Tolna Megyei Népújság, 1970. október (20. évfolyam, 230-256. szám)

1970-10-10 / 238. szám

ÍŐLkA MEGYEI VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK! NÉPÚJSÁG f R MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT TOLNA MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA | XX. évfolyam, 238. szám ÄRA: 90 FILLER Szombat, 1970. október 10. Útmutatás, mérlegkészítés a megyeszékhely pártértekezletén Eszi az alkatrészt Érdemes a termelőszövet­kezetek gépparkjára jobbari odafigyelni, mert félő, hogy a helyzet rosszabbodik, és ami ma még csak „baj”, az hol­nap, jövőre „nagy baj” lesz. Pótolhatatlan veszteségek származnának abból, ha a termelést egy adott időpont­ban kész tények elé állíta­nák, ha az ipart, a kereske­delmet felkészületlenül éri a várható kereslet. De nézzük meg talán kissé közelebbről, hogy milyen is jelenleg a termelőszövetkezetek erő- és munkagépparkjának állapota, életkora? Elkedvetlenítően Fejlődő, alkotó vitákban megújuló cselekvési egység Számvetés, a kongresszusi irányelvekhez kapcsolódó ja­vaslatok feletti állásfoglalás, és tisztújítás céljából ült ösz- sze tanácskozásra, pénteken reggel 8 órakor Szekszárdon, a város 2043 főnyi párttagságát képviselő 186 küldött. A me­gyei pártszékház tanácstermében tartott pártértekezleten megjelent K. Papp József, a megyei pártbizottság első tit­kára, Szabópál Antal, a megyei tanács vb-elnöke. A küldött- értekezlet elnöki tisztjét dr. V ígh Dezső töltötte be. A városi pártbizottság által kollektív munkával készített, előzetesen írásban kiküldött beszámolóhoz Rúzsa János, a városi párt­bizottság első titkára emelt ki néhány alapvető gondolatot, a szóban ismertetett bevezetőben. Ezt követte a vitaindító, mely összegezte a 80 szekszárdi pártszervezetben, a kongresz. szusi irányelveket és párt alaptörvényét tárgyaló fórumokon elhangzott javaslatokat és tartalmazta a választott testület által kimunkált és elfogadásra ajánlott állásfoglalást. E vita­indító előadást dr. Péter Szigfrid városi titkár terjesztette a küldöttek elé. A megyeszékhely lakosságá­nak arculatáról szólva, a külön­böző osztályok és rétegek kö­zötti alapvető érdekazonosság aspektusából ismertették a négy év alatt beállott változá­sokat, a jelen és a jövő gond­jait. Megközelítően 25 ezer fő­nyi Szekszárd lakossága és mintegy 6100 a bejáró dolgo­zók száma. A lakosság 56^58 százaléka kereső, a szövetkeze­ti parasztság a lakosság 13 százalékát teszi ki. Kettős ér­telemben is fiatal a szekszárdi ipari munkásság, ebből is fa­kad, hogy egy részük ma még kevés politikai tapasztalattal rendelkezik. A gyors növeke­dés ellenére is betölti a mun­kásság a fő bázis, az élenjáró és lendítő osztály szerepét. Társadalmi-politikái befolyása hat a szövetkezeti parasztság­ra, mely a soraiban lévő el­lentétek ellenére a közös mun­kában összekovácsolódik. A létszámban is gyarapodó mű­szaki, oktató-nevelő, gyógyító értelmiség fejlődésének elisme. rése, világnézeti erősödésének kívánalmai után a város ipa­rát, mezőgazdaságát értékelték, a városiasodás helyzetével és további tennivalóival foglal­koztak. Négy esztendő alatt Szek- szárdon háromezer fővel növe­kedett az ipari foglalkoztatott­ság. Meggyorsult a műszaki fejlesztés, bár az MMG kivéte­lével az üzemeket még mindig az alacsony technikai színvo­nal jellemzi. A gazdálkodás és a vezetés színvonalának eme­lésével kapcsolatban gyengé­nek tartják a gyáregységek önállóságát. Az üzemek figyelmébe ajánlották a hatékonyság, a közgazdasági szemlélet nagyobb térhódítását. A IX. kongresszust megelőző városi pártértekezlet határoza­ta alapján 1968-ban kezdetét vette a tsz-eknél is a történel­mi borvidék rekonstrukciója. A város három tsz-e közül a Béri Balogh Ádám és a Jó­reménység gyorsabban, míg a Garay Tsz lassabban fejlődött. Kívánatos, hogy a lakosság ellátásában nagyobb szere­pet vállaljanak a város termelőszövetkezetei. Dinamikus, felgyorsult az urbanizációs folyamat. Köz­Pa rl a ni e n t i k üld öt tségünk Lengyelországban Márkus Gyula, az MTI tu­dósítója jelenti: A Kállai Gyula vezette or­szággyűlési küldöttség pénte­ken — hivatalos lengyelországi látogatásának ötödik napján — a kora délelőtti órákban Varsó közelében, Wilanowban megte­kintette a hires műemlékkas­télyt, amelyet Sobieski János (III. János) lengyel király, a kiváló hadvezér, a törökök fe­letti bécsi győzelme után a 17. sz. végén építtetett, s a má­sodik világháborút követően képzőművészeti múzeumnak rendeztek be. Ezt követően Marian Spyhalski, a LEMP PB tagja. az államtanács elnöke fogadta Kállai Gyulát, az MSZMP PB tagját, az országgyűlés elnö­két és a küldöttség tagjait. A találkozón szívélyes, baráti eszmecserét falytattak. Röviddel ezután Wladyslaw Gomulka a LEMP KB első titkára fogadta Kállai Gyulát, az MSZMP PB tagját, az or­szággyűlés elnökét. A megbe­szélésen részt vett Zénón Kliszko, a LEMP PB tagja, a KB titkára. Jelen volt Némety Béla, hazánk varsói nagykö­vete. A találkozó bensőséges, elv­társi légkörben zajlott le. ponti, helyi és vállalati erő­forrásból az ötéves terv időszakában Szekszárdon egymilliárd forint értékű beruházás és / felújítás történt. Ezerötszáz lakás épült, mégis kevés. Meghaladják az anyagi lehetőségeket a lakásigények, ugyanezen ok miatt nem ke­rült sor a régi városrészek köz­műfejlesztésére. Túlzsúfolt, korszerűtlen a szekszárdi üz­lethálózat, e téren jelentős változást hoz az új áruház és a .sávház alatti üzletsor el­készülése. Gyorsíthatja a városfej­lesztési folyamatot az üze­mi tartalékok feltárása és hasznosítása, és a lakosság erőteljesebb részvétele. Ismertették a IV. ötéves terv intenzívebb iparfejleszté­sét. Korszerű gépekkel beren­dezendő húsüzem épül 1974 végére, a Borsodi Vegyikom­binát szekszárdi gyára előre­láthatólag 1971. tavaszán kezdi meg próbaüzemelését, a gépja­vító bővítésére és korszerűsíté­sére 44 millió forintot fordí­tanak, a vasipari vállalat 1972-re évi 50 ezres szériában tervezi gyártani az olajkály­hát. Bővül és korszerűsödik az óra-ékszer üzem, s a faipari vállalat. A jelenlegi tervek szerint állami erőforrásból 5 év alatt 1400 lakást fognak építeni. Ehhez számításba kell venni, hogy a lakosság a la­kásépítés terheinek arányo­sabb elosztását tartja igazsá­gosnak. Javasoljuk, hagyja jóvá... — Szekszárd város párttag­sága az irányelvek és a szer­vezeti szabályzat módosítási tervezetének vitája kapcsán tanúbizonyságát adta, hogy nemcsak a szűkebb kollektíva, vagy az egyén nézőpontjából alkot és mond véleményt, ha­nem részese kíván lenni az or­szágos politika alakításá­nak is — hangzott el a vitaindítóban. A vélemények, javaslatok el­(Folytatás a 3. oldalon.) Véget ért a Nemzetközi Demokratikus Nöszövetség jubileumi tanácsülése A Nemzetközi Demokratikus Nőszövetség testületé befejezte munkáját. Pénteken Maria Santos an­golai küldött elnöklésével foly­tatódott a vita az elnöki, illet­ve a főtitkári beszámoló fö­lött. Többi között felszólalt Alice'- Wolfson, az amerikai nők szabadságmozgalmának képviselője. A felszólalások befejeztével a plenáris ülés megkezdte a hat bizottságban kidolgozott határozati javaslatok fölötti vitát. Délután — a plenáris ülést megszakítva — a küldöttek a Parlamentben rendezett ün­nepségen vettek részt. (MTI) A Nemzetközi Demokratikus Nó'szövetség küldöttei Buda­pest nevezetességeivel ismerkedtek. Képünkön a nigériai küldöttek. A traktorok jelentős hánya­da tízéves, vagy annál is öregebb. Ezek az erőgépek kiszolgált masinák, megtették a magukét, olyannyira meg­tették, hogy egyrészük hiva­talosan tulajdonképpen már elhasználódottnak van nyilvá­nítva. A közös gazdaságokban ezeket a gépeket mégis üze­meltetik. Mondani sem kell, hogy nagy üggyel-bajjal, ren­geteg költségráfordítással. De- hát a szükség törvényt bont. Kérdés, vajon meddig? Hiszen a régi, elavult gépek üzemel­tetése növeli a termelési költ­ségeket. Egyáltalán nem min­degy, hogy egy-egy tsz-ben mennyi a búza, a kukorica mázsánkénti előállítási költ­sége. Ott, ahol egy-egy erő­gépre minden évben tízezer forintokat költenek, ott ez az előállítási költségeket is je­lentősen növeli. Egy felmérés megállapítja, huszonkét Tolna megyei ter­melőszövetkezetben a traktor­park harminc százaléka tel­jesen elavult A statisztikai adatok tanúsága szerint az elmúlt három évben a me­gye közös gazdaságai erőgép­parkjuknak mindössze 4,8 szá­zalékát újították fel, az álla­mi gazdaságok 11,1 százalé­kos felújításával szemben. Ezek a számok önmagukért beszélnek. Világosan mutat­ják a mostani helyzet tart­hatatlanságát. De talán a tsz- ek vezetői nem tudják, „hol szorít a cipő?” Tudják. Csak­hogy az utóbbi néhány évben más, fontosabb vagy fonto­sabbnak vélt beruházás miatt az erőgépvásárlás háttérbe szorult. Másrészről meg, ha van pénz, akkor sem biztos, hogy be tudják szerezni a tsz számára legjobbnak látszó géptípust. A gépek életkorát nézve, az alkatrészellátás is más megvilágításba kerül. A régi, kiérdemesült erő- és munka­gépeket egyszerűen lehetetlen alkatrésszel győzni, minthogy nem eszik, szinte zabálják azt. Ebből következik, nem kizá­rólag a felsőbb szervek mu­lasztásáról van szó, amikor az alkatrészellátás akadozik, hanem arról, hogy nincs az a sok, amit a mezőgazdasági üzemek gépparkja el ne fo­gyasztana. S e néhány, teljességre igényt nem tartó gondolat elsősorban felfelé óhajt jelzés lenni, minthogy a termelő- szövetkezetekben gyakran a pénz megvan, de az AGRO- KER-nél éppen az e gép, amire szükség volna, az a gép nincs meg. S mintha az ösztönzők sem hatnának túl­zottan abban az irányban, hogy a mezőgazdasági üze­mek vezetői növeljék az új erő- és munkagépek arányát a gépparkon bclüL Ipat osodás — városfejlesztés

Next

/
Thumbnails
Contents