Tolna Megyei Népújság, 1970. október (20. évfolyam, 230-256. szám)
1970-10-15 / 242. szám
Élhettek volna még... Egészségügyi kultúránk fehér foltjai — Nővérke! Doktor! — Meghalt? —. Igen. Elszállítják. Még élhetett volna. Visszérgyulladással került a szekszárdi kórházba. — Meggyógyul, csak ne keljen fel, — mondták neki napjában többször. Nem törődött vele. Éjfél után találták meg — holtan. A földön feküdt. Ugyanaznap egy másik beteg vétett a tilalom és az okos szó ellen. Kiült a folyosóra cigarettázni. Azóta tüdőembóliával kezelik. Élete veszélyben van. A tudatlanság, nemtörődömség és az emberi butaság miatt szinte mindennaposak az ilyen katasztrófák. S nem egy élet katasztrófája csak. Árvák, gyászoló anyák, özvegyek... Két munkáskézzel kevesebb az üzemben, egy emberrel kevesebb a társadalomban. Hazardírozhat az ember az életével ? * Erről beszélgetünk dr. Med- gyes Árpád belgyógyász főorvos szobájában. A belgyógyászat minden orvosa itt van. Cigarettafüsttől sűrű a levegő. Maguk az orvosok is megdöbbenéssel hallgatják a márany- nyiszor elmondott, megtárgyalt eseteket. Nem lehet napirendre térni felettük... Gyakran mellékesnek tűnő ..apróságok” válnak halál-okká. * — Nem tartják be a diétát. Mindenki mellé kellene egy ápolónő — véleményezik egyhangúan az orvosok. Már két esztendeje súlyos szívbeteg. Kórházba kerül. Állapota javul. Egy szombat reggel erős hasmenés gyötri. Délben meghal. Hogy miért? Egyik szerdai látogatója rántott hússal „kedveskedett” neki. A beteg péntekig dugdosta, este megette. Bélpanaszokkal vitték a kórházba. Az életet hirtelen hagyta itt. Felboncolták. Az egész bélrendszer zöldhagymával volt tele. Szívinfarktussal feküdt már néhány hete. Mehalt. Gyomrában három kiló meggyet találtak — maggal együtt. Az orvosok sokszor hiába írják elő a diétát, hiába ellenőrzik a szekrényeket, a betegek fittyet hánynak mindennek. Egy alkalommal a kórterem erkélyén a napernyő lécei közé kötözött élelmiszercsomagot találtak. A „dugi” étkezésekről még annyit: .Nem ritka látvány a kórházakban, hogy a már-már mozgásképtelen, súlyos betegek felpolcoltatják derekukat ágyszomszédjukkal, vagy látogatóikkal, s komótosan ölükbe terítik az újságpapír-abroszt, rá a kolbászt, sült hurkát, avagy a kilós libacombot, s mint az éhhalál elől menekülők, csak falnak és falnak. A fiatal doktornő az egyik kórterembe kalauzol. Egy-két órával ezelőtt fejeződött be a látogatási idő. A betegek „jótevői” ki tettek magukért. Kinyitjuk a szívbeteg asszony szekrényét. Huszonöt darab túrós palacsinta, 8 szelet rántott hús, 5 tortaszelet, egy üveg befőtt, négy és fél kiló gyümölcs, 10—12 darab cukrász- sütemény, egy üveg narancsszörp, egy üveg málnaszörp, egy üveg sör. No, de az alkohol is legalább olyan gyakori vendége a kórházaknak, mint a kalóriadús, zsíros ételek. Szintén a szekszárdi kórházban történt, körülbelül két hete. Egyik szívbeteg delíriumba került. Rémület a kórtermekben, rémület az ügyeletes szobában. Vajon mi okozta? Alkohol. Az „ügyes” beteg holmija között kilenc deci pálinkát találtak, kisebb üvegekbe töltve. Természetesen az orvosok ideiglenesen elkobozták. Ezt a javuló beteg felháborodva vette tudomásul, s ekkor következett a megtorlás. Este egy szál pizsamában és papucsban, kiszökött a kórházból, hogy ő majd feljelenti ezeket a szívtelen doktorokat. Munkásőrök vitték vissza. Olyan szívélyes atyafi is van, aki a kórházban óhajt szert tenni új barátokra. Akciójára ezért már otthon gondosan felkészül. És mi kell ehhez? Egykét liter jó pálinka, meg egy stampedli. A délelőtti vizit előtt sorra járja újdonsült barátait: egészségére! felkiáltással. Azt hiszem, nyugodtan azt mondhatná: rosszabbulására, avagy esetleg: búcsúzóul... Nemrégiben egy nyolcvan éves nénit vitt be a mentő. Az ápolónők a fürdőszobába vitték. Amint a kádat meglátta, visitozásba kezdett és büszkén mondta: „Én bele nem ülök, engem alul nem ért víz azóta, amióta a bába megfürösztött.” * A gyermekgyógyászat folyosóján fehér köpenyes, fityulás ápolónők sietnek. Háttér: parányi gyermekágyak, bennük a kis szenvedők. — Fáj a pocikád? — Oá, oá! A gyermekosztály főorvosa dr. Csordás Jenő. Sajnos, ő is kirívó dolgokat mond el, melyek jórészt általánosak. A kis cigánypurdét Paksról hozta az édesanyja. A nővérek azonnal hozzáfogtak, hogy megfürdessék a csöppséget. — Hiába fürdeti ezt aranyos, nem lesz fehérebb. Ez már ilyen fajta. A gyerek mégis fehérebb lett. Jó néhány hétig gennyes bőrgyulladással kezelték. Egy hónapja fejletlen babát vittek a kórházba. — Hiába adom neki a drága tápszert, mégsem hízik — így az anya. — Hogy készíti el? — Ahogy a bábanéni mondja. Két deci víz, bele két késhegynyi laktorizán. (Csoda, hogy nem hízik?!) Alig van olyan nap, hogyal- koholmérgezéses gyerek ne kerülne az osztályra. Szabályos részegek. Hánynak, káromkodnak. A csatári kisfiúnak két deci pálinkát adtak, „hadd aludjon a kicsi”. Dr. Bencze Gábor ügyelete alatt történt: Egyhónapos csecsemőt hoztak be. KétezeF- kilencszáz grammal született, egy hónap múlva mindössze kétezer-kettőszáz gramm volt. Hogy miért? Édesanyja napjában csupán háromszor etette, de akkor dupla adaggal. Majdnem fulladásig tömte a gyereket, otthagyta. A kis szervezet mindent kidobott magából. A szekszárdi gyerekosztályon egy tízágyas szoba van fenntartva a gyógyult betegeknek. Jelenleg a szoba tele van, s még két gyógyult kicsi fekszik másutt. Értük nem jönnek a szüleik. Vajon véletlenül felejtették ott? Nem. Persze, a „feledékeny” szülők között van rendesebb is. Az egyik bonyhádi anyuka, mikor gyermekét otthagyta a kórházban, így búcsúzott a doktoroktól. „Ne is küldjenek táviratot értem. Most építjük a kunyhót, majd ha kész lesz, akkor jövök érte.” S elkészült a kunyhó, elvitték a picit. * — Nemrégiben Kurdon tartottam egészségügyi előadást. Döbbenetes volt. Az emberek primitív, elemi dolgokat nem tudnak. „Isten mentsen a priz- nic használatától”, mondogatták. Arra hivatkoztak, hogy a vizes ruhába csavart gyerek megfázik, tüdőgyulladást kap. Legfeljebb csuklójára, meg a bokájára tekernek vizes ruhát — mondja dr. Bencze Gábor. * — Noha az emberek egészségügyi . intelligenciája fejlődött is az utóbbi időben, még mindig nagyon hiányos. Én két dolgot mondanék el, amivel sokat lehetne segíteni. Az a véleményem, hogy a Vörös- kereszt által szervezett egészségügyi előadások témái nem megfelelőek. Nem az alapvető dolgokat magyarázzák el a hallgatóknak, hanem a szinte már csak a kórházban kezelhető, orvosi esetekről szólnak. S ehhez tartozik még, hogy az előadások nem a legszervezettebbek. Ugyanis soha nem azok jönnek el, akiket érint, hanem azok, akiknek — mondhatnám úgy is, — hivatalból kötelességük. Persze kényszeríteni senkit nem lehet. Jó lenne, ha az emberek maguk éreznék, hogy mire van szükségük, vagy gyermekük miatt mi a kötelességük. A másik dolog az, hogy helytelennek tartom az általános iskolai egészségügyi oktatás összeállítását. Ugyanis a tananyag csupán az elsősegély- nyújtásra korlátozódik. A 13 —14 éves gverekek, a számukra gyakran hasztalan dolgokat tanulják. Érdemes lenne elgondolkodni azon, hogy mit jelentene az egészségtankönyvek megreformálása. A Krámmer-sín helyett a lázcsillapítást tanulnák. S ezt még lehetne sorolni, — mondja dr. Csordás Jenő. * — A sebészetre csak a sürgős eseteket hozzák. — szól dr. Kelemen Endre, az osztály főorvosa. — De az emberek hanyagsága miatt hozzánk is sok furcsa eset kerül. A leggyakoribb a vastag- és a vég- bélrák. Amikor hozzánk kerülnek. nem jelenti azt, hogy gyógyíthatatlan a beteg, de legtöbb esetben olyan stádiumban vonnak, hogv három műtétet kell végezni raituk. (Ugyanis a bélelzáródás fázisában nacvműtétet- eszközölni nem lehet.) Sainos. főleg az idősebbek, a m^eiöző tünetekkel nem törődnek, nem zavarna ők“* a székrekedés, a fogvís. akár a véres széklet. Amíg fáidolom nincs, va m kicsi. rrirto VS^orítení sem lehet ők°t az orvoshoz. Rakéta, Meteor és Üstökös nevű szovjet szárnyashajók 30 millió utast szállítottak 10 év alatt az' ország vizein és ío- lyóin. A szárnyashajók fokozatosan kiszorítják a személy- forgalomból a hagyományos hajókat, s rövidesen olyan hajók készülnek, amelyekben 250 személy számára van férőhely, sebességük eléri az 50 csomót (1 csomó = 1864,95 méter), s még egy 5-ös erejű viharral is megbirkóznak. Szovjet mérnökök szerint néhány év múlva hosszabb tengeri utakra is alkalmas hajókat terveznek majd, a szárnyashajó továbbfejlesztésével. Gázturbinás hajókkal bonyolítják le a személyszállítást a nagy folyókon, míg a sekélyebb vizeken szárnyashajók közlekednek. — Meghalt? — Igen. — Élhetett volna még? — Igen. Miért vagy hanyag önmagaddal szemben? Életedre, egészségedre szükséged van. Másoknak is. HORVÁTH MÁRIA Óvodások (MTI-foto — Keleti Eva felv. KS) Ne haragudj, kérlek, de ismét nem tudok egyebet tenni, mint a többi felnőtt, akik szerinted a kákán is keresik-a csomót és untalan arról „anzágolnak”, hogy bezzeg amikor ők olyan korúak voltak, mint te, akkor így, meg úgy volt. .. Hát nézd csak... beösmerem, hogy nem voltunk mi sem jobbak a közmondásbeli Deákné vásznánál, mi sem voltunk mentesek a lármás túlzásoktól, de azért egyben és másban igencsak másfélék voltunk, de hagyjuk ezt. Te arra vagy — és joggal — büszke —, hogy úgy vág az eszed, mint a beretva, továbbá arra, hogy minden érdekel. Ez eddig rendben is van, ha csak ezek lennének a jellemzőid, akkor bizonyára nem írnék neked időnként nyílt leveleket, node. . . állandóan meglepsz valami nem éppen forradalmian újjal, mondhatnám azt is, hogy szégyenletes dologgal és én napokig töröm a fejemet, tényleg úgy gondolod-e szíved mélyén, ahogy a veled egykorúak és a nálad jóval ifjabb kis „kalmbók" bámulatára spekulálva teszel?! A minap éppen a harmadik levél került a kezembe jólismer.t írásoddal. Nem nekem írtál, a címzett viszont megmutatta — nézzem már meg, „olyan okos és jó észrevételeket vet papírra ez a levélíró, de mint kiderült, ilyen nevű ifjú ember nem laHk abban a házban, amelynek címét a feladó m.egjelöli.” Tévedsz! Nem árultalak el, de mert tudom, hogy legalább annyi jóravaló készség van benned, mint amennyi szamárságot elkövetni kévés vagy, úgy gondoltam, megkérdezlek, mi értelmét látod a névtelen levelezésnek,? Egyáltalán, ha olyan bátor és töretlen gerincű vagy, mint amilyennek magadat — néha már-már mulatságos méreteket öltő szerénytelenséggel — magasztalod, akkor miért van szükséged a névtelenség mögé bújni? Egyáltalán, kitől és mitől félsz, amikor alaptartásod — és ez is a nagyobb látványosság kedviért — a félelemnélküliség?! Társaid így ismernek, nekem is így mutatkoztál be. amikor a felnőttek társadalmáról ezt a megvető és kurta jellemzést adtad: — nyávák! Ne haragudj, kérlek, te ugyan mi vagy, amikor közérdekeket érintő ümiben papírra veted a gondolataidat, de azt már nem vállalod, hogy szembenézz azokkal, akik k.ötelességszerűen keresnének föl?! Azt mondod, el akarod k.erülni a kényelmetlenségeket, de milyen megoldás az, hogy egyfelől menne matatod közösségi lelkiismeretedet és nem bánnod szó nélkül a ^bosszantó hibákat, másfelől pedig elbújsz, eleve gyanússá téve a szándékod, ami vezetett és nmi jó. Ne vedd rnssz néven tőlem és kioktatásnak se vedd: — én n helyedben, semmiképpen nem írnék névtelen leveleket! . , —li— A szárnyashajók fejlődése
