Tolna Megyei Népújság, 1970. november (20. évfolyam, 257-280. szám)
1970-11-25 / 276. szám
f»Altl OR A IUI fl Magyar vezetők távirata Ludvik Svobodához A Szovjetunióban kedden felbocsátották a Kozmosz—379 műholdat, amely a korábban bejelentett űrkutatási program szerint folytatja a kozmikus kutatásokat. * Conakryban továbbra is érvényben van a készültségi állapot. A Conakry-i rádió felszólította a guineai főváros lakóit, hogy térjenek vissza munkahelyükre, de óvatosságra intette őket: „Egyik kezetekben szerszám, a másikban fegyver” — figyelmeztetett a rádió. ü Thant ENSZ-főtitkárt olyan értelemben tájékoztatták, hogy Guineában az élet mindinkább visszatér a normális mederbe. A finn fővárosban kedden délelőtt a Szovjetunió és az Egyesült Államok között a stratégiai fegyverrendszerek korlátozásáról folytatott tárgyalások harmadik szakaszának- 7. munkaülését tartották, a szovjet nagykövetség épületében. * Liu Hszien-csuan, a 'Kínai Népköztársaság új moszkvai nagykövete kedden a Kremlben átnyújtotta megbízólevelét Nyikolaj Podgornijnak, a Szovjetunió Legfelső Tanácsa Elnöksége elnökének. * Willy Brandt nyugatnémet kancellár kedden délelőtt Ró- mábah megkezdte politikai tanácskozásait Emilio Colombo olasz miniszterelnökkel. Az első megbeszélésen, amelyet a két kormányfő négyszemközt folytatott egymással, feltehetően a nyugat-európai, integráció kérdéséről volt szó. A francia dokkmunkások hétfőn 24 órás sztrájkba léptek magasabb béreket és a jelenleginél korábbi nyugdíjazást követelve. Az elmúlt két hónap során ez volt a negyedik munkabeszüntetés. * ■Mexikóvárosban aláírták az Egyesült Államok és Mexikó határszerződését. Az erről szóló elvi megállapodás már augusztusban létrejött Nixon amerikai és Diaz Or- daz mexikói elnök között. A szerződés, amely félszázados disputának vet véget, a két ország határát a Rio Grande folyó gyakran változó medrének közepén húzza meg. * A Nemzetközi Demokratikus Nőszövetség minden rendelkezésére álló eszközzel harcolni fog Angela Davis szabadon bocsátásáért, — jelentette ki Cecile Hugel, a szervezet főtitkára egy Kari Marx-Stadt-i találkozón. A kommunista filozófusnőt — mint ismeretes — koholt vádakkal vette őrizetbe az FBI. * A múlt csütörtök óta tartó diáksztrájk miatt a tunéziai kormány elhatározta, hogy bezárja, a tuniszi egyetem jogi, bölcsészettudományi és orvosi fakultását. » A francia parlament 286 gaulleista képviselője közül 250-en zarándokoltak el De Gaulle tábornok sírjához. A tábornok végakaratának megfelelően a temetésről kirekesztett politikusok koszorút helyeztek el a síron, majd misén vettek részt a Colombey-i templomban. A kambodzsai hazafias erők sikere Kambodzsa észak-nyugati részében a hazafias erők kedden támadást intéztek Puok kerületi székhely ellen és azt el is foglalták. Puok a 6. számú főútvonalon fekszik, s ez köti össze Siem Reap-ot a külvilággal. Laird hadügyminiszter sajtóértekezletén hangoztatta, hogy az amerikai „hadifoglyok” kimentésének akcióját Nixon elnök jóváhagyásával hajtották végre. A részletek között megemlítette, hogy a komrpandó csoport az amerikai szárazföldi hadsereg és a légierő önkénteseiből tevődött össze és annak tagjai az akció előtt „alapos kiképzésben” részesültek. A miniszter elmondotta, hogy az amerikai fegyveres erők már több ízben indultak mentőmissziókra, hogy lelőtt gépek egy-egy pilótáját ki vigyék az ellenséges területről, de a pénteki akció volt az első, amely egy egész fogolytábor kiszabadítását tűzte ki célul. A mentési kísérlet álcázására a haditengerészet repülőgépei figyelemelterelő rakétákat lőttek fel. A kommandó földreszállásának színhelye a Hanoitól mintegy 30 kilométernyire fekvő Son Tay volt. Hatvan órával azután, hogy Laird bejelentette az Észak- Vietnam területe ellen elkövetett légi agressziót, elhangzott a magyarázat a Pentagon és a Fehér Ház szóvivőinek Ludvik Svoboda hadseregtábornok elvtársnak a Csehszlovák Szocialista Köztársaság elnökének, Prága zavart kijelentéseire: valóban volt amerikai légitámadás a 19. szélességi körtől északra. A fogolytábort azonban több héttel korábban kiürítették és a gondosan előkészített és Nixon elnök által jóváhagyott merész akció is meghiúsult — írja az AFP washingtoni tudósítója. A Nixon-kormány háborús politikáját bíráló amerikai szenátorok meglepetten és szkeptikusan tették fel a kérdést, vajon az amerikai „hadifoglyok” kiszabadítására irányuló sikertelen kísérlet azt jelenti-e, hogy á Nixon-kormány letett azokról a reményekről, hogy a szóban forgó személyek szabadságát tárgyalások útján biztosítsa. Fulbright szenátor újságíróknak kijelentette, hogy nagyon aggódik. Ha a mentési akcióhoz, a bombatámadásokhoz még hozzávesszük az idén tavasszal végrehajtott kambodzsai inváziót, akkor mindez arra mutat, hogy az amerikai kormány tényleges politikája az indokínai katonai győzelemre és nem a tárgyalásos rendezésre irányul — mondotta. Tisztelt Elnök elvtársi Fogadja 75. születésnapja alkalmából forró elvtársi üdvözletünket és szívből jövő jókívánságainkat. Az Ön élete szorosan összefonódott a csehszlovák nép nemzeti függetlenségéért és a szocialista társadalom megvalósításáért folytatott harcával. Az ön személyében ugyanakkor a magyar nép őszinte barátját tiszteli, aki a magyar—csehszlovák barátság és együttműködés híve és odaadóan tevékenykedik annak elmélyítésén. Tisztelt Elnök elvtárs, engedje meg, hogy születésnapja alkalmából erőt, egészséget, személyes boldogságot és további sok sikert kívánjunk felelősségteljes munkájához. Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára, Losonezi Pál, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke, Fock Jenő, a magyar forradalmi munkásparaszt-kormány elnöke, * Nyikolaj Podgorníj, a Szovjetunió Legfelső Tanácsa Elnökségének elnöke kedden repülőgépen Prágába utazott, hogy részt vegyen Ludvik Svoboda csehszlovák elnök 75. születésnapjának megünneplés ■ sén. Laird sajtóértekezlete a „hadifoglyok’' kimentéséről YYVYVVYVYVVVVVVYVYYYVTVVYYYVVYVVYVVYVVYVYVYYYVVYVVVYYYVVTVYY 1 •íV-’ t* í •■*»*»>• v«ri - ••ki*, s.isii .: ■ 11 ► ► ► ► l ► ► ► ► ► ► ► Duhoxy Imre: ► ► *• t ► ► ► ► ; ► l ► ► ► Ijjra leltet kezdeni 12. — Ősztől tavaszig méltóztatik,' nagyon helyes — mondja az esperes, szóra szánva magát. — Mikor az ember érezni kezdi a csontjában, hogy valamilyen idő van. akkor ezek a tömény szeszek nagyon jók. — Hát még, ha megjön az eső — bosszankodik a főjegyző, kellő reverenciával, szemét a báróra függesztve. — Ilyenkor ősszel, ha rákézdi, se vége, se hossza. Én ugyan a csontomban nem érzem, de a fejemben annál jobban. Egész nap fogatokért gyötörnek, igen, a mi falunkban alig van katona, de már mindegyik külön fogattal járna: igen, de ha feláznak az utak, a parasztot, bottal sem lehet .fuvarba hajtani. — Még aztán — véli Gallai, szépen vörösödve a vegyesen fogyasztott italtól —, ha a fenekébe durrogat a ruszki, az még rosszabb. A paraszt az időnél is érzékenyebb a, golyóra. Az esperes figyelmeztetőleg köhint. A főjegy- ;ő á répa miatt kezd bánkódni gyorsan, kínt van a földeken, nagyon bajos lesz behordani. — Nyáron — folytatja Gáldy, ahol abbahagyta, mintha megállapodás lenne köztük, hogy épp csak a háborúról nem szabad beszélni — legjobb a száraz, könnyű bor. A sör puffaszt. Nein is való magyar embernek. Jellegtelen lötty. A magyar ember a karaktert keresi ételben-italban. Deső meglöki a könyökömet, figyeljek. Gallai nagyon jól érzi magát, derűsen és megilletődöt- ten járatja szemét a finom eleganciájú, szép szalonban. Annyi olcsó csillogású, mindig vasárna- pias, úriszobás-szalonos polgárlakás után, melyekbe az itthoni visszavonulás során bekvárté- lyozta magát, ez végre valami eredeti és igazi. — Tiszteletem, méltóságos uram — mondja egyszercsak, poharát a házigazdára emelve, — Engedje meg, hogy jó- egészséget, boldogságot kívánjak. Gáldy iszik egy kortyot. — Őszintén mondom, nem az ital beszél belőlem — folytatja a hadnagy, bepárásodó szemmel —, fáj a szívem, ha erre a gyönyörű kastélyra gondolok. Legalább kétszáz éves. — Valamivel több — mondja Gáldy, mosoly nélkül. — A közepét, amelyben most vagyunk 1140-ben kezdték építeni. Gallait nem zökkentette ki a helyreigazítás. — Annál jobban fáj a szívem. Mert szarrá lövik ezt a pompás kastélyt, méltóságos uram, nagyon rossz helyen áll, az ellenséges ágyuk ló- vonalában, és a ruszki fenemód ért az ágyúhoz. Malikinóbah egy lövéssel széttúrták a tiszti étkezdét, egy másikkal az ezredparancsnok úr klo- zetjét, és sajnos, személyesen benne ült... Grétha esperes indulatosan rákiált. — Elég! Gallai a száját nyalja, fogalma sincs róla. miért hurrogják le. — De mi baj van, esperes űr? — ön kétszeresen is megfeledkezik magáról. Ebben a társaságban .... hát nem gondolja uram? És mit jelentsen az, hogy ruszki? — Oroszt.' jelent, esperes úr. Az a gyanúm, ön is meg fogja tanulni. — Mi az, hogy orosz? Banda! Istentelen banda! Ön itt kedélyeskedik, mintha nem tudná... De még nincs vége! Az Úr megpróbált bennünket, bizonyára rá is szolgáltunk: de megálljt fog inteni, én ebben ... igen, uram, én ebben bizonyos vagyok. Tele lett a pohara, kicsurrant. Sajnálom az öreg esperest, de közben épp az ingerel ellene, hogy gyámoltalan, begyulladt trotli, az ijedség kiabál belőle. Eleget minisztráltam neki, ha csak egy gondolattal elkéstem a csengetéssel úrfelmutatáskor, kiverte a víz, vékony nyaka rögtön nedvesen csillogott. Az iskolában, még akkor plébános volt, pléhlábosnak csúfolták a háta mögött, egyszer meghallotta, de ahelyett, hogy felpofozott volna bennünket, a tábla elé térdelt, és imádkozott a lelkünk üdvéért. * Vagy tíz éve, Kisasszony nap táján,' hetekig olyan volt, mint az alvajáró, amúgy is lapos arca gödrösen besett, talán enni se mert, egy vacak kis vizsgálat miatt, amelynek voltaképpen nem is ő volt az okozója. Van nekünk még egy templomunk, a Gáldvakénál is régibb, II- lésházy-alapítás, Boldogasszonynak szentelve, Kisasszony napján már kora reggel nagy csődület van körülötte, kismise előtt a templomkertben álló Mária szobor mögött, öreg hársfák árnyékában, két gyóntatószékben szokta kivallatni híveit Grétha meg a segédje, Bonovits káplán. Akkor reggel azonban az öreg elaludt, vagy valami dolga volt, elég az hozzá, hogy mielőtt odaért volna. Kanálos Misi gyapai cimbalmos — aki részegen imbolygóit hazafelé, s bizonnyal elgyengült — a vallásos rendeltetésű bútordarabok csábításának engedve beült az egyik gyóntatószékbe. Mindjárt el aludt volna, de nem hagyták. Valamelyik hívő felfedezte, hogy az egyik székben már ülnek, odatérdelt hát a rács elé, és sorolni kezdte Kanálos Misinek, mi minden disznóságot mívelt. A cigány megijedt, ebből baj lesz, kiszabta hát rendesen a penitenciát, három Miatyánkot, három Üdvözlégyet, s iszkolt volna, de nem lehetett, a hívők egymást váltották a térdeplőn. Végre azonban Kanálos nem győzte mersz- szel, kidugta fejét a rács mögül, én csinyálom, csinyálom kérem alássan, de nem tudom, az úristen helybenhagyja-e. Szegényt persze kirángatták a gyóntatószékből, a feldühödött hívek vagy öt gyónásra valót pofoztak rajta, a késve érkező Grétha ideggörcsöt kapott, a botrányból vizsgálat lett, a gyóntatószéket el is kellett tüzelni, mert Kanálos ijedtében belepisilt. Gallai elszomorodik. — Megállj? Hát bizony, már nagyon inthetne. Már a Kárpátoknál kellett volna, de legkésőbb Beregszászon. Sürgesse maga is, esperes úr, mert mire az isten megmozdul, fát vágunk Szibériában. — Fél? Hát maga is? De Ön katona. Egészséges, kutyabaja. . . hát miért van itt? — Hol a csudába lennék? Meghívtak. — Ne értetlenkedjék! A határon... ott kellene! De uram, ön már innen van a Dunán, holott ép, egészséges: trágár módon élcelődik, uram, hát ne szaladt volna idáig, akkor... Deső leteszi poharát. Ebből elég, kár is bosz- szantani az öreget. — Valóban szaladtunk, esperes úr. Ha jól összeszámolom, vagy ezerkétszáz kilométert. Persze, nem egyvégtében, másfél év alatt, — Szégyellhetik magukat! Maga is! Én tanítottam hittanra, uramisten, ilyen emberekre bízták Mária országát... — Rendben van, esperes úr, Még jobban szégyellnénk magunkat, ha nem utóvédként futottunk volna idáig, a visszavonuló csapatokat, köztük német egységeket is fedezve. — De ember, hát nem érti... — Értem, esperes úr. — Mit? Ne játsszunk... Erre a szerencsétlen népre, erre a védtelen nyájra rázúdul a front. Irgalomra bízzuk magunkat? Azok irgalmára"? Még mindig nincs késő... még most is, ha min- • den erővel... (Folytatjuk.) ^44AAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAA4AA&4AAAAAÄA4AAAAAAAAAAAAAA« *AAA AAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAaAA AáaAaAAAAAAAAAAAAA iAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAaAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAA
