Tolna Megyei Népújság, 1970. november (20. évfolyam, 257-280. szám)
1970-11-13 / 266. szám
Élet a százalékok mögött A pihenés bére, a nyugdíj Uj sertéshizlalási kedvezmény Több előleget kapnak a termelők Juttatásból, 11,2 milliárd volt a nyugdíj! S hogy érzékeljük, miként növekedett az állam- háztartás terhe, írjuk ide: 1950-ben 927 millió forintot fizettek ki nyugdíjak címén. 1955-ben már kétmilliárdot, 1960-ban 4,4 milliárdot, s mint írtuk föntebb, 1969-ben 11,2 milliárdot... Hatalmas összeg, amikor előteremteni kell. Szerényebb, amikor a fejenkénti szétosztásra kerül sor. S olykor a szétosztás maga is ellentmondásos. Mert napjainkban sokan vannak, akiknek nincs meg a teljes nyugdíjhoz szükséges szolgálati idejük, résznyugdíjat Kaphatnak csak tehát. Léteznek másféle feszültségek, ellentmondások is. Például: havi ötszáz forintért dolgozhat a 800, s a 3000 forint nyugdíjat élvező egyaránt. Igazságos ez? Sokféle az eltérés a „régi” meg az „új” nyugdíjasok — az 1954. előtt s az 1954. után nyugdíjazottak — között. A nyugdíj- rendelkezések nem egységes elven alapulnak, s az indokolt különbségeket indokolatlanokkal is tetézik. 1954. előtt megállapított saját jogú teljes nyugdíjak haVi átlaga 750 forint volt. Az 1954—1958. között érvényben levő jogszabályok alapján számított hasonló nyugdíjaké 875, míg az 1959-től megállapítottaké 1139 forint. A régebben meghatározott nyugdíjak reálértéke — azonos nyugdíjkategórián belül is — csökkent a később megszabottakhoz mérten. (Az 1963-ban megállapított saját jogú, teljes nyugdíjak havi átlaga 1225 forint volt, 1970- ben, számítások szerint ez az átlag már 1500 forint lesz.) Bonyolult tehát a nyugdíj- rendszer, sokféle az elbírálási szempont, s mindez még azokban a nyugdíjasokban is, akik igazságos ellátmányt élveznek, a kétkedést, az elégedetlenkedést táplálja. Ahogy ezt táplálta az árak lassú emelkedése, s a nyugdíjak változatlansága is. Két százalék: 300 millió A párt Központi Bizottsága 1969. novemberi határozata alapján a Minisztertanács ez év október 22-i ülésén a Szak- szervezetek Országos Tanácsa és a munkaügyi miniszter közös előterjesztésére elfogadta azt a rendeletet, amely 1971. január 1-től a nyugdíjak és egyéb ellátások évenkénti és automatikus kétszázalékos emeléséről intézkedik. Célja: megőrizni a nyugdíjak vásárló- értékét, hogy a bizonyos mértékű áremelkedések ellenére se csökkenjen a nyugdíjasok életszínvonala. Egy gondot, nem is könnyű gondot tehát januártól múlt időbe tehetünk. Öröm, hogy futotta erre az ország erejéből, ám figyelmeztet is: minden nyugdíjintézkedés nagy anyagi alapokat követel. Az évi két százalék ugyanis 300 millió forintot, öt év alatt 1,5 milliárdot emészt fel! Adni: öröm. Még ha szerény, a kívánalmakhoz mérten szerény is az adott valami. Mert tény: a nyugdíjas pénze nagyobb hányadát — átlagosan 60,5 százalékát — kénytelen kiadni élelmiszerekre, mint a kereső háztartások (44,3 százalék). Azaz: nekik arányaiban is kevesebb marad ruházkodásra, lakberendezésre, művelődésre. Sokaknál semmi sem marad ezekre... Adni kell tehát, keresni a segítés sokféle módját — egyik ilyen, közvetett támogatás például, hogy a jövő évtől bevezetett új lakbérek esetében a lakbérkiegészítést a nyugdíjas akkor is megkapja, ha alacsonyabb bérű lakásba költözik —, mert nő a nagyobb nyugdíjat élvezők tábora, s nő maga a nyugdíjasok száma is, tehát az államháztartás terhei sokasodnak. Főként pénzről szóltunk, milliókról és milliárdokról. Ennek a cikknek ez volt a célja. Ám tudjuk, kell, hogy tudjuk mindannyian: az öregek sorsa, élete, pihenésük derűsebbé változtatása a pénz mellett ezernyi mást is megkíván. Társadalmi és gyermeki gondoskodást, éppúgy, mint a volt munkahelyek figyelmét, a volt munkatársak törődését. S hogy adnunk kell? Elérkezik az jdő, hogy nekünk is adni fognak. S ezért a teher- nem ícényszerű, hanem — természetes. MÉSZÁROS OTTŐ Az újabb kedvezményes sertéshizlalási akcióról érdeklődtünk Tárnok Lajostól, a Tolna megyei Állatforgalmi és Húsipari Vállalat igazgatójától. — Az tudvalévő, hogy a háztáji kocaállomány az előző egy évi alatt igen nagy mértékben növekedett és a kormányzata vállalatot bízta meg azzal: a szinten tartáshoz nyújtson segítséget a termelőknek. A piacok forgalma ma is azt mutatja, hogy van érdeklődés a sertéstenyésztés iránt, a piacra felvitt süldők és malacok árai ma is tartottak, és az egymás közti forgalmazás útján le is vezetődnek. A telítettség elérésekor kétségkívül, lehetnek problémák, erre fel is készültünk, ismertetjük a termelőkkel, hogy különféle kedvezményekkel kiadunk részükre süldőt, vagy malacot, hizlalásra. — Mi az új kedvezmény? — A kedvezmény itt elsősorban abban domborodik ki, hogy a vállalat az eddigi előlegnél jóval több, illetve jóval nagyobb nagyságrendű forintot ad, amivel biztosítani kívánja az esetleges takarmány- beszerzést, vagy kisebb beruházást. A nagyobb előleg differenciált lehet, de darabonként elérheti az eddig utalványozott forint-mennyiség dupláját isi Vagyis: eddig hízott sertésenként 400 forint előleget adtunk, s ez most 800 forintig is emelkedhet^ Hasonlóan magas előlegét adunk azoknak a háztáji termelőknek is, akik az eddigi sijldőértékesítési szerződésüket átkötik hízóértékesítésre. A tsz-ekkel is tárgyalunk kedvezményes süldő- és malacfogadásra, melyhez esetenként — a feltételeknek megfelelően — a bank középlejáratú hitelt is biztosíthat, amelynek kamatait a vállalat viseli. — Hallhatnánk példákról isi — Már példákat is említhetünk arról, hogy ezen kedveimén* es akciót eredményesen bonyolíthatjuk le, mert a termelőszövetkezetekben körülbelül négy—ötezer darab süldő-, malacfogadási igény jelentkezik, de konkrétan és főleg, a tamási járás területén a háztáji hizlalást is elősegíti. Így például Hegedűs József, Szakály, Jókai utca 425. szám. alatt lakó termelő 25 darab malacot magasabb előleggel már le is kötött velünk, s 15 ezer forint előleget kiutaltunk részére. Pesti Rudolf szintén szakályi, újtelepi lakos 50 süldőt vásárol a magasabb előleg igénybevételével, és meghizlalja. Hangsúlyozom, hogy ez csak néhány kiemelt példa, mert a követők többen lesznek, és remélhetőleg, ezekkel az intézkedésekkel a jelen pillanatban jól felfutott háztáji sertésállomány szinten tartását elő tudjuk segíteni. — Miként tudatosítják mindezeket a gazdákkal? — A területen járó felvásárlók ismerik és ajánlják ezeket a feltételeket, s így mindenkinek módja és lehetősége vpn ezekkel a kedvezményekkel élni — mondotta befejezésül Tárnok Lajos, a megyei vállalat igazgatója. <B. L.) Miért nem működik a szennyvíztisztító telep? IL f (A cikk első részét lapunk előző számában közöltük.) I Az eddig elmondottak alapján meggyőzték az olvasót: bonyolult, a népesség nagy részét érintő, kérdés mindaz, amit a nyűgdíj címszó összefoglal, s hogy bármiféle nyugdíjrendezés, emelés nem az akarattól, az elhatározástól, hanem az anyagi forrásoktól függ, mert százmillió, s milliárd forintokról van szó. Ki sajnálná a tisztes munkában megöregedettektől a többet? Ám adni — ez közhely — csak abból lehet, ami van. Többet adni pedig akkor, ha több van. Az állam, az erőforrások növekedésével arányban adja ezt a többet. Évről évre többet. S mégis, sokan érzik úgy: nem eleget. A postás csönget Csönget, havonta 1 380 000 helyen! Ennyien élveztek nyugdíjat 1970 januárjában. (Csak emlékeztetőként: 1950- ben 502 ezer volt a nyugdíjasok száma.) Csönget a postás, s leszámolja a nagyon szerény, a közepes, s nem sokaknak a tisztes összeget. Miként oszlik meg a nyugdíjasok, járadékosok tábora? Az említett, januári időpontban 818 ezren kapták saját jogon nyugdíjukat, átlag havi 952 forintot. Származékos — özvegyi stb. — nyugdíjat 181 ezren élveztek, 515 forintot átlagosan. A termelőszövetkezeti nyugdíjasok 90 ezres csoportja, havi átlagban 516 forintot kapott, a termelőszövetkezeti járadékosok 265 forintot vehetnek át havonta. Végül is valamennyi csoportot figyelembe véve, országosan átlagban 689 forintot tesz ki a nyugellátás havi összege személyenként. A kép azonban sokféle színből tevődik össze. Mert az átlagosnál kevesebbet kapnak az 1954 előtt megállapított saját jogú nyugdíjasok, s nagy a csekély járadékot élvezők, illetve — ami még súlyosabb gond — a teljesen ellátatlanok száma. 1969-ben a nyugdíjasok 41,5 százaléka kapott havi ezer forintnál nagyobb ellátmányt, ám 30 százalék körül van azoknak a száma, akik havi 300 forintnál kevesebbet próbálnak beosztogatni, amennyire e kevéske pénzt beosztani lehet. S bár évente 100 millió forintot osztanak ki a tanácsok szociális segélyként, a nyugdíjas korú népesség mintegy negyede nem kap rendszeres támogatást. Van tehát gond, annak ellenére, hogy havonta majdnem egymilliárd forintot hordanak szét a nyugdíjasoknak a postások ... Évi 13 milliárd Pénz, pénz, pénz. Évente a nemzeti jövedelem öt százalékát, 13 milliárd forintot fizetnek ki öregeknek különböző címeken. 1969-ben a 26,6 milliárd forintot kitevő összes társadalombiztosítási Népújság 5 197(1, november 13, A Szekszárdi Vasipari Vállalat olajkályha-szervlz részlegéhez szakmában jártas sservis- dolgosókat felvess azonnali belépéssel• jientkezni lehet Szekszárd, Rákóczi u. 13. sz. alatt. (132) Részlet a KÖJÁL 1969. évi vizsgálati eredményének jegyzőkönyvéből: A szennyvíztisztító próbaüzeme eredménytelen — géphibák miatt. A szennyvíz tisztítás nélkül fogyik a Séd-patakba. A kivitelező az Állami Építőipari Vállalat, az építési hibákat maradéktalanul kijavította, de a Vízgépészeti Vállalat lajosmizsei egysége — akire a szivattyú-berendezés kijavítása vár — nem mozdult. .. És bem mozdul 1969. óta. Ekkor történt ugyanis az első jegyzőkönyvi bejegyzés. Itt álljunk meg egy pillanatra. Miért annyira fontos, miért halaszthatatlan a szennyvíztisztító üzemelése? Szekszárd csatornahálózata, ami a növekvő város szennyvízének elvezetését szolgálja, 1926-ban épült. Azóta, igaz, sok millió forintot fordítottak csatornarekonstrukcióra. Felépültek idő közben az ülepítők, megoldandó — legalább részben — a több mint negyven éves, a rekonstrukciók ellenére sem szűnő gondokat. Felépült a szennyvíztisztító telep is és üzemelése helyett per tárgyává lett. A Beruházási Vállalat pert indított a Vízgépészeti Vállalat ellen. S ITT KÖVESSÜK nyomon a szennyvíztisztító másfél éves fennállásához képest rendkívül kalandos történetét. 1969. augusztus: megkezdődik a próbaüzem. 1969. szeptember: úgy tűnik, minden rendben van. 1969. november: meghibásodik egy szivattyú. 1969. december: újabb két szivattyú romlik el és rossz az utóülepítő kotrókereke is. 1970. március: a Vízgépészeti Vállalat szakemberei elismerik a hibákat — a szivattyúrendszer kivételével — Ez nem a mi hibánk. Gyárilag rossz szivattyúka' kaptunk! — mondják, Miután az idő nem állt meg és a 12 milliós beruházás változatlanul nem működhetett, a tisztítatlan szennyvíz továbbra is a Sédbe folyik, cselekedni kellett. Időközben lejár a 18 hónapos garancia is. Részlet a jegyzőkönyvből, amelyet a Beruházási Vállalat és a Vízgépészeti Vállalat képviselői Írtak alá: „A szivattyú kijavítása nem tartozik a Vízgépészeti Vállalathoz. A 18 hónapos garanciaidő lejárt.” Csak a múlt évben 138 ezer 863 forintot fizetett a vízmű szennyvízbírságként. Fölöt- téb indokolt tehát a megyei tanács végrehajtó bizottságának határozata: egy hónapon belül megoldást kiéli találni a hibák kijavítására! HA NEM TALÁLJUK a megoldást, vétkes pénzpocsé- kolás milliókat fordítani csatornák, tisztítótelepek építésére, s felesleges további ötmilliós beruházással komplett, modern, iszaptisztításos szennvvízhálózatot építtetni ’ RADIUS ÁGNES A MEGYEI TANÁCS közelmúltban tartott végrehajtó bizottsági ülésén elhangzott egy bejelentés: a testület soron kívül interpelláló tagja azt kifogásolta, hogy nem működik — tudomása szerint — fél éve a Szekszárd városi szennyvíztisztító-telep. A tisztitatlan szennyvíz a Séd- patakban bacillusok milliárd- jainak melegágya. A szennyvíztisztító telep 1969. nyarán — 12 milliós beruházással — épült. A Víz- és Csatornamű Vállalat nyomban megkezdte próbaüzeméltetését, de a létesítmény szivattyúja alig valamivel az üzembe helyezés után — szétesett.
