf a»atf etebatb Iá] ÉMmúiero én»d cmi A Mto.sag kanvatlen anyagi fogy.yiUi.ni SMrk.i.í» ».ltoxtwi 1970-75 unni _ (596S..VÍ gr»«) j(aS Következik: A hősök tisztelete. BI. JEGYZET Hallatjuk hangunkat
