Tolna Megyei Népújság, 1970. október (20. évfolyam, 230-256. szám)
1970-10-04 / 233. szám
VT^nrTT'rT^rrrrrTTTTrrTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTT TTyTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTVTTTTTTTTYTTTTTTTTTfTTTT YfEKBTc \ VISSZATÉR 23. — Az ablakon át a szobájában. — Vetkőzött? — Igen. — Nem húzta el a függönyt? — Nem. A három tiszt egymásra nézett. — Folytassa. — Mindig ilyen fiatal lányra vágytam. Ha a KISZ-szervezet közös klubdélutánt vagy ünnepséget rendezett valamelyik lányiskolával, én mindig szívesen vállaltam társadalmi munkát. Gondoskodtam szendvicsekről, frissítőkről, s végig ott maradtam, még akkor is, ha éppenséggel nem volt jó a hangulat. Próbáltam megismerkedni lányokkal, de amikor randevút kértem tőlük, vagy a laktanyán kívül találkoztunk, egyszerűen kinevettek. Most végre, azt hittem, sikerül. — Miből hitte? — Abból, hogy a barátnőjével levelet küldött. — Mi állt a levélben? Az őrmester átfűtött hangon — mint szorgalmas diák az otthon bemagolt memoritert — idézni kezdte a levél szövegét: „Kedves Ismeretlen Kukucskáló! Igazán nem szép Magától, hogy estéről estére kifürkészi egy diáklány hálószobatitkait. Néphadseregünk katonáit én másmilyen embereknek ismerem. Aki olyan fontos beosztásban dolgozik, hogy az irodájában még késő este is mindig akad dolga, az jobban tenné, ha máson járna az esze. Én itt csak albérletben lakom, s a házigazdám azt mondta, hogy szemben úgyis parancsnokság van, ahonnan délután mindenki eltávozik. Dehát úgy látszik, Magát ott tartja a sok elfoglaltság. így aztán nem tudom, mit csináljak. Mert hát lefekvés előtt ugyebár az embernek le kell vetkőznie. Ezért arra kérem: ne leselkedjen tovább utánam. Én még fiatal lány vagyok és tudom, hogy mi az illem. Remélem, megérti kérésemet, és aszerint cselekszik. Kati.” Az aláírás alatt ott állt még két sor, ami megdobogtatta a szívemet. Ezt írta: „Ha a levelem mégsem egészen meggyőző, akkor megbeszélhetjük a dolgot személyesen is. Péntek este a Napsugár cukrászdában fogok fagylaltozni.” „Hányszor elolvashatta, amíg így el tudta fújni kívülről” —< gondolta Beke. — Hogyan kapta meg a levelet, hiszen a lány még akkor nem ismerte a maga nevét... — A fegyveres erők napja alkalmából laktanyalátogatáson vettek részt a diákok. Kati leírta külsőmet a barátnőjének, ő pedig odajött hozzám és megkérdezte, hogy én szoktam-e dolgozni a parancsnokságon esténként balra a negyedik irodában. Igenlő válaszomra ideadta a levelet. — Világos — sóhajtott Kertész ezredes. — De azért próbálja rövidebbre fogni a szót. Tehát megismerkedtek a cukrászdában, és attól kezdve rendszeresen találkoztak. Mondja, ha már ilyen fiatal lányra volt gusztusa, az nem zavarta, hogy járógépben van az egyik lába? — Ez valóban nagyon meglepett. Az ablakból ugyanis csak a felső testét láttam, s az asztalnál is ülve maradt, amikor odaérkeztem a randevúra. Pedig korábban mentem, de ő már ott volt. Elég hidegen fogadott. A szememre vetette, hogy miért leselkedem utána. Megmondtam egyenesen: nekem nagyon tetszik. Dehát én azt hogyan gondolom? Hát úgy, hogy udvarolnék neki. Biztos egzisztenciám van; nem is érzem magam öregnek, így aztán együtt járhatnánk. Majd ha ő is megkedvel, akkor a továbbiakat meglátjuk... — S mit szólt ő mindehhez? — Eleinte elég fölényes volt, de ahogy nyomtam a sódert — elnézést a kifejezését, de mi már csak így használjuk —, feloldódott, nevetgélni kezdett. Ügy éreztem, kezdem mégpuhítaní. Ezek a mai fiatal lányok elég hamar bedőlnek... — Az előbb azt állította, hogy eddig nem aratott közöttük sikert... — Igen, de most úgy láttam, egyenesben vagyok. — Mi lett a beszélgetés vége? — Megkértem, engedje meg, hogy hazakísérjem. Beleegyezett. Mikor aztán fölállt, és láttam, mi a helyzet, nem visszakozhattam. Az egyik elhagyatott mellékutcában a karomba kapaszkodott és ezt mondta: „Nem biztos ám, hogy én mindig járógépben leszek. Ma már az orvos- tudomány csodákra képes. Manapság, amikor szíveket is átültetnek, egy láb rendbe hozása is megoldható. Csak pénz kell hozzá...” Nem tudtam pontosan, hová akar kilyukadni. Búcsúzáskor aztán megszorította a kezem ... Attól kezdve gyakran találkoztunk. — így kezdődött tehát a szerelem. Séták, esó- kolózás ... Más is történt? — Folyton ígérgette, hogy eljön velem kirándulni. Azt mondta, a Vadgalamb menedékház felé tud egy jó kis helyet. Heteken keresztül izgatottan vártam ezt az alkalmat. Beke itt közbeszólt. — Ez pedig május negyedikén volt! Mi történt annál a bizonyos fánál? — De hiszen nem láthatta senki, én alaposan átfésültem a terepet... Letelepedtünk, kibontotta az uzsonnás csomagot. Akkor jött rá, hogy az innivalót elfelejtette. Megkért, hogy ugorjak el a Vadgalambba. Én egyre mondtam, hogy nem vagyok szomjas, majd iszunk hazafelé, de ő csak nem tágított. Azt ígérte, ha elmegyek, nagy meglepetésben lesz részem. Megcsókolt és simogatott. Ügy hittem, 5 is „arra” gondoL Hát siettem, ahogy csak tudtam. — A meglepetés? — Ahogy visszatértem a fához,' nem fáttam őt. Szólítgattam, csöndesen, hangosabban, semmi válasz. Egyszer csak elnevette magát a fejem fölött, s azt kiáltotta: „Kapi el, Zsolt!" Szinte földbe gyökerezett a lábam. Hogyan mászott fel a beteg testével? „Na, tárd szét a karod, itt a meglepetés!” Azzal elrugaszkodott az alsó ágról, s a karjaimba ugrott, akár egy macska. Magamhoz szorítottam, aztán a pokrócra fektettem, ö azonban kibújt a karjaim közül, nevetve elfutott. s eme azt kérdezte: ..Mit szólsz hozzám. Zsolei ?” Valóban meglepődtem. Elcsíptem,' átöleltem, vadul csókoltam. Ekkor valami különöset éreztem: olvan asszonyos. Mtamtít volt az ölelése, a csókjai se kezdőre vallottak.' ^ (Folytatjuk)1 .„ä. »+A&AAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAi A bárkatesttől az épületegysegekig A vasbeton diadalútja A XIX. század elején még világszerte kővel, téglával és fával építkeztek. A téglafalak hézagaiban azonban ekkor már helyenként vasszalagokat is elhelyeztek, amelyek szilárdabbá tették az építményt. Aligha, nem ez a megoldás tekinthető a vasbetonszerkezetek elődjének. A beton és a vas együttes alkalmazásának első eredményét az 1845. évi párizsi világ- * kiállításon csodálhatták meg a látogatók. A francia Lambot olyan bárkatestet épített és mutatott be, melyet vasszalagokkal megerősített betonfalak határoltak. A világ dományos, matematikai alapokra helyezték az új szerkezetépítési módszert. A vasbetonstatika segítségével ezután már egymást követték a merész megoldások. Milyen egyszerű is valójában a vasbeton elkészítése: cementet vízzel és kaviccsal összekevernek, s ezt az előre elkészített vas „csontváz” köré tömörítik. A siker titka, hogy a megszilárdult beton és a vas ugyanolyan mértékben tágul, illetve zsugorodik hőmérsékletváltozás hatására, így egységes, szilárd és tartós szer. kezetet ad. Elkészítése minden más építkezési eljárásnál egyszerűbb és olcsóbb. ELSŐ VASBETONKÉSZlTMÉNY. SZABADALMAT erre adta ki a francia állam. Jóllehet Lambot kapta az első szabadalmat, mégis Joseph Mo. nier-t tekintik a vasbetontechnika úttörőjének. A francia kertész először virágvályúival hívta fel magára a figyelmet, melyek betontestébe vashálót helyezett el. Néhány év múlva már vasbetoncsövek, tartályok, lemezek, majd lépcsők építésére kapott szabadalmat ezzel az új technikával. Ö épített elsőként a világon 2000 köbméter ürtartalmú, vasbeton víztartályt, valamint egy 16 méter nyílású hidat. Mindezt anélkül tette, hogy fogalma lett vo a szerkezetek szilárdsági r. ' ”'l! Nem sokkal később .. mérnökök tuUj korszakot nyitott a vasbeton történetében AZ ELÖREGYÁRTAS megvalósítása, valójában ez tette lehetővé az építőipar nagyüzemesítését. Az előre- gyártásnak egyik módja az, hogy épületelemeket állítanak elő a központi telephelyeken és ezekből a helyszínen összeszerelik az épületeket. A házgyárak ennél továbbmennek, hiszen egész épületegységeket állítanak elő — a falelemekben az üvegezett ablakok, a csővezetékek, stb. is benne vannak —, ami még jobban megkönnyíti az' építők helyszíni munkáját. Kétségtelen, hogy mindkét esetben előzetesen nagy beruházásokra, fokozottabb munkaszervezésre van szükség, de a megtakarítások mind időben, mind költségekben a fejlesztők elképzeléseit igazolják. IN ép új ság 4 1970. október A Eleinte csak kisebb szerkezeti részeket, födémgerendákat, födémkockákat készítettek vasbetétes betonból. A múlt század kilencvenes éveiben egy francia mérnök szabadalma forradalmi fejlődést eredményezett. Az általa bevezetett új rendszer fő jellemzője, hogy az egyes szerkezeteket az ösz- szes szerkezetek egységes ösz- szefüggésében EGY TESTTE KIKÉPEZVE ÉPÍTIK FEU Ma is ennek alapján építik korunk legitöbb vasbetonszerkezetét. Ahogy teltek az évtizedek, iyre jobban tökéletesedett, fi- amult a vasbeton kivitelezési technikája. 1917-től alkalmazzák a beton mechanikai tömörítését, úgynevezett vibrálását. Világszerte új zsaluzási módszerek születtek, amelyek megkönnyítették a munkát. A nagy szilárdságú acélok nyithatósága nem egyezett meg a betonéval: a kísérleti szerkezetek sorra megrepedtek. Hosz- szú évek munkája eredményeként végre arra a megoldásra jutottak, hogy a betonba helyezett acélszálakat a betonozás előtt meg kell feszíteni, s a betonnak a megfeszített szánkhoz kell kötődnie. így született meg a még sokkal nagyobb szilárdságú és teherbírású, előfeszített vasbeton. I i AAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAA L akóépület vasbeton váza (MTI foto — Lajos György felvétele)
