Tolna Megyei Népújság, 1970. október (20. évfolyam, 230-256. szám)
1970-10-28 / 253. szám
Jövetl elemkülönbségek és szociálpolitika Az ésszerű — igazságos Tíz esztendő a közbiztonságért r ni. Előző két cikkünkben eljutottunk addig, hogy vázlatosan az olvasó elé tárjuk a mai helyzetet, s a szükségszerű megoldások indokait. Vázlatosan, hiszen nem volt mód arra — még egy több részből álló cikk esetén sem —, hogy minden tényezőt akárcsak felsoroljunk. A jövedelemkülönbségek egyik döntő tényezőjéről, a szociálpolitikáról azonban semmiképpen nem lenne elegendő, ha csak az utalás erejéig szólnánk. Korábban említettük: napjainkban a jövedelmek 75 százaléka származik a munkából, s 25 százaléka társadalmi juttatás. 1950-ben a megoszlás még 82, illetve 18 százalék volt. Az 1950—1970 közötti két évtizedben a lakosság összes jövedelmei a kétszeresére nőttek, a társadalmi juttatások viszont megháromszorozódtak. Mindennapjainkban tehát fontos szerepet játszik az, hogy mit ad akár pénzben, akár természetben juttatásként a társadalom. Kicserélt világ A szociálpolitika eredménye! B szó szoros értelmében kiese-: rélték a dolgozó embert körül-: vevő világot. 1941-ben a lakos-; Ság négy százaléka volt nyug-: díjas, 1968-ban ez 19 százalékra emelkedett™! 1930-ban 170 ezer házicselédet tartottak nyilván, napjainkban alig né-: hány százra rúg a háztartási alkalmazottak száma™ A változások legfőbb elindítója a párt 1948. júniusában elfogadott programnyilatkozata volt, mely megállapította a szociálpolitika nagyarányú fejlesztés sének szükségességét, s kimondta: „A szociálpolitika nagyarányú fejlesztésének alapja a termelés, a nemzeti jövedelem fokozása.” Ez a megállapítás érvényes ma is, A felszabadulás után végbe-' ment gyökeres változások az elosztási rendszer szerves részévé tették a szociálpolitikát. Az ilyen természetű kiadások gyorsabban nőttek, mint a nemzeti jövedelem. A népesség 97 százaléka biztosított, az állam évente 10 milliárd forintot fizet ki nyugdíjakra, s 3 milliárdot családi pótlékra. Azt azonban látni kell: a szociálpolitika nem kizárólag állami feladat Van abban teendője a vállalatoknak, társadalmi szervezeteknek is. Változatlan elvek Szó sincs arról, hogy bármiféle változás következnék be a szociálpolitika alapelveiben, hogy a szocialista társadalom csökkenteni akarná az embeA HÖGYÉSZI VAS BOLTBAN-, 180x200-as import horganylemez nagyobb tételben is kapható. (386) AZONNALI BELÉPÉSSEL ÉJJELIŐRÖKET FÉLVESZÜNK. Szekszárdi Állami Gazdaság Borkombinát. (390) rekről való gondoskodás e formáit. Arra van szükség, hogy a szociálpolitika tökéletesebben szolgálja az össztársadalmi érdeket, s egészséges munkamegosztást hozzon létre az állam, s a vállalatok között. Ami eddig történt, az sem volt kicsiség. Hiszen 1938-ban — az utolsó „békeévben”! — az ipari munkások öregségi járadéka átlagosan havi 18 pengő volt, az özvegyeké pedig 8,40 pengő... Már emlékezni is nehéz erre? De,, hiszen az első, egységes nyugdíjtörvényt mindössze 18 éve, 1952-ben alkották meg! Lám, milyen gyorsan természetessé, életünk szerves alkotó elemévé válnak dolgok! ........ . A mi eddig történt.” A har-’ madik ötéves tervben több, mint negyven százalékkal emelkedtek a pénzbeni társadalmi juttatások. Növekedtek a nyugdíjak, a két gyerek utáni családi pótlék 75 forint helyett 300 lett, bevezetésre került a gyermekgondozási segély... Csak óvodákra 300 millió forintot költöttek a tervidőszak alatt, a szakmunkásképző iskolákra félmilliárd forintot™ Egymillió ember veszi igénybe naponta a kedvezményes üzemi étkeztetést, évente egymil- liárd forintot költenek munka- és védőruhára. S hogy a változás dinamizmusát, gyorsaságát is érzékeltessük: 1950-ben mindössze 303 millió forintot fizettek ki családi pótlék címén, 1969-ben 3 milliárdot; 1950-ben az állam 172 millió forinttal járult hozzá a gyógyszerfogyasztáshoz, 1969-ben 2,2 milliárd forinttal...! S végül: egy társadaíombiztosítottra 1950-ben 492 forint jutott, 1969-ben pedig 2668 forint, miközben a biztosítottak száma 4,4 millióról tízmillióra nőtt... Nem furcsa, hogy valamiként mindez „kifelejtődik” abból, amit magunk között, baráti beszélgetéseken, életszínvonalnak nevezünk? t Korszerűbb formák teknek. Az országgyűlés ülése — a miniszterelnök felszólalása éppúgy, mint a képviselőké — ugyanakkor arra is rámutatott, hogy a reáljövedelem egy főre jutó 25—27 százalékos növekedése, a reálbérek egy keresőre jutó 16—18 százalékos emelkedése döntő mértékben csakis akkor érhető el, ha fokozódik a társadalmi munka hatékonysága, növekszik a termelékenység. Ez a kiindulópont, s a növekvő életszínvonal is erre hat vissza, kialakítva így azt a folytonosságot, mely a haladás éltető eleme. A következő esztendők mé- hében rejlő változásokat a párt Központi Bizottságának irányelvei a X. kongresszusra, tömören így fogalmazták meg, egyben a teendőket is megjelölve: '„A Központi Bizottság helyesli, hogy az életszínvonal emelésében a reálbérek növelése kapjon meghatározóbb szerepet, s a dolgozók jövedelmének növelése az eddigieknél következetesebben kapcsolódjék a végzett munka eredményéhez, a termelékenység és a hatékonyság növekedéséhez™ Az átlagosnál nagyobb mértékben emelkedjék a jól dolgozó, a társadalomnak többet nyújtó munkások és alkalmazottak keresete, termelőszövetkezeti tagok jövedelme... A szociálpolitikai intézkedések fő célja a családi jövedelmek közötti különbségek mérséklése, a családi pótlék és a nyugdíjak emelése útján. A szociálpolitikában kapjanak nagyobb szerepet a közvetlen pénzbeli juttatások. Javítani kell az alacsony jövedelmű családok helyzetét.” MÉSZÁROS OTTÖ Egy évtizedet elmélyült munkával töltöttek, ma és holnap ünnepelnek az Országos Kriminalisztikai Intézet vezetői, munkatársai Munkával ünnepelnek, — kétnapos tudományos ülésszakot tartanak. Semmi túlzás nincs abban, hogy a kriminológia és a kriminalisztika elhivatott művelőivel együtt ünnepel hazánk minden becsületes, törvénytisztelő, a közrendet és biztonságot becsülő polgára. Az Országos Kriminalisztikai Intézet a demokratizmustól elválaszthatatlan politikai őszinteség jegyében született. Megalapítása szorosan összefügg annak a ténynek felismerésével, hogy a szocialista politikai és gazdasági fejlődés önmagában ijem elegendő a bűnözés visszaszorítására, — a kommunizmus távlatában: felszámolására—, hanem ezért éppúgy meg kell dolgozni, «mint bármi más kitűzött cél eléréséért. Az OKrI megalakulása idején a kriminológiának, vagyis a bűnözés megelőzése tudományának elismerése még nem volt általános; vele csak néhány elméleti szakember foglalkozott. Tényleges kriminológiai kutatások azonban nem folytak; mi több, sokak azt sem látták tisztán, hogyan hasznosíthatják a kriminológia által feltárt igazságokat a bűnüldözési gyakorlatban. Az intézmény kutatásai azt igazolták, hogy a bűnözés okai és feltételei, illetve egyes bűntettfajták okai és feltételei közvetlen kapcsolatban vannak a bűnözés, illetve egyes bűntett-kategóriák megjelenési formájával, dinamikájával, s hogy közöttük szoros a kölcsönhatás. A kriminológiára és a kriminalisztikára — a bűnözés hatékonyabb üldözésére — is érvényes, ami a politikára: helytálló elmélet nélkül nincs helyes gyakorlat. Az OKrI tény kutatásairól, tájékoztatóiról, tanulmányairól és cikkeiről nyugodt lelkiismerettel állítható, hogy mind a kriminológia mind a kriminalisztika nemzetközi fejlődéséhez hozzájárultak, mind pedig — konkrét ügyekben is — hatékonyan segítették a társadalmat a bűnözés ellen vívott harcban. Ebben a harcban sem lehet megállni™ A tudományos ülésszak programján nem öncélú fejtegetések/ hangzanak el, ha rém olyan előadások, amelyek időszerű kérdésekre adnak választ. Szó lesz a kriminológiai kutatások helyzetéről és perspektíváiról, a kriminológiai kutatások és a büntetőpolitika- összefüggései-; rői, a kriminál-statisztikáról, a fiatalkorú, a visszaeső és az erőszakos bűnözésről. Az OKrI távlati terveiből most csak annyit, hogy abban szerepel a külföldi szak- irodalom nagyobb arányú beszerzése, nyilvántartása, le-; fordíttatása, publikálása. Ez a tevékenység bizonyára hatékony segítője lesz a szocialista törvényességnek i& ,, v i Az évforduló alkalmából őszinte megbecsüléssel, jókívánságainkkal köszöntjük a jubiláló Országos Kriminalisz^ tikai Intézetet. ... ■ Lakásszövetkezetek... mMß* Ahogy a bérek, bérjellegű jövedelmek esetében, úgy a szociálpolitikában is, korszerűbb formákkal kell felváltani a régieket Az oktatás, egészségügyi ellátás, a kultúra, a sport, az élet ezernyi területe szolgál gyakorló-települ a szociálpolitikához, tehát a formáknak is mindenütt tökéle-: tesedniük kelL Elsősorban azzal, hogy a társadalmi juttatásokon belül az eddigieknél nagyobb szerep jut a pénzbeni támogatásoknak, például a nagycsaládosok segítésének a családi pótlék emelésével, a nyugdíjasok helyzetének fokozatos javításával, s így tovább. Amint arra éppen az ország- gyűlés legutóbbi ülésén, a negyedik ötéves terv vitájában rámutattak: eljutottunk addig, hogy a társadalom egészét, s egyes csoportjait tekintve egyaránt napirendre kerülhetnek a jövedelemelosztás társadalmilag hasznosabb, tehát észszerűbb arányai. Ebben az államnak éppúgy megvannak a maga teendői, mint a vállalatoknak, s a különböző szervezeNépűjság 9 1970. október 28. Megyénk ““„“SSí gos ranglista élvonalában foglal helyet, de egy nagyon fontos dologban sereghajtó. Ráadásul számottevően nem is javul a megye helyzete, és semmi kilátás nincs arra, hogy belátható időn belül előkelőbb helyre kerüljön. Ez pedig a lakásszövetkezeti mozgalom. A lakásszövetkezés 'mint a lakásépítés és -fenntartás egyik igen lényeges formája, Magyarországon is elterjedőben van néhány év óta. Tolna megyében 1963-ban alakult meg az első, majd újabb három. Mindez azonban olyan kis volument jelent, hogy ezzel a megye eredménye még az ugyancsak nem előkelő helynek számító, sorrendben 18. Pest megyétől is messze elmaradt. Jellemző, hogy Tolna megyében a lakásszövetkezeti tagok száma mindössze 146, s az utánunk legrosszabb Pest megyében is 570 a lakásszövetkezeti tagok száma. Akad megye — Borsod —, ahol harmincszor ennyi lakásszövetkezeti tagot számlálnak. Életképességük szempontjából meghatározó, hogy mennyi az egy lakásszövetkezetre jutó tagok száma, A felmérések szerint legalább 3—400 tag kívánatos ahhoz, hogy egy szövetkezet érdemlegesen tudjon működni. Ez a mutató is Tolna melyében alakult a legkedvezőtlenebbül : itt átlagosan 36 tag jut egy szövetkezetre. A sorrendben 18. Nógrádban 66, az országos átlag 137. ftzek az adatok ™ves statisztikai kimutatásból szár maznak. Az összkép időközbe: legfeljebb Tolna megye ro vására módosult: más me gyékben újabb lakásszövetke zetek alakultak, Tolna megyé ben pedig semmi előrelépő nem történt ez idő alatt. Annak természetesen töbl oka van, hogy a mi megyénk ben miért ilyen elmaradott : lakásszövetkezeti mozgalom, i leglényegesebb minden bi zonnyal az, hogy mostohagyer mekként kezelték a különböző fórumokon,' nem figyeltek fel kellő időben a benne rejlő lehetőségekre. Mindmáig nem született semmi olyan határozat, ami kellő alapot jelentene e szövetkezeti forma elterjedéséhez. A 4 lakásszövetkezet mindegyike szekszárdi, de e mozgalom ezzel holtpontra is jutott a megyeszékhelyen, mert nincs kidolgozva a további ilyen irányú fejlesztés lehetősége, hiába akadnának, akik szeretnének szövetkezni. Dombóváron biztatóak a kilátások. Itt még nincs lakás- szövetkezet, de annál nagyobb iránta az érdeklődés. A városi tanács elnöke, Vaszkó Szilveszter a közelmúltban közölte, hogy behatóan foglalkoznak a lakásszövetkezet feltételeivel, mert a lakosság érdeklődik iránta. A dombóvári vezetők minden jel szerint jó érzékkel nyúltak e témához: tőlük telhetőén minden segítséget megadnak a lakásszövetkezőknek. Még azt is lehetővé teszik, hogy a lakásszövetkezeti házak egy tömbben épüljenek meg, az eredményes lakásszövetkezeti tevékenységnek ez ugyanis elemi feltétele. A szekszárdiak helyzetét egyébként az is nehezíti, hogy nincs szövetkezeti tömb, s annak kijelölését mindeddig hiába sürgették. Sok tényező hol milyen ütemben fejlődik a lakásszövetkezeti mozgalom. Szekszárdon például a srar.á- lás és iparfejlesztés e tekintetben már eleve hátrányosan hatott. Azt azonban nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy a népgazdasági erőforrásokat figyelembe véve nagy jövő áll a lakásépítésnek és -fenntartásnak e formája előtt. A lakásszövetkezés egyébként nem magyar, hanem világjelenség. Európa majd minden országában sokkal több a szövetkezeti lakás, mint Magyar- országon, és ez nem véletlen. A lakásépítésnek és -fenntartásnak ez az egyik legjobban járható útja. Csak ez az út Tolna megyében még nem kitaposott. B. F. Amiben Tolna megye utolsó
