Tolna Megyei Népújság, 1970. október (20. évfolyam, 230-256. szám)

1970-10-15 / 242. szám

A könyvbarátok A mékes A KÁSÁMBÓL Rendhagyó karambolsorozatunknak ez a cikke. Rend­hagyó azért, mivel nem tudjuk, ki gázolta el 1968-ban Dom- bóvárott Welner Ferencet, — csak azt, hogy a gyalogos sú­lyos sérüléseket szenvedett, s a szintén dombóvári Sipos Béla ktsz-dolgozónak 30 000 forintot kell fizetnie az SZTI részére. Az üggyel először a szek­szárdi járásbíróság foglalko­zott. Tényként állapította meg, hogy Sípos Béla együtt italo­zott barátjával, Somogyvári Istvánnal. Az előbbi körül­belül egy, az utóbbi mintegy három liter bort fogyasztott el. Ilyen, a józanságtól igen mesz- sze eső állapotban ültek a mo­torra, amelyet. Somogyvári Ist­ván vezetett. A járásbíróság Sípos Bélát ítélte tízhónapi börtönre, mivel a bíróság úgy látta, hogy ő engedte át a motor vezetését a berúgott Somogyvárinak. A szekszárdi megyei bíróság hatályon kívül helyezte az íté­letet, mert egymásnak ellent­mondó bizonyítékok birtoká­ban, nem látta kellően bizo­nyítottnak, hogy ki vezetett, ki volt az utas. Az első fokon el­járt bíróságnak nem kellett újra foglalkoznia az üggyel, mivel Sipos a hazánk fel- szabadulásának 25. évforduló­ja alkalmából adományozott közkegyelemben részesült. A baleset sérültje 30 000 fo­rint értékű, különféle társa­dalombiztosítási juttatásban ré. szesült. Ennek az összegnek megfizetésére kötelezte határo.- zattal az SZTI Sípost. Sipos a határozat hatálytalanítása iránt indított pert a szekszárdi já­rásbíróságon. Sípos kereseté­nek lényege az volt, hogy ő nem vétkes a baleset bekövet­kezésében, mivel a vezetést nem engedte át barátjának, hanem az erőszakkal vette el tőle a gépet. A tanúként ki­hallgatott Somogyvári tagadta ezt. Az elbírálást megnehezí­tette, hogy a baleset szem­tanúinak egyike időközben meghalt. Túlzás nélkül mondhatjuk, hogy salamoni ítéletet hozottá szekszárdi járásbíróság. ítéle­tében rámutatott arra, hogy erőszakkal elvitt motorra nem szokás ráülni, s nehezen tété-; lezhető fel bárkiről: három- literes „nyomás” alatt képes motorozni. A járásbíróság dr.- Gujás István tanácsa az ítélet­ben részletesen kifejtette, hogy adott esetben teljesen közöm­bös, Sipos vezetett-e, vagy So­mogyvári. Ha Sipos vezetett, anyagi felelőssége kétségen fe­lül áll. De kétségen felül áll akkor is, ha a KRESZ-ben meghatározott feltételeknek meg nem felelő, (például ittas) személynek engedte át jármü­ve vezetését. Az SZTI helyesen kötelezte egyedül Sípost a kár megfizetésére, mert az esetle­ges közös károkozásnál egye­temleges a kártérítési felelős­ség. A bíróság figyelmeztette Sípost: a területileg illetékes dombóvári járásbíróságon ér­vényesítheti visszkereseti igé­nyét Somogyvári ellen, fel­téve, hogy bizonyítani tudja: Somogyvári vezette a motort. A megyei bíróság jogerőre, emelte a járásbíróság ítéleték A dr. Blaskovich István vezet­te fellebbviteli tanács állás­pontja szerint Sipos felelőssége fokozottnak tekintendő azért, mivel ő üzemeltette a motor- kerékpárt. Ez a fokozott fele­lősség pedig akkor is fennáll, ha a géppel — történetesen — Somogyvári karambolozott. Ha az első 20 perc parázs vitája alapján kellene nevet adnom nekik, azt mondanám: 12 dühös ember. Pedig töb­ben vannak, és nevük sem ez. ők a könyvbarátok. Tavaly januárban alakult a klub, s most — az első őszi összejövetelén — azon vitat­koznak, hogyan lehetne még érdekesebbé, ugyanakkor ko­molyabbá és színesebbé tenni az együtt töltendő esteket. — Vannak „szabvány szo­kások”, amelyektől nehéz megszabadulni! Például az, hogy valaki — még ha él­vonalbeli színész is — szaval, előad, s mi hallgatjuk. Nem ez kell, nem csak ez! Mi knnyvba.rátok vagyunk, nem irodalmi estek néma publiku­ma. Hangulatos, családias kör­nyezetnagyon sok könyv, lel­kes, minden iránt érdeklődő emberek. Jó közöttük lenni. — ötven tagja van a klub­nak, — mondja a klub veze­tője, Solymár Magdolna. * Mitől könyvbarátok klubja? Ezt bogozzák most, erre ke­resik a pontos meghatározást. — Minden hónap első klub­estjén könyvismertetést tar­tunk, az előző hónapban meg­jelent kötetekből, az utolsó összejövetelen pedig megvi­tatjuk ezeket. Törekednünk kell a komp­lex-szerűségre is. Amellett, hogy — úgy mint tavaly — elsősorban vitatkozunk, emlé­kezzetek csak, milyen gondo- latébresztőek voltak az él­ménybeszámolók, — mondja dr. Lenner Aladár. Kötetlen estekről beszélnek, Kockenbauer Pál sarkvidéki, Kanyó András angliai útiél­ményei, Deák B. Ferenc láto­gatásának sikere kerül felszín­re. — Sem a rádió, sem a tv nem pótolhatja a személyes élmény varázsát, — véleke­dik Koleszár Andorné. Az idei tervek? Közös klub­est a rejtvénykedvelőkkel, be­szélgetés Szabó Istvánnal a Szerelmesfilmről, látogatás a budapesti Fiatal írók Klub­jában. Nézem az arcokat. Össze­tart ózó emberek ülnek egy­más mellett, beszélgetnek. IV c- gyon őszintén, világosan fo­galmaznak: — Furcsa, hogy csak ötve- nen vagyunk. A napokban azt hallottam, hogy ide csak ,.a város krémje jár, nem nekem való ez”. — Nem érdekelt különöseb­ben a mai magyar irodalom. Félig-meddig értettem, Mol- dovát perverznek tartottam, Jancsót valamiféle tudathasa­dásos, érdekes őrültnek. Elhi­szitek, hogy őket is, másokat is itt, a viták során, értettem meg? Kolozsvári Grandplcrlől mindent elolvastam, miután beszélgettünk vele az egyik esten. — Mészöly Miklós vendég- szereplése életem legkínosabb emlékei közé tartozik! Remek előadás volt, — 10 embernek. Abból is három takarítónő, akik azt várták, mVorr me­gyünk már el.., Ma sokan vannak. A szín­vonalas estek, a sokféle igény­hez alkalmazkodó, azokat alá­zattal, de magas színvonalon kielégítő vers- és könyvelem­zések meghozták jutalmukat. Igaz, ez már csak okozat. De mi hozott vajon ide, a könyv­barátok klubjába orvost és gyári munkást, adminisztrá­tort és könyvtárost, takarító­nőt és mérnököt? Dr. Lenner Aladár: — Engem a klub neve. Ki­váncsi voltam, olyan-e a klub- est, amilyent vártam. Olyan volt, és több is: élmény min­den összejövetel! Dr. Kántor János: — Én a viták lehetősége miatt járok ide. A klubban úgy találkozhatunk a valami­ért tisztelt és szeretett íróval, művésszel, mintha otthonunk­ban, vacsoravendégként be­szélgetnénk vele. Pándi Pálra, Mészöly Miklósra gondolok. Zwirzsina Mária: — Nem csak szórakozás, nem is csupán csak jó, ha el­olvassuk a legújabban meg­jelent köteteket. Az új isme­retek birtokában másoknak is ajánlhatunk egy-egy könyvet elolvasásra. Ez is a könyvba­rátok feladatai közé tartozik. *fr „ Hogy miről beszélgettünk ezután? Semmiféle prófétai mondat nem hangzott el, sem írókról, sem könyvekről. Bari Károly verseit méltatták és kifogásolták, Sarkadi Mária Dokkmunkások című riportját dicsérték és szidták, Moldova Tetovált kereszt-jének egyes elbeszéléseit említették. Végül valaki így fogalma­zott: — Azért él ez a klub, mert nem akarunk mást, mint meg­keresni a titokzatos csomók­ban a mélyebben megbúvó szálakat. Ezt lehetett és tet­tük is. Ezért hasznos, gondo­latébresztő a klub, ezért jó, hogy van. RADICS AGNES Visszhang Van levegő.., „A Tolna megyei Népújság szeptember 11-i számában bí­ráló cikk jelent meg „Nincs levegő” címmel. Mint ai'cikk- •ben írják, két hónapja elrom­lott a szekszárdi üzemanyag- töltő állomáson a kompresz- szor. Az ÁFOR több sürgetés ellenére sem gondoskodott megjavításáról. Bírálatuk nyomán illetékes műszaki főosztályunknál el­rendeltem, hogy soron kívül gondoskodjanak az említett légkompresszor megjavításá­ról. A műszaki főosztály jegy­zőkönyvei szerint a garanciális javításokra leszerződött érdi áfész a hibabejelentés nyo­mán szeptember első hetében már megjavította a szekszárdi töltőállomáson a szóban forgó berendezést. Az országos benzintöltő-há­lózatban működő légkomp­resszorok javításával általá­ban a helyi szolgáltató vagy javító részlegek foglalkoznak, mivel ezek folyamatos karban­tartásáról az ÁFOR műszaki apparátusa nem tud kielégí­tően gondoskodni. Töltőállomás-kezelőink az esetleges meghibásodást azon­nal kötelesek műszaki főosz­tályunknak jelenteni, amely nyomban intézkedik a karban­tartásra szerződött ktsz-eknél a megjavításról. A gyors hiba- bejelentés nyomán vállalatunk arra törekszik, hogy ezek a gyakran keresett berendezések lehetőleg minél gyorsabban megjavításra kerüljenek. Ter­mészetesen előfordulhat, hogy egy-egy lényeges alkatrész hiánya miatt a javítás kissé elhúzódik. A szekszárdi üzem­anyagtöltő állomásnál is ha­sonló okok miatt húzódott több hétig a légkompresszor megjavítása. Ternvák Benő igazgató Menetrend szerint — Ehetnek a szekszárdiak. Nagyon jó a káposzta. Mennyit visz? — Kilenc hordóval. Színhely: a nagydorogi tar­tósító üzem, délután két óra. Indul a kocsi, a szekszárdi I-es üzletbe szállítja a káposztát. Délelőtt zöldséggel, vegyesáru­val már ellátta a boltokat. Haj­nali ötkor a mözsi hűtőházban átvette a kimért mennyiséget, s kora reggel megérkezett Szekszárdra a friss áru. Most a savanyúságot viszi. — Kóstolgat?. — A savanyú káposztából nem, mert láttam, hogy gumi­csizmával tapossák. Sok a gyo- tnorsavam, nem is ehetnék. Másból, néha rávisz a kíván­csiság. Pausch Márton, a kocsi „ura” másfél éve viszi a zöldséget, gyümölcsöt, savanyúságot a szekszárdi üzletekbe. — Tudja, hogy kell termesz­teni a zöldségfélét? — Igen. Kétszázhatvannégy négyszögöl kertem van. Ma­gam termelek paprikát, para­dicsomot, meg ami kell. Rend­szeresen olvasok, szakkönvve- ket, folyóiratokat. Kitanult ugyan más szakmát is, de kevés volt a fizetés, so- fci lett. — Lánvokat felvesz útitárs­nak? — Ritkán, az ismerősöket. Tizenegy éve kocsizik. Ko­rábban Budapesten, szállítási vállalatnál dolgozott, havonta háromszáz órát vezet, volt amikor még többet. — Mennyi zöldárut fogyaszt Szekszárd? — Lényegesen többet, mint korábban, nagy a választék. Mózson háromszobás családi házban lakik, feleségével, fiá­val. — Szórakozás? — Hatvanöt óta csak szil­veszterkor megyünk el. Amíg nem volt meg a kisgyerek, rendszeresen látogattuk a szó­rakozóhelyeket. Most másra kell a pénz, és idő sincs. Egész nap vezetek, közben negyven— hatvan mázsa árut „megmoz­gatok”. Van olyan hely, ahol tizenhét lépcsőn kell levinni a vegyesárut. Régen rakodómun­kással dolgoztam. Könnyebb volt. Igaz, jelenleg ötszáz fo­rinttal több a fizetésem, de né­ha annyira kifáradok, hogy fé­lek a volánhoz ülni. Ügy ér­zem, még tíz év és fizikailag nem bírom tovább. Megérthe­ti, nincs kedvem szórakozásira. Tv-nézés közben is elalszom. Amikor meglátja a jegyzet- füzetem, tiltakozik: — Ne írja meg, nagyon ké­rem. — Miért? Valótlant, mon­dott? — Nem, azonban van egy közmondás: „Szólj igazat, be­törik a fejed”. A vállalatnál neheztelni fognak, hogy ennyi pénzért soknak találom a mun­kát. Vándorolni viszont nem szeretek, inkább hallgatok, — Mennyit keres? — Két és fél ezer forintot. — Termelési értekezleten miért nem kért segítséget? — Az értesítésen az állt: Bérkérdésekkel nem foglalko­zunk. Ezek után hogy mertem volna szólni? Megérkeztünk Szekszárdra. Az I-es üzletben kávéval kí­nálják. Láthatóan szeretik a készséges, udvarias gépkocsi- vezetőt. Tűnődtem, megírjam-e a be­szélgetést. Hogy mégis így dön­töttem, arra az osztályvezető véleménye is magyarázatot ad. — Megbízható munkatárs, és mint ember is, kiváló. HORVÁTH TERÉZ Népújság 1970. október 15, Pályázat külföldi egyetemi, főiskolai ösztöndíjakra Az 1971—72-es tanévben is tanulhatnak magyar ösztöndíjasok a Szovjetunió, az NDK, Bulgária, Csehszlovákia, Lengyelország és Románia felsőoktatási intézményeiben — tájékoztatták a Művelődés- ügyi Minisztériumban az MTI munkatársát. A minisztérium nyilvá­nos pályázatot hirdet mintegy 35« külföldi ösztöndíjra. A jelentkezé­si lapokat és a pályázati felhívást — amely tartalmazza a pályáza­ti feltételeket, az egyes országokban választható szakterületeket, a jelentkezés rendjét, a felvételi vizsgákkal és az ösztöndíjak oda­ítélésével kapcsolatos tudnivalókat, valamint a felvételi vizsgák szaktárgyankénti követelményeit — az érdeklődők október 25-e után szerezhetik be a közép- és felsőfokú oktatási Intézményekben, to­vábbá Budapesten a kerületi, vidéken a megyei. Illetve a megyei jogú városi tanácsok művelődésügyi (oktatási) osztályain. A középiskolai tanulók és a felsőoktatási intézmények előfel­vett, valamint első éves hallgatói oktatási intézményük vezetőjéhez nyújthatják be pályázatukat december 12-ig. Az 1969-ben és 1970-ben érettségizett dolgozó fiatalok volt középiskolájuk igazgatójához ugyancsak december 12-ig, az 1967-ben és 1968-ban érettségizettek pedig a felvételi vizsgákat lebonyolító egyetem rektori hivatalához december 13-if Juttathatják el jelentkezési lapjukat.

Next

/
Thumbnails
Contents