Tolna Megyei Népújság, 1970. november (20. évfolyam, 257-280. szám)

1970-11-15 / 268. szám

FÓKUSZ .liussääiiniur.säisr Szemelvények külföldi újságokból Ez év elején a KGST-tagállamokban becsült ada­tok szerint mintegy 11,5 millióra tehető a gépjármű­vek száma, ebből 4,4 millió a személygépkocsi, 6,8 millió a teherautó és mintegy 250 000 az autóbusz. A KGST-tagállamok gépjárműipara 1969-ben összesen 1)3 millió gépkocsit gyártott. A megoszlás: csaknem 620 000 személygépkocsi és 700 000 teherautó, autóbusz. A legnagyobb gépjárműiparral a Szovjetunió ren­delkezik (évi 844 000-es kapacitással), azután követ­kezik Csehszlovákia (mintegy 156 000), az NDK (mint­egy 148 000) és Lengyelország (csaknem 102 000). Ha­sonló a sorrend a személygépkocsi-gyártásnál is, a teherautók és autóbuszok gyártását tekintve pedig Lengyelország áll a második helyen a Szovjetunió mögött (a jövő évben a Szovjetunióban több mint 550 000, Lengyelországban mintegy 50 000 teherautó és autóbusz készül.) Az autóbuszgyártásban Lengyel- ország előkelő helyet foglal el a világrangsorban (évente 5100 autóbuszt gyárt.) A közúti teherszállítás és az autóbusszal történő utasszállítás valamennyi szocialista országban igen nagy volumenű. Lengyelországban például 1969-ben az autóbuszok mintegy 1,3 milliárd, a vasutak pedig több mint 1 milliárd utast szállítottak. Az áruszállí­tás úgy oszlott meg, hogy vasúton a rakomány 32,3 százalékát, közúton pedig mintegy 55 százalékát szállították. Az autóbuszhálózat háromszorosa a vasúthálózátnak, a városi és távolsági autóbuszok száma pedig meghaladja a villamos- . és trolibusz­kocsik számát. Már ezek az adatok is beszédesen bizonyítják, * milyen nagy jelentősége van az autóközlekedcsnek a népgazdaság és a lakosság szempontjából. Es bár az igényeket országainkban még távolról sem tudjuk teljesen kielégíteni, meg kell modani, hogy rend­kívül nagy erőfeszítéseket tettünk a gépjárműipar fejlesztésére. Bizonyítja ezt a teherautók, autóbuszok és a különleges gépjárművek gyártásának növeke­dése. A gépjárműipar termelése a Szovjetunióban 1938-hoz képest négyszeresére emelkedett (a Szovjet­unió 1968-ban a világon a harmadik helyen állt a gépjárműgyártásban), Lengyelországban 2S-szorosára, Csehszlovákiában 26-szorosára. Az új ötéves tervben a teherautók és autóbuszok gyártása Lengyelország­ban csaknem kétszeresére emelkedik, A kép teljességéhez hozzátartozik az is, hogy a gépjárműipar fejlődése még gyorsabb is lehetne, és a teherszállítás, valamint az utasszá31ítás javulása meggyorsulhatna, ha a szocialista országok koordi­nálnák tevékenységüket a gépjárműgyártás terén. A tehergépkocsi-gyártásban minden más területnél na­gyobb jelentősége van a specializálásnak, minthogy a nagyobb sorozatszárti biztosítása, az egyfős orszá­gokban előállított gépkocsitípusok szabványosítása nyereségesebbé teiiné a termelést, és a kölcsönös szállításokra vonatkozó megállapodások lehsetővé ten­nék az egyes országok gépkocsiczükségletének ki­elégítését. Ha figyelembe vesszük, hogy a tehergépkocsi­gyártás alapján nagyobb ráfordítások nélkül meg­indítható az országainknak olyannyira szükséges autóbuszgyártás, a legfontosabb kérdések egyikeként jelentkezik a teherautókat és autóbuszokat gyártó specializált nagyüzemek építése. A tehergépkocsi- és autóbuszgyártásban a legcél­szerűbb megoldásnak a munkamegosztás és az egyes országoknak a különböző gépkocsitípusokra történő szakosítása látszik. A személygépkocsi-gyártásban viszont a nemzetközi kooperáció kérdése kerül elő­térbe; a kooperáció teszi lehetővé a sorozatszám és ezzel a jövedelmezőség növelését. (POLSZKOJE OBOZRENYIJE) A Nobel-díj bizottság esete Mi is történt voltaképpen, amikor a svéd akadé­mia az 1970. évi irodalmi Nobel-díjat Szolzsenyicin szovjet írónak ítélte oda? Valami magától értetődő. A Nobel-díj polgári intézmény. Logikus, hogy azok­nak az érdekében fizetik és adományozzák, akik finanszírozzák és propaganda szempontjából kiaknáz­zák — tehát a burzsoázia érdekében. A világban kialakult erőviszonyok az évek során arra késztették a díj kurátorait, hogy bizonyos poli­tikai egyensúly szerint járjanak el. Egyszer egy So- lohovot jutalmaznak, máskor egy Szolzsenyicint. Nevetséges a semlegességnek akár a nyomát is feltételezni a Stockholmban szavazati joggal rendel­kező uraknál, akik Szolzsenyicin kitüntetésének in­dokolásában hangoztatták, hogy ő a díjat „annak az etikai erőnek elismeréseképpen kapja, amellyel az orosz irodalom elidegeníthetetlen hagyományait foly­tatta...” Nem vetjük szemére a bizonyára művelt akadémiai tagoknak, hogy félnek a nagy nyilvános­ság előtt kimondani az igazságot: Szolzsenyicinnek ezt a díjat annak a kárnak a reményében adjuk, amelyet ez a kihívó adományozás a szovjet rend­szernek okoz. Az álcázás a burzsoázia megindokolt manővere. Heinrich Böll, aki Szolzsenyicin a „Rákosztály5* című regényének előszavát írta, azt mondaná, hogy túl egyszerűen fogom fel a dolgot. A dolog egysze­rű. A Szolzsenyicinnek juttatott díj a kapitalizmus uralkodó rendszerét hivatott szolgálni. Nehéz dolog feltennem a kérdést: hogyan jutott a stockholmiak eszébe Szolzsenyicint megjutalmazni? Ami egyébként a szovjet irodalomnak a Német Szö­vetségi Köztársaságban való terjesztését illeti, a „komoly” nyugatnémet kiadók sem tagadják, hogy programjukban szinte csak olyan szerzők szerepel­nek, akik a Szovjetunióban botrányt váltanak ki. Szolzsenyicin politikai író. Bele kell nyugodnia, hogy őt politikai kategóriákkal mérik. A polgári kritikusok fáradozása, hogy a Szovjetuniót bíráló szerzőket Tolsztojhoz és Dosztojevszkijhez hasonlít­ható klasszikusokként magasztalják — mint ez újra meg újra megtörténik — végeredményben csak e kritikusok korlátoltságát bizonyítja. Ennek a kor­látoltságnak messzire nyúló hagyományai vannak. Herzen ezzel kapcsolatban egyszer azt mondta, hogy a nyugat-európai művelt emberek Oroszországról kevesebbet tudnak, mint Caesar a gallokról. Az „Iván Gyenyiszovics egy napja” című kis­regényben Szolzsenyicin lakonikusan, írodalmilag meggyőző formában ábrázolta a személyi kultusz éveinek tragikumát és keserűségét. Ámde ez a könyv sohasem feledtetheti velünk, hogy azoknak az idők­nek minden keserűsége és tragikuma ellenére a Szovjetunió népeinek a szovjet rendszer által sugallt ereje egyet jelent Európának a fasizmustól való megszabadításával, a világnak a barbárságtól való megmentésével. Ezzel a témával kezdte Szolzsenyicin. Vajon el­felejtette, hogy bár az imperializmus hitleri formá­jában megsemmisült, új formáiban az emberiség jövőjét általában kérdésessé teszi? Mit csinált Szolzsenyicin az „Iván Gyenyiszovics”- ban felvetett nagy témájával? Szolzsenyicin későbbi regényeinek hősei csődöt mondanak. Az igazság nevében — melyik igazságos­ság nevében? — a valóság nevében — melyik való­ság nevében? — Szolzsenyicin más kiutat keres. A szocializmusban mutatkozó hibák magyarázatát ke­resve Szolzsenyicin csak egyetlen választ talált: az alapok a hibásak. Ezt sohasem mondta ki közvet­lenül (vagy akár hőseivel sem.) Szolzsenyicin körül­ír. A dolog „általánosan emberivé” válik. A nyelv ködösít. A ,,Rákosztá!y”-ban Szolzsenyicin nem mondja ki kereken: itt sifrét használok a sztálini időkre. Ezt rábízza az interpretálásra; ez hozzátartozik az „irodalmi szabadsághoz”. Ámde éppen ebből a sza­badságból lehet arra következtetni, hogy Szolzse­nyicin egyenesen a szocializmusra gondoL Szolzse­nyicin a szocializmust az emberiség azon lehetséges tévútjai egyikének tartja, amelyekből bajok szár­maznak, jóllehet a boldogság utáni vágyódással kezdődnek. Szolzsenyicin 1967-ben a szovjet írószövetségnek a következőket írta: „Az írónak nem az a feladata, hogy a társadalmi termék elosztásának egyik vagy másik módszerét, az egyik vagy másik államformát védelmébe vegye vagy bírálja. Az író egyetemes és örök témákat választ. Az emberi szív és lelkiisme­ret titkait, az élet és a halál találkozását, a lelki fájdalmak leküzdését, az emberiségnek azokat a törvényeit, amelyek az évezredek feneketlen mély­ségéből bukkannak fel, és csak akkor fognak el­tűnni, ha kihuny a Nap”. Az ilyen magatartás 1967-ben alapjában reakciós. Milyen hatást gyakorolhat ilyen metafizikai meg­fogalmazás egy szovjet szerző szájából a kapitalista nagyvárosok öntudatos munkására, a börtönben síny­lődő brazil íróra, a gettóba zárt dél-afrikai tudósí­tóra? Van valami köze az imperializmushoz* vagy „az író egyetemes és örök tárnáihoz?” {UNSERE ZEIT) Bolgár-*-förök .vasútvonal Utolsó szakaszához érkezett a bolgár—török vasút* vonal építése. Ez a közvetlen vasútvonal — Szvilengrad—Kapitan- Andreevo—Kapukole—Odrin—Pehlivankoj — 87 kilo­méter hosszú lesz. Ebből 19 kilométer esik bolgár te­rületre és 68 kilométer Törökország területére. A bulgáriai szakaszon az építés már befejeződött, tö­rök területen pedig folyik a vágányok lerakása. Az új vasútvonal 17 kilométerrel rövidíti le a Szófia és Isztambul közötti utat. Üzembe helyezésével az áru- szállítás növekedése és nagyobb számú turista érke­zése várható Törökországból, a Közel-Keletről# de Európából és Bulgáriából Törökországba is. A vasútvonal gazdasági kihatása jelentős. Egyedül Törökország havonta több százezer lírát takarít meg a görögországi tranzit-illetékeken. A váitóállomás török területen lesz. A Balkán-félsziget egyik leg­modernebb vasútvonalát korszerű elektronikus biz­tosító technika teszi teljesen biztonságossá. A tervek értelmében a vonalon a szerelvények óránként 100 kilométeres sebességgel haladhatnak. Ez kedvező feltételeket teremt a jószomszédi és tran­zit árucsere-forgalom felélénkítéséhez és lerövidíti az utazási időt Nyugat és Kelet között. (P OGLED) A Beserédj családról Bemeredj István, a jobbágy fel szabadító politikus áldásos tevé­kenységét Tolna megyében fejtette ki. Rejtvényünk néhány sorában róla és családjáról emiékiezünk meg. MEGHATÁROZÁSOK: -J VÍZSZINTES: 2. A függ. 15. sz. alatti mesés-verses könyvet irt kislányának. A könyv később az egész, ország kedvenc olvasmánya lett. Ezzel kapcsolatban Bodnár István szép idézetet írt. Az idé­zet első sora, folyt, a filgg.a 1. sz. alatt. 14. A dombtetőre jut. 16. Az örvény teszi. 17. Egy betyáfrdalból ismert csárda. 18. 48-as honvéd- tábornok volt. 20. Egyfülű* mázas, karcsú, díszes korsó. 21*. Török férfinév. 22. Jeles színművészünk családneve. 24. Víziállat.. 25. Hely- rag. 27. Mélyhűtött, ^ford.) 29. Egyforma mássalhangz/ők. 30. Női becenév. 32. Közkedvelt virág, júl, közepétől fagy beálltáig nyí­lik. 33. Novak .. . (amerikai film- színíásznő). 34. Esdekelt. 36. Be­fej eízi. elkészíti. 37. Helyez-e. 38. Locsol. 39. Puszta, Tolna * megyé­ben, a Bézerédj-család lakhelye volt. 40. Heves megyei nagyköz­ség. 41. Ilyen hártya is van. 44. A kajakban van! 45. Zsiradékok, avas szagú vegyülete. 46. Lewis ... a némafilmek jeles sztárja volt. 47. tJgyész. 48. Képző. 50. A Duna mellékfolyója. 51. Vonatkozó névmás. 53. Érdeklődés valaki foglalkozása felől, tárgyesetben. 54. Megszólítás. 55. Kezekben van! 59. Bór, jód és kén. 60. Hála. kö­szönet németül. 62. Villanyvilágítás megszüntetés. 63. Gabonakévékből rakják. 64. őseim. 66. USA-város Washington államban. 67. A rádió egy műsorezáma. 68. A háromki­rályok egyike. 70. Román község a Szamos partján. 71 ............madár. V áci Mihály egyik könyvének d-. me. FÜGGŐLEGES: 1. Az idézet má­sodik sora. 2. Az amerikai polgár- háborúban a déliek tábornoka volt. 3. Nyugat-európai folyó. 4. Nagyon csodálkozó. 5. Részére. 6. Módhatározó ford. 7. Dél-vietnami tábornok. 8. AAAAA. 9. Hegy a Bakonyban. 10. Orosz férfinév. 11. Halom. 12. Ókori görög törzs. 13* Keverve: kisbaba sírása. 15. Be- zerédj Istvánná leánykori neve. 18. Latin-amerikai ország. 19. Alig érthetően dunnyogja. 22. Pirami­sairól ismert város az EAK-ban. 23. Francia város a tengerparton. 26. Szép tulajdonság. 27. És a töb­bi, röviden (keverve). 28. Majd­nem Misi. 29. Távol-keleti jármű. 31. Pusztítás. 33. Kicsi, női, vagy gyermekkéz. 35. Telíti. 37. Meg­búvó. 40. A rejtvényfejtésnél is kell. 42. Szekszárdon, a Béla téren álló Bezerédj-szobor alkotójának neve. A művész szekszárdi szü­letésű és 1955-ig szekszárdi lakos volt. 43. Nem ennél. 45. ... mikola, község Pest megyében. 49. Futá­sát Vörösmarty írta meg (névelő­vel). 51. A glédák. 52. Belső, bizal­mas. 54. Fővárosunk negyedik ke­rülete. 56. Győr-Sopron megyei község. 57. Női becenév. 58. Fél vandál. 59. ... Nagy János, nép­mesegyűjtő volt. 61. Egyik mi­nisztériumunk rövidítve. 63. Ki­kötőváros az NSZK-ban. 65. Edény bevon at. 67. Hidrogén és szelén. 69. Lásd a 25. számot. 71. Kettős mássalhangzó. Beküldendő a vízsz. 2., 39., a függ. 1.. 15. és 42. számú sorok megfejtése levelezőlapon 1970. no­vember 23-án déli 12 óráig a me­gyei művelődési központ. Szek- szárd címére. A levelezőlapra kér­jük ráírni: Rejtvény. A helyes megfejtést beküldők között 5 db könyvet sorsolunk ki. Az 1970. november 1-i rejtvény helyes megfejtése: „Sötétzöld szí­nű és tömött a tő, / Egy-egy vö­rös levéllel néha tarka, / Édesen lankad, érve csüggedő, / Kékes fürtjével a nemes kadarka.” Könyvjutalmat nyertek: dr. Bu­davári Mariann Szekszárd, Kór­ház. dr. Deák Konrád Szekszárd. Mészáros L. u. 8.. Hídvégi P*1 Paks. Csónak u. 8.. Pécsi T?n‘ vénykedvelők Klubi a Pécs. J ' u. Í.5., Zerza József Paks, V: u. 28. A könyveket postán küldjüli Szombathely új arca Szombathely rekonstrukciójának során a III. Steves terv ' ’«'»szaka alatt 9300 lakást építettek. Az épületek között el- észült Szombathely és egyben a Dunántúl legmagasabb ületc, a 15 emeletes toronyház, amelynek 14 szintjén 84 alád talál otthonra, s az utolsó emeleten pedig panoráma- («szpresszót rendeznek be. i

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents