Tolna Megyei Népújság, 1970. november (20. évfolyam, 257-280. szám)

1970-11-17 / 269. szám

EMBEREK ÉS RENDELET tíar az évszakhoz képest szokatlanul kedvező időjárásnak örvendezhetünk, mégis mostanában mind több szó esik a tüzelőellátásról, s ezen belül is elsősorban arról, hogya TŰ- ZFP-telepeken lesz-e elegendő tűzifa. A szénellátásban eddig r&m volt különösebb probléma, de néhol akadozott a tüzifaellátás.' Ezzel kapcsolatban a napokban központi nyi­latkozatok is elhangzottak. Kitűnt belőlük, hogy a lemara­dás okai főként az erdőgazdaságokban keresendők. Éppen ezért felkerestük a Tolna megyei Állami Erdőgazdaság >t, s az egyik illetékestől, Kretter Károly termelési csoportveze­tőtől információt kértünk arra vonatkozóan, hogy miként teljesítik vállalt kötelezettségüket. — Ügy érezzük, hogy a mi területünkön nem egészen azonos a helyzet az országosan kialakult összképpel. Nálunk csupán szállítási lemaradás mutatkozik rajtunk kívülálló okok miatt: nem kaptunk és kapunk jelenleg sem elegénd'i vagont a szállításhoz. Tavaly 8500 tonna fát szállítottunk a TÜZÉP-telepeknek, ez évben pedig ennek duplájára, 3 7 000 tonnára kötöttünk szerződést. A 17 000-ből 14 200 tonnát ok­tóber 31-ig elszállítottunk. Eb­ből mintegy 4500 tonna az év első hónapjaira, tehát az el­múlt téli időszakra esett, a többit pedig évközben, folya­matosan szállítottuk. A szer­ződéses kötelezettségeink tel­jesítését nagyon megnehezítet­te az árvizes szállítás, mert emiatt sokszor nem kaphat­tunk vagont. Mivel a tűzifa zömét, 70—75 százalékát te­hervagonokban küldjük a ke­reskedelemnek, a szerződéses „Véget értek a szeli sárii i*di szüretei napok“ olvastuk nagyon sokan a Tolna megyei Népújság szept, 22-i számában. Rég volt, talán már mi is napirendre tértünk vol­na felette, ha ugyanez újság november 11-i számában nem olvastunk volna egy rövid kis hírt, mely arról tudósított bennünket, hogy megtörtént a szüreti napok végső értéke­lése. Reméljük az értékelés igen sok pozitívumot tárt fel, és jövőre még szebb, színesebb, sikeresebb lesz ez a már ha­gyományos rendezvény. A KISZÖV a maga részéről azzal igyekezett „hagyomá­nyosan” hozzájárulni. a sikerhez, hogy anyagilag — az idén is 4000 Ft-tal — támogatta. Ez a II. díj jutalma volt. Lehet, hogy ezt az összeget a rendezők annyira kevés­nek találták, hogy nem tartották érdemesnek a nyilvános­ság elé tárni azt, hogy ki adta, sem azt, hogy ki kapta. Szó­vá tettük ezt a városi tanács vb. műv. oszt. egyik dolgozó­jánál, de úgy látszik a „Végső értékelés”-nél sem találták meg a módját annak, hogy e kis figyelmetlenséget a nyilvá­nosság előtt beismerjék, a mulasztást pótolják. így — az önreklámozás igénye nélkül — magunknak kell ezt megtenni. Tesszük ezt azért, mert ez a. pénz u szö­vetkezeti iparban dolgozó mun ások pénze, ők joggal tudni akarják, hogy e pénzt mire költjük, nekünk kötelességünk tájékoztatni őket. A mi megyei lapunk erre igen alkalmas lett volna, de a rendezők hibájából ez nem történt meg. Ezért tesszük most szóvá, és úgy gondoljuk — joggal. Egy mondatban még csak annyit, a KISZÖV nemcsak a szüreti napok sikeréhez igyek­szik hozzájárulni, de a megyében működő művészeti csopor­tok fenntartásához évente 144 000 Ft-tal járul hozzá. Endrődi József ’ KISZÖV népműv. főelőadó * kötelezettségeink teljesítése nagymértékben múlik azon, hogy kapunk-e elegendő va­gont. A termelési eredménye­ink szerint december közepé­re át tudnánk adni a keres­kedelemnek a még szerződési­leg visszalevő mennyiséget, év végéig pedig 1000 tonna pluszt is tudnánk biztosítani. Mindez kizárólag vagon kérdése. Mintegy 200—220 vagonra lenne szükségünk folyamato­san, de — sajnos — keveseb­bet adnak e célra, mint amennyire szükségünk lenne: az igényelt mennyiségnek csak 70—80 százalékát kapjuk, s azt sem mindig arra az időre, amikorra kellene. Igen jelen­tős mennyiségű tűzifa vár el­szállításra a rakodóállomásain­kon: Kurdon mintegy 15—20, Döbröközön 5, Tamásiban pe­dig 15 vagonnal. A rendelke­zésünkre álló gépjárművekkel állandóan hordjuk a fát a vas­úti rakodókhoz, rajtunk tehát nem múlik a tűzifáéivá tás. Mindehhez jön nagyobb meny- nyiségű ipari fa a hazai és külföldi megrendelők részére. Sajnos, ennek a szállítása is késik vagonhiány miatt. — A vasútnak ez évben rendkívül nagy a megterhelt, sége, éppen az árvíz okozta piuszfeladatok miatt. A vas­út ezért kérte a szállítókat a rakodási idő meggyorsításá­ra, s egyebek közt a vasár­napi rakodás megszervezésé, re. Az erdőgazdaság élt-e a vasárnapi farakodás lehető­ségeivel? — Eddig még nem. A bér­ügyi helyzetünk és az egyéb körülményeink olyanok, hogy azt nem tudtuk megszervezni. — Az erdőkből kitermel­ték-e már azt a famennyi­séget, amit tüzelés céljára szállítanak? — A jelenlegi állásunk sze­rint körülbelül -«egy hónappal az év vége előtt teljesítjük a vastagfa-kítermelési tervünket. Amit vagonokban szállítunk a kereskedelemnek, már ki van termelve, így akkor sem jön­nénk zavarba, ha a MÁV hir­telen nagyobb mennyiségű va­gont biztosítana részünkre. — fejezte be nyilatkozatát Kret­ter Károly. B. F. \ közigazgatás sok ezer éves. A tudósoknak rendeleteket sikerült kihüve­lyezniük Hammurabi agyag­tábláinak ékírásos betűiből, az inkák legújabban meg­fejtett bogírásából, .de hoztak Vendeleteket, törvényeket a lényegesen korábbi, évezre­dek homályába veszett, alig ismert birodalmak idején is. És azóta, megállás nélkül. Az állam egyszerű polgára számára természetesen egyál­talán nem közömbös, hogy az a rendelet, mely ilyen, vagy amolyan területen befolyás­sal van tevékenységére, hon­nan származik, ki alkotta? Egy távol székelő hatalmas­ság, avagy közvetlen ismerő­seinek saját maga választotta testületé. A helyi tanácsok hatáskörének bővültével ez utóbbira egyre több a lehe­tőség. A lehetőség természe­tesen némi veszélyforrást is takar. A netáni részrehajlá­sét, a szűk önérdek keresé- séét. Legutóbbi, üléseinek egyikén a községi tanácsok által- ho­zott rendeletekkel kapcsolatos tapasztalatokat tárgyalta meg a Paksi Járási Tanács Vég­rehajtó Bizottsága. Már az 1954. évi X, tv. 9. §-a leszögezte, hogy a taná­csok a lakosság jogait és kö­telességeit érintő magatartási szabályokat állapíthatnak meg rendeleti úton. Az ezt meg­sértőket bírsággal sújthatják. Tizenhat' év