Tolna Megyei Népújság, 1970. november (20. évfolyam, 257-280. szám)

1970-11-26 / 277. szám

Egy eset és tanulsága „A Magyar Népköztársaság Al­kotmánya annak a szocialista elvnek az alapján, hogy legtöbb érték az ember, egész népünk közös ügyévé teszi a házasság, család, az anyaság és a gyer­mek fokozott védelmét” — I mondja a Minisztertanács 1004/1953. sz. határozatának bevezető része. A határozat az anya- és gyermekvédelem továbbfejlesztését célozta. Cé­lozza napjainkban is, kiegé­szülve az azóta hozott ren­deletekkel, határozatokkal, in­tézkedésekkel. A Munka Tör­vénykönyve .szintén hosszan foglalkozik az anyák védel­mével. A benne foglaltatott jogszabályok egyaránt érvé­nyesek mindenkire nézve. Persze, vannak, akadnak „ki­vételek”. A címben ígért egy esetet, tanulságaival azért idézzük, hogy mind kevesebb akadályozója lehessen az anya- és gyermekvédelemnek, * Első gyermekére váró asz- szonyka panaszokkal jelent­kezik a. nőgyógyászati vizs­gálaton. Három műszakban dolgozó üzemi munkásnő. Egy műszakban 10—12 kilogram­monként emel 6 mázsát. Fi­zikuma gyönge. A szakorvos 197C. október 17. dátummal írásban kéri a III.—IV. hó­napos terhes könnyebb mun­kakörbe való helyezését. Az üzemorvos a szakorvosi Javaslat papírján visszakérdez: „Milyen betegség miatt?” 1970. október 20. A megyei kórház és rendelőintézet te­rületi szülész-nőgyógyász fő­orvosa tart terhestanácsadást a községben. Űjabb levél: „Kérem a III.—IV. hónapos terhest könnyebb munkabe­osztásba helyezni. A terhes­ség nem betegség, de kellő gondozás hiányában patoló­giás állapotba mehet át. Ha könnyebb munkabeosztást nem tudnak adni, erről írásos vá­laszt kérek.’ Az üzemrész vezetője kész könnyebb munkabeosztásba tenni dolgozóját, ám a rend, az rend! A szakorvosi véle­mény, kérelem érvénytelen az üzemorvos pecsétje nél­kül. (?!!!) Az üzemorvos pe­dig nem hajlandó pecsételni Levelezni hajlandó és szóban kétségbevonni a szakorvosok szakértelmét, sőt... tisztességét. Az üzemorvos levele: „Konkrét , nőgyógyászati szakvéleményt kérek arra vo­natkozólag, hogy milyen pa­tológiás állapot teszi szüksé­gessé, hogy ne a rendeletben előírt 6, hanem 3 hónapos terhesnek adjak könnyű mun­kabeosztásra engedélyt.” Mit mond a Munka Tör­vénykönyve? Egyebek között ezt: A dolgozó nőt nem szabad terhessége negyedik hónapjá­tól kezdve nehéz testi mun­kára éjszakai munkára és túlmunkára beosztani. A több műszakban dolgozó üzemekben biztosítani kell. hogy a délelőtti műszakban dolgozhasson. — Kérelmére — orvosi vélemény alapján — egészségi állapotának megfe­lelő munkakörbe kell ideig­lenesen áthelyezni. Esetünk főszereplője a szak­orvosi vizsgálat alapján ve­szélyeztetett terhes. Laikus számára is világos, hogy pa­naszainak figyelmen kívül ha­gyása, a baj elhanyagolása mind az anya, mind a mag­zat egészségét, életét veszé­lyezteti— De ami vitágos a laikus számára, nem világos az üze­mi orvos számára— Újabb szakorvosi vizsgálat következik. Immár a megye- székhelyen. Újabb főorvosi levél; aminek címzettje ez esetben már a körzeti orvos. A megyei szülész-nőgyógyász főorvos a terhes nő táppén­zes állományba vételét kéri. A kérés teljesül, de az üzem­orvos kiiktatásával. A munka­adó üzem mit sem tud e dol­gozójának viszontagságairól. A leendő kismama náluk nem emelt panaszt. De egy nem­rég elkészült üzemi fölmérés egyértelműen azt jelzi, hogy az üzem dolgozói elégedet­lenek az üzemorvosi szolgá­lattal. Főképp az üzemi or­vos magatartását kifogásolják, Érthető. Noha ők „csak” mun­kások, azt tudják, hogy „dolgozni csak pontosan, szépen, ahogy a csillag megy az égen, úgy érdemes.” A leírt eset kirívó. Sze­rencsére kevés hasonló adó­Figyelö A nagyszájúságról A Siófok—Szeged között köz­lekedő autóbuszra Szekszárdon sok utas szállt fel a múlt hét végén, szombaton délután. Ilyen módon tehát legalább harmincán lehettünk fül- és szemtanúi annak az elég