Tolna Megyei Népújság, 1970. november (20. évfolyam, 257-280. szám)

1970-11-24 / 275. szám

A liozponíi Bizottság beszámolója Kádár János elv társ előadói beszéde Tisztelt Kongresszus! Kedves Elvtársak! Elvtárs- nók! Pártunk, a Magyar Szocia­lista Munkáspárt a IX. kong­resszus útmutatásait híven kö­vetve, határozatainak megva­lósításáért küzdve, politikailag es szervezetileg megerősödve érkezett a X. kongresszus kü­szöbére. . Munkásosztályunk, népünk az elmúlt négy eszten­dőben a párt vezetésével cél­tudatosan haladt előre, és nap pedig a párt központi na­pilapjában nyilvánosságra hoz­ta. Az előzetes jelentés rész­letes adatait figyelembe véve. a Központi Bizottság kong­resszusi beszámolója arra tö­rekszik, hogy a legfontosabb és legidőszerűbb elvi, politikai kérdésekre irányítsa a figvel- met. I. Társadalmunk szocialista fejlődése. A munkásosztály vezető szerepe, a munkás-paraszt szövetség. nagy eredményeket ért el a szocializmus építésének min­den területén. A Szervezeti Szabályzat elő-’ írásainak é.s a párt politikájá­nak megfelelően készültünk fel a kongresszusra. • A Köz­ponti Bizottság a kongresszu- | si okmányokat kellő időben a pártszerveze L: k rendéikor.ésér _> bocsátotta, majd véleménye­zésre megküldte a Hazafias Népfront Országos Tanácsá­nak. a Sza.. szervezetek Orszá­gos Tanús-.inak, az Országos Szövstkazrti Ta -mosnak. a Ma­gyar Tudományos Akadémia Elnökségének, a Magyar Nők Országos Tanácsának, a Kom­munista Ifjúsági Szövetség Központi Bizottságának, végül, a sajtó útján is közzétette, az ország lakosságával is megis­mertette. A kongresszus előkészítésé- . ben pártunk minden alapszer- vezete, a párttagság több mint 00 százaléka aktívan részt veit. A taggyűléseken a résztvevők 30 százaléka felszólalt, a párt­értekezleteken a képviseleti aránynak megfelelően, meg­választották a X kongresszus küldötteit. A Központi Bizottság nagy­ra értékeli azt a széles Korú’ és magas színvonalú vitát, amely a kongresszusi okmá­nyok alapján a pártszerveze­tekben, a tömegszervezetekben és tömegmozgalmakban, az or­szágban általában kibontako­zott. Ebben a vitában a párt­élet. a belpolitika, a szocialis­ta építés minden fontos kér­dése felmerült. A beérkezett észrevételek nagy részét a Köz­ponti Bizottság már hasznosí­totta, a javaslatok más részét a kongresszus Szerkesztő Bi­zottságának rendelkezésére bo­csátja s ajánlja, vegye figye­lembe a határozatok megszö­vegezésekor. A kongresszus előkészítésének, a vitának to- további számos, értékes ta­pasztalatát. megállapítását pe­dig a mindennapi pártmunká­ban kell hasznosítani. A kongresszust előkészítő vitában egyértelműen kitűnt a legfontosabb: párttagságunk egységes, pártunk és népünk között egyetértés, nézetazonos­ság van az alapvető kérdések megítélésében. A párttagság, a közvélemény helyesli a párt politikáját, az elvégzett mun­kát eredményesnek tartja; a kongresszustól a párt fő irány­vonalának megerősítését. a párttól a helyes politika kö­vetkezetes végrehajtását, a gyakorlati munka megjavítá­sát várja. A Központi Bizottság előze­tes jelentést készített tevé­kenységéről, a párt munkájá­nak, az ország fejlődésének, a társadalom helyzetének főbb adatairól; e jelentését kél hét­tel ezelőtt írásban eljuttatta a kongresszus küldötteinek, teg­nn— Népújság 2 1979. november 24. Tisztelt Kongresszus! Kedves Elvtársak! Most, amikor a kongresszus­nak pártunk egész tevéken.v- .-ágét kell mérlegelnie, min­denekelőtt a társadalmunkban végbemenő objektív folyama­tokat kell megvizsgálni. Ak­kor járunk el a leghelyeseb­ben, ha Leninnek a kommu­nisták számára mindenkor ér­vényes útmutatásából indu­lunk ki. „A marxizmus azt követeli tőlünk. — mondotta — hogy az osztályerőviszonyo­kat és minden egyes történel­mi helyzet konkrét sajátossá­gait a legpontosabban, objek­tive ellenőrizhetően számba vegyük." Az elmúlt négy év szocia­lista építőmunkájának ered­ményeként tovább fejlődött társadalmunk osztályszerkeze- te, fejlődtek termelési és tu­lajdonviszonyai. A népgazda­ság összes fő ágazataiban, az iparban, a mezőgazdaságban, a közlekedésben, a kereskede­lemben tovább szilárdultak a szocialista termelési viszonyok. A IX. kongresszus határozata alapján és a mezőgazdasági termelőszövetkezetek országos kongresszusának egyetértésé­vel megalkotott új földtörvény megteremtette a jogi alapját és gyakorlati lehetőségét an­nak, hogy a szövetkezetek használatában levő földek, megfelelő megváltási ár el­lenében termelőszövetkezeti tulajdonba kerüljenek. Ezzel falun is megszilárdult a szo­cialista tulajdon, nagy lépést tettünk előre társadalmunk szocialista jellegének erősíté­sében. Egész népgazdaságunkban uralkodóvá vált a termelési eszközök szocialista tulajdona; szilárdak a szocialista terme­lési viszonyok. Ez abban is megfelelően tükröződik, hogy a nemzeti jövedelem 98 szá­zalékát a szocialista szektor adja. Részletezve: az egész nemzeti jövedelem 69 százalé­ka az állami, 25 százaléka a szövetkezeti, 4 százaléka pedig egyéb szocialista szektorból származik; a magánszektor részesedése mindössze 2 száza­lék. Társadalmunkban a szocia­lista forradalom győzelmével kialakultak és megszilárdultak rendszerünk új osztály alapjai. Az ország lakosságának fele, 5 millió fő vesz részt a ter­melésben, aktív, önálló kere­sőként. Közülük 72 százalék munkás és alkalmazott. 25 szá­zalék szövetkezeti tag. A ma­gántermelők, az önálló kisipa­rosok és kiskereskedők, vala­mint a szabadfoglalkozásúak aránya 3 százalék. A nagyarányú fejlődés, amely a felszabadulás óta vég­bement, és örszáa inkát köze­pesen fejlett agráT országból Az előkészítés véget ért; a part X. kongresszusa meg­kezdte munkáját. Párttagsá­gunk, dolgozó népünk most a küldött elvtársaktól, a kong­resszustól várja a nagy mun­ka eredményes befejezését. A kongresszusnak el kell bírál­nia a végzett munkát, ele­meznie kell társadalmunk je­lenlegi helyzetét: ki kell je­fejlett mezőgazdasággal ren­delkező ipari országgá alakí­totta át, a dolgozó osztályok helyzetében is átcsoportosu­lást és mélyreható változáso­kat idézett elő. A város és a falu közötti nagyarányú tár­sadalmi mozgás, a mezőgazda­ságból az iparba történő tö­meges átáramlás az utóbbi években lelassult. Az ipar fej­lődésével, a mezőgazdasági termelés kultúrájának emel­kedésével, a szolgáltató ipar­ágak előtérbe kerülésével ter­mészetesen a jövőben is lesz bizonyos mozgás, átáramlás társadalmunkban és az osz­tályokon, rétegeken belül is. A munkások és alkalmazottak részaránya tovább nő de ez a dolgozó osztályok és rétegek helyzetét alapvetően, már nem befolyásolja. Társadalmunk vezető osz­tálya a munkásosztály. Fel­szabadult haza dk negyedszá­zados története során, a mun­kásosztály tanúsította a leg­nagyobb állhatatosságot és ál­dozatkészséget. Számbelileg is a legnagyobb osztállyá vált: az utóbbi öt évben létszáma 8 százalékkal növekedett, és a népgazdaságban most már 2 millió 600 ezer munkás dol­gozik. A nemzeti jövedelem legnagyobb részéi; a munkás­ság termeli meg. A munkás- osztály mégha tározó módon befolyásolja a dolgozók min­den rétegét: munkája, maga­tartása, fegyelme, szemlélete kihat az egész társadalomra; szerepének további növekedé­se egész népünk érdeke. A párt teljes meggyőződés­sel vallja: a szocialista társa­dalom felépítésének alapvető feltétele a munkásosztály ve­zető szerepének szilárd és fo­kozódó érvényesülése. Telje­sen világos, hogy üres forma­ság és a munkásosztály veze­tő szerepéhez a világon sem­mi köze nincs annak, ha az ország vezetői, szinte egyen­ruhaként, elkezdenek munkás­sapkát és felöltőt hordani, amint azt nálunk a 40-es évek végén, az 50-es évek elején tették. Viszont még vannak, akikben az a téves hiedelem él, hogy a munkásosztály ve­zetőszerepe csak ott érvénye­sül, ahol a munkások fizikai­lag is jelen vannak, és több­ségben vannak. A munkás- osztály politikai képviseleté­nek és többségének meg kell lennie, és meg is van minde­nütt, ahol ennek döntő a je­lentősége, például a Központi Bizottságban, a kormányban, az országgyűlésben. De már elképzelhetetlen és megvaló­síthatatlan ez, mondjulg a Tudományos Akadémia elnök­ségében, az egyetemek veze­tő testületéiben, az írószövet­ség vezetőségében és más, ha­sonló helyeken. A munkások jelenléte sok helyen elenged­hetetlen. mégsem a számaránv a lényeg. lölnie a párt. feladatait, az ország további fejlődésének irányát. Biztosítania kell, hogy népünk erőit, még jobban tö­mörítve, az eddig elért ered­ményekre építve és támasz­kodva, magasabb szinten foly­tathassuk a szocialista társa­dalom teljes felépítésére irá­nyuló munkát. A munkásosztály vezető szerepe hazánkban az osztály­szervezetek. a munkásosztály forradalmi pártja és szakszer­vezetei útján, továbbá az ál­lamhatalomban valósul meg. amely a munkásosztály ha­talma. A munkásosztály veze­tő szerepét érvényesíti az a több százezer munkás, akik a hatalom kivívásával egv idő­ben és azóta az ország vezető posztjaira kerültek. Érvénye­sül rendszerünk szocialista de­mokratizmusa révén, amely biztosítja a munkások közvet­len beleszólásának jogát és lehetőségét a közérdekű kér­dések eldöntésébe. Végezetül, a munkásosztály vezető szere­pének érvényesülését biztosít­ja társadalmunk egész tevé­kenysége, aonely a szocialista társadalom építésével a mun­kásosztály forradalmi célját valósítja meg. A munkásosztály nagy tár­sadalmi jelentősége és vezető szerepe mutatkozik meg leg­önt.udatosabb tagiéinak példa­mutatásában és áldozatkészsé­gében a munka frontján, a szocialista munkaversenyek eredményeiben. Megmutatko­zik a munkásosztály nagyszerű kezdeményezése nyomán szü­letett és fejlődő szocialista brigádmozgalomban, amelyben a résztvevő brigádok száma ma már százezer, a brigádta- gok száma pedig egymillió fö­lé emelkedett. Elmondhatjuk: hazánkban a hatalom ;ió kezekben van; a munkásosztály nemcsak vállalta, hanem felelősen és méltóan be is tölti társadalmunk életében vezető szeretjét. A mu-k'--osztály ed­dig is heh-t állt. és a jövőben is mindenkor ké-z lesz a szo­cializmus vívmányainak vé­delmére, gyarapítására, az építőmunka feladatainak megoldására. Társadalmunk másik nagy osztálya, a szocializmus útjára lépett parasztság, szintén nagy fejlődést ért el Parasztsá­gunk a munkásosztály messze­menő segítségével, odaadó, szorgalmas munkával, külö­nösen az elmúlt években meg­szilárdította, és szocialista nagyüzemi gazdaságokká fej­lesztette a termelőszövetkeze­teket. A magyar mezőgazdaság­ban mind szélesebb körben alkalmazzák a tudományok vívmányait; a mezőgazdaság­ban egyre nagyobb szerepe van a technikának, az ipari és mezőgazdasági szakmunkások­nak, az agrárértelmiségiek- nek. Mindez gyökeresen meg­változtatta a helyzetet a fa­lun. A termelőszövetkezetek megerősödése, a nagyüzemi termelés, a közös munka szín­vonalának emelkedése növel­te a parasztság jövedelmét, javította életkörülményeit. Politikánk, rendszerünk nagy eredménye, hogy a IX. kong­resszus határozatának meg­felelően, a munkásosztály élet- színvonalának egyidejű emel­kedése mellett, a munkások és a termelőszövetkezeti parasz­tok jövedelmi színvonala or­szágosan és átlagban már ki­egyenlítődött. Hazánkban a termelőszövet­kezetek megteremtésével, a szocialista nagyüzemi gazdál­kodás megvalósításával, pa­rasztságunk szellemi és anya­gi felemelkedésével falun is győzött a szocializmus, győ­zött a lenini szövetkezeti esz­me. Kongresszusunk megálla- -! that ja, hogy mindezek ered­ményeként teljesebbé vált a munkásosztály és a termelő­szövetkezeti parasztság érdek- azonossága a szocializmus épí­tésének alapkérdéseiben, to­vább erősödött népi államunk legfőbb politikai alapja, a munkás-paraszt szövetség. Társadalmunkban növekszik az értelmiség szerepe, rész­aránya, súlya és felelőssége. A párt, az állam nagy figyelmet fordít a tudomány, a technika, a kultúra fejlesztésére. Tel­jes bizalommal támaszkodunk a tudományok, a kultúra, a művészet embereire, mert csak velük együtt haladva ér­hetjük el fő céljainkat, a szo­cializmus, a kommunizmus felépítését. Értelmiségünk is jói tudja, hogy alkotó tevékenysége csak a szocialista társadalmi rend­szerben bontakozhat ki szaba­don és igazán, csak ebben a rendszerben lehet biztos abban, hogy munkásságának hasznos és szép eredményei nem a ka­pitalista kizsákmányolók ön­ző, szűk érdekeit, hanem a nép boldogulását és felemel­kedését szolgálják. A Közpon­ti Bizottság véleménye szerint értelmiségünk a szocializ­mus céljait magáénak' vallja, és méltó módon kiveszi ré­szét a szocialista építőmunká­ból. A párt, az ország számít­hat a magyar értelmiségre. Mindenkinek mindent meg kell tennie azért, hogy a jö­vőben ez még inkább így le­gyen. A kispolgárság — a kisipa­rosok, kiskereskedők, a ma­gánszektor más képviselőinek — száma, részaránya társa­dalmunkban kicsi. Nagy tár­sadalmi céljaink javára együtt halad velünk a kispol­gárság is. Beilleszkedett az új társadalmi rendbe, elfogadja a szocialista társadalom építé­sének célját, s közülük a tisz­tességesen dolgozó többség munkájával, különösen a szol­gáltatás, az ellátás területén, hasznosan szolgálja a közér­deket Társadalmunk értékeli ezt. Hazánkban a szocialista for­radalom győzelmével, eltűn­tek a kizsákmányoló osztá­lyok, s velük a társadalmi osztályok közötti kibékíthetet­len ellentmondások. A dolgozó osztályok alapvető érdekei egybeesnek, megkezdődött az osztályok közti különbségek csökkenésének és fokozatos megszűnésének folyamata is. Társadalmunk egységes és harmonikusan fejlődik. Ugyanakkor azt is tudnunk kell, hogy viszonyaink között is adódnak ellentmondások a fejlesztés távlati és a lakos­ság napi érdekei, a munká­sok és a parasztok érdekei, a társadalom általános érdekei és a csoportérdek., valamint az egyének érdekei között Az ér­dekek különbözősége jelent­kezik a nemzeti jövedelem el­osztásakor, ár, bér és piaci vi­szonyokban, a város és a falu közötti különbségek -gyorsabb vagy lassúbb kiegyenlítésének meghatározásában, és más kérdésekben.

Next

/
Thumbnails
Contents