leforgása alatt, ismeretes módon, történt egy 1 s más változás az országban, a rendeletek egy része el­avult. Az Elnöki Tanács 22,1967. számú rendelet« ép­pen ezért felülvizsgálatukról intézkedett. A paksi járásban huszonnégy tanácsi rendeletet kellett módosítani (leginkább a szabálysértési bírságok fel­emelésével), tizennégyet pedig hatálytalanítani. A járás köz­ségeiben jelenleg tizenegy ta­nácsrendelet a köztisztaság­gal, egy a homok kiterme­lésével, féltucat a hangos híradó használatával, öt a helyi rendezési tervekkel, ti­zenkettő az ügyfélfogadás rendjével, hét a piacnapok­kal és vásártartással, egy pe­dig a gépjárművek őrzésével foglalkozik. A skála ‘ látnivalóan elég széles. A gyakorlatban nem érvényesülő rendelet termé­szetesen nem ér többet, mint amennyit a papír, melyre gé­pelték. A köztisztasági tanács­rendeletekkel kapcsolatban a járási vb például megállapí­totta, hogy azok betartatá­sáért a járásban legtöbbet Dunaföldváron. Györkönybén és Nagydorogon tettek, ahol rendszeresek a tisztasági szem­lék, és amely községekben 1969/70-ben nyolc, tizennégy, illetve három szabálysértési bírságot róttak ki, a köztisz­tasági tanácsrendelet megsér­tése miatt. Ellentétes példa épp a járási székhely, Paks, ahol a község egyes részein a szemetet az utcára hord­ják, a szennyvizet oda öntik és ez ellen a nagyközségi tanács idáig édeskeveset tett, A rendeletek ellenőrzésé-" ről szóló beszámolóban, enyhe derültséggel találkozik, az olvasó azzal a megállapí­tással, hogy az ilyen jellegű szabályrendeleteket hozott Bölcskén, Dunaföldvárott, Ger- jenben, Kajdacson és Mado- csán egyetlen esetben sen» kellett bírságot kiszabni a han­gos híradó jogosulatlan hasz­nálói ellen. Mivel a hangos) híradót általában a tanács­házáról kezelik, valóban ba­jos elképzelni, hogy valaki behatolva mondjuk viccekkel szórakoztassa a falu közön­ségét, . , i, ä okkal fontosabb ennéj az ügyfélfogadás rend- jével foglalkozó tanácsrende­letek sora, amelyek kizárják! a netáni „hivatalok packázó- sait”. Az ügyfélfogadás rend­jét szinte kivétel nélkül úgy állapították meg, hogy azok a lakosság igényeihez, óhaj­tásaihoz a legmesszebb me* nőén igazodjanak. Az olyan kivételeket, mint a dunaxöld- vári volt, ahol nyáron reg­gel hatkor kezdték a tanácsi munkát, a megyei tanács el­nökhelyettesének intézkedése szüntette meg. Piacnapok és vásártartás, A temetők rendje. Gépjármű­vek megőrzése. Látszólag ap­róságok. de a községek min­dennapjaiban nagyon is fon­tos tényezők. Éppen ezért visszás, hogy a már megho­zott, hatályba lépett rende­letek végrehajtásáról a paksi járás területén csak Nagy- dorog és Németkér végrehaj­tó bizottsága tájékoztatta a tanácsokat, vagyis éppen azt a szervezetet, melynek véle­ményét meghallgatni, dönté­seit végrehajtani éppen a végrehajtó bizottság hivatott. Annál is inkább visszás ez, mert a rendeletek nem ön- .magukért, hanem az embe­rekért vannak. . (ordas) Népújság 3 1970. november IX, ^ napi termelés tizenhat \ sádakiM»! présgépbe kerül az eidámi és trappista sajt. a tamási sajtiizemben. Foto: G. K. (tajtiink nem múlik a tüzifaellátás

Next

/
Thumbnails
Contents