Tolna Megyei Népújság, 1970. november (20. évfolyam, 257-280. szám)

1970-11-19 / 271. szám

TOLNA MEGYEI' VtLÄG PFtÖlETARTAT ECYFS'ÖUETEK» NÉPÚJSÁG fc A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT TOLNA MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA~| XX. évfolyam, 271. szám ÁRA: 90 FILLER Csütörtök, 1970. november 19. Új szakasz a holdkutatásban Az első robot holdjára! íí gigászi tudományos-műszaki probléma sikeres megoldását jelenti Rajz, amely a Luna—17 leszállófokozatát ábrázolja. A szerkezet tetején áll a Lunohod— JL kalmasak a kitűzött tudomá­nyos -feladatok megvalósításá­hoz. A Lunohod—1. szovjet auto­matikus berendezés, miután a Hold felszínén befejezte moz­gásának első szakaszát, a l u­na—17 űrállomás Holdra szál­lásának közelében folytatja a tudományos-műszaki kutatási program teljesítését. Távfénymérők segítségével a Lunohod a Hold felszínéről televíziós felvételeket továbbí­tott a Földre. A felvételek mi­nősége jó. Pontosan kivehetők a Hold felszínén a Lunohod által hagyott nyomok, vala­mint a berendezés szerkezeté­nek egyes elemei. A tudományos kutatási programnak megfelelően, röntgenteleszkóp f elhasználá­sával, méréseket végeztek a galaktikán kívüli röntgensu­gárzásokról. Nbvember 17-én a soron levő rádió- és televíziós össze­köttetés létesítésének idején ellenőrizték a Lunohod fedél­zeti rendszereinek' munkáját. A telemetrikus adatok szarint a berendezés minden rendsze­re szabályszerűen működik. A hermetikus tartályban á hő­mérséklet plusz 18 Celsius fok, a légnyomás 78Ó higanymilli­méter. A Lunohod—1 sikeresen tel­jesíti a programot. Barátok találkozása Tolna megyében Tegnap délelőtt a Magyar—í Szovjet Baráti Társaság Tolna megyei elnöksége és a Haza— lias Népfront Tolna megyei Bizottsága fogadta Kurt Thie- ■ me-t, a Német Szocialista Egységpárt Központi Bizottsá­gának tagját, a Német—Szov­jet Baráti Társaság főtitkárát és Ingeborg Wegwerth-et, o3 NSZBT titkárságának vezető­jét, a társaság központi elnök­ségének tagját, valamint Nagy Máriát, a Magyar—Szovjet Baráti Társaság főtitkárát Szekszárdon, a népfront me-, gyei székházában. A fogadá­son megjelent Tolnai Ferenc} az MSZBT megyei bizottsá­gának titkára, aki röviden tá­jékoztatta a vendégeket Tolna megye mezőgazdasági és ipari fejlődéséről, a lakosság életé­ről. Czank József, az MSZBT Tolna megyei titkára a tár­saság életéről és munkájáról szólott. Ezt követően Kurt Thieme elmondta, hogy az NSZBT igen nagy tömegszer­vezet: három és félmillió ta­got számlál, azaz az NDK minden negyedik állampolgá­ra tagja. Munkájuk iegfontö- sabbja a politikai és ideológiai nevelés. Hangsúlyozta, hogy szívesen látogatott ismét Ma­gyarországra — tizennyolc év­vel ezelőtt járt itt először — s hogy jó volt látni és lemérni azt a nagy fejlődést, melyen Magyarország ez idő alatt ke­resztülment. Á vendégeknek Tolna me­gye vezetői megmutatták a megyeszékhely nevezetességeit, majd Decsre látogattak, ahol megtekintették a népművészeti múzeumot. Negyvenhat éves a Mongol Népköztársaság •• Ünnepi nagygyűlés Dalmandon — Loyasbemutató — Emlék az úttörőknek Hável József, az MTi moszk­vai tudósítója jelenti: „Először a történelemben”—» „Szovjet holdjármű a Holdon”; — „A szovjet tudomány világ­ra szóló kísérlete” —, ilyen és hasonló szalagcímekkel jelen­tek meg a szerda reggeli moszk­vai lapok. Valamenyi szovjet tudomá­nyos kommentár alapgondola­ta: a Luna—17 repülése, a holdjármű útnak indítása mi­nőségileg új szakaszt jelent a holdkutatásban. A tudományos hírmagyarázók rámutatnak: a mozgó automata szerkezetek, holdjárművek alkalmazása a Hold tanulmányozásában, nagy arányokban kibővíti a kutatás és' vizsgálódás körzeteit. Előtérben áll a Hold talajá­nak tanulmányozása, továbbá szerepelnek a kutatási prog­ramban gravitációs mérések, szeizmikus mérések, holdbéli hőáraimlatok, valamint vulká­nikus jelenségek megnyilvánu­lásainak tanulmányozása.. Az adódó kutatási problémák le­küzdésére az „önjáró holdmű­helyek” rendkívül hatékony eszközt képviselnek. A tudományos cikkírók egy­öntetűen aláhúzzák, hogy az első robot holdj ármű működé­se a holdfelszínen, gigászi tu­dományos-műszaki probléma sikeres megoldását jelenti. En­nek kapcsán emlékeztetnek ar­ra, hogy a holdjármű olyan különleges jellegű „kocsi”, amely egész sor sajátos köve­telménynek tesz eleget. Az egyik legfontosabb szempont, hogy a holdj ármű minél ki­sebb súlyú és méretű legyen, miután így könnyebben szál­lítható a Föld—Hold útvona­lon. A Lunohod—1 