Tolna Megyei Népújság, 1970. november (20. évfolyam, 257-280. szám)

1970-11-14 / 267. szám

Pártértekezlet után — kongresszus előtt

Három küldött a kétszáznegrrenegy közül

i.

Mandátumuk lejártával is tovább gyűrűzik a küldöttek gondolataiban a kétnapos megyei pártértekezlet visszhangja. Nemcsak a tanácskozás szüneteiben, azóta is felidézik és mindennapi munkájuk során hasznosítják a megyei fórum állásfoglalását az ott szerzett, sokrétű tapasztalatokat.

Három megyei küldöttet kerestünk fel, hpgy tőlük tájékozódva próbáljunk képet adni Miként értékeli a pártértekezletet az üzemi munkás, a szolgáltató vállalat női igazgatója, a kommunista orvos? Egyikőjüket Se kellett emlékeztetni arra, hogy mit is hallottak. Két héttel ezelőtt ugyanis jól elraktározták agyukban az elhangzottakat, s azóta letisztult a maguk értékelése is. Megőrizték, visszaadták a tanácskozás miliőjét.

Első ízben volt megyei küldött, másodmagával képviselte az üzemet Bregovics György, a gépjavító vállalat kísérleti műhelyének munkása. Tíz éve párttag, harminchárom éves, tanult szakmái szerint szerelő, lakatos, villany- és autogénhegesztő.

1 —- Megfelelt-e várakozásának- a!megyei pártértekezlet?

i — feltétlenül, Elolvastam a. Beszámolót, nem is egyszer. > Összbenyomásaim: őszintén

;f€3tárták a. problémákat, nemcsak a szépet és a jót .mondták el. Én úgy látom, felsőbb szinten, jól ismerik a dolgokat. Helyeseltem, hogy a felszólalók nem mozogtak szűk körben, azt mondták, el, ami a többieknek is használ.

— A munkásembernek mi tetszett a legjobban?

— Legjobban . talán az, hogy nem voltak. elvont dolgok, komolyan vettek mindent, érthetett belőlük minden-ki: Megerősödtem, gondoltam, ha ilyen szinten így foglalkoznak a szorongató- problémákkal, .<:ákkor csak .megoldódnák! Én különösen azt 'figyeltem. ámi a mi portánkraj érvényes, ami az üzemekhez ‘Japcsöfőpott. De rájöttem arra 'is,, hogy a' tsz- ek még lieih tudják" biztosítani azokat a feltételeket, amit az ipari üzem. Helyeslem’, hogy távlatilag meg akarják oldani a tsz-tagok korábbi nyugdíjazását, mert- sók a munkában, elnyűtt, idő előtt megörégedett

ötvenöt éves parasztasszony. Az is tény, hogy ma már családilag is szorosan kapcsolódnak a -munkások a tsz-paraszt- sághoz, na meg az értelmiséghez. Mi az üzemben, amikor küldöttek lettünk, összeszedtük, hogy miben szeretnénk intézkedést, mire várunk választ.

— És melyek voltak válaszra váró kérdéseik?

— A lakásépítés, a közlekedés javítása, a vállalati önálló, ság. Bíztató a lakásprogram. Mi is megtesszük a magunkét, jusson hát lakás az üzemi dolgozóknak. A járműprogram, a fejlesztés folytán több lesz a busz és reméljük, pontosabban érkeznek, indulnak a vonatok. Ne kelljen Szedresről, Báta- székről és máshonnan a bejáró dolgozóknak télen késve, összefagyva érkezni a munkába. Az volt a -kívánság, továbbra se kössék még ; a vállalatvezetés kezét. Eligazítottak, választ kaptunk: erőteljesen fejlessze az üzem saját technikai színvonalát, gépesítse a szállítást. Nálunk ugyanis ezzel sok baj van, túlfizetjük a rakodómunkásokat. Én a pártmunkában is nagy hasznát veszem a hozzászólásoknak. Jólesett hallanom, hogy ahol jól foglalkoznak a dolgokkal, ott rend van, jól érzik magukat az emberek és kezdenek már tenni is a munkásnők érdekében. Mondhatom, mi a beszámolóban teljes egészében választ kaptunk mindenre, én ezért nem is jelentkeztem hozzászólásra.

— Volt-e olyasmi, ami nem tetszett, amivel esetleg vitázni tudott volna, Bregovics elvtárs?

— Engem nagyon meglepett, hogy kétségbe vonják a munkásosztály ‘vezető szerepét. Ezzel részletesen foglalkozott a pártértekezlet. Sokfelé mozgok, akad kirívó eset, néha mellőzik a munkást, de általában nincs hiba a munkásosztály elismerésével, érvényesül vezető szerepe. Rosszul esett hallanom a vitában az embervásárlás szót, amikor a munkaerőgondokról beszélt az egyik küldött. Kevés az ember, másutt is gyakran túlfizeti-k a kvalifikálatlan munkást. Meggyőződtem arról, hogy rákényszerülnek a vállalatok a fokozottabb gépesítésre.-— Teljes mértékben megkaptam a megyei pártértekezlettől azt, t amit vártam. Amit mi továbbítottunk, benne volt a beszámolóban, bekerült a programba — fejezi be értékelését a sokoldalúan képzett, okos, gondolkodó szakmunkás.

SOMI BENJAMINNÉ

Interjú

Várong fiatal osításának merész programja

Várong kis. község a dombóvári járásban, Somogy' megye határán, közel Igáihoz, ahová földút vezet. A termelőszövetkezet Petőfi nevét viseli és két község, Lápafő, Várong határát egyesíti. Háttérben az ősz vénülő színeivel, a falu öregedő házaival . Győréi Jánossal, a Petőfi Termelőszövetkezét párttitkárával beszélgetünk. A kevesek egyike azok közül, akik még fiatalembernek nevezhetik magukat

* ■ > .;'ó

— Titkár elvtárs minden a fáradtság, az elöregedés- érzését kelti bennem.

— Sajnos az a helyzet,, hogy nálunk az öregele száma nő, a fiatalok száma csökken. Ez a termelésre is kihat. 1967-ben még 60—65 asszony szédte ősszel a krumplit, Az idén már nem is foglalkozunk ezzel a növénnyel. Az idén Cukorrépát még termeltünk, jövőre nem termelünk, mert nincs Kivel.

— Azok az asszonyok, akik három esztendeje a burgonyát szedték, most mivel foglalkoznak?

— Jobb, ha nem kérdezi. Aki akkor még krumplit sze- détt, az már vagy nem éh vagy munkaképtelen. Évente tízen- tizenketten mennek el örökre, a születések száma meg csökken. Ilyen körülmények között a termelőszövetkezetben nagyon nehéz gazdálkodni. Eljutottunk odáig, hogy jövőre már csak búzánk, kukoricánk, meg lucernánk lesz. Az idén volt még egy kevés napraforgó. Betakarításkor, azt mondtuk: száz forintnál is több napszámot fizet a tsz. Hiába, nincs érdeklődés. A százforintos napszám nem csábított senkit, alig tudtunk a két községből húsz asszonyt összeverbúválni. Mondom, nagyon kevés a „hadra fogható” ember. Akik meg volnának, azok nem a növénytermesztésben, az állattenyésztésben dolgoznak, és a gépeken ülnek. Nincs más választásunk,' kizárólag olyan növényekkel foglalkozunk jövőre, amelyek szinte teljesen gépesíthetek. Ebből a meggondolásból ezen az őszön 150 holddal növeltük a búzatermő területet.

— Jövőre a cukorrépát is kiiktatják. Ez a járható út, titkár elvtárs?

— Mi lenne? Mondjon valami okosat.

— A teljes gépesítés. A koptatott vetőmag és a gépsorok beállítása.

— A cukorrépában van pénz, de a teljes gépesítés még megoldhatatlan.

— Elképzelhető tehát,, hogy cukorrépát majd még termesztenek?

— El.

— És. burgonyát? ~ %

— Várongon soha többé nem lesz burgonya. Nincs értelme erőlködni. Nézze, tavaly nálunk az előbb említett elöregedés miatt'100 hold kukorica maradt a határban félig leszedve. A hó alatt telelt és belepték' az egerek. De hogy pontos legyek, kint maradt egy 60 holdas kukorica is töretlenül, ezen kívül rengeteg, több mint 500 holdnyi kukóricaszár. Emiatt az idén egyes területeken csak késve végezhettük el a szántást, a vetést, hozzáteszem, nem a legjobb minőségben. Tavaly még: az is nehezítette a dolgunkat, hogy egy nappal a havazás előtt kaptuk meg a kukoricacsőtörót.

— Ezen az őszön mi várható? Ismét kint telel a kukorcia a határban?

— Nem. Katonák segítik a betakarítást. Nyolc szovjet és négy magyar. A magyar katonák traktoron ülnek, a szovjetek két gépkocsival a takarmányrépát szállítják! November 7-ét munkával ünnepeltük. Kényszerűségből, A katonák segítségével és az itt dolgozó 14 Nógrád megyei idénymunkással remélem befejezzük a betakarítást novemberben.

— Titkár elvtárs, mennyi a termelőszövetkezetben a dolgozó tag?

— írd és mondd, a termelőszövetkezetnek csupán öt gyalogmunkása van. Ahogyan az imént már említettem, a többiek az állattenyésztésben és a gépesítésben foglalatoskodnak. Még éjjeliőrt se tudunk kapni. A férfiak átlagéletkora ötvenkét év, a nőké ötvenöt év. Sok, nagyon sok,

— Hol vannak az iskolából kikerülő fiatalok?

— Az általános iskola első osztályába beíratott gyerekek száma évről évre csökken. Várongon és Lápafőn, ebben a két községben az idén az első, a második, a harmadik és a negyedik osztályban csak mindössze 28 gyerek tanul.

— Mi lesz itt öt év múlva, tíz év múlva?

— Várongot megfiatalítjuk.

— Ezt most komolyan mondja, titkár elvtárs?

— Nincs kedvem tréfálni, a legkomolyabban mondom: Várongot megfiatalítjuk, nem hagyjuk elöregedni, vagy éppen kihalni. Hetekkel ezelőtt több országos lapban hirdetést tettünk közzé azzal, hogy községünkbe szívesen fogadjuk az ország minden részéből a nagycsaládosakat. Letelepedésüket segítjük, részükre munkát, megélhetést biztosítunk. Gazdag ez a föld, kár lenne az adottságait nem kihasználni.

— Kinek jutott eszébe a nagycsaládosokat toborzó hirdetés?

— Nekünk, az itteni vezetőknek, a falu sorsáért és jövőjéért felelős embereknek.

— £s az eredmény?

— Ötszáznál több nagycsaládos jelentkezett az ország minden részéről. Itt őrizzük a jelentkezők leveleit ebben a halomnyi dossziéban, az elnök íróasztalában. Százan . augusztus óta már személyesen is megfordultak itt nálunk hogy úgymondjam terepszemlét tartani. A nagycsaládosok idetelepítését megfelelő körültekintéssel tulajdonképpen már megkezdtük és jövőre folytatjuk.

— Valamennyi jelentkezőt befogadnak?

— Dehogy. Nagycsaládosokról lévén szó, több ezer felnőttnek és gyermeknek kellene lakást és munkát biztosítani. Ez nem megy. Nem tudunk mindenkit befogadni. A névsort mindenesetre átadtuk a nakiaknak. Oda is kell ember.

— Roppant érdekes, titkár elvtárs, nevezzük így Várong fiatalítási programja.

— A körülmények, a nehézségek adták az ötletet.

— Több mint ötszáz jelentkező. Honnét, az ország melyik részéből?

— Főleg a tiszántúli megyékből jöttek a levélek, de sok érkezett Észak-Magyarországról és Budapest környékéről is.

— Titkár elvtárs, változatlanul azt gondolja, hogy Várong határában soha többé nem lesz burgonya?

— Hát, majd meglátjuk.

Sz. P.

197Q. november 15—= december 15

Fogászati hónap

M ár megint? Igen, mái? megint és évente sor kerül rá mindaddig, amíg világviszonylatban jelent népbetegséget a caries, a fogszuvasodás, amíg csak meg nem tanuljuk a fogbetegségek okos megelőzését, amíg csak általános igénnyé nem válik a fogápolási Miért, nem tudunk talán vigyázni fogaink egészségére, és nem ápoljuk őket kellőképpen? Sajnos, nem. Az elgondolkodtató, egyben intő tényt számok bizonyítják: hazánk felnőtt lakosságának 98 százaléka rossz fogazatú. Ez azt jelenti, hogy minden száz felnőtt között van kettő, aki sikeresen védekezik a fogszuvasodással szemben, s mindeddig megőrizte egészséges fogait. Persze, nem csat- országos számadatok állnak rendelkezésünkre. A megye 44 fogorvosa napi 250 órában végzi a fogbetegellátás munkáját. Hogy tevékenységük szükség diktálta tempójának lazítására nincs mód, arra ismét csak a számok bizonyító erejét hívjuk segítségül;

Tolna megye lakosságának lélekszáma 250 ezer. 1969- ben 205 000 (!) ember kezelését végezték el fogorvosaink. A mérleg változatlanul a húzások javára billen, holott a tömések javára kellene billennie. Tavaly 68 ezer foghúzásra került sor és csak 44 ezer tömésre, közel 14 ezer embertársunk szorult fogpótlásra, mivel addig „őrizgette” rossz fogait, amíg majd teljesen, vagy részlegesen meg nem kellett tőlük .szabadulnia egészségének további védelmében. Köztudott, hogy a rossz fogak nem csak a szájban kellemetlenkednek, hanem eredőivé ' válhatnak egyéb súlyos betegségeknek, sőt válnak, száz százalékos bizonyossággal, mert a szuvas fogak alkalmatlanok a helyes táplálkozásra, a táplálék megfelelő megrágására. Az első káros megterhelés így a gyomrot, az emésztőszerveket éri. Majd pedig — szinte menetrendszerű pontossággal — alakulnak ki a gennyes gócok és a legtöbben még csak halován/an nem sejtik, hogy szív, vese és egyéb panaszaik okozója az a néhány szuvas fog, amit elmulasztottak időben betörhetni, de aminek kihúzásától is viszolyognak.

A datok bizonyítják, hogy évente egy-egy , fogászati hónap után feilendül a fogorvosi rendelők betegforgalma, hogy nem haszontalan az év 365 napjából harminc napig tartóan többet beszélni fogápolásról. Valljuk csak be, a legtöbben úgy vagyunk* hogy szeretünk megfeledkezni, rendetlenkedni, sajogni kezdő fogainkról. Tesz- szük mind abban a reményben, hogy . „majd kiáll a fájás.” Nagyon logikus következmény pedig, hogy a „csak érzékenykedő” fog egy idő után már alkalmatlan a megmentésre, a betömésre, s nemcsak, hogy ki kell húzni, hanem amíg erre sort kerítünk (esetleg dagadt orcával, szemünk alatt a többnapos szenvedés és kialvatlanság karikáival) addigra már a caries, a szuvasodás átterjed egy. másik, vagy több fogunkra is. Ne várjuk be passzívan a bajt! Tanítsuk meg egymást egészségesen és egészségünkre vigyázva élni!

Erre alkalom az 1970. évi fogászati hónap.

— li

„leije# egészében választ kaptunk“