Tolna Megyei Népújság, 1970. november (20. évfolyam, 257-280. szám)
1970-11-26 / 277. szám
rvvTTTTTTTTTTVTWTTyrTTTVTyTrrrTTTTTTyTrfTyTyTTTTTTTT»TTTT¥> ? vvrvvvvivwvvriiwTrr't-'rwTwvnrTrrrrwvTvrwTfYVT'nm'rm'n l ► ► ► ► ► ► ¥■ ► ► *• : ► t ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► » ► ► ► ► ► ► ► ► » ► ► ► ► * ► » ► ► ► ► » ►, ► ► ► ► ► t ► E ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► t Doboxr Imre: Újra leltet kezdeni 13. — A mi erőnk, esperes úr, az önével együtt, akkor kellett volna felmérni, amikor a háború elkezdődött. Grétha fáradtan retirál. — Igen, de mit tehetünk, fiam. És akkor is... közönséges szavakat használni, ilyen időkben... Ez az úr, bocsánat, klozetról beszél, miközben én azt se tudom, holnap még misézhetek-e. Gallai felhajt egy pohár pálinkát. Ijesztő, mennyit bír inni. — De kérem, Malikinóban nem a klozet volt a fontos. És hogy is nevezzem, ahová az ember kakálni jár? Árnyékszéknek? Az szebb? Rendben van, legyen, de nem tessék háborogni, nekem majd a szívem szakadt meg, Malikinóban ütötte agyon a repesz a legjobb csicskásomat. Emlékszel rá, főhadnagy úr? Rindács Gyulára? Nagyon derék, jó ember volt szegény, bár én sokszor mérges voltam rá, ez a Rindács pórázra fogott erkölcsű, jehovás eVnber lévén, csur pa rozoga vénasszonyhoz kvártélyozott be engem, de egyszer az ágy is rozoga volt, összedőlt, reggel olyan zúzott pofával kerültem elő a szobámból, mintha egy légió harcias szűzzel verekedtem volna. Gáldy, mintha nem is hallaná az egészet, figyelmesen szívja szivarját, tekintetével a felfelé csavarodó füst útját követve. Szép kis vendéget prezentáltam neki, ezek után rólam is meglehet a véleménye, bár engem mulattat Gallai vaskossága. Különben mindegy, mit gondol a báró, voltaképpen minden mindegy. József nesztelenül kinyitja a szalon ajtaját, belép a báróné. Egyedül, Hát a két fia? Nincsenek itthon? Vagy csak nem jönnek vacsorázni? Nem akarom megkérdezni, nincs is rá idő. A báróné két évvel idősebb a férjénél, haja már szürkül, de alakja akár egy lányé bőre, puha, szeme élénk. Szótlanul bólint, átvonulunk az ebédlőbe. Elsőnek ő ül le, püspöklila bársonyruhájában olyan az asztalfőn, a vakító fehér abrosz felett, mint egy éretten pompázó, dús viola, mielőtt végképp elnyílna. Hideg pontyot eszünk, aztán kevés, de erős húslevest, utána tűzdelt fácánt, gombás borjű- sültet, ropogósra pirított disznókarajt. Amikor behozzák a puncstortát, a báróné maga szeli fel. Ezt is némán csinálja, egész vacsora alatt egy szót sem szólt, ezért senkinek sem volt bátorsága beszélni. Úgy evett a báróné, a tányérja fölé nézett mindig, valahová messze, mégis utánozhatatlanul ügyesen bánt a késével, villájával. Gallai szeme felragyog, végre pezsgőt bontanak. Közelebb hajol, de nem tudja elolvasni. milyen márkájú pezsgő. Torkig ette-itta magát, szalvétája alatt folyton eresztett a nadrágszíján, de a poharakba belebuggyanó, halvány mustárszínű pezsgő láttán olyan mohó várakozás fogja el, nem bírja kivárni, hogy az asztalfőn végre inni kezdjenek. A báróné hir- teley feláll. Épp csak szájáhftz érintette a pezsgőspoharat, rögtön le is tette. Az urának nyújtja kezét, Gáldy kezet csókol, hosszan, mintha ez a kézcsók valami fontosat, szokatlant jelentene. A báróné elindul kifelé, de szép szemét könnyek öntik el, visszafordul, és odamegy mindenkihez, mindenki kezet csókol neki, csak az esperest előzi meg, annak tisztára sikált barna kezére ő hajol le elsőül. Aztán lassan, fejét lehajtva kimegy az ebédlőből. Csend. — Igen, uraim — mondja sokára a báró —, ez hát afféle búcsúvacsora. Az esperes feláll, nyaka remeg. A főjegyző is ettől félhetett egész este, elzöldülő képpel könyörög. — Meggondolták ezt, méltóságos uram? A nép is elveszti fejét, ha meghallja... És a front két hete nem mozdul, talán még vissza is nyomják, minden lehetséges, méltóságos uram, és az ön családja hatszáz éve ura ennek a környéknek, ezt nem lehet csak úgy... Gáldy lassan feláll. — Fáradjanak át a szalonba. A feleségem este nem iszik kávét. De nekünk nem árt, egy pohár konyak sem. Géza odalép a báróhoz. — Ne vegye tolakodásnak, de odaát van két- háromféle kitűnő nyugtatom, ha a bárónénak szüksége lenne rá... — Köszönöm, doktor. A feleségem sohasem élt nyugtatóval. A kávé már kitöltve gőzölög. Konyak, szivar, cigaretta az asztalon. Az öreg inas épp akkor húzza be, hangtalanul, maga mögött a szemközti ajtót, mikor az ebédlőből belépünk. Gáldy kényelmesen elhelyezkedik, egy karcsú lábú fotelben, nekünk is int, foglaljunk helyet. — Te nem marasztalsz, Ernő fiam? Hűvös a hangja, inkább udvarias, mint ironikus. — Nem tudom, mit mondjak. — Hatszáz év, mondta dadogva a főjegyző, és egyszerre vége, egy pompás, néma vacsorával, amelyen minden szilárd volt, a vén falaktól a széklábakig, csak belül az emberi világ dőlt össze, fülnek felfoghatatlan robajjal. Gáldy tehát menekül. A búcsúvacsora nem jelenthet mást. De hasztalan vigasztalnám magam azzal, hogy ő megy, én pedig maradok. Sajnos, nem erről van szó. Bármennyire igyekszem ügyesen szedni a levegőt, mint pillangózás közben, én is menekülök. Csak kincsek nélkül, és nem tudom, hová. Mindenki menekül. Aki nem az országúton, hát az esze elől. Hogy ne kelljen bolondulásig gondolkodni rajta, mi múlik el és mi következik. Az Áj hársfái, melyeket gránáttal is bajos szétlőni, ugyanazok maradnak. De a szem, mely nézi őket, már nem lesz ugyanaz. Nevetséges azt hinni, hogy a közelgő vihar csak a kastélyokban söpör. A fejekben is. Mit hord ki, s mit hoz helyette? — Nem, méltóságos uram, valóban nem tudok mit mondani. Gáldy szeme Desőn áll meg. — És ön, főhadnagy úr? — Hová? — kérdi Deső, felelet helyett. — Most Zalába. Van ott egy kisebb birtokom, a feleségem révén, Onnan aztán vagy erre, vagy arra. — így kellett ennek lenni? — így lett. önt persze, gondolom, nem annyira a tények, inkább az okok foglalkoztatják. Várjon egy kicsit Ha mindez elmúlik... kedvére válogathat. Rengeteg analízist csinálnak, és ki-ki szentül hiszi, hogy az övé az igazi. — Ez nagyon komiszul hangzik. A dolgok önmagukban, nem későbbi önkényes minősítésükben hordják a- jót vagy a rosszat. Gondolja meg, mit hajtogatnak még ma itt: az ország pusztulása nem azzal kezdődik, hogy kimentünk a Don partjára, hanem azzal, hogy visszajöttünk. Bocsásson meg esperes úr, nem önről van szó, ez az egész sokkal régibb és általánosabb. .. De hát a felelősség az első lépéstől számítódik, nem az utolsótól. — A felelősség az összeomlás záróakkordja. Különben csak fecsegnek róla. Ha baj van, a vesztesen el kell verni a port, ennyi az egész. Igyon még, nagyon jó konyak. (Folytatjuk.) AAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAA- tAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAA Mit mond a ^ ? A kezességről kertitraktor — házilag »A Magyar Nemzeti Bank elnökének a pénzügjuninisz- terrel egyetértésben a közelmúlt napokban kiadóit 11970 (X. 18.) MNB. számú rendelkezése lehetővé teszi, hogy a bankszámlával rendelkező gazdálkodó szervek egymásért kezességet vállaljanak. Az állampolgárok közötti szerződések biztosításának eddig is gyakori formája volt a kezesség. Tapasztalható azonban, hogy a kezesek gyakran nincsenek maradéktalanul tisztában, hogy a kezességgel tulajdonképpen mit is vállaltak, és tiltakoznak, amikor a hitelező nem az adós, hanem közvetlenül feléjük, mint kezes felé fordul követelésével. Nos, a kezességi szerződéssel — a Polgári Törvény- könyv 272. §-a szerint — a kezes arra vállal kötelezettséget, hogy amennyiben a kötelezett nem teljesít, ő maga fog helyette a jogosultnak teljesíteni. Jogszabályaink a kezességnek két fajtáját ismerik: az egyszerű és az ún. készfizetői kezességet. Egyszerű kezesség esetében a kezes mindaddig megtagadhatja a teljesítést, Népújság 6 1978. novefivbec 88. amíg a követelés a kötelezettől behajtható. Amennyiben a vita bírói útra kerül, a kötelezett és a kezesek együttesen is perelhetők. Készfizető kezesség esetében a kezes nem követelheti, hogy a jogosult először a kötelezettől hajtsa be követelését. A jogosult — amennyiben a kötelezett nem fizetett —közvetlenül a kezesen hajthatja be követelését. Azt, hogy milyen kezesség- vállalásról van szó, elsősorban a felek megállapodása határozza meg, de minden esetben készfizető kezesség áll fenn, ha a kezességet kár megtérítéséért vállalták, és ha a kezességet bank vállalta. A már hivatkozott MNB rendelkezés kimondja, hogy gazdálkodó szervek közötti kezességi szerződés feltételeit a felek szabadon állapítják meg. Mindenképpen megfontolandó azonban, hogy a gazdálkodó szerv csupán egyszerű, vagy pedig készfizető kezességet vállal-e. Nem indokolatlan felhívni a gazdálkodó szervek figyelmét arra sem, hogy az MNB rendelkezés szerint: ,.Ha a kezes a kezességi szerződés alapján a kötelezett helyett fizet és az ebből eredő követelését a fizetéstől számított 30 napon belül a bíróságnál, vagy a gazdasági döntőbizottságnál a kötelezettel szemben nem érvényesíti, ez tiltott hitelezésnek minősül.” Dr. Deák Konrad csop. vez. ügyész Szetasaárd Az emberi ajak tanúskodik Az emberi ajak lenyomata segíthet bűnügyi nyomozásban ujjlenyomat helyett — állapította meg dr. Kauzo Szuzu- ki japán szájsebész egyetemi tanár. Dr. Szuzuki Tokióban törvényszéki szakértő is és ebben a minőségében eddig már két esetben oldott meg a fenti módszerrel megoldhatatlannak tűnő rejtélyt, amikor a rendőrségnek még ujjlenyomat sem álit rendelkezésére, A tudós eddig több mint ezer ajakpárt vizsgált meg tudományos módszerekkel és végül különböző kategóriákat állított fel. Az egyes típusokat az ajak vonalainak domborulatai, hossza, iránya, be- szögelései és kereszteződései alapján osztályozta. Mint közölte, ma már nincs olyan emberi ajaklenyomat, amelyről például tévedhetetlenül