Tolna Megyei Népújság, 1970. november (20. évfolyam, 257-280. szám)

1970-11-21 / 273. szám

YYVYvvVYYYfvvvvvVVVvvvvYvvvvvvvVVVYVfYYVVYfYVVVYrfVVVYVyYYVY TTVTVVrTTTWTWTTTTVVVVVTYT¥TVTYTTVyT*VTV»YVVVfYVYVYVrY\ Dobosy Imre s Üjra leltei kezdeni 9. Szemembe vág a szemerkélő eső, ha megfor­dulok, még látom a műhelyt, a Templom utca sarkán. Biztosan ott áll a maratott üvegajtó mögött. De nem, aligha meri. a Törökpiac kör­nyékére rendeltek koporsót, egy öregasszonyt ütött agyon az akna. Hát nem mer nézelődni. Mi az ördögöt érzelgek, hiszen látom még, ami­kor csak akarom. Nagyon ajánlgatta, hogy el­kísér. Valójában, azt hiszem, szeretett volna el­jönni velem. Félt engem. De magát is félti, a csendesen folydogáló, hitvány kis életét, nem egy éjszaka láttam, hálóingben dideregve les­te az orosz hídfőállás felől elzúgó lövedékek tüzes röptét. Rá is szóltam egyszer, ne bá­mészkodj, nem ér az semmit, ami idecsap, azt se látod, se nem hallod. De milyen nyersen szól­tam. Vissza kellene menni. Nem is úgy gon­doltam, csak álmos voltam, aludni akartam. Anyám megölelt, szinte marokra kapott, a cson­tom ropogott. Hát itt maradsz Gáldon, kisfiam? És meglódult, egyszerre két szekrényben turkált, kedves volt, de gyakorlatias és hangos, mint mindig. Német páncéltörőket tolnak állásba az Aj hársfái mögött. Nem értem. Az oroszok mosta­náig nem tudtak hidat verni, rohamcsónakon futkároznak a két part között, ha volna harc­kocsijuk ideát, már széjjelnyomhatták volna az öregvárost átszelő, gyatrán összetákolt védel­mi vonalat. A Károly Róbert tér boltjaiban lámpát gyújtanak, de mindjárt rángatják is le­felé az elsötétítésre használt, fekete papírredő­nyöket. Vaksi ablakszemek: ha valamiért, ki tudja miért, nem térhetnék vissza, ez lenne utolsó emlékem a térről. Na de ne hülyésked­jünk! Vagy a bőrömre gondolok, és semmi más­ra, vagy mindenre, csak a bőrömre nem. A váj ros úgyse menthet át engem, én nem menthe­tem át a várost, eljövendő időkre. Majd' talál­kozunk megint, a vihar elvonultával, ha élünk. Gáld kiváltságlevelét, amelyet Károly Róbert írt alá, fejből kellett tudnunk, aki elakadt, ül­hetett vissza a helyére, szekunda. Mi, isten ke­gyelméből Magyarország királya... Deső azon töri a fejét, lesz-e még Magyar- ország. Miért ne lenne? Kiálltuk a tatárjárást, a törököt, az osztrák sógort, atyaisten, mi min­dent álltunk ki. Talán csak épp azért tudtunk megmaradni ezer esztendőnél is tovább, mert folyton-folyvást össze kellett szedni magunkat, hogy ellenségeink pusztítását és tulajdon mar­haságainkat helyrehozzuk. Az Áj kavicsai éle­sen ropognak a talpam alatt. Mintha fogát csi­korgatná a föld. Ez azért mégis rohadt dolog, kisettenkedni a városból, cégvezetői minőség­ben, hadnagyi rangjelzéssel a galléromon, tud­va, hogy már egyik sem érvényes. Se a cégve­zetőség, se a hadnagyság. Az istenit, csak úgy, egyik pillanatról a másikra. A szép Gelethayné, a tisztiorvos felesége, utánozhatatlan mozdulattal nyit be Sarukán di­vatüzletébe. Ugyan mi kell neki ilyen halaszt­hatatlanul, két kilométerre az oroszoktól? Ezek a németek, akár a dolgukat értő napszámosok. Nyugodt, pontos, akkurátus mozdulatokkal dol­goznak, se fővesztett kapkodás, se egy inge­rült szó. Kolomeánál iáttam, heves tűzben is épp ilyen megbízható munkások voltak. A há­ború szakmunkásai. Elhiszem a gázkamrákat, miért ne hinném, rosszabbat is elhiszek róluk. De ott már csak bezárul a kör. Kezdődni előbb kezdődik, ezeknél a mesterségre figyelő, ava­tott, higgadt mozdulatoknál. Ez az ijesztő. Hogy az ágyú is épp olyan szerszám a kezükben, mint az ásó. Vagy a kenyérsütű lapát, vagy a ciklontartály szelepe. Egy tár töltény van a pisztolyomban, semmi több. DeSőnek biztosan lesz, végre is a frontról jött. A városháza előtt nyilas strázsa. Ismerem, Kalamó suszter segédje, valami Feri úr, a ve­zetéknevét nem tudom, egyszer csinált nekem egy pár fehér betétes, szép. sárga félcipőt. Ka­tona se volt, mi a fenét keres itt? Megcsalta a felesége. Vagy már rég, a kaptafa mellett, azon törte a fejét, hogy az ő kezébe géppisztoly való inkább. A háború után, mint mindig, szak­emberek és dilettánsok bizonyára egész rakás magyarázatot gyártanak majd róla, a kergült időben kit mi hajtott ide vagy oda. Ha meg­kérdezném. Feri úr meg tudná mondani? Kü­lönben sem érdekes. Ha valaki beáll valahová, hogy azt csinálhassa, amit szeretne: mihelyt beállt, már úgysem azt csinálja, hanem amit rendelnek neki. Felrántja a kezét, mintha da­razsat hajtana el, kitartás hadnagy úr, nagyon örülök. Hát csak tarts ki, míg a seggedbe nem rúgnak. Szálasi eskütétele napján együtt száll­tunk be a liftbe Telky Bélával, vezérigazgatóm­mal. Kérlek, kommentálta dühösen a nyilas hatalomátvételt, mit szólsz ezekhez a piszkos körműekhez, azt se tudni róluk, apjuk-anyjuk ki volt. Agyalágyult gentry, gondoltam, a nyi­lasokról csak az jut eszébe, hogy piszkos a kör­mük. Most meg nekem is az jut eszembe Feri úrról, hogy susztersegéd. Klára még hátra van. Nehéz lesz, Istenem, Ernő, nem engedem el! Hirtelen a bőrömön ér­zem forró lélegzetét. Ez a legkeservesebb az egészben. A szép Surándy Klára, mennyit nyü­zsögtem körülötte egyetemista koromban, a Kör báljain, meresztettem a szemem, mint egy párzó túzok, a jégpályán rohantam felcsatolni a korcsolyáját, majd összetörtem magam. Sem­mi, észre se vett. Áprilisban hóvirágért mász- tuk meg a Gyapát vagy harmincán, én meg bottal kapaszkodtam felfelé, kíméltem a lá­bam. Klára egyszer csak hátraszólt, jaj istenem, Ernő, magával senki se törődik, és belém ka­rolt, és gondjaiba vett anyásán. Ördög tudja, hogyan, 'mitől kezdődik s változik az ilyesmi, három nappal később a feltámadási körmene­ten is mellém lépett, ne a botomra támaszkod­jam, nem áll jól nekem, inkább őrá. Olyan tűz lobbant köztünk, mire észrevet­tük, csak faltuk egymást, növő éhséggel, a tisz­teletteljes, régi rajongást elégette bennem az élő hús melege, ilyen nőhöz még nem nyúltam életemben, egy tapadással, egyetlen csókkal robbanásig tud forralni. Remek teste van, isteni melle, micsoda válla, gőgös-szép nyaka, a mel­lét úgy ismerem, álmomban meg tudnám húzni, döfő, meredek, ingerlő két kúpjának vonalát: de lejjebb soha nem engedte a kezem. Ernő, értse meg, én azért úrilány vagyok. Klára eb­ben hajthatatlan, magát is épp oly gyüretlenffl akarja őrizni az esküvőig, mint a kelengyéjét Karácsony hetére tűztük ki az esküvőt. Kis­karácsony, nagykarácsony, hol van az még, de messze lökődött... (Folytatjuk.) «AiAáAAAAAátáAAiiAAAtiáAiitááAAAAAáátAlitAAiu. i±*AAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAA A luxusautóktól az antianya. gig terjed a Delta Magazin új számának érdekességsoro­zata. „Kezünkben az anti- anyag” címmel beszámol a fi­zikai kutatások egyik leg­izgalmasabb vívmányáról, s a belőle fakadó, bizonyításra vá­ró feltételezésekről. A világűr fizikájával, a csillagászat idő­szerű témáival kapcsolatban a rádiócsillagászat legújabb mód­szereiről és, eredményeiről ír részletes cikket, de beszámol egy izgalmas űrbiológiai kísér­letről is. A biológia témaköré­be vág „Sejtboncolás lézerrel” című cikke, amelyből kitűnik, hogy lézersugárral egy-egy el­különített sejt meghatározott szervecskéit is „operálni” le­het. Hírt ad egy, a gyógysze­rek „új aranykorát” ígérő gyógyszercsalád felfedezéséről és „Lemezmozi a képernyőn” című cikkében bemutatja az ultra-mikrobarázdás lemezekre rögzített tv-műsor jövőjét. Lát­ványos képsorozatban meg­ismerteti a Rolls-Royce gyár mindmáig felülmúlhatatlan árú luxuskocsijait és versenytár­sait. Számos egyéb tudomá­nyos és műszaki újdonság, ér­dekesség, hír és információ, hu­mor szerepel még a Delta Ma­gazin új számában, amelyet ezúttal is száznál több — je­lentős részében színes — fotó tesz gazdagabbá. VISSZHANG Válasz a „Szóvá tesszük“ című cikkünkre „November 14-i ,Szóvá tesszük’ rovatukban a Kadarka út menti állapotokat bírálják. Kollégiumunk diáktanácsa munkatervében társa­dalmi munka végzési kötelezettsé­get is vállaltunk. Ennek kereté­ben besegítettünk társadalmi munkaszerződés keretében a tolnai Aranykalász Tsz-nek az őszi be­takarítási munkák végzésében. Ugyanígy terveztük november 21. és 22-én az intézmények mel­lett levő játéktér utca felőli ré­szén levő gaz, szemét összegyűjté­sét, és a terület rendbetételét. Ezzel is köszönetünket és hálánkat kívánjuk kifejezni azért a sok­irányú gondoskodásért, melyet a város kollégiumunk részére biz­tosít. Ugyanakkor megjegyezzük, hogy a cikk írója tévesen informá.ló- dott, mert a szóvá tett kerítés és terület, melyet határol, sajnos nem tartozik az épületben levő kollé­giumok területéhez. Az utcában megjelenő guberálók iskolában tartózkodásunk idősza­ka alatt minden elővigyázatossá­gunk ellenére szeméttároló kuká­ink tartalmát feltúrkálják, és a rendszeres takarítás ellenére ezért hever néha papírhulladék a ku­kák mellett. Budai Miklós, a Rózsa Ferenc Középiskolai Kollégium Diáktanácsának titkára” * Szívesen teszünk eleget a kol­légium diáktanácsa titkára kéré­sének. Szerkesztőségünkhöz inté­zett levelét azzal a megjegyzéssel adjuk közre: örülünk a kollégiumi diáktanács példát mutató kezde­ményezésének, amelynek eredmé­nyeit észrevettük, és köszönettel nyugtázzuk, AZ EGYESÜLT NEMZETEK ÉS MAGYARORSZÁG SZERZŐDÉSE A külföldi szaklapok a fen­ti címmel most számolnak be Ivó Lovincic, az Egyesült Nemzetek Szervezete posta- igazgatósága vezérigazgató­helyettese magyarországi lá­togatásáról. A Linn’s Stamp News-ban a legnagyobb pél­dányszámban megjelenő ame­rikai bélyegújságban fényké­pen láthatjuk az ENSZ pos­tájának képviselőjét, amint Szaploncai Gyulával a Ma­gyar Filatélia Vállalat igaz­gatójával tárgyal. A megbe­szélések eredményeképpen — mint ismeretes — a szervezet postaigazgatósága szerződést kötött a magyar vállalattal. Az Egyesült Nemzetek bé­lyegeit az egész világon szá­mosán gyűjtik, a megállapo­dás a hazai f ilateli stáknak megkönnyíti a világszervezet kiadásának megszerzését. SORSOLÁSON NYERHETŐ A filatélia történetében pá­ratlan elhatározásra jutott a japán posta. Újévi bélyegéből négyes kisívet is készített, de ez a szokásos úton nem ke­rül forgalomba, hanem ki­zárólag sorshúzási nyeremény­ként adják. Az év végén két levelezőlapot bocsátanak ki, amelyek közül az egyiket névértéken árusítják, míg a másik sorsjegy is lesz, mert számozása alapján kerülnek ki a szerencsekerékből a nyertesek. A számozott la­pokért 1 yen felárat kell fi­zetni, ebből közel 50 millió forintnak megfelelő összeget szándékoznak jótéti célokra juttatni. A nyeremény-kisív a íilatelisták érdeklődését na­gyon felcsigázta, így a japán posta biztosra veszi, hogy 500 millió levelezőlapot eladnak és a szociális intézményeket hat­hatós segítségben részesíthe­tik. A VILÁG LEGNAGYOBB SZOBRAI Az Egyesült Államok 6 cent névértékű bélyegen mu­tatja be a Stone-hegységi grandiózus szobrokat. Az At­lanta város közelében fekvő sziklafalba közel 40 évig fúr­ták, vésték a három hatal­mas lovas alakot. A szobor- csoport teljes hossza 200 mé­ter, az egyes alakok fejének nagysága meghaladja az öt métert. Davis, Lee és Jackson, akik a polgárháborúban a délieket vezették, kelnek életre ezen az emlékművön. A sziklák nehezen adták meg magukat és a tervező művészek közül nárom meghalt, amíg a szob­rokat 1964-ben leleplezhették. Az Egyesült Államokban a Rushmore hegységben kőbe vésték Lincoln, Jefferson és Roosevelt elnökök alakját, de ezek a monumentális, har­minc méter magas szobrok is csak egyharmad területet ölel­nek fel mint a most bélyegre került Stone-hegységi szobor- csoport Megvételre felajánljuk a raktárunkban feleslegessé vált ABRONCSVASAT a következő méretekben: 60x2-es abroncsvas 575 kg 65x2-es abroncsvas 270 kg 70x2-es abroncsvas 495 kg I00x2-es abroncsvas 669 kg A—34 minőségű. Megvehető: Bátaszéki Kádár és Fatömegcikk Ktsz, Bá- taszék, Bonyhádi u. 7. (254) Megjelent a Delta legújabb száma

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents