Tolna Megyei Népújság, 1970. október (20. évfolyam, 230-256. szám)
1970-10-08 / 236. szám
mondják az asszonyok a Patyolatnál Tolna megyében a munkaképes korú nők GO százaléka dolgozik. Nagyobb részük családos. A második műszak nehézségeiről beszélünk, írunk. Mennyiben sikerült könnyebbé tenni az otthoni munkát? Van-e idő olvasásra, tévénézésre, pihenésre? Mivel segíti a vállalat az asszonyokat? Mit lehetne tenni? E kérdésekkel kerestük fel a Szekszárdi Patyolat Vállalatot, ahol közel háromszáz nő dolgozik és közülük húsz-huszonöt magányosan él gyermekével. Poliák Ferencné három „csemetéjével”, a tizennégy éves Zsuzsával, a tizenegy éves Ferenccel és a nyolcéves Attilával él egyszoba-összkomfor- tos lakásban. Az előszobát használják konyhának, így egy plusz helyiséget nyertek. Zsuzsi elkülönülhetett a fiúktól. — Mit csinál munkaidő után? — Sietek haza takarítani. Zsúfoltan vagyunk, nincs semminek helye. Igyekszem azért elfogadhatóvá tenni az otthonunkat. A bevásárlásnál segítenek a gyerekek. Marad a főzés, a mosás. A kicsikre Zsuzsi vigyáz. — Szombaton, vasárnap? — Nagymosás, takarítás. — Szórakozás, pihenés? — Nem jut idő. Sokat dolgozom, túlórázom. Kell a pénz. Kapok ugyan családi pótlékot, gyermektartást, de ez sem sok. v Mennyit túlórázik? — A héten naponta két órát, a múlt héten reggel hattól este hétig dolgoztam. — Szükséges a sok túlóra? — - Magas a norma, és ha elérem, akkor is csak ezernégyszáz forintot kapok. Törekszem arra, hogy az előírt mennyiségnél többet csináljak, az idén két-háromszáz forintnál mégis kevesebb a fizetésem, mint tavaly. — Véleménye szerint volna megoldás? — Igen. Normális bérnél jobb kedvvel dolgoznánk, megszűnne a túlóra, nem lennénk annyira fáradtak, délutánonként a házi munkára is így igaz, hiszen dolgoznom is illik valamikor. Nem számítottam arra, hogy megkérdezésem nélkül ismét kísérleteznek, hiszen akkor minek a felszólítás; „keressem fel a szervizt!”? — Ha eljövök érte, oda tudják adni? — érdeklődöm, mivel tudom, hogy 2-án reggel dolgom van, s nem tudok a lakásomon tartózkodni. — Természetesen. Egy kollegámmal megyek a tévé-ért. Nincs adás, ezért csak a fényt tudják megmutatni. Én balga! Nem gondoltam a monoszkópra. Mindenesetre hazaszállítjuk a készüléket. Otthon veszem észre, elég nagy megrökönyödéssel, hogy a képcső garancia- lapját szeptember 26-ra . állították ki. Hiszen akkor az én készülékem még „anyagra várt”. Kukacoskodás, de ha 1971. szeptember 27-én elromlik a képcső, akkor az nekem 1300 forintba fog kerülni. Nyelek egyet. Vígasztal ez ábránd: estére nézem .4 fekete nyíl”-at. 11. Nem néztem. A készülék laikus szemmel ugyanolyan /olt, mint amikor elvitték Hang volt, de kép nem. Közben lötyögött a hangszabályozó. Ez jött a hibákhoz pluszban. Azt hiszem, nem kell mondanom, hogy a méreg majdnem szétvetett. 12. Egy óra után mentem a GELKÁ-hoz, mivel mint már említettem, a reggeli s a délelőtti órákban nem értem. rá. Űjból felvették a bejelentésemet. maradna energia. Szombat— vasárnap pedig foglalkozhatnánk a gyerekekkel, pihenhetnénk. — Milyen könnyítést kap a vállalattól? , — Állandó délelőttös vagyok, és ha segélyt kérek, megadják. Kovács Ferencné a legkisebb fiával lakik otthon. Fácánkerten a családi házban. — Hogy oldja meg a bevásárlást? — Legiobb, ha ezt nem említjük. Rohanok Szekszárdon az ÁBC-be, utána rohanok a vonatra, mert két óra harminchat perckor indul. — Fácánkerten nincs üzlet? — Egy van, tőlünk elég messze. Három órakor lezár. — Hogy telnek a délutánok? — A háztartás nem jelent olyan nagy megterhelést, mint korábban, hiszen csali ketten vagyunk. A kertben dolgozom. — Nem kimerítő? — Kell a pénz. — Nézi a tévé műsorait? — A híradót., minden este, aztán elalszom. .Fáradt vagyok. Bódi Sándomé két éve ment férjhez, huszonegy éves. gyakran betegeskedik. A tizennyolc hónapos bébire a nagymama vigyáz. Fizetése ezernégyszáz forint. — Háztartási munka? — Van. Otthon én vigyázok a picire, mosok, főzök. Szőlőbe járok napszámba. Egy kis krumpliföldem is volt. Időnként segítek a férjemnek. A téglagyárban kazlazunk. — Szórakozás? Szereti a könyveket? — Amíg lány voltam, szívesen olvastam, most nem kívánom, nincs időm. Néha meglátogatjuk a bátyámékat. Szórakozásra nincs pénz, lakásra spórolunk. — A vállalat segíti? — Vérszegény vagyok, s ha rosszul érzem magam a főnököm elenged. Török János szb-titkár is végighallgatta a panaszokat, a problémákat. — Igaz, a bérek alacsonyabbak a tavalyinál. Többször beszélgettünk erről az igazgató elvtársnővel. Mindig csak azt hallom, nincs pénz. — Mi az ön véleménye? — Nem becsülöm le a szellemi munkát, de összehangolható a fizikaival anyagilag. Az irodai fizetéseknél szorítani kellene. Mindenütt azt mondják, meg kell becsülni a fizikai munkást. — Szóvá tette? — Igen. A válasz: János bácsi, nem tudunk egyebet csinálni. — Mi a véleménye a normáról ? — Ha folyamatosan elérik, illetve túlteljesítik az előirt mennyiséget, rendezik a normát. Az asszonyok viszont keresni szeretnének. Véleményem szerint emelni kellene a béreket: Legyen nő vagy férfi munkaerő, hatvan forint ma nem jelent semmit. Átlagban ennyi a napi kereset. — A vállalat vezetősége ismeri az egyéni problémákat? Tagadólag int a fejével: nem. — Ha időm engedi, érdeklődöm és segítek, de a gazdasági vezetők is elbeszélgethetnének minden dolgozóval. Lehet, hogy jó lenne. — Milyen kedvezményeket kapnak a családos anyák? — A magánosok, akik egyedül nevelik gyermeküket, délelőttösök. A mosatási kedvezmény helvett idén az év végén hétszázötven forintos vállalati hozzájárulást kap készpénzben mindenki — Nem kérhetnének az üzem területére vegyes üzletet? — A dolgozók nem igénylik. — Esetleg vásárolhatnának háztartási gépeket, és a dolgozók kibérelhetnék. •— Erre nem gondoltunk. — Bölcsőde vagy óvoda építéséről nem beszéltek ? — Sok a gyerek, az igaz, de nincs pénz. Vállalatunk még több szerv összefogásával sem tudna bölcsődét, óvodát létesíteni.- — mondta Török János szb-titkár. HORVÁTH TERÉZ 16. I A készülékem garanciális. A telefonbeszélgetés után összetalálkozunk a tévészerelővel. Csak beállítani kellett a televízión. Ha ügyesebb vagyok, én is megcsinálhattam volna. Ez az igazsághoz tartozik. 17. i Nem ildomos úgy megírni egy panaszügyet, hogy a másik felet nem hallgatjuk meg. Ezt én is tudom. Sőt! Azt is tudóin és el is ismerem, hogy a szekszárdi szervizben rettentő munka folyik. Rengeteg a bejelentés, s rengeteget dolgoznak, akik ott dolgoznak. De, a panaszok mégis sokasodnak. Ezt is tudom. A GELKA válaszára számítunk. Könnyítésül volna néhány kérdésem: Hol van a GELKA vezetője munkaidejében, hogy í> hét alatt egyetlen egyszer sem sikerült összetalálkoznunk? Milyen szervezett munka folyik ott, ahol ilyen összevisszaság van? (Az összevisszaságra számos példával szolgálhatok.) A GELKA — mivel szolgáltató cégről van szó — miért nem dolgozik hivatalosan is két műszakban? (Hiszen a szerelők saját belátásuk és idejük szerint ügy dolgoznak.) Miért azt írták a nyomtatványra, hogy mikor voltak ott, miért nem azt, hogy mikor jönnek legközelebb? (Saját maguknak szereznek üresjáratokat ezáltal.) Mit szól mindehhez — nem kifejezetten az én ügyem • hez, hanem a sok hasonló többihez — a GELKA felügyeleti szerve? MÉRY ÉVA A Mattionikiáliítás előkészületei Szekszárdi város Tanácsa tiszteletre méltó feladatot vállalt: a megyei művelődési központ termeiben kiállítást rendez Mattioni Eszter festményeiből és himesköveiből. Amint arról annak idején beszámoltunk, Szekszárd város szülötte, Mattioni Eszter eljutott a külföldi hírnévig, elismerésig, szülővárosának közönsége azonban erről keveset tudott. Nemrégen szekszárdi küldöttség kereste fel budapesti műtermében, majd a művésznő látogatott el szülővárosába, s a város vezetői felkérték, hogy mutassa be alkotásaink egy részét Szek- szárdon. A művésznő örömmel fogadta a kérést, és néhány nap múlva, október 11-én délelőtt fél 12 órai kezdettel meg is nyílik a Mattioni-kiállítás. Az egymásratalálás jegyében kerül sor e kiállításra: annak a szimbóluma lesz, hogy Szekszárd elismeréssel adózik hírneves szülöttének, aki viszont éppen ezzel a kiállítással tér vissza gyermekkori emlékeinek színhelyére, a több évtizedes távoliét után fűzi vele szorosabbra kapcsolatait. Egymásra talál a becses hímé-- vig emelkedett művész és a szülőváros, amely már nem a ( régi. A hét elején két teherautót küldött a vó.rosi tanács Budapestre, hogy Szekszárdra szállítsa Mattioni Eszter műveit. Mivel azok nagy része kül- * földön van, vagy beépítve található különböző középületekben, természetesen csak Ízelítőt kaphat belőle a közönség. Festményei közt olyat is láthatunk majd, amelyet most vásárolt meg a Nemzeti Galéria. A Képző- és Iparművészeti Lektorátus előzőleg zsűrizte a kiállításra kerülő, mintegy S0 darabból álló anyagot. Különösen nagy érdeklődésre tarthatnak igényt a művésznő hímeskövei, amelynek mindmáig a leghíresebb magyar alkotója. Dr. Pogány ö. Gábor, a Magyar Nemzeti Galéria főigazgatója ezt írta egyik ismertetőjében: „ Mattioni Eszter neve hímeskövei révén vált országos hírűvé, sőt világszerte ismertté. Ami nem csak azt jelenti, hogy egyfajta szerencsés találmány, modern technikai eljárás birtokosa, de főként azt, hogy kísérletező kedvű művész, gyakorlati érzékű alkotótehetség, aki megértette a mai építészeti keretben megjelent festészet, társművészetek legsajátosabb tennivalód.” B. F. Elúszik a táplálék Az idei kutatómunka véglegesen fényt derített arra, hogy a magyar tenger reprezentatív halfajtája a fogassüllő még mostohább körülmények között él, mint korábban. A halak béltartalomvizsgálatai azt mutatják, hogy a süllő táplálkozásában lényeges változás következett be. A süllő kifejlett ragadozó korában elsősorban a vágó- durbincs nevű takarmányhalon él. Ez a fajta azonban rendkívül meggyérült a tóban és helyette a balatoni küsz lépett elő első számú süllőtáplálékként. A kutatók arra a következtetésre jutottak, hogy a küsz népesebb állománya sem oldja kneg a süllő táplálékgondjait. Ennek oka valószínűleg az, hogy a küsz sokkal gyorsabban úszó hal, mint a viszonylag lusta mozgású vágódurbincs. A süllő és a küsz között valóságos élet-halál verseny folyik a Balatonban, s ebben a versenyben gyakran a küsz bizonyul gyorsabbnak. (MTI) — Holnap megnézzük a készüléket. — Mikor? Hiszen dolgozom. — Holnap délelőtt. — Reggel, ha lehetne, mert mondom, hogy dolgoznom kell. A panaszfelvevő úr, csak néz rám. Ügy néz rám, mintha toronyórát kértem volna aranylánccal. Majd megerősíti: — Holnap délelőtt. Látom, nincs apelláta. Szólok a kolleganőmnek, holnap később jövök, mert várom a tévé-szerelőt. (Környezetemnek egyébként már tévémérgezése van.) Megadóan bólint: várjam. •• 13. Várok. Reggel nyolc órától háromnegyed 11-ig várok.Tde- gesen. Dolgoznom kellene. Ott már valószínűleg várnak. Háromnegyed 11-kor megunom a dolgot. Alig 200 méterre lakom a GELKÁ-tól. Átszaladok. . — A vezetővel szeretnék beszélni — mondom, de szinte már tudom, hogy merő formaságból. Hiszen a válasz most is a korábbi: — Nincsen bent. így kerülök szemtől szembe a művezetővel. — Ott van a szerelőnél az ön bejelentése. — De mikor jön? — Reggel 8-tól délután 1 óráig dolgozunk. — De én is dolgozom. — Akkor úgy kellett volna megbeszélni az időpontot. A kedves űr, aki a „holnap délelőtt”-öt erősgette, ott áll fél méterre. Nem szól bele a dologba. Nem rá tartozik. Még próbálok ilyesmit mondogatni, hogy erkölcsi kötelességük, mivel négy hét után rossz állapotban adták vissza a tévét ..., de látom, semmi értelme, hiszen a válasz az: — A képcsövet kicseréltük. Bizonyára más hibája van. Bizonyára, csakhogy akkor miért nem csinálták meg azt is? Sietek haza, nehogy akkor keressen a szerelő, amikor éppen ott vitatkozom. Nem keresett. Otthon ülök — igaz, tűkön, de ülök — negyed kettőig. A szerelő nem jött. 14. Csak úgy félórányi időre szaladtam el hazulról, okvetlen be kellett nézni a munkahelyemre. Valószínűleg szólni fognak a délelőttért. Igazuk van. Azután otthon ülök egész délután. Tévét szombat, vasárnap sem nézek. Rendben van. Háromnegyed hatkor elkezdek öltözködni, elmegyek moziba. Este nyolc órakor a jól ismert nyomtatvány fogad, s rajta: 18 óra 15 perckor megkíséreltek felkeresni, „az áltálunk közölt 6 órás napszakban”. Már nem mérgelődök. Sajnálom a GELKÁ-t, hogy menynyi felesleges utat tesz meg. De megérik bennem az elhatározás. ' í 15. Kedden reggel fel fogom hívni az „ismerős” tévészerelőt. Vele megegyezem a mindkettőnk számára megfelelő időpontban. S akkor majd elválik, hogy meg tudja javítani a készüléket, avagy ismét' beszállítják, s kezdődik elölről az egész kálvária. Kell it pénz,