ál­talánosnak nevezhető és sok­helyütt tapasztalható nagy­száj úságnak, amely Bátaszékig tartott, néhány dolgozó jóvol­tából. A kalauznő megkezdte a. menetjegy-árusítást, s ezzel elszabadult a pokol. A Szekszárdon felszálló uta­sok egy része valamiféle sza­badjegyre hivatkozva, megta­gadta a jegyváltást. De ez még hagyján, nemcsak hogy vona­kodtak az utazásért fizetni, hanem szitkozódtak, fenyege­tőztek, s nagy hangon mon­dogatták, maid ők megmutat­ják. mert így nem lehet a munkásemberrel bánni. Meg­lepő módon egyikőjükben sem vetődött fel a gondolat, hogy mikent nem lehet egy ember­nek viselkedni még akkor is, ha munkásember? Száz szónak is egy a vége, ingyen szerettek volna utazni, azon a címen, hogy szombat lévén sietniök kell haza. A kalauznő udvariasan, türelme­sen magyarázgatta, hogy a Magyar Allamvasutakra érvé­nyes kedvezményes jegy, vagy szabadjegy nem érvé­nyes a MÁVAUT-ra. Ez egyéb­ként világos, de a szitkozódó állampolgárok egyszerűen nem hajlandók megérteni. „Majd mi megmutatjuk, majd mi el- intéztetjük magát is, a forgal­mistát is” — mondogatták és válogatott szitkokat morzsol- gattak a fogaik között. Elgondolkodtam. Hóimét ve­szik ezek az emberek a bá­torságot és a jogcímet, hogy saját dolgozói mivoltukra hi­vatkozva a lehető leghitvá­nyabb hangnemben fenyeges­sék a kötelességét teljesítő ka­lauznőt, a másik dolgozót? A jogcím abból az elvetélt fel­fogásból táplálkozik, hogy a dolgozónak mindent szabad. Nos húzzuk alá nyomatéko­san, hogy mindent nem sza­bad. Nincs joga senkinek út- széli hangot használni, legfel­jebb a házatáján, s utazni ki­zárólag akkor van joga, ha megfizeti az útiköltséget. A félreértések elkerülése végett még annyit: nem azért íródott ez a néhány sor a nagyszájű- ságról, hogy a bolhából ele­fántot csináljunk, hanem azért, mert nagyon elterjedt a nagyszájúság, s ez a kihívó, „szemétkedő” magatartás fő­leg azért veszélyes, mert jo­gosnak minősíti a jogtalant. Bátaszéken ez a néhány nagyszájúskodó is azzal szállt le az autóbuszról, hogy fel­írták annak rendszámát és mégegyszer megfenyegették a kalauznőt, hogy majd elinté­zik. SZEKULITY PÉTER dik, de bőven előfordul, hogy a megkeresett munkáltató kurtán azt adja a szakorvo­sok tudomására, hogy nincs könnyűnek minősülő munka­helye. Az is előfordul, hogy a terhes nő nem kívánja igénybe venni a törvénybiz­tosította lehetőségeket, .mert anyagilag hátrányos helyzet­be kerül. Pedig nem keve­sebbről van szó, mint arról, hogy államunk születendő polgárai egészséges, életrevaló csecsemőkként jönnek-e a világra, vagy sem! A teher­ben lévő nők fokozott orvosi gondozása, a munkaviszony­ban adható kedvezmények, az anyasági segély — hogy csak a legfontosabbakat említsük — mind, mind azt célozzák, hogy a születő gyermek egész­séges, életerős legyen! Hazánkban igen magas a koraszülések, ezzel összefüg­gően a csecsemőkori halálo­zások száma. Napjainkban a születéseknek majdnem 10 százaléka koraszülés, mivel a koraszülöttek gyöngébbek, mint az érett újszülöttek, a csecsemőhalottaknak országo­san körülbelül 50 százalékát, Budapesten 85 százalékát te­szik ki. Ez indokolja azt az országos méretű, nagyon in­tenzív küzdelmet, amit egész­ségügyünk vív. Elsőrendű kö­telességünk támogatni mindenben ezt a küzdelmet, érvényt sze­rezni a törvényeknek, rende­leteknek, • határozatoknak, s felelősségre vonni bárkit, aki , vét az anya- és esecsemő- védeierri ellen! Megyénk egy idő óta kí­sérleti területnek számít. Ba­ranya és Tolna megye a ter­hesgondozás minőségének meg­javítása érdekében vezette be az úgynevezett centrális gon­dozást. A cél, kizárni, vagy legalább csökkenteni a veté­léseket, a koraszüléseket. A centrális gondozás lényege, hogy háromhavonként teljes kivizsgáláson kell megjelen­nie a kismamának. Ezenkívül pedig havonta a mozgó szak­orvosi szolgálat, illetve a megyei szülész-nőgyógyász fő­orvosok tartanak tanácsadást, amelyen részt vesznek az adott község körzeti orvosai is. A dolgok mehetnének te­hát kiszabott útjukon, zök­kenőmentesen, ami az egész­ségügyi szolgálat szervezett­ségét illeti. Úgy véljük, az előforduló zökkenők létre­hozóit érdemük szerint kelle­ne végre felelősségre vonni ahányszor csak ilyen felelős- ségrevonásra szükség van, hi­szen amit mottóként idéz­tünk, jelenünkben és jövőnk- ben egyaránt megszabja az anyaság és á gyermek köte­lező védelmét — nem X. és Y, hanem mindannyiónk szá­mával —11— Nyugdíjas egészségügyiek találkozója Ma. csütörtökön délelőtt 10 órai kezdettel, találkozót ren­dez tagjainak Szekszárdon az Orvos-Egészségügyi Dolgozók Szakszervezetének nyugdíjas alapszervezete. A vezetőség­választással egybekötött ta­lálkozót a Balassa János me­gyei kórház klubhelyiségében tartják. íífKSÍAütX mMMOf?l ■s*sm*&s MtAm Palackozó üzem kezdte meg működését a Szekszárdi Állami Gazdaságban. Amint VVéber János üzemvezetőtől megtudtuk, a gépi berendezést Hollandiából importálták, s igen korszerű, óránként 2000 palack megtöltésére alkalmas. Áz üzemben 25—39 főt foglal koztatnak. Egyelőre még elő­fordulnak kezdeti problémák, nem dolgoznak teljes kapa­citással, de nap-nap után több kiváló minőségű és ízlése­sen „csomagolt” bort szállíta nak innen a kereskedelemnek. A kender-botrány háttere Összesen hat és félmillió fo­rint jövedelemkieséssel kell számolnia a megye 13 termelő- szövetkezetének a jugoszláv importból származó és a mi éghajlatunkon való termesztés­re nem alkalmas kendervető­mag miatt. Az alacsony szár­magasságú, 50—80 nap tenyész­idejű, kelés után 21—30 nap­pal, hosszú ideig virágzó ken­der a tőlünk északabbra fekvő termesztő tájak növénye. Kedvező körülmények között a kender nálunk 2,5—5 méte­res szárat képes növeszteni, így a holdanként várható át­lagtermés 40 mázsa körül mo­zog. Ezzel szemben az import­magból származó növény leg­nagyobb szármagassága másfél méter, katasztrális holdankénti átlagtermése pedig csupán 10 mázsa. A kétlaki növény 60—70 százaléka nőegyedekből áll, míg a hazai fajtáknál a hint­és nőegyedek aránya 1—1. A kendertermesztésben ha­gyományokkal rendelkező őcsé- nyi Kossuth Tsz-ben 3 éven keresztül a termésátlagok a következőképpen alakultak: 1967 48,8 q/kh 1968 41,6 q/kh 1969 37,8 q/kh Átlagosan 42,7 mázsa. Az el­múlt évben a kenderrel be­ültetendő területek holdanként 250 mázsa szerves trágyát, 2 mázsa nitrogént, 1,5 mázsa foszfort, és 1,5 káliumműtrá­gyát kaptak. A jó talajelő­készítés és a kedvező csapa­dékviszonyok ellenére a szár­hosszúság 95—120 centiméter körül mozgott, az átlagos ma­gasság 110 centiméter volt. A terv szerint 200 kataszt­rális holdon 40 mázsa átlagter­BÁNYÁSZOKAT. FELVESZÜNK, Völgység Népe Mg. Tsz mórágyi kőbányájába. (311) méssel és 180 forint mázsán­ként értékesítési egységárral számolva-a 8000 mázsa összter­mék után a tervezett bevétel 1 440 ű00> forint lenne. A vár­ható kiesés 1 116 000 forint, a várható bevétel csupán 374 000 forint. Mit sem segít az a tény a helyzeten, hogy a megtaka­rított termelési költség 79 200 ' forint. Az őcsényi tsz csupán egy a tizenhárom károsult termelő- szövetkezetből. Kisebb-nagyobb összeggel károsodott azonban a többi termelőszövetkezet is, és mindenütt laposabb lesz zár­számadáskor a tagok boríték­ja. Valamennyi termelőszövet­kezet kártérítést követel az im­port magot forgalmazó Szegedi Rostkikészítő Vállalattól A Kapos-Koppány Völgyi és a Szekszárd és Vidéke Ter­melőszövetkezetek Területi Szövetsége a termelőszövetke­zetek érdekképviseletében fel­vette a kapcsolatot a szegedi vállalattal. A „Volán” 11. sz Vál­lalat felvételre keres IJDVAR­ÉS MUNKAHELY­TAKAR3TÖI MUNKAKÖRBE FÉRFI VAGY Nföl MUNKA­ERŐT. Jelentkezni lehet a vól­lalati munkaerő-gazdál­kodási csoportnál Szék­szárd, Tarcsay út. 21. sz. alatt Vilmos (348) 1970. november 26.

Next

/
Thumbnails
Contents