Tolna Megyei Népújság, 1970. október (20. évfolyam, 230-256. szám)
1970-10-20 / 246. szám
Kongresszusra készülve Erősödő egységtörekvések A moszkvai értekezlet óta javult a kommunista és munkáspártok közötti viszony — állapítják meg az MSZMP Központi Bizottságának a X. pártkongresszusra kiadott irányelvei. Kezdenek beérni a tavalyi nemzetközi tanácskozás gyümölcsei, az imperialistaellenes akcióegység közösen kialakított alapján erősödik az egységtörekvés a kommunista és munkáspártok között. Ezt fejezi ki egyébként az irányelvek másik része, arfcely így hangzik: -„A nemzetközi kommunista mozgalom az egység megerősítésével fokozottabb mértékben az imperializmus elleni közös harcra, összpontosíthatja figyelmét.” | A pQlitika iránt érdeklődők azt kérdik: miből lehet lemérni a pártok közötti viszony javulását, milyen tények alapján- beszélhetünk az egységtörekvések erősödéséről? A legfontosabb mozzanat, hogy a pártok összehangol- tabban lépnek fel a nemzetközi küzdőtéren. Ez pedig annak az eredménye, hogy a javuló viszony jegyében többször találkoznak, egyeztetik nézeteiket, akcióikat, politikájukat. Legjobb példa erre a Varsói Szerződés tagállamaiban működő pártok együttműködése.. E pártok vezetői a moszkvai tanácskozás óta többször is összejöttek, közösen elemezték a nemzetközi helyzetet és azonos következtetésekre jutva megegyeztek a követendő taktikát és számos akciót illetően. Nem titok, hogy több. később nagy visszhangot keltő akció terve éppen ezeken a konzultációkon született, s a pártok együttes erőfeszítéseinek nagy szerepe volt és van abban, hogy a szocialista országok kezükben- tartják a kezdeményezést az európai biztonsági rendszerért vívott: harcban. A kapitalista országokban működő testvérpártjaink is előbbre léptek harcuk összehangolásában. Idén nyáron például 18 nyugat-európai kommunista párt képviselője megállapodott abban, hogy „növelik az amerikai imperialista agresszió ellen küzdő hős indokínai népek harcának politikai, erkölcsi, anyagi támogatását”. Az elhatározást tettek követték: Nyugat-Euró- pában egymást érték a nagyszabású tömegmegmozdulások. A kormányokra ä tömegek nagy --'nyomást fejtettek ki, hogy az Egyesült Államok szövetségesei is határolják el,magukat az- amerikai beavatkozástól. Kétségtelen, hogy ilyen összehangolt tevékenység elhatározása és végrehajtása a pártok közötti kapcsolatok javulását jelzi, ugyanakkor elősegíti akcióegységük további erősítését, hiszen annak legjobb kohója a közös harc. . npavaly az afrikai és az * arab -kommunista pártok, majd, Mexikó, Közép- Amerika és Panama kommunista pártjai, illetve tizenkét latin-amerikai kommunista párt képviselői tanácskoztak együttműködésük fokozásáról. Idén az európai testvérpártok, majd nyolc szocialista ország KB-titkárai, továbbá . az észak-európai komunista pártok képviselői tartottak hasonló- eszmecserét. Mindez egyértelműen- a kapcsolatok megélénkülését bizonyítja. A „ nemzetközi kommunista és munkásmozgalom figyelemre méltó egységdemonstrá- ciója volt a. Lenin-centenárium moszkvai ünnepsége. Emlékezetes, hogy azon négyszáz kommunista és munkáspárt, nemzeti demokratikus párt,' haladó mozgalom, szocialista párt vett részt, köztük több olyan is, amely az 1969. júniusi nemzetközi tanácskozáson nem képviseltette magát. A pártok közötti javuló viszony szembetűnő jele, hogy tavaly és az idén több közös elméleti konferenciát rendeztek, amelyeken a marxizmus —leninizmus számos, mai problémáját elemezték. Nem teljes felmérés szerint is eddig hét ilyen konferenciát tartottak. Ötven ország képviselői a nemzeti felszabadító mozgalom problémáiról, negyvenegy testvérpárt küldöttei a leninizmus térhódításáról, tizenkét testvérpárt szakértői az antikommunizmus elleni harcról, számos tudós a szocialista világrendszerről, huszonhét testvérpárt munkatársai,. a vilásforradalmi folyamatról tanácskoztak. A kapcsolatok azonban nemcsak a több. hanem a kétoldalú megbeszéléseken is- érlelődnek. edződne!-'. Ezen a téren is jelentős a haladás. Hivatkozhatunk az MSZMP példájára, amelv a moszkvai tanácskozás óta legalább har- minc-nesvven párttai tanácskozott külön-kiilön. Hasonlóképpen tevékenykedett a Szovjetunió Kommunista Pártja és ‘ a többi testvérpárt is. Ennek hatása sok szempontból lemérhető, de talán elegendő megemlíteni azt a pozitív változást, amely például a kubai testvérpártunkkal való viszonyban érződik. Nemrég West side story 4 technika ördöge beleszólt az előadásba Világhíres musicalt hirdettek a plakátok. A West side story szerepelt már szinte a világ valamennyi országának egy-egy neves színpadán. Leonard Bernstein muzsikáját, dallamait híres-neves szimfonikus zenekarok, az operaszínpadok sztárjai éneeldték lemezre. Ha a hírnév ilyen csillogó, akkor a néző nagy- raagy várakozással ül á színház nézőterére, s rendszerint ilyenkor kel fel valamiféle hiányérzettel. s A Pécsi Nemzeti Színház társulata pénteken két előadásában játszotta Szekszár- don a nyugati történetet. A rendkívül igényes mű nagy próba elé állítja a színházakat. A West side story olyan művészeket kíván, akik egyaránt járatosak a prózában, a balett, a tánc mesterségében, s kiemelkedő énekteljesítményre is képesek. Ha valamelyik hiányzik e három követelmény közül, az előadás egyensúlya felbomlik. A mű előadását komplikálja az, hogy drartaturgiailag két élesen különböző részre oszlik. Az egyik a nagyvárosi élet lüktetése, a nagyvárosi közömbösség, amely a mű színhelyén, faji gyűlölködéssé torzul. A másik vonal pedig, amely , ebből a tülekedésből, harsogásból, gonoszságból kivezet, az érzések, az ébresztő szerelem, az egymásra találás tisztasága. Mintha egy modern Rómeó és Júlia történet elevenedne meg. Ez a szál azonban „vékonyka” a műben is, de különösen az, a pécsiek előadásában. Mi ennek az oka? Talán az, hogy szinte tökéletesen jól oldották meg a harsogó részeket, jól zeneileg és színészileg is. A líra, emellett a harsogás mellett mindenképpen háttérbe szorítódik, ha a' rendező nem ügyel különös gonddal a kiegyenlítésre, s ha az e szerepekkel megbízottak nem kivételes színészegyéniségek. Ágoston Edit és Mester István pedig küszködtek a szerepükkel. A Bernstein zene és a Laurents szöveg, nem tűri az operett stílust. A pécsiek két főszereplője pedig ezért „lógott ki” az előadásból. Mester István hanganyaga is kevésnek bizonyult e mindenképpen nehéz énekes szerep előadásához.. Az előadás igazi sztárja Csi- fó Ferenc volt. Bemardót, a vezért alakította. A Liszt-díjas balett-táncos színészi tel- jesítménve is kiemelkedik az előadásból. .Táncművészete, céltudatos szövegmondással párosul. A férfiak közül az ő alakítása éa. leginkább a színpadon, míg a nők közül Vári Éva találta el stílusában is legjobban az általa megformált figura jellemét. S hogy e mű előadásában mennyire fontos a stílus, a temperamentum, arra Uhrik Dóra alakítása a példa. A három említett főszereplő mellett a két banda tagjainak megformálok a Pécsi Balett tagjai tettek bizonyságot isméi, nagyszerű felkészültségükről. .• Az előadás rendezői koncepciója — az említett hiba kivételével — jó volt. De annak, hogy az előadás végén kicsit visszás érzésekkel távozott a néző, nemcsak a bem- steini zene és mondanivaló okozta feszültség volt az oka. Sokkíá inkább a technika tréfája, ami a nézőnek, kivált, ha a színházterem derekán, vagy attól hátrább szólt a jegye, sok bosszúságat okozott. A hangosító berendezés ugyanis sokszor csődöt mondott! így azután a hátsó sorokig csalt hangfoszlányok jutottak el több ízben. Ez pedig nagyon sokat levett az előadás értékéből. A művelődési központ berendezése, rendkívül érzékeny és ezideig minden alkalommal jól működött. Miért kellett akkor a pécsieknek saját technikai berendezésükkel kísérletezniük ? Sajnos, pénteken a technika ördöge nagyon beleszólt az előadásba. MÉRY ÉVA magyar pártküldöttség járt Kubában, s az eszmecserék a kérdések tisztázását, egymás jobb megértését, az internacionalista szálak erősítését eredményezték. A kommunista pártok kö- ^ zötti viszony javulása abban keresendő, hogy a pártok túlnyomó többsége nemcsak elfogadta a tavalyi nemzetközi tanácskozáson kiala- ■■ kitett közös elveket, hanem aszerint formálta gyakorlati politikáját is. Vagyis nem maradt puszta kijelentés,, hogy a kommunista és munkáspártoknak „,.. eltökélt szándékuk egységes frontban harcolni az imperializmus ellen”. A mozgalom nagy részében tettek követték a szavakat: „Minden párt internacionalista kötelessége, hogy sokoldalúan előmozdítsa a kapcsolatok javulását és a kölcsönös bizalom fejlődését valamennyi párt között, újabb erőfeszítéseket tegyen annak érdekében, hogy szilárduljon a nemzetközi kommunista mozgalom egysége.” ÍVJ iközben ezeket a kétségtelenül kedvező tényeket, s ezzel együtt a X. pártkongresszusra kiadott irányelvek igazát is megállapítjuk, óvakodnunk kell a megalapozatlan illúzióktól. Nincs még egység a nemzetközi munkásmozgalorában, s — tegyük mindjárt hozzá — a teljes egységig hosszú még az út. Nincs döntő változás például a Kínai Kommunista Párt vezetőinek politikájában, ami azt is jelenti, hogy a KKP változatlanul szembenáll a marxista—leninista pártokkal. Sajnos érezteti még hatását a mozgalomban a nemzeti, különállás, a nacionalizmus, zavart okoznak a jobb- és baloldali opportunisták. Röviden: nem tűntek még el a nézet- eltérések. A lényeg azonban . X. KONGRESSZUS az, hogy miként néznek a pártok e nehézségek megoldásának lehetőségeire, . és melyik tendencia erősödik: a széthúzásé vagy. az egységé? A kommunista pártok zömének meggyőződése, hogy ezek a nézeteltérések megszüntet - hetők. Ez a meggyőződés. azon alapszik — miként a moszkvai tanácskozás is leszögezte — „hogy a nemzetközi munkásosztály távlati céljai és érdekei közösek ...” Ami pedig a tendenciákat illeti: ha az említett eseményekre gondolunk, valamint arra, hogy fokozódott a kínai politika elszigetelődése a nemzetközi forradalmi mozgalomban, az egyes testvérpártok a saját soraikban . is erőteljesebb harcot vívnak minden elhajlás ellen (a Francia Kommunista. Párt Garáudy nézeteivel szemben, az Olasz Kommunista Párt. a „Manifesto” folyóirat köré tömörült csoporttal*, stb.), -akkor kétségtelen: a fő tendencia az egységre törekvők pozícióinak erősödése és a széthúzó erők gyengülése. PÁLOS TAMÁS
