Tolna Megyei Népújság, 1970. október (20. évfolyam, 230-256. szám)
1970-10-03 / 232. szám
•▼▼▼▼▼▼▼▼▼▼▼▼▼▼▼▼▼▼▼▼▼▼▼▼▼ ▼YYTYTYTYTYTTYTVTYYTTYTYTTYVYTTTYYTYTTTT'rTTTTYYTTTT' > y yTYTYYVYYYYYYYYTYYVVYVYYYTY¥fTYYYfffYTffTt*»*r«'VVyvy^TYTY¥ YYYVYYVTYTYYYYYYYV»»»»TTmmTmTftmTVmTmmf^ 3ÄN0S: FEKETE HRCSKh visszatér-KÉMREGENV22. Kísérője a lift ajtajánál elővette fényképes igazolványát. Az őr gondosan megvizsgálta, csak azután engedte be őket a felvonóba. Amikor a második emeleten kiszálltak, s elindultak Kertész ezredes irodája felé, ismét igazoltatás következett. Rövidesen feltárult előttük a párnázott ajtó. — Ezredes elvtárs, jelentem, Király Zsolt őrizetest előállítottam! A tudomásulvételt fejbólintás jelezte, s egy intésre a kísérő kemény hátraarcot csinált. Az őrmester zavartan üdvözölte a két ismerősét, majd az ezredesre nézett. — Én ártatlan vagyok! A tisztek hallgattak. „Érdekes — gondolta Király — jobbra van az ablak és balra a függöny. Minek a falra függöny? És még hozzá milyen nagy! Tiszta pocsékolás...” Most vette csak észre, hogy a bal sarokban egy fiatal tiszt ül, előtte egy furcsa készülék. Utólag odaköszönt neki is, aztán megismételte a hiábavaló védekezést: — Én nem csináltam semmit! — Üljön le — mutatott az ezredes az egyik szék felé, s mielőtt ő is leült, a hadnagyra nézett. Az kiegyenesítette a hátát, ujjait a billentyűkre helyezte. — Hát azért valamit mégiscsak csinált... A rábeszélő, közvetlen hang megnyugtatta Király őrmestert. Nagyobb szigorúságra, hideghivatalos kérdésekre számított. Beke és Ébert is bátorítólag nézett rá. Szinte ajkukon volt a biztatás: „Beszéljen őszintén! Előttünk nyugodtan kitárhatja a szívét!” Akadozva beszélni kezdett. — Igen, úgy látom, mindent el kell mondanom. Akkor én el is mondom. Ügy, ahogy történt ... „Hátha el is hiszik” — gondolta magában. — Az az igazság, hogy egy nagy érzés áldozata lettem. A tiszta szerelemé. Az ezredes megkérdezte: — Mikor lett szerelmes? — Most egy fél éve. Amikor megismertem Medgyes Katit. Beke uralkodott magán, hogy el ne moso- lvodjon. — Maga hány éves? — Februárban múltam negyvenöt. — Katit hány évesnek gondolta? — Tizenötnek. Hiszen első gimnáziumba járt... — És ezekhez mit szól? — nyúlt az aktatáskája felé Ébert százados. Három pornográf amerikai magazint vett elő. A tisztek meglepetésére az őrmester egy cseppet sem ijedt meg. Ellenkezőleg: határozott magabiztossággal válaszolt. — Ezekhez én csak annyit szólhatok, hogy szolgálati kötelmeim folytán kerültek hozzám. Nekem ugyanis, mint az üteg szolgálatvezetőjének, kötelességem elkobozni az ilyenféle erkölcsromboló szellemi termékeket. Márpedig a katonák között mindig akad egy-kettő, aki kapcsolatai révén hozzájut ezekhez a szennylaDok- hoz. S nem elég, hogy saját maga nézegeti, hanem becsemnészi a laktanyába, és a társainak is mutogatja. Én ilyen esetekben ... Kertész ezredes félbeszakította a szóáradatot. — Eltértünk a tárgytól, ön tehát azt állítja, hogy szerelmes lett abba a lányba. Kezdjük az elején. Mikor ismerkedtek meg? — Arra egész pontosan már nem is emlékszem. Még a múlt év szeptemberében. Valamikor a hónap végén. — Szeptemberben dorgálást kapott — vetette közbe Beke őrnagy. — így van? — Igen, de az egészen más lapra tartozik. Azt már azóta, éppen most április negyediké alkalmából, el is törölték. Az ütegünkből ugyanis többen beneveztek a szocialista versenybe, és akkor készültek az év végi vizsgákra. Én szolgálati ügyben sokszor megfordultam a parancsnokságon, s tudtam, hogy a kiképzési tiszt az íróasztala fiókjában tartja a vizsgakérdéseket. Gondoltam, ha sikerül hozzájutnom, az egesz ütegnek becsületet szerzek vele. — Mármint a lopással? — Nem úgy értem, hanem, hogy a fiúk még jobban fel tudnak készülni... — S az így szerzett szabadságért és jutalmakért hálásak is lettek volna magának. — Úgysem fogadtam volna el tőlük semmit... Beke őrnagy összefoglalta az őrmester kihallgatásán eddig elhangzottakat: — Mindez csupán adalék a jelleméhez, dehát nem ez a legfontosabb. Magát szeptember tizenkilencedikén csípték el a kiképzési tiszt irodájában. Az üteg tagjainak egybehangzó vallomása szerint már tizénnyolcadikán átadta a kérdéseket. Mit keresett tehát ezek után is az irodában? Figyelmeztetem, hogy már ne beszéljen mellé, mert fölösleges időhúzás az egész. A rendelkezésünkre álló bizonyítékok alapján máris megindíthatnánk maga ellen a hadbírósági eljárást. Ha őszinte vallomást tesz, saját magán segít! Király őrmesternek megremegett a hangja. — ^Hiszen eddig is őszintén beszéltem. Amikor először pillantottam meg a lányt, azonnal bele- bodondultam. — Melyik napon történt ez? Király lehajtotta a fejét. — Szeptember tizenhetedikén. — Helyben vagyunk — állapította meg Kertész ezredes. — Ezzel kellett volna kezdenie, s máris megtakaríthattunk volna egy fél órát. Hol látta meg őt? (Folytatjuk.) 4-« 4 4 4 4 ◄ 4 3 4 4 4 4 -4 4 ■4 •4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 5 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 l 4 4 4 •< 4 AAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAA iAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAA Levelezőink ívják MIÉRT VAN EGYENLŐ ELBÍRÁLÁS? A vasúti nagy állomások (telepállomások) váltókezelőinek igen régi panasza, az, hogy miért sorolják őket szolgálati idő szempontjából a kis állomások váltókezelői mellé, amikor a nagy állomásokon egy-egy nappali szolgálati idő alatt 280 esetben, míg egy éjszakai szolgálat alatt 320 esetben kell váltót állítani és egy váltóállítás alatt, ha rendesen olajazott a váltó, 25 kilót emelnek. De jelenleg, amikor egy váltótisztító van az egész állomáson szolgálatban, ennél jóval több súlyt emelnek, mert a váltók nehezebben mennek. Ugyanakkor egy kis állomáson egy szolgálat alatt legfeljebb 25— 30 esetben kell váltót állítani, egy- egy szolgálat alatt, ami lényeges különbség a nagy állomáséval szemben. De nem kisebb a jelentősége annak sem, hogy a több vonatforgalom, a több mozgás miatt nagyobb a baleseti lehetőség is a nagy állomáson, mint a kis állomáson, ahol egy szolgálati idő alatt alig van pár mozgás. A nagy állomáson szolgálatot teljesítő váltókezelőknek sok a hatvanéves életkorig a szolgálat, mert idegileg és fizikailag már előbb kimerülnek. Ha viszont olyan beosztásba kerülnek, amit el tudnak látni hatvanéves korban, akkor meg lényegesen lecsökken a keresetük a nyugdíjba menés előtt és ez csökkenti a nyugdíj összegét is. A nagy állomásokon szolgálatot teljesítő váltókezelőknek az a kérésük, hogy ezt vizsgálják felül, és ha a fizikai, valamint a szellemi kihasználás mértéke együtt eléri azt, ami egy kocsirendezőnél felmérhető, akkor őket is sorozzák be a rövidített szolgálati időt végzők közé és legyen az ő szolgálati idejük is 55 éves életkorig, mint a kocsirendezőknél vagy a sanszoknál. Ezzel az intézkedéssel megoldódna a váltókezelőknél fennálló létszámhiány is. Mert jelenleg senki nem akar válfék-zelő lenni a nagy állomás-Vo-a. ílppen az említett klmcr;!' —ka és a hoszszú szolgálati idő miatt. Bódogh Mihály Dombóvár LORENZ BÁCSI Meissenben találkoztam vele a nyáron. Bizonyosan elfeledtem volna, mint jelentéktelen apró epizódszereplőt, de olyan árva, törékeny öregecs- ke volt és olyan szomorúan nézett, hogy napokon át kísért a tekintete. — Jó napot — mondta csendesen, de szinte belénk kapaszkodott, a hangjával. Visszaköszöntünk neki, s kérdeztük: — A bácsi magyar? — Igen. Ebben a házban lakom, — s felmutatott a Bergstrasse 79-es kapujára. — Igazán szép városban él — dicsértük a helyzetét. — Szép, szép, meg az a jó, hogy találkozom néha mint magukkal is most... hazaiakkal. Mert, hogy Tolna megyei vagyok. Szekszárd környéki. Szürkéskék szemeiből könny szivárgott, a hangja elakadt. Itt élt le 25 évet, itt temette- el azokat, akiket szeretett, s most nincs senkije. Várja a halált öt év óta. Csak ténfe- reg az utcákon, lesi a magyar szót, keresi a kapcsolatot, s elelsírja magát— Gyereke nincs Lorenz bácsi? — Nincs. Nem is voU — Miért nem jön haza, ha oda vágyik? — Hová mehetnek én? Kinek kell az ilyen öregember? A rokonok mind elvannak maguk. Mit csinálnának velem? — Sokszor fatáWeogflc magyarokkal? — Sokszor. Jönnek erre, köszönnek, megszólítanak. Csak nagyon bánt, ha valamit kérnek, én meg nem tudom, mit csináljak. így mesélget a kis öreg. Támaszkodik a botjára. Könnyít a lelkén, hogy egy magyarnak bevallhatja ügyetlenségeit. Ismerősei itt is vannak, jók hozzá. Még sincs senkije. Lesi a hazaiakat, s nyeli a könnyeit. Mert azt nem akarja, hogy lássák. Szerencsétlen, mert nincs hová igazán hazamennie. Azóta is sokszor eszembe jut. Mit is lehetne tenni érte? Hogyan lehetne boldogabbá tenni azt a kicsi időt, amit még ad neki a sors? dr. Molnár Árpádné Budapest vízgazdálkodási TAPASZTALATCSERE A Koppányvölgyi Vízgazdálkodási Társulat legutóbb egész napos mezőgazdasági vízgazdálkodási tapasztalatcserét tartott. Ennek keretében Nagykónyiban előadás hangzóit cl a nagykónyi Haladás Termelőszövetkezet vízrendezési és vízhasznosítási eredményeiről, amelyet Molnár János tsz-elnök tartott. Ezt követően Berecz László, a társulat elnöke részletesen ismertette az irányítása alatt álló társulat széles körű vízhasznosítási és talajvédelmi eredményeit, valamint a Koppány-tározó létesítésének és hasznosításának részletes adatait. A hasznosítási tanulmánytervet a társulat díjtalanul, kongresszusi felajánlásként készítette. A terv megvalósításával több mint hatezer hold öntözésére nyílik lehetőség, a koppányvölgyi mezőgazdasági üzemekben. Az előadások és az ezt követő vita után a jelenlévő termelőszövetkezeti és a megyei társulatok vezetői megtekintették a nagykónyi termelőszövetkezet korszerű rét-legelő gazdálkodását és helyszínen megszemlélték az építésre előirányzott víztározók területét. A továbbiakban megtekintették Regölyben a Népakarat tsz korszerű gyepgazdálkodását, amelyről a jelenlevők nagy elismeréssel nyilatkoztak. A bemutató legnagyobb eseményét egy csatornakarbantartó kísérleti munkagép bemutatása jelentette. A munkaeszközt MTZ- traktor üzemeltette, amely megtalálható minden' termelőszövetkezetnél. Ha a munkaeszköz beválik, végérvényesen megoldódik az üzemen belüli vízrendezés és karbantartás problémája. A jelenlévők nagy érdeklődéssel tanulmányozták a csatornatisztító gép munkáját. Felvetették, hogy fél év múlva kizárólag csatornarendezéssel kapcsolatban szervezzen a társulat tapasztalatcserét a Koppány völgyében. B. L. GAZDÁTLAN UTAK? A szeptember 3-i számban: „Nincs autógumi, nincs alkatrész, rosszak az utak” — címen megjelent cikkben olvashatjuk: „Rossz az út Alsóná- na—Mórágy térségében is.” Valóban rossz, annyira, hogy az AKÖV-nél már felvetették, ha nem javítják meg az utakat, megszüntetik a járatot is arrafelé. Ez pedig nagyon érzékenyen sújtaná a lakosságot. de az egyes üzemeket is, hiszen Mórágyról is sokan máshová járnak dolgozni, többek között bányába is. Egy mórágyi lakos panaszolta nemrégen: a környéken már mindenütt kijavították az utakat, Több éves gyakorlattal rendelkező SZERSZÁMKÉSZÍTŐKET FELVESZ a Bonyhádi Vasipari Ktsz « Jelentkezés: Bonyhád, Rákóczi u. 20. munkaügyi osztály. (13) csak éppen itt nem, úgy látszik, ennek az útnak nincs gazdája! Bizonyára van gazdája, csak most éppen úgy néz ki, hogy „gazdátlan”. Az érdekeltek e helyről is kérik az illetékeseket. a rossz idő beállta előtt tétessék rendbe a sokaknak fontos útszakaszt. Dobó László Alsónyék i A BIZTONSÁGOSABB KÖZLEKEDÉSÉRT Közúti közlekedési balesetelhárí- tási ankétot rendezett legutóbb a Tamási Járási Tanács VB mező- gazdasági és élelmezésügyi osztálya, melyen részt vettek a járás termelőszövetkezeteinek műszaki vezetői és biztonsági megbízottai. Szternáth Alajos, a járási tanács vb mezőgazdasági és élelmezésügyi osztálya vezetőjének megnyitója után a BM Tolna megyei Rendőr-főkapitányság közlekedési osztályának, valamint a Szakszervezetek Tolna megyei Tanács munkavédelmi bizottságának szakelőadói a termelőszövetkezetekben üzemeltetett erő- és munkagépek, valamint a járművek közúti közlekedési biztonságának fokozásáról a közúti balesetek megelőzéséről tartottak értékes előadásokat. Az előadásokat szakmai film és gyakorlati bemutató kísérte, melyen bemutatták a borulás esetén is védelmet nyújtó, erőgépre szerelhető védőkeretet. A nagy érdeklődéssel kísért előadásokat és bemutatókat a jelenlévők részéről nagy érdeklődés és élénk vita kísérte. Süveg járó Miklós Tamási Népújság 4 1970. október •# í
