Tolna Megyei Népújság, 1970. október (20. évfolyam, 230-256. szám)
1970-10-16 / 243. szám
* Szilfáspuszta Másutt, Emberek, sommások A traktoros Negyvenöt család él a pusztán. Minden család a gazdaságból, a gazdaságért él. Itt mindenki tudja a másikról, milyen értékű ember. Tudják, hogy ki mikor jött ide, azt is, hogy honnan, tudni vélik a „múltját” is, de nem beszélnek róla. Az emberek, akik itt élnek, elsőnek a munkát tartják. A munkát, mert ennek nyomán, s csakis ebből származik pénz. Itt másból nincs jövedelem. Piacolni nem érdemes, nincs is miből. Meg aztán az embereket nem nyolc órára köti le a gazdasági munka. A tehenész hajnalok hajnalán kezd, öreg este, mikor befejezi a munkát. A traktorost már felverné a harangszó, ha valaki harangozna. Egyetlen ingóság, a kis lélekharang maradt a régi uradalomból. Ezt öreg hársfa villás ágára akasztották, tűzjelzőnek. Tizenöt év alatt egyszer kellett meghúzni... még este is a műhelyben akar maradni, mert a gépnek mindennap menni kell. És ezek az emberek legalább annyira megszerették a gépet, mint őseik az igavonó állatot. A gépszeretetre utal egyébként az is, ahogy esténként a vegyesbolt-kocsmában vitatkoznak a motorkerékpárokról. Milyen a Pannónia, meg az MZ, melyik gyorsabb, tartó- sabb. Állnak egy beszélő köré, kezükben sörösüveggel, figyelnek, szinte áhítattal. A szó-éhség kézzelfogható. Nem ritka a pusztán az idegen, de ha valamiféle városi ember, ügynök, felvásárló, köjálos vetődik ide, nagyon megnézik. Az ajtók, kisablakok függönyei megmozdulnak, árgus szemű asszonyok lesik, hova megy be az idegen, s találgatják, vajon mit akar. S amikor az idegen eltűnik a pusz1- táról, vagy másik házcsoport felé veszi útját, akkor két- három asszony azonnal összeáll. és beszélik: milyen ember volt, hogy volt öltözve, meg már szinte biztosra tudják, miért járt a Bözsi néninél, vagy a Jánoséknál. Szeretnek mindenről tuc’ni. Egy ilyen kicsi lakótelepülés, mint ez a Szilfáspuszta, óhatatlanul is közelebb viszi az embereket egymáshoz. Nem úgy, mint a városiasodó falvakban, ahol még disznóvágáskor — „fogni sem hívnak senkit”. Pedig az ország különböző részéből jöttek. Nehéz volna ma már végigjárni azt az utat, amelyen, ahogyan ide kerültek. Volt, akit a háború szele sodort ide, mást a kulák- világ. Lakik itt olyan, akinek szülei valamikor Zalából jártak ide a Dőry-uradalopiba summásnak. A szülők sok szép meséje késztette arra, hogy megnézze, hol is van a gazdag, szép Tolna megyei puszta, ahol annyi minden szép, csodálatos dolog történik. Mert a summásvilágnak csak a szép emlékei maradtak fenn. A szűkös főttkrumpli- vacsorák, a gazdakiabálások az évek során megszépültek: ízes szalonnás paprikáskrumplivá, igazságos gazdává. S a hajnali első béres ablakzör- getését felváltotta a minden lakásból kihallatszó Reggeli Krónika szignálja. A munka adja itt mindenkinek az elfoglaltságot. A kis lakájok — egy szoba, konyha, kamra, tenyérnyi előszobával — nem is teszik lehetővé a nagy társadalmi, társasági életet. Jó időben a munkahelyek a társalgók, a cigarettaszünetek, a munkaszünetek alkalmasak a véleménycserére. A lakások a családok várává, otthonává váltak. A Varga család lakásából — ez kivételesen kétszobás — tizennégy gyerek röpült ki. Bár még három a háznál van. de mór ők sem sokáig koptatják a családi lakás küszöbét. A gyerekek is a gazdaságban találtak, találnak munkát. A családfő Zalából jött. itt maradt. Nincs is különösebb vágva elkerülni a pusztáról. Fiatalasszony lánva már most menne. Férje sofőr. Az ember jária az országot, az asszonv meg itthon ül, s néz ki a kicsi ablakon, a rádió meg a tv elhozza számára a világot, de ő szeretne a világba, az országba menni. Fi a nusztáról. Miért? — tesszük f"l neki a kérdést. „Csak. Emberek közé!” Emberek közé. Húga h n tőnő. A kerületi igazgató családjának „házvezetője”. Havi hatszázért. Koszt, „meg miegymás”, jár a házvezetéssel. A leány jól érzi magát, családtagnak számít az igazgatónál. De ő már „emberek között van”. A pusztaiak valahogyan más világba szeretnének kerülni. S ez annál inkább furcsa, mert itt szinte mindenki fiatal, öreg ember talán hat-hét van. A puszta átlagéletkora igen alacsony, nem éri el a harminc évet. A fiatal házasok „megerősödésnek” tartják a pusztát. A keresete annak, aki becsülettel, szorgalommal dolgozik, jó. Jobb, mint a város bármely üzemében. S a határtalan előny, hogy itt nincs mire költeni a pénzt. A női fodrász legközelebb csak Dombóvárott van. Nincs cukrászsütemény a boltban, meg presszógép. De havonta tizenöt kiló szemes kávét adnak el a vegyesboltkocsmában, és ötven kiló Mokka kockacukrot. Micsoda ellentétek, és feszültségek rejlenek e két tény mögött is. Este, amikor a gépész hazamegy, vacsorájához az asszony „feltálalja a kávét, úgy, mint a papri'káskrumplit”. S ezen van a hangsúly: feltálalja! Az emberek már megtalálták az új élethez az élésmódot. Tudnak a lehetőségekkel gazdálkodni, élni. Most még keresik némely új fogalomnak az okát, módját. Titokban persze még „irodalmat is átnéznek”, hogyan, s mint kell az acril fonalból kardigánt kötni, de már számolják az éveket, hónapokat, mennyit kell gyűjteni, hogy a városban házhelyet, vagy öreg házat vegyenek. S aztán itt hagyják a lakást, a jó keresetet, a megszokott környezetet, rosszabb, idegesí- tőbb városiért; s újabb fiatal házasnak, az élétet kezdő családnak adják át az átalakított cselédlakást. más lakótelepen nagyobb visszhangot verne, ha annyi ember megjelenik egy lakóközösségben, mint itt, hatvanhárman, a Vas megyei vendek. Ezek a rendkívül szívós emberek képesek lennének talán egy hétig folyton-folyvást kukoricát törni, csak azért, hogy otthon, a gazdag háztáji állatállománynak egész évben legyen abrakja. Az Alpok nyúlványainak völgyeiben csak a fű terem meg. így ősz táján minden évben ugyanaz a társaság felkerekedik és eljön kukoricáért. Itt a gazdaságban már úgy( számítanak e munkacsapat érkezésére, mint a kukorica érésére. S amikor harmincöt-negyven nap alatt végeznek a munkával, akkor itthagyják a modem summás- tanyát, — a rideg munkásszállást —, és a gazdaság küldi utánuk a kukoricát. Van, amelyik vend munkás után egy vagon csöves kukoricát is küld a Dalmandi Állami Gazdaság. Ezek az emberek most hatvanhárman élnek itt a munkásszálláson. Évről évre vissza, térnek. Jószerint csak a vezetőjüket ismerik a pusztán. Zárkózott nép. A vegyesboltkocsmában, sörivás közben van csak társalgás a pusztai nép, meg a vendek között. Este korán leoltják a villanyt, a ködös hajnal már a borotvaéles levelű kukoricásban találja őket. A kisTonat “p“é1igS«: tol a puszta mellett. Ez a legfontosabb összekötő kapocs most a puszta és a nagyvilág között. Igaz, a menetrendet mintha nem az itteni emberek igénye szerint állították volna össze, node azért puszta a puszta, hogy még most se jusson el innen minden kiáltás, igény az illetékesekhez. (Folytatjuk) PÁLKOVÁCS JENŐ A ktsz-ek és áfész-ek árukapcsolata Csütörtökön együttes ülésen értékelte a MÉSZÖV elnöksége és a KISZÖV vezetősége Tolna megye kisipari és fogyasztási szövetkezeteinek árukapcsolatát. Tolna megyében a ktsz-ek és földművesszövetkezetek — ma fogyasztási jellegű szövetkezetek — „ már régebb óta keresik a gazdasági együttműködés lehetőségeit. Ennek szükségessége nyilvánvaló volt, hiszen a ktsz-ek sok olyan kiskereskedelmi árut és szolgáltatást tudnak biztosítani, ami nélkülözhetetlen az áfész-tagság, azaz fogyasztóközönség részére. A gazdálkodás új rendje növelte az együttműködés lehetőségeit, s azzal évről évre jobban élnek a szövetkezetek. A közvetlen beszerzés révén 1967-ben 2,5 millió forint értékű áru került a ktsz-üzemekből a szövetkezeti boltokba. Ez az ösz- szeg 1968-ban 8, 1969-ben 9 millióra nőtt, 1970. első felében pedig mintegy hatmillió forintot tett ki. Ezek a számok az első pillanatban imponálónak tűnnek, a 'valóságban azonban nagyon szerények. Amint a tanácskozás is beigazolta. sokkal szélesebb körű együttműködésre lenne szükség. Az áfész-boltok választékán még mindig kevésbé érződik, hogy a ktsz- üzemek milyen sokféle, ízléses, hasznos fogyasztási cikket állítanak elő. Az együttes ülés résztvevői úgy foglaltak állást, hogy mindkét részről többet kell tenni a kapcsolatok elmélyítése érdekében. A ktsz-eknek jobban kell törekedniük arra, hogy a fogyasztási szövetkezetek megismerjék gyártmányaikat, a fogyasztási szövetkezeteknek pedig az alkalmi vásárlások helyett biztosítaniok kell a szerződéses és nagyobb volumenű átvételt. Már többször tanácskozott a két érdekvédelmi szövetség egyes szolgáltatási jellegű feladatok közös ellátásáról. A ktsz-ek például szívesen elvállalják a lábbelij a vitást, de nincs apparátusuk, technikai felszerelésük ahhoz, hogy a javításra szoruló lábbelit begyűjtsék a szétszórt kisközségekből. De nem is lenne kifizetődő (e célra külön apparátust szervezni. A fogyasztási szövetkezeteknek viszont minden községben van valamilyen bázisuk, s hiár évekkel ezelőtt olyan álláspont született, hogy az együttműködés jegyében elvállalják a javítandó lábbeli begyűjtését. visszaszállítását. Néhány községben ezt meg is szervezték, a legtöbb helyen azonban nem élnek. kellően e lehetőséggel. A két testület határozatot hozott a kapcsolatok további elmélyítése érdekében, s ennek alapján módszerbeli ajánlásokat tesz a ktsz- eknek. illetve fogyasztási szövetkezeteknek. Tanácskozás a mezőgazdasági szakmunkásképzésről Csütörtökön délelőtt tartotta soron következő ülését a KISZ Tolna megyei Bizottsága mellett működő Mezőgazdasági Társadalmi Bizottság, mely egy nemrég elkészült felmérés alapján azt vitatta meg, milyen napjainkban a mezőgazdaságban dolgozó fiatalok szociális és kulturális helyzete. Majd azt mérlegelték a tanácskozás résztvevői, milyen segítségre van szükségük a mezőgazdaság ifjú szakmunkásainak tanulóéveik és elhelyezkedésük időszakában. A társadalmi bizottság ülésén az MSZMP Tolna megyei és a KISZ Tolna megyei bizottságának érdekelt munkatársain kívül részt vett Szabó Győző, a KISZ KB képviseletében. A tanácskozáson a mezőgazdasági társadalmi bizottság és a társszervek feladatait fogalmazták meg a jelenlévők, mindenekelőtt az ösztöndíjrendszerű szakmunkás-utánpótlás problémáit és tennivalóit. Egyebek között olyan döntést is hozott tegnapi ülésén a társadalmi bizottság, hogy a KISZ megyei bizottsága vegye kezébe a jövőben az ösztöndíjas szakmunkások és szakmunkástanulók jog- és érdek- védelmét. Foto: GottvaicL, 1 T a m ősi |s n n o r a m a
