Tolna Megyei Népújság, 1970. november (20. évfolyam, 257-280. szám)

1970-11-14 / 267. szám

Az életszínvonal építőkövei A Magyar Szocialista Munkáspárt X. kong­resszusának irányelve külön fejezetben foglalkozik az élet- színvonal témakörével. A IV. ötéves tervben is sokkal na­gyobb a súlya ezeknek a kér­déseknek, mint amilyen az előző ötéves tervekben volt. A társadalom elismeri, hogy az elmúlt 25 év alatt a lakos­ság életszínvonala jelentős mértékben nőtt, de ezt a nö­vekedést az emberek nem egy­formán ítélik meg. Ennek bi­zonyára egyik oka az, hogy egyes rétegek, családok élet- színvonala nem azonos mére­tekben és ütemben emelkedett. Nehezíti az érzékelést az is, hogy az emelkedés általában évenként egyenletesen szerény mértékű léptekkel, s nem öt­évenként ugrásszerűen megy végbe. A gazdasági fejlődés­hez igazodó folyamatos emel­kedést a lakosság nem érzé­keli eléggé. Furcsa dolog az, amikor a valósághoz szigorúan ragasz­kodó statisztika sok-sok tény felsorakoztatásával kimutatja az életszínvonal-emelkedést, de ezt az emberek saját kör­nyezetükben nem mindig a valóságnak megfelelően érzé­kelik. Az életszínvonal-emel­kedés mértékét vitatva, gyak­ran még a jobbmódúak is úgy vélekednek, hogy most keve­sebb a szabadrendelkezésű pénzük, mint 5—10 évvel ez­előtt. Ez csakugyan előfor­dulhat. Hiszen — hála a ter­melés és a kereskedelem fej­lődésének, no meg a jövedel­mek növekedésének, <— azóta vettek autoszifontól kezdve te­levízión keresztül esetleg hűtő- szekrényig, autóig sok min­dent. Lehet, hogy magasabb költségű új lakásba költöztek, vagy éppen rászoktak a sör­ivásra. Akinek televíziója van, annak fizetnie kell a havi öt­ven forintot és időnként a javíttatás költségeit. Akinek autoszifonja van, annak ven­nie kell a patront. A modem lakásba, modern szobabútor kell. Egyik kiadás hozza ma­gával a másikat. A kiadások­nak ez a sunyi növekedése emészti a pénzt, de ezt nem mindenki tekinti az életszín­vonal-emelkedés velejárójá­nak. Az emberek ritkán gondol­nak arra is, hogy az életszín­vonalat nem egyedül a mun­kabér, a jövedelem határozza meg. Pedig érdemes elgondol­kodni azon, hogy amíg az éves kiskereskedelmi forgalom 120 milliárd forint körüli, ugyan­akkor az állam évente kb. 50 milliárdot költ a szociális, kulturális, oktatási, egészség- ügyi célokra, valamint a fo­gyasztói árakat olcsóbfoító úgy­nevezett árkiegészítésekre. Végeredményben ide kell szá­mítani a termelés költségveté­si támogatásának azt a részét, amely kihat a fogyasztói árak­ra, s ez szintén jelentős — legalább 20 milliárdnyi — ösz- szeg. 2 gazán nem nehéz elis­merni, hogy az ingye­nes oktatás, egészségügyi ellá­tás, a nyugdíj, a családi pót­lék. a gyermekgondozási se­gély stb. mind-mind tényezői az életszínvonalnak. Ha az. ál­lam helyett minden esetben annak kellené fizetnie egy sor szolgáltatást, aki éppen igény­be veszi, az állami kiadások csökkenése révén, a munkabér jóval magasabb lehetne. Vi­szont ily módon a lakosság kiadása lényegesen megnőne, ennek következtében a jöve­delme összességében változat­lan maradna. Sőt, a szeré­nyebb életkörülmények között élő családoké — különösen a többgyermekeseké — bizonyo­san csökkenne. Ez pedig ösz- szeférhetetlen szocialista el­veinkkel. Szocialista vívmány az, hogy aki beteg, ingyenes kezelésben, kórházi ápolásban és kedvezményes gyógyszerel­látásban részesüljön. Szocia­lista vívmány az, hogy az alap- és középfokú oktatás in­gyenes, az üdültetés, az üzemi étkezés kedvezményes stb. Le­het, hogy ez olykor nem tet­szik azoknak, akik soha nem voltak betegek, akik nem jár­tak közép-, vagy főiskolába és nem veszik igénybe az üdülési, üzemi étkeztetési lehetősége­ket, az óvodákat, bölcsődéket. Mindenkinek — ugye — nem lehet igaza. Az köztudott, hogy az élet- színvonal alapja: mekkora a munkából származó jövede­lem. Ehhez járul a nyugdíj és a családi pótlék, elsősorban azért, hogy azokban a csalá­dokban, ahol a keresőkhöz vi­szonyítva sok az eltartott, ne legyen az életszint igazság­talanul alacsony. Végül alap­elem: a társadalmi juttatás számos formája. Döntő részben attól függ tehát az életszín­vonalunk, hogy » folyamatos szükségleteinket milyen mér­tékben és milyen szinten tud­juk kielégíteni közvetlen jö­vedelmünkből és a társadalmi juttatásokból. I? gyszerű számtani műve­lettel bizonyítható, hdgy az ugyanolyan nagyságú családi jövedelem, azonos kö­rülményeket feltételezve, csak akkor eredményez megközelí­tően hasonló életszínvonalat az egyes családok számára, ha azonos az eltartottak szá­ma is, más szóval az egy főre jutó jövedelem. Gyakran még ez is kevés a reális összehasonlításokhoz, mert megtörténik, hogy két családban azonos az egy főre jutó jövedelem, mégis külön­böző az életszínvonal. Miért? Tegyük fel, hogy mindkét csa­lád egy családtagra jutó jö­vedelme 1500 Ft. Az egyik egy nyugdíjas házaspár, ahol meg­van minden, ami kell: lakás, ruha, bútor, televízió, háztar­tási gépek stb. A másik egy fiatal házaspár, akiknek jö­vedelmük viszonylag tűrhető, de nincs lakásuk, s egy ötszáz forintos albérletben laknak. Arról nem is álmodnak, hogy bútort, televíziót vegyenek. Belátható időn belül esetleg a lakáshoz szükséges pénzt sem képesek összegyűjteni, mert az albérleti díj éppen a megta­karítható pénzüket viszi el. Vagyis: nem mindegy, hogy ki hol áll, honnan indul. Aki most alapít családot, annak gyakran hosszabb-rövidebb ideig lényegesen alacsonyabb az életszínvonala, mint aki már „egyenesben” van. Ha a fiatalok lakáshoz akarnak jut­ni, havonta minimálisan egy ezrest félre kell tenniük. Köz­vetlenül felhasználható jöve­delmük tehát egy adott eset­ben nem 3000 forint, hanem csak 2000. Egy főre nem 1500 forint jut, hanem csak 1000. Hiába keresnek viszonylag tűrhetően, a kényszerű taka­rékosság miatt nem élhetnek valami jól. Az életszínvonal meghatá­rozó tényezője tehát a befolyó jövedelmek és a társadalmi juttatások mellett az eltartot­tak száma, a család ellátott­sága lakással, bútorral, ruhá­val, az élet tárgyi feltételei­vel. A legnagyobb életszín­vonal-különbségek talán ép­pen ebben mutatkoznak. Ezért került egyik fő célkitűzésként a IV. ötéves terv számai közé a 400 ezer lakás felépítése. Ennek a fele állami költségen épül, hiszen sokan saját ere­jükből soha nem tudnának la­kást, házat építeni, de ehhez valamivel hozzájárulni igen. Az életszínvonal további té­nyezői is jelentősek, de ezeket nem mindig értékeli megfele­lően a lakosság. Ilyen ténye­zők: a munkaidő hossza, a munkakörülmények civilizált- sága, a tömegközlekedés, a kiskereskedelmi áruellátás színvonala, a munkahely tá­volsága, az oktatás és az egész­ségügyi ellátás szintje, a to­vábbképzés, a kulturálódás és a sportolás lehetősége, a kom­munális ellátás állapota, a lét- biztonság, a munkalehetőség. A z életszínvonalnak ezek az építőkövei csak ak­kor tűnnek a szemünkbe,' ha baj van velük, tehát ha pisz­kos a munkahely, nehéz az el­helyezkedés, zsúfoltak a vona­tok, az autóbuszok, kilométe­rekre van a legközelebbi bolt, hiányzanak az olcsóbb termé­kek az üzletekből, nincs járda és nem ég a villany a mellék­utcában, drága pénzen albér­letbe kell adni a gyereket a távoli városban, hogy elvégez­hesse a középiskolát, a mun­kahelyen nincs szabad szom­bat, a lakásból hiányzik a gáz, a vízvezeték, és még lehetne sorolni ki tudja meddig. Az életszínvonal tehát igen összetett dolog. És nem csekély gondot okoz az állami és a ta­nácsi szerveknek, vállalatok­nak és szövetkezeteknek, hogy nagyjából minden életszínvo­nal-elem fejlődjék, ne marad­jon el egyik a másiktól. A párt és az állam gazdaság- politikájának egyik fő alkotó­eleme éppen ezért az életszín­vonal-politika. Mert mindent, amit tesz, az emberért teszi. DR. PIRITYI OTTÓ Dr. Buga László, a rádióban népszerű főorvos, EGÉSZSÉG, TISZTASÁG, SZÉPSÉG címen előadást tart, 1970 november 20-án. a Rákospalotai Bőrdíszműüzemben. valamint a „Babits Mihály” művelődési ház hang verseny termében, délután 15.30 órakor. (184) 505. sz. Ipari Szakmunkásképző Intézet (Szekszárdi igazgatósága f. hó 19-re SZÜNETET RENDEL EL tanulói részére. Ezen a napon az elméleti és gyakorlati oktatás szünetel. (152) Első éves szakmunkástanulóké a szó Mint ezt Tusa Vilma írja a Bonyhádi Cipőgyár első éves szakmunkástanulóiról, „az új első évesek már túl vannak az ismerkedésen, megfordultak sz üzem minden pontján, sőt ba­rátságok is születtek már a másod- és harmadéves tanulók és az elsősök között __” í me néhány válasz azok kö­zül, amelyek arra a kérdésre hangzottak el, kinek, hogy tet­szik az új munkahely? — Nekem nagyon leköti a figyelmemet, érdeklődésemet a cipőfelsőrész-készítés minden mozzanata. Szeretnék minél előbb elkészíteni egy felsőrészt teljesen önállóan! Egy másik válasz: — Míg ide nem jöttem és körül nem nézhettem minde­nütt, el sem tudtam képzelni, milyen egy cipőgyár belülről. Azt hittem, a gyár, ha már gyár, élete csak komor és egy­hangú lehet. Nagyon kelle­mesen csalódtam, mert se ko­morságot, se egyhangúságot nem találtam. És ami tetszik, nemcsak oktatóink szívesek, türelmesek, hanem kedvesele, segítőkészek a másodikos, har­madikos lányok is, mert bár­mit kérdezünk tőlük, mindent aprólékosan és szívesen ma­gyaráznak el. Vidám, telt arcú kislány ü1 az élezőgép mellett. Ollójával körbevágja a már leélezett bőrdarabot, majd ismét gép alá helyezi. Gondolkodás nél­kül nyilatkozik: — Én élezni szeretek leg­jobban. Talán mert két napja gyakorolom már, és szeretem is ezt a munkát. Eddig nőm volt még se kis, se nagy prob­lémám, de még mindennek nagyon az elején vagyunk. Száz szónak is egy a vége.' Az első évesek mindannyian „hazaérkeztek” a cipőgyárban. Jól érzik magukat, bizakodás­sal és nagy-nagy szorgalom­mal kezdték tanulóéveiket és nem kétséges, hogv közülük számosán lesznek még az üzem munkáskollektívájának büsz­keségei. —tv—• Közéletünk Ülést tartott a KIOSZ megyei választmánya A kisiparosok megyei vá­lasztmánya az elmúlt féléves munkáról tanácskozott. Si­mon József megyei titkár ér­tékelte a Tolna megyei kis­iparosok fél év alatt végzett munkáját. Megállapította, hogy mind a falusi, mind a váro­si igények kielégítésében egy­re nagyobb feladat hárul a kisiparosokra, de a lakosság szolgáltatási igényeit nem tud­ják teljes mértékben kielégí­teni. Ennek oka többek kö­zött az, hogy a megye kis­iparossága elöregedett. 1970. január elsejétől például 120 Tolna megyei kisiparos megy nyugdíjba. Feladatként jelöl­te meg a választmány az el­látatlan területekre új kis­iparosok felépítését. A vá­lasztmányi gyűlésen részt ve­vő küldöttek tapasztalataik­ról beszéltek. Simon József megyei titkár megjutalmazta a lakosság ellátásában pél­dásan dolgozó kisiparosokat. Fülöp Ferencné decsi női fod­rásznak pedig a Könnyűipar Kiváló Dolgozója jelvényt ad­ta át munkája elismerése­képpen. November a hűtőliázban Lázas munka folyik a Tol­na megyei MÉK mözsi tele­pén. Száznyolcvanegy ember télire raktározza a vegyes árut, gyümölcsöt és export­képessé teszi a vadat és bé­kát A nagy területű raktár a telep legforgalmasabb he­lye. Középkorú asszonyok be­gyakorlott mozdulatokkal combozzák a békákat. A cse­megét egy napig folyó víz alatt fehérítik, majd mínusz 36 fokon fagyasztják. Szep­tembertől november végéig száz mázsa békacomb készül francia exportra Mözsön. Szeptemberben kezdődött meg a vadászidény. Novem­ber közepéig 1100 szarvast, 1800 fácánt, 180 vaddisznót, 100 foglyot, 500 őzt és 200 vadkacsát dolgozott fel a MAVAD-nak bérmunkában a mözsi telep. A szállításig a bolgár mélyhűtőben három vagon árut tudnak tárolni. A kis alagútszerű pavilon­ban egy dolgozó naponta öt­ezer tojást világít át. Tizen­két lámpás és négy behordó dolgozik egy brigádban, majd egy ügyes válogatógéppel osz­tályozzák a tojásokat. A leg­nagyobb elővigyázatosság el­lenére is előfordul a törés, a repedés. A hibás tojásokat a Zetor K—25-ös, üzemképes traktorokat kínál eladásra a madocsai „Igazság” Mg. Tsz. Ár megegyezés szerint. Megtekinthetők a tsz telephelyén. (211) telepi boltban olcsón meg­vásárolhatják az asszonyok. A hűtőházban százhatvan vagon tranzit árut tárolnak ládákban nyolc méter maga­san. A hat hűtőkamrában 80 vagon vegyes árut, gyümöl­csöt hűtenek az elszállításig. A kerítés mellett éppen sárgarépát, burgonyát priz­máinak és fedik le 40 centi­méter vastag földréteggel. Két hét múlva befejeződik a tá­rolás, amely biztosítja Tolna megye vegyesáru-szükségle­tét a téli hónapokban. A mözsi telephez tartozik a ládaüzem is, ahol százegy ember dolgozik. A HUNGA- ROFRU CT-tal kötött szerző­dés értelmében exportládákat és rekeszeket szállítanak az ország egész területére. Hat­ezer köbméter fából október végéig ezer rakodólap, 200 ezer ládatető, közel 180 ezer láda, valamint 230 ezer re­kesz készült el. A napokban kezdték meg húszezer kis hűtőláda gyártását. De itt a telepen dolgozzák össze fá­ból és farostlemezből azt a tíz elárusító pavilont is, amelyet rövidesen felállítanak a megyében. Köszönetét mondunk mind­azoknak, akik szeretett édesanyánk, nagyanyánk, dédanya, id. MÜLLER KONRADNÉ temetésén részt vettek, virágokkal, részvétnyilvá­nításukkal fájdalmunkat enyhíteni igyekeztek. Gyászoló család (205)

Next

/
Thumbnails
Contents