tervezőinek szem előtt kellett tartaniuk minden egyes gramm súlyt és minden köbcentiméter térfo­gatot. Ezenkívül figyelembe kellett venniük azt is. hogy a járművet a Luna—17 sima Holdra-szállása után hold­terepre tudják vezérelni, ahol biztosítaniuk kellett a „hold- kocsi” szabad mozgását is. Ma már a szakemberek túlnyomó többsége meggyőződött arról, hogy a Hold tanulmányozására a legmegfelelőbbek a kerekes holdjárművek. Mielőtt azonban ez á meg­oldás megszületett volna, vi­haros tanácskozáson csaptak össze a „kerék” és a „hernyó­talp” hívei. Az elméleti vitát a gyakorlat döntötte el. „Vala­hol a Szovjetunióban” tudósok és szakemberek irányításával létrehozták a „Lunodro-m”-ot. Ez nem más, rrtfnt egy darab holdfelszín — a Földön. A föl­di viszonyok között kialakított holdbéli táj természetesen nem csupán külső képében egyezik a Hold-tájjal, hanem a talaj és kőzet szerkezeti kiképzése, por- hanyóssága is szinte teljes azonosságot mutat. Ezen a mesterséges terepen került sor a tudományos vitát eldöntő „kocsiversenyre”. Her_ nyótalpas és kerekes holdjár­művek keltek egymással ver­senyre, miközben a „szurko­lók”. — neves szovjet tudósok és űrszakértők —, úgy izgul­tak, mint a labdarúgás rajon­gói egy-egy nagy nemzetközi mérkőzésen. A gyakorlat be­bizonyította, hogy ott, ahol a hernyótalpas holdjárművek el­akadnak, felmondják a szolgá­latot, a kerekes „holdszekerek” magabiztosan és megbízhatóan manővereznek. A páratlan jelentőségű szov­jet holdkísérlet még javában tart, így eredményeiről még korai lenne nyilatkozatokat várni, mint ahogyan azt sem tudni, milyenek, mennyivel lesznek tökéletesebbek a. kö­vetkező szovjet holdjárművek. Mert, hogy lesznek, arra vi­lágosan utal a „holdkocsi” ne­ve is: Lunohod—1 Máris két­ségtelen azonban, hogy igazuk van a szovjet tudósoknak, akik azt vallják: a Hold be­ható kutatásában még néhány évig az emberéletet nem koc­kára tevő, viszonylag olcsó automaták is tökéletesen al­Nem téma hiányában, nem az üres percek kitöltése miatt került szóba kedden többször is az időjárás. Csupán azért, mert ennél ragyogóbb novem­ber közepi napot választani sem lehetett volna a magyar —mongol baráti találkozó megrendezésére, a dalmandi kirándulásra, melyet a Haza­fias Népfront Tolna megyei Bizottsága szervezett Mongó­lia nemzeti ünnepe, a nép- köztársaság kikiáltásának 46. évfordulója tiszteletére. Tegnapi lapunkban beszá­moltunk arról, hogy Tolna megye magas rangú látoga­tókat fogadott: Zsamcin Bo- lod-ot, a Mongol Népköztár­saság budapesti rendkívüli és meghatalmazott nagykövetét és Delgerdalajn Zsambazsan- cán-t, a nagykövetség kultúr- és sajtóattaséját. Velük tar­tott Kádas István, a Külügy­minisztérium főosztályvezetője és Jakab János, a Hazafias Népfront Országos Központja nemzetközi osztályának fő­munkatársa. A vendégek Hor­váth József, az MSZMP Tol­na megyei Bizottságának tit­kára és Csaj bók Kálmán, a Hazafias Népfront megyei titkára társaságában a dél­utáni órákban érkeztek Dal- mandra, hogy az ország egyik legfigyelemreméltóbb állami gazdaságát megtekintsék. Sütvénypusztán a gazdaság vezetői már várták a vendé - g'eket. A vendégvárók között egy kék nyakkendős kisdobos leányka is sündörgött. Később félreállt, felhúzta kabátját, nagyokat pislogott és hüppö- gött egyet-kettőt. Hogy mi volt a baj ? — Én is akartam virágot hozni a mongol bácsiknak, de nem kaptam... A mongóliai vendégek so­kat időztek a karám mellett, hozzáértéssel nézték a te- nyészlovakat. Seidel István, az állami gazdaság lótenyész­tési vezetője büszkén mu­tatta meg a ménest, majd a „lóóvoda” kiváló négylábú versenyzőit. Az ugratópályán a gazdaság zsokéi lovas be­mutatót is rögtönöztek. A jól sikerült ugratásokat a ven­dégek tapssal jutáin-,azték. Vass István, az állami gaz­daság igazgatója miközben kalauzolta a vendégeket, szólt. a gazdaság fejlődéséről, anya­gi helyzetéről és terveiről. Nagykondán is volt látni­való, és mint a vendégek mondták „tanulságos látni­való”. Kéz- és lábfertőtlení­tés után mindenki felhúzta a fehér vendégköpenyt, és sorrajárták a hatalmas ser­téstelepet, ahol jelenleg 22 150 állat van. Az ellető, utóneve­lő és a véghízlalda ragyogó tisztasága dicsérő szavakra késztette mongol vendégein­ket. A gazdaság szerelőcsar­nokában készült korszerű etetőberendezésről így nyilat­kozott Bolod elvtárs: „A leg­egyszerűbb, a leghasznosabb”. Elismeréssel szóltak a 14 ezer holdas gazdaság gabona- feldolgozójáról, a hatalmas (Folytatás a 2. oldalon.)

Next

/
Thumbnails
Contents