meg ne tudná állapítani, hogy nőé vagy férfié-e. A japán bűnügyi szakértő különleges fényképfelvételekből rendkívül gazdag gyűjteményt állított össze. Az egyes típusokat ebből a gyűjteményből egy általa szerkesztett EKG-hoz hasonló elektromos készülék segítségével „tapogatja le” és ezután azonosítja a keresett szájjal. Ennek a rendszernek és módszernek kiinduló pontja az igen egyszerű felfedezés: nincs a világon két teljesen egymáshoz hasonló ajakpár. Még az ikertestvérek szájformájában is fellelhető a nyomravezető különbség. „Szívesen megvenném. Szíveskedjen megírni az árát.” „Megelégednék a műszaki leírásával is.” Naponta érkeznek az ilyen és ehhez hasonló tartalmú levelek a Paks melletti Cseresnyéspusztára Arany Béla pedagógus lakására. Olyan is akad, aki mindjárt küldi a válaszborítékot, bélyeggel. A legtöbb levél eddig Békés és Szabolcs megyéből érkezett, de akad borsodi és más megyebeli is. Ismeretlen nevű helységek éppúgy szerepelnek a jeladók címében, mint közismertek. Cseresnyéspusztát sokan a Tolna megyei homoksivatag fővárosaként emlegetik. Köve sutja nincs, és bizony nem könnyű megközelíteni ezt, a homoktenger közepén levő el- dxigott települést. Elég eligazodni az úttalan utakon, s hogy országszerte felfigyeltek egy itt élő emberre, annak nagyon is hétköznapi a magyarázata. Mindenütt napirenden szerepel a háztáji, mint a kormány mezőgazdasági politikájának szerves része. Az elemzések közepette sok helyen rájöttek, hogy megfelelő kisgépek biztosítása nélkül nem nagy eredményt lehet elérni, inkább a további sorvadással kell számolni. Megfelelő, olcsó kisgép pedig nincs, vagy csak nagyon kevés van forgalomban. Az újságok is mind többet cikkeznek erről (Szabad Föld, Népújság stb.). Hogy mennyire szorongató probléma a megfelelő háztáji gépek hiánya, azt az is mutatja, hogy sokan, házilag kísérleteznek ilyenek összebütykölésével, több, kevesebb sikerrel. Cse- resnyéspusztán Arany Béla is készített egy mini kertitraktort, aminek híre a Szabad Föld jóvoltából bejárta az országot, s ennek a következménye a sok levél, ajánlat. Arany Béla arra természetesen nem jogosított fel, hogy közzétegyem a műszaki adatokat, ezért csupán cgy-két általános dolgot említek meg róla. A meghajtó erőt egy kiselejtezett motorkerékpár motorja. adja. Ezt beépítette egy nagyobb kerékbe, s azt belülről hajtja meg a motor. A kerékre kívülről kapaszkodókat hegesztett. A vázszerkezetre kapákat lehet erősíteni, simát és forgót egyaránt. A gép a forgókapa meghajtására is alkalmas. Teljes egészében egyéni konstrukció ez a mini. kertitraktor, és a kivitelezés is házilagos: saját maga készítette el a különféle alkatrészeket, vagy szedte össze darabonként a hulladéktelepeken. E géppel szőlőt, kukoricát, konyhakertet egyaránt lehet kapálni, kis területen is könnyedén lehet vele mozogni. Azt nem lehet állítani róla hogy valami csinos kivitelű szerkezet. De nem is ez a lényeges, hanem az, hogy jó, használni lehet, nem csoda, hogy sokan szeretnék megvásárolni. Felvetődik a kérdés: ha egy ilyen barkácsmunka iránt ilyen nagy az érdeklődés, nem érné meg a hasonló kisgépek ipari gyártása? BODA FERENC fr’lAAAAAAAAAAAAAAAAAAAÁAAAAAAAAAA<UAAAAAAAAAAAAAAÁAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAi
