Tolna Megyei Népújság, 1970. október (20. évfolyam, 230-256. szám)

1970-10-24 / 250. szám

Nehéz helyzetben egy fiatal szövetkezet „Kisállattenyésztők Fogyasz­tási és Értékesítő Szövetkeze­te Szekszárd” — ez a hiva­talos neve. Meglehetősen szo­katlan név, hiszen az ilyen jellegű szövetkezésnek nincs olyan múltja, mint mondjuk az általános fogyasztási szö­vetkezeteknek. Az első ilyen szövetkezet 1968. január else­jével alakult meg Szekszár­dion. Azóta nyolc másik jött létre az ország különböző pontjain. Ez az adat azt sej­teti, hogy ez a szövetkezeti forma még csak most van elterjedőben. A szekszárdi kisállattenyész­tő szövetkezet előzményeihez tartozik, hogy 1964-ben ala­kult egy tojóhibrid-társulás a szekszárdi fmsz keretében. Ez a társulás olyan gyorsan gya­rapodott, hogy tagjai végül is jobbnak látták az abból való kiválást,, s az önálló szövet­kezet megalakítását. Csak így mutatkozott reális lehetőség a további fejlődéshez. A szövetkezet azt a célt tűzte maga elé, hogy tag­jai részére megszervezi a kisállattenyésztést, a vele kapcsolatos állategészség­ügyet, szaktanácsadást, ta­karmányozást, értékesítést, és segíti a különféle techni­kai eszközök előteremtését. Mindez összhangban volt és van a párt és kormány szö­vetkezetpolitikájával, a szö­vetkezésre vonatkozó rendel­kezésekkel. Különös jelentősé­get az adott ennek a szövet­kezeti formának, hogy az utóbbi években előtérbe ke­rült a nagyüzemek mellett a háztáji termelés is, s ebben kizárólag háztáji termelők tö­mörültek. A szövetkezet jól startolt: forgalma, taglétszáma és nye­resége egyaránt megnőtt. Jelen­legi taglétszáma 350 körüli. Működési területe 11 község­re is kiterjed Szekszárd vá­roson kívül. Mindenki nagy jövőt jósolt e szövetkezetnek, és sok minden igazolta is a számításokat. A valósághoz azonban az is hozzátartozik, hogy felszínre került egy sor olyan probléma, amelyek szemszögéből nézve a jövője meglehetősen kétséges. Nem véletlen, hogy mostanában már több megyei fórumon váltott ki parázs vitát a szek­szárdi kisállattenyésztő szö­vetkezet léte, perspektívája. Ha egy kicsit mélyebben ele­mezzük helyzetét, be kell lát­ni, hogy valóban nem rózsá­sak a kilátások. E szövetkezet nem valami felülről erőltetett próbálkozás, hanem egyértelműen a háztá­ji termelők kezdeményezése, mégpedig kizárólag az anya­gi érdekeltség alapján. Hadd tegyük hozzá, hogy a tagok érdekeltsége egyben a nép­gazdaságét is tükrözte, illet­ve tükrözi. Ezzel párhuzam­ban érdemes megemlíteni, hogy a nagy tömegeket egye­sítő fogyasztási szövetkezetek­ben megközelítően sincs ilyen közvetlen és nagyfokú anyagi érdekeltség. A kis­állattenyésztő szövetkezetben a tagok viszonya szövetkeze­tükhöz sokkal szervesebb. Ez éppen a tagsági aktivitásban nyilvánul meg legjobban: itt nem kell a tagokat nógatni, hogy foglalkozzanak a szövet­kezeti ügyekkel, menjenek el a taggyűlésre... A másik oldalon viszont ott egy sor kedvezőtlen kül­ső tényező. Á legtöbb magyar szövetkezet megerősödéséhez nagyban hozzájárult egy cso­mó adminisztratív intézkedés, pénzügyi segítség. Amikor el­érkezett az új gazdasági mechanizmus, többségük már olyan szilárd gazdasággal ren­delkezett, hogy bátran vállalhatták a tel­jes önállóságot, a kon­kurrenciát, s az új körül­mények közt tovább szi­lárdíthatták pozícióikat. A szekszárdi kisállattenyész­tő szövetkezet pedig épp ak­kor kezdte működését ami­kor — közkeletű szólással — lehúzták az anyagi gyámko­dás rolóját. A szövetkezők ezt nagyon jól tudták, nem is számítottak arra, hogy a szövetkezet égisze alatt kü­lönféle burkolt segélyekben lesz részük. A termelő — tenyésztő — és értékesítő te­vékenységükre alapoztak min­dent, és ez utólag nézve is józan számítás volt, megfelelt a gazdálkodás új rendjének. A piac alakulása azonban ez ' évben keresztülhúzta számí­tásukat: lezuhant a tojás ára, és komoly értékesítési gondok léptek fel. Kénytelenek vol­tak a tojás jelentős részét önköltségen alul értékesíteni, így aztán nem csoda, hogy rosszul alakultak a jövedel­mezőségi mutatók. E szövet­kezet még nem erősödhetett meg annyira, és nem fej­leszthetett ki biztonsági üzem­ágakat, hogy kibírja a sza­badpiac ilyen rendkívüli nyo­mását. Végül nehéz pénzügyi helyzetbe került. Súlyosbítja a helyzetet az időközben meghonosított adóz­tatás, valamint a takarmány és technikai eszközök árának változása. E szövetkezet tag­jaira vonatkozó adórendszer felemás: az ugyanahhoz a kisállattenyésztő szövetkezet­hez tartozó tsz-tagok nem, de a munkások,' hivatalnokok, nyugdíjasok számottevő adót fizetnek a háztáji termelésül; után. Egyesek most próbálják megkongatni a vészharangot e fiatal szövetkezet jövője fe­lett. Mintha .máris örvende­nének annak, hogy esetleg kieshet egy konkurrens. Erre azonban nincs ok: nem a szövetkezeti forma az élet- képtelen, hanem a külső kö­rülmények alakultak szeren­csétlenül, éppen ezért inkább azt kell keresni, hogyan lá- bolhat ki a krízisből, és erő­södhet meg a bajba jutott szövetkezet. A Főv. Óra- és Ékszer­A Paksi Állami Gazda­ipari V. szekszárdi gyár­egysége . ság biritói kerülete FELVESZ FÉRFI ielvesz SEGÉDMUNKÁSOKAT. többéves szakmai VALAMINT FÉRFI MUNKAERŐKET gyakorlattal rendelkező traktor­FÉMCSiSZOLÖ MŰNK BETANULÁSARA. és autószerelőt. "T <33r>) 1 (336) Néhány jó elgondolás már­is megszületett a szövet­kezet vezetői körében, és érdekképviseleti szerve, a MÉSZÖV is segíteni pró­bál. Felvetődött egy megfelelő szaküzlet és tészta üzem léte­sítésének gondolata, hogy az értékesítésnél ne legyenek tel­jes egészében . kiszolgáltatva más szervek kénye-kedvének. A tésztaüzem létesítésébe be­kapcsolódhatnának a megye kiskereskedelmi szervei, és ez­zel jelentősen javulhatna a helyi ellátás. Erőteljesebben kívánják fejleszteni a nyúl­ás galambtenyésztést, de más üzemágakat is kifejlesztenek, azaz többoldalúvá fejlesztik a szövetkezetét, hogy ha egy üzemág nehéz helyzetbe is kerül, az semmiképpen se veszélyeztesse az egész szö­vetkezet létét. Csakhogy mind­ehhez pénz kell, ahhoz pedig nem könnyű manapság hoz­zájutni. A tagok maguk is minden lehetőt elkövetnek a szövetkezet talpraállítása ér­dekében: jellemző, hogy ah­hoz már pénzt is ajánlottak fel. BODA FERENC MEDICIN ROLLER A Pest megyei Vegyi- és Bivatcikkipari Vállalat szent­endrei gyáregységében megkezdték a Medicin Roller izom­erősítő tornaszer gyártását. A napi egyperces fekvőíámasz gyakorlás erősíti a hasizmokat és kiválóan alkalmas a fo­gyókúrázók számára. A Testnevelési Főiskola Kutató In­tézetének szakvéleménye szerint: nemre, korra való tekin­tet nélkül mindenki számára javasolja. Este a kollégiumban Hűvös északi szél fúj fehn a hegyen. Csendesek, kihaltak az utcák, a város ködbevész; Távolinak tűnik a Garay, tér, a Széchenyi utca neonrekíám- jai fura színfoltok innen. Csak egy felirat emelkedik ki az estből, jól láthatón; „Ipari és Mezőgazdasági Szakközépisko­la Rózsa Ferenc Kollégiuma, Szekszárd”. * Jókor érkeztem — közük velem a bejáratnál. Ma ép­pen önkormányzati nap van. Az ügyeletesek szinte meg­szállták a portát, az ebédlőt, a hálókat. Ma ők felelnek mindenért: társaik nyugalmá­ért, a kollégium rendjéért, a napirend pontos betartásáért. * Délután értekezett a diák­tanács. Nem könnyű a dolga. Büntetni és jutalmazni, az el­várásoknak megfelelően intéz­ni 196 ember ügyét — komoly munka. És a fiatalok komolyan is veszik, valódi, hamisítatlan ti­zenéves lelkesedéssel teljesítik feladatukat. Éppen erről be­szélgetünk Bauer József igaz­gatóval, amikor kopognak az ajtón. — Igazgató, bácsi, szeretnék mondani valamit! Prisztács Kati, a diáktanács titkárhelyettese, harmadikos az egészségügyi szakközépisko­lában, KISZ-titkár. — Arról van szó, hogy A. Évát át kellene tenni egy má­sik hálóba. Igy\nem megy to­vább. „Lóg” a tanítási napok­ról, nem áll szóba velünk, nem őszinte. Talán az új tár­saság segít rajta, feloldja bi­zalmatlanságát. — Igen. ez jó ötlet, elintéz­zük, — hallom az igazgató beleegyezését. * Barátságos, családias a kol­légium. Lényhez?’- alkotta kis térítők, a falon virág, a folyo­sókon süppedő szőnyegek- A társalgóba nézünk be először. Üres. Az egyik hálóban tanulnak a lányok. Hatan vannak egy ’Zobában. Beépített szekrény­sor, asztal, székekkel, szőnyeg.- Jó itt lenni, sokkal jobb, mintha bejárnék. ^ — Hol laksz? — Gyönkön. — Mit változtatnál meg, ha te lennél a kollégium igaz­gatója? — A hat órai ébresztést! Nagy egyetértés keletkezik ébresztő-ügyben. — Persze, elmegy az idő. Fél hétre elkészülünk, utána reggeli, majd félóra tanulás és máris indulni kell az iskolá­ba. — mondja Steigerwald Mária. — Azt tessék megírni, ami­kor az Éva volt az ügyeletes. 1— tolakodik elém egy szép ar­cú, szőke kislány. — Az hogyan volt? — Először ügyelt reggel Éva és nagyon drukkolt, hogy el­alszik. Annyira, hogy le sem feküdt egész éjjel, azután haj­nalban elbóbiskolt. Fél három­kor riadt fel, azt hitte, már hat óra van, és felcsengette az egész kollégiumot. * A DT titkára Budai Miklós. — Miért jó, hogy önkor­mányzat van? — Valamennyien , érezzük, hogy mi felelünk mindenért. Még a rendetlenkedők is job­ban ügyelnek. És az is jó, hogy felelősek vagyunk egy­másért, örömeinkért, csínyte­véseinkért. iVía a DT például hét jutalomjegyet adott a West side story-ra. Igaz, büntettünk is. Az egyik negyedikes fiú szól közbe: — Az önkormányzattal azért baj van. Elmondjuk a véle­ményünket. Elmondhatjuk, de nem mindig talál megértésre. Milyen bizalom az, amikor a naposok mellett ott állnak a tanárok is? És miért kötelező megnézni minden este a tévé­híradót? * Felháborodnak és lelkesed­nek, vitatkoznak és nagyon önállóak akarnak lenni. Ami a legfontosabb: vigyázva fél­tik jelenlegi otthonukat, a kol­légiumot. — rá — Tolna megyei Tanácsi Építő- és Szerelőipari Vállalat azonnali belépéssel feltesz FÉRFI ÉS NŐI RAKTÁRI MUNKÁSOKAT, FŰTŐT, KŐMŰVEST. SEGÉDMUNKÁST, KUBIKOST, VASBETONSZERELŐT. Jelentkezni lehet: Szek­szárd, Keselyűsi út. 6. (356) Értesítjük Vevőinket, hogy leltár miatt OKTOBER ?6-TÓI. NOVEMBER 4-IC, AZ ÁRUKIADÁS SZÜNETEL. Papírértékesítő Vállalat Szekszárd. (316) A „Kövendi Sándor” Tm Cipész Ktsz. Kölcsey u. 4. sz. alatti üzemüázához FELVESZ. Jelentkezés: Dózsa Gy. u. 6. sz. alatt. (363) t

Next

/
Thumbnails
Contents