Tolna Megyei Népújság, 1970. november (20. évfolyam, 257-280. szám)

1970-11-15 / 268. szám

Megfejtenem a titkot: miért van annyi slágerénekes a világon? Ennek nagyon egyszerű a magyarázata. Azért van annyi slágerénekes, mert a bálnák is közé­jük tartoznak. Én hallottam a bálnákat énekelni. Még­hozzá Londonban. Az egyik hangszerkereskedésben ke­resgéltem és a tulajdonos a kezembe adott egy lemezt. ..Ezt vegye meg, Johannes'." — mondotta. Nem akar­tam zsákbamacskát venni. Előbb meghallgattam a lemezt. Negyven percig énekeltek a bálnák. Mondha­tom, szerkesztő úr, a bálnák legalább úgy suttogtak és kiabáltak, mint a mi énekeseink. Tudnak ezek a bál­nák ordítani, rikoltani, suttogni, és mint dr: Poyne professzor, a. bálnák legkiválóbb szakértője elmon­dotta: a bálnák nem kevesebb, mint tizenkét féle dallamot ismernek. Ezt bizonyítják az eddigi kutatási eredmények. Láthatja a szerkesztő úr: a bálnák nem­csak úgy énekelnek, mint a mi táncdal énekeseink, de legalább olyan, ha nem jobban képzettek. A mi tánc- dalénekeseink sem tudnál: sokkal több dallamot. Ezért tudnak olyan könnyen lelépni is. Kicsi a csomagjuk. De félre a tréfával. Amit most mondok, az nagyon komoly dolog: azért szaporodnak olyan gyorsan a világon a művészek, mert az állatok is bekapcsolódna1: a művészeti életbe. Nemrég például egy nyolcéves. Pierre névre hallgató majom vezényelte a St: Louis-i szimfonikus zenekart. A majom frakkban volt és a szakemberek véleménye szerint kitűnően vezényelt. A közönség meg is tapsolta Művészi produkció volt. A vita egyelőre folyik: művészek-e ezek az állatok? A két tábor vitatkozik. Persze nemcsak erről vitatkoz­nak az emberek, hanem fontosabb kérdésekről is. A vita oka: az ember nem élhet vita nélkül. Legutóbb például arról kezdődött nagy vita Angliában: a maga­sabb, vagy alacsonyabb termetű emberek az intelli­gensebbek-e? Dr. .James Douglas, neves angol pszichiá­ter robbantotta ki a vitát azzal a kijelentéssel, mely szerint a magas emberek intelligensebbek. Az angolok p kijelentés elolvadása után nyomban két táborra sza­ladtak. — Ez az én véleményem is régóta — mondta nekem Erich Marcamb komikus, aki két méter tíz centi ma­gas. — Hülyeség — replikázptt a 165 centis kollegája — mi, akiknek a feje közelebb van a földhöz, több oxi­gént kapun!;, s érthető, hogy ezért nagyobb az agyunk. A vita folyik — a vér egyelőre még nem. Nem tu­dom, kinek van igaza Égy biztos: az én fejem is kö­zelebb van a földhöz ... Az angolok türelmesek A türelmükről én magam is meggyőződtem. Mégpedig úgy, hogy beültem'az egyik vendéglőbe Egy úr is. beült, vári, sokáig' ült, sokáig vári, aztán rendelt, majd megint sokáig ült, sokáig várt, végül felállt, odament a pincérhez és nagyon udvariasan azt mondta neki: — Drága főúr, majd ha elmegy nyugdíjba, ne fe­lejtse el az utódjának megmondani, hogy Öntől én egy sültet rendeltem. A pincér nagyon udvariasan bólintott, látszott rajta, hogy komolyan veszi a szakmáját, és hogy a vendég is lássa a jószándékát, elővett egy jegyzetfüzetet es fel­jegyezte az üzenetet. Ha hiszi, ha nem a szerkesztő úr, a jelenet láttán nekem a hazai nyűgéíjviszonyok jutattak az eszembe. Milyen jó, hogy mi szocialista országban élünk, hogy nálunk a nyugdíjkorhatárt a nők ötvenöt, a férfiak hatvanéves korukban érik el. A mi pincéreink öt-tíz évvel korábban mennek nyugdíjba Ez azt jelenti, hogy mi ennyivel korábban kgpjvk meg azt, amit ren­deltünk. És mégis türelmetlenek vagyunk. Az angolo­kat megérteném, ha türelmetlenkednének, de nekünk nincs okunk türelmetlenkedni. Persze nemcsak a vendéglőben türelmetlenkedünk. Türelmetlenek vagyunk, ha nem kapunk azonnal vá­laszt a kérdéseinkre. A viinap is megállít egy régi jó ■ismerősöm és így fohászkodik hozzám: — Drága Johannes, te mindenre választ tudsz adni: mondd meg nekem, hogy lehet az. hogy egyes helyeken ■már bevezették a négynapos munkahetet és mégis öt napot használnak fel hozzá? Fogas kérdés. Erre a kérdésre úgy érzem, én sem tudok válaszolni. Egyrészt azárt, mert nekem is van kérdésem ezzel kapcsolatban: ha négynapos munka­hétben dolgoznak egyes helyeken, de a négynapos munkahét teljesítéséhez öt napra van szükségük, akkor az állam, az üzem, a hivatal miért fizet ötnapos mun­kahetet? Láthatja a szerkesztő úr, hogy milyen nehéz kér­dést kaptam. Nagyon kérem, segítsen rajtam. Tegye közzé a kérdést, hó.tha valaki válaszolni tud rá. Csak arra kérem a válaszolókat: azt ne válaszolják: ha négy napra valót dolgozik valaki, akkor kapjon négy napra fizetést, Ezt a választ mindenki tudja. De ez a válasz úgy látszik, nem jó. Ha jó lenne, akkor már rég így csinálnák. Remélem, akad ennél jobb válasz. Ennek reményé­ben búcsúzom. Tisztelettel: — Mondja, ön megveri a fiát, ha valami rossz fát tesz a tűzre? — Egy újjal sem bántom! Az egész családból egyedül ő képes rendesen beállítani a televíziót . . . * A lord barátja igen csodál­kozik: — Miért mondott fel annak az új szobalánynak? Hiszen olyan igyekvő, kedves lány­nak látszott... — Igen, de a lába nagyon hideg és egész éjszaka horkol. * — Te tudtad, hogy a csók terjeszti a mikrobákat? — Nem tudtam, drágám, de megpróbálhat juk . . . * — A feleségem hazudik. — Honnan tudod? — Éjszaka nem volt otthon és azt mondta, hogy Elviránál volt. — Na és ? — Elviránál én voltam . . . — Képzeld, éjszaka haza­mentem és a feleségemet egy férfival találtam az ágyban. — És mit mondtál a férfi­nak? — Ugyan mit mondhattam, úgysem értette volna, hiszen francia volt. * — Na és hogy tetszett ne ked az új borozó? — Többé a lábam se teszem be oda! — Miért nem ? — A bor túl fiatal, a kocs- márosné túl öreg! RÉGI SZÉP IDŐK A híres üzletember reggeli­jénél ül. Evés közben újságot olvas, egy pillantásra sem méltatja feleségét. — Drágám! . . . — szólal meg félénken az asszony, de választ nem kap. — Drágám!.. . — kezdi újra. — Mit akarsz már megint? — Csak azt akarom mon­dani, hogy ma éjjel csodála­tos álmom , t olt: még mindig a titkárnőd voltam! MESTERI LOGIKA Egy naplonó, aki csak igen ritkán fan- l-''Vi mnnl- Rómában -ón megállít egy képviselőt, akivel vala­mikor egy osztályba járt. — Idefigyelj, nem tudnád elintézni, hogy megkapjam a munkásoknak járó nyugdíjat? — Hogyan? Hiszen nem vagy jogosult rá! — Jó vicceid vannak! Ha jogosult lennék, nem volna rád szükségem. Ártatlanság — Ön tehát azt állítja, hogy' ártatlan abban a lótolvaj lás- ban, amellyel vádolják. Tör­vényeink kimondják, hogy jo­gában áll választani: vagy én ítélkezem ön felett, vagy va­laki az önhöz hasonlók közül. — Mit jelent az. hogy egy' a hozzám ’hasonlók közül? — Azt, hogy bírája önhöz hasonló típusú, azonos társa dalmi osztályból származó sze­mély lesz. — Akkor arra kérem. ítél­kezzék inkább ön. Csak nem engedem hogy rablók és gazemberei . ódája mondj«’, felettem ítéletet! Föld. — A felnőttek bűne, ha egy szép napon ilyen lesz a — Hallgatni arany, — legalábbis pénzkérdés. — Remélem ön dúsgazdag. A nővérein ugyanis úgy fal. mint egy ragadozó. — Szívesen elmennék veled sétálni, de ma kuglófot es! . I a nagymami. i

Next

/
Thumbnails
Contents