Tolna Megyei Népújság, 1970. november (20. évfolyam, 257-280. szám)
1970-11-21 / 273. szám
JEGYZET Vállalatszerű gazdálkodás A Dalmandi Állami Gazdaságban az eddig alkalmazott elszámolási gyakorlattól eltértek. Üj módon értékelik a kerületek munkáját, számolják el a nyereséget, erre azért volt szükség, mert a piaci hatások egyre jobban érvényesültek a kerületeknél is és egyik-másik kerületben a hatás másként jelentkezett. Egyébként a gazdaság egész tevékenységét a kialakult piaci árak alapján kezdték értékelni. De ehhez a meglévő állami gazdasági elszámolási rendszer nem jó, meg kellett találni azt a mikromechanizmust, amely alkalmas a kerületek gazdaságosságának értékelésére. Rátértek a kerületek vállalat- szerű gazdálkodására. A vállalatszerűség annyit jelent, hogy ugyanúgy számolják a ráfordításokat, a költségeket, mint egy vállalatnál' és az eredményt is így mutatják ki. Vállalatszerűnek mondható, mert a vállalati gazdálkodás összességét itt mégsem alkalmazzák, (beruházás, üzemfejlesztés, stb). Az vállalati szintre tartozik, hogy a rendelkezésre álló beruházási-fejlesztési alapot hogyan összák el, mely kerülethez juttassanak gépeket, építsenek istállót. Az egyes kerületek között kialakították az áruforgalmat. Arról van szó, hogy egyik kerület a másiktól „megvásárolja” a malacot, a kukoricát, a tápot, stb. Tehát piaci árak alapján kerül minden egy-egy gazdasági egységhez, ahol vállalatszerűén tevékenykednek. A Dalmandi Állami Gazdaság négy kerületében nem azonosaik a termelési feltételek, nem azonos a termelés profilja sem. Többféle okok játszanak közre abban, hogy a rendelkezésre álló eszközök kihasználása igen eltérő, nem azonos értéken tér. Pályázatot hirdet a Bátaszék Nagyközségi Tanács VB., megüresedett művelődési otthon igazgatói állásra. Feltétel: felsőfokú tanítóképző, Népműveléskönyvtáros tagozatú képesítés, vagy esetleg folyamatban lévő képesítés. Fizetés: képesítés és szolgálati időtől függően a vonatkozó MM. fizetési kulcsszám alapján. Lakást biztosítani nem tudunk. Jelentkezés a vb- elnöknél írásban, vagy személyesen f. hó 25-ig. . 1 (294) Azonnali belépéssel TAKARÍTÓNŐT FELVESZÜNK. Tolna megyei Tanácsi Tervező Vállalat, Szek- szárd, Ybl Miklós u. 3. (272) Dotáció és anyagi érdekeltség Dalmandon melnek például kukoricát, vagy különböző, az egy kiló hús előállítására fordított takarmány mennyisége és értéke. A kerületeket az eredményeik alap. ján tették érdekeltté. Eddig az volt a szokás, hogy ha a búza termelését akarták növelni, akkor céljutalmat tűztek ki, ha a tejet, akkor úgyszintén. Most a termék értékesítésének eredménye jut el a kerülethez. Például a kukorica termelési értéke és piaci ára, illetve a kerületek közötti elszámolási ár alkalmazása lehetővé tette, hogy ezt a növényt gazdaságosan termeltessék mindenütt. Ugyanakkor kiderült, hogy az állattenyésztés minden kerületben ráfizetéses. És az állattenyésztés az alapfokú meghatározó, hogy a kerület milyen összeggel járul hozzá a Dalmandi ÁŰami Gazdaság eredményéhez A kerületet érdekeltté kell tenni az állattenyésztésben, mert nemcsak kerületi, vállalati, nép- gazdasági érdek is a több hús előállítása. Ezért a vállalat dotációt ad minden kerületnek, a növénytermesztés rovására, az állattenyésztő ágazathoz. Erre a dotációra azért is szükség volt, hogy az állattenyésztésben dolgozók ne károsodjanak. A dotáció mértékét minden kerületben az állattenyésztés évi nettó árbevételének 10 százalékában szabták meg. Tehét a kerület érdekelt, hogy a dotáció ellenére is növelje eredményét. A három vezető állású dolgozó anyagi érdekeltsége a gazdálkodás színvonalától függ. Erre épült a prémiumfeltétel is. Az egyes kerületek vezetői például 16 ezertől 30 ezer forintig terjedő összeget vehetnek fel, amennyiben a tervezett eredményt elérik. A vállalatszerű gazdálkodás felnyitotta a zsilipeket a kezdeményezőkészség, a „fantázia” előtt is. Évekkel ezelőtt még parancsszóval is nehéz volt valamelyik kerületet arra utasítani, hogy egy növényt elvállaljon. Most vállalnak kockázatot. Ha egy új növényt kezdenek termeszteni, akkor ajánlatot kérnek a gazdaság vezetői, hogy mennyiért vállalnák a kerületek? A kerületben számolni kezdenek: értékelik földterületük, gépi kapacitásuk és emberanyaguk erejét, s ezután mondanak véleményt arról, hogy mennyiért vállalják azt a bizonyos növényt. A legjobb ajánlattevő kapja aztán meg a feladatpt. Érdemes kockáztatni. Például elhagyták a napraforgót és az illő olajokat termelő növényeket. Helyettük több kerületben hibridkukoricát termesztenek. Ebben több a pénz, jobban gépesíthető, az embereket érdekeltebbé lehet a termés- eredményekben tenni és kerületek közötti értékesítés, illetve a vetőmag, mint áru megjelenése a piacon, azt eredményezi, hogy az egész vállalat eredménytömege növekszik. Ebből végeredményben lehetővé válik távlataiban: nagyobb összegű gépek vásárlása, vagy állattenyésztési telep építése. Mi éri meg? — teszik fel a kérdést a kerületigazgatók, a kerület dolgozóinak. Mert az önállóság, a vállalatszerű gazdálkodás azt is eredményezte, hogy nagyobb lehetőség van tanácskozni a munkásokkal a termelésről. Ezenkívül a szellemi kapacitás teljesebb kihasználása is bekövetkezik olyan értelemben, hogy a kerületi igazgatók, agronómusok „kitalálnak” új profilokat, számítanak, köz- gazdasági elemzéseket végeznek, azt vizsgálják, érdemes lesz-e nagyobb ügyeimet fordítani egyik, vagy másik ágazatra. A Dalmandi Állami Gazdaság vezetősége pedig a dotációs módszert, a kerületek jól felfogott érdekében, úgy alkalmazza, összegét úgy növeli, csökkenti, ahogy a Dalmandi Állami Gazdaságot, mint vállalatot, az országosan ható és érvényes közgazdasági tényezők befolyásolják. Vas Istvántól, az állami gazdaság igazgatójától kérdeztük: mi a biztosítéka annak, hogy ez a módszer jó és hosz- szú életű lesz? — Nem törekedtünk kiforrott módszert alkalmazni. A kerületek vállalatszerű gazdálkodását állandóan figyelemmel kísérjük, ellenőrizzük, elemezzük. Nem zárkózunk el a módosítás lehetőségétől, de az máris biztos, hogy módszerünk a gazdálkodásra jótékony hatással van, kellően differenciálja a kerületeket, az ottani saját erő kibontakozását lehetővé teszi. PALKOVÁCS JENŐ a háztáji föld korszerűbb rr 1 r r műveléséről Ami előnyös az egyénnek és a közösnek is TVf ásodik esztendeje művelik nagyüzemi módon a faddi Lenin Termelőszövetkezetben a tagoknak járó háztáji földeket. Az első gazdasági évben a tagság fele még kimérette a területet és parcelláján kisüzemi módon művelte meg kukorica- földjét. Az 1100 főnyi tagság fogékonyabb másik fele már első ízben is élt az új lehetőségekkel. Ennek az újnak az a lényege, hogy a háztáji területet is nagyüzemileg, gépekkel művelik, kapálás helyett vegyszeres gyomirtást alkalmaznak, a tsz-tag pedig tetszése, választása szerint természetben kapja meg holdanként a 25 mázsa tengerit, avagy annak értékét pénzben, a hivatalos áron fizetik ki neki. Az első évben még adódott bizalmatlanság, vonakodtak a szokatlantól, voltak akik kétkedtek, megadja-e a tsz azt, amit az egyezségben Ígért. Amikor a múlt év őszén kinek-kinek kérése szerint hazaszállították portájára a rakomány kukoricát, vagy kifizették értékét, tapasztalták, megbizonyosodtak: az egyezség valóravált. Rájöttek a jobb ízére, felismerték a többiek is: az új módszer jobb a réginél. Kevesen maradtak a második évre azok Faddon, akik továbbra is magük művelik háztáji területüket. A tagság hatvan százaléka — akik jószágot tartanak — természetben kérik és kapják a tengerit, a többieknek pedig 257 forintos mázsánkénti áron fizetik ki az értékét. felismerték előnyeit, jobbnak találják így a "*■ tsz-tagok. Kíméli az asszonyokat, rájuk várt eddig a derekat fájdító, görnyesztő kapálás. ' Ismét, ebben is beigazolódik a nagyüzemi gazdálkodás fölénye. így nagyobb lesz a termés, többet kapnak, mintha egyenként és kicsiben azon erőlködnek, hogy minél többet kicsikarjanak háztáji földjükből. Nem kell huzakodni tavasszal a kimérés idején a föld minősége miatt, ősszel pedig nem köti le, nem vonja el a munkáskezet a közöstől. Előnyös, a tsz-nek, egyénnek egyaránt érdekében áll a háztáji járandóságként kapott föld nagyüzemi művelése, s ugyanilyen betakarítása. Még olyan nyereséggel is jár, hogy ezáltal gazdaságosabb a tsz munkagépeinek, szállítóeszközeinek felhasználása és üzemelése. Miként Hornok István, a tsz elnöke mondta, a Lenin termelőszövetkezet azáltal fejezhette be idén november 2-re a vetést, mert számításuk szerint előbbiekkel három hét időt nyertek és a tagság munkaereje zavartalanul az együttes munkára fordítható. Mázsákban is mérhető az a többlet, amit a közösség az őszi szántás, vetés, betakarítás időbeni kapkodástól, .felületességtől mentes elvégzésével nyer. 'T1 erjedjen erőteljesebben az ami már bevált, ami közhasznú. Hogy nagyobb teret hódítson a háztáji korszerűbb művelése, az emberkímélő módszer, érdemes tanulmányozni a tsz két esztendő alatt szerzett tapasztalatait. Másutt is alkalmazhatók, hasznosíthatók. Addig és azt követően is, az érlelés a kellő előkészítés a szakmai és politikai vezetők közös dolga lehet, hogy a tagok és az általuk választott szövetkezeti testületek vállalják az ésszerűbbet, a mindenkinek kifizetődőt. < -e Suli tök, banán és ... Újsághír: „Megérkezett az első nagyobb banánszállítmány, és megjött az első füge is. Az első nagancsszállítmányt november végére várják. Az évvégéig 9 ezer tonna olasz, algériai, spanyol és egyiptomi narancs érkezik. A tavalyinál több lesz a füge, datolya és földimogyoró. . Madártüdőnek neveztük és azok voltak a legszebb késő őszi, majd téli délutánok, amikor nagyanyám vele egyidős cseréptálkákba rakta a meny- nyei csemegét. Hogy miért éppen madártüdőnek keresztelték az aszalt almát, a nit forrázás után kebelezhettünk be valahányszor csak rászolgáltunk? Nem tudom. De jó volt a név, ma is így emlegetjük, felnőttekként, noha gyermekkorunknak ez a csemegéje alig ismert a mai gyerekek körében. Unokaöcséim és húgaim népes gyülekezete mesét gyanítva hegyez fület és kerekít kétkedő pillantisú szemet, amikor arról beszélünk, hogy mi jelentette nekünk, anno a jutalmat. A pálma — emlékezéseinkben — kétségkívül a madártüdőé. Utána következik a sült tök, persze, a kemencében megsütött cukorrépa sem kutyának való finomság. No és a melasz! Igaz, arra nagyon hamar rá- untunk, mert egyéb híján az került legtöbbször a kenyérre, ami ugyancsak istenneves volt a háború után. — Igazán ilyesmiket ettetek? Nem hiszik. Másodosztályos Andrea húgom véleménye szerint még a sárgarépa is csak arra jó, hogy a kisgyerekeket bosszantsák vele. Répát — miként ö véli kisiskolás tudós- kodással — „csak a ló estik, meg a malacok, esetleg a tehén”. Egy rendes gyerek semmi esetre sem fogyaszthat ilyesmiket. — Hát édesgyökeret, meg csicsókát? Egyiket sem ismerik, ránevetnek a csicsóka nevére, mert mókásnak találják, hogy ilyen névre hallgasson egy édes krumpliféle valami. Ugratást szimatolva firtatják, az édesgyökér mibenlétét... — Akkor nem volt rágógumi? — Ha volt, ha nem, nekünk nem volt. Mi azt nem ismertük ugyanúgy, mint ők a madártüdőt, csicsókát, édesgyökeret, sült cukorrépát és társaikat. Hitetlenkednek. Nem szenzáció számukra a csokoládé, mert „mindig van otthon”. Fanyalognak a banánra, nem „nagy szám” a narancs sem. Azt unják meg leghamarabb, ami már kapható és bőven. Most leginkább a füge érdekli őket. Az idén még nem ettek. — Majd hozzál, jó?? Természetesen hozok, kellőképpen kiélvezve, hogy hozhatok, mert hiszen érzem, tudom én, hogy az ízlés változásai nem légüres térben zajlanak. A körülmények függvénye a táplálkozás, az ínyesség területére érvényes ízlés minden változása. Az én nemzedékemhez tartozók nem unhatták meg a banánt, narancsot, datolyát. Hiányzott a megunáshoz szükséges alap- feltétel; a hozzáférhetőség és a bőség! Huszonkilenc éves voltam, amikor először ettem banánt és nem értettem, „mit esznek rajta? .. „A közelgő ünnepekre lesz elegendő déligyümölcs...” — mondja az újsághír. — Jól van! — mondjuk mi. — Ez természetes! — vélik a gyerekek. Ne vitatkozzunk velük. Számukra valóban ez a természetes.-li-
