Tolna Megyei Népújság, 1970. október (20. évfolyam, 230-256. szám)

1970-10-15 / 242. szám

it Hőskor Közéletünk Szil fáspuszta I\vár nía bekötő út vezet 11 Jeli «•'«szilfáspusztára, s a tágas majorban a fák alatt játszadozó gyerekek a lovas­fogatot olykor körülállják, az autót, a traktort nem. Hogy utánafussanak, azt végképp nem. Ezeknek a szilíáspuszíai gyerekeknek annyi. a traktor,, mint apáiknak, nagyapáiknak volt a lovas kocsi, és a ló legalább annyira szenzáció, mint apáiknak, nagyapáiknak volt a traktor. Innét elindul­va kezdem észrevenni, hogy egy mai dunántúli puszta bel­sejébe. egyszerre két út vezet. Elindulhatok a Változások ös­vényén is, de ha csakugyan meg akarom látni a belsejét, akkor sokkal jobb végigtal­palni mind a két utat. A puszta és egy tűrhetően rendben tartott park közepén van, az irodaház, amely belül típusfolyosójával, típusberén- dezésével, típuskávéjával, tí­pusnaptáraival épp olyan, mint az ország valamennyi' irodaháza. Az ajtókon táblák, az íróasztalokon kimutatások; levelek, feljegyzések, és a tár­gyalóasztalon a hamutartó örökké megtelik csikkel. A ki­küldöttek, az üzletfelek, a hi­vatalos emberek szemében Szilfáspuszta egyszerűen egy naév termelőüzem, a Dalman- tíi Állami Gazdaság része, ke­rülete, ahol ellenőrzés, üzlet­kötés, ilyen, vagy olvan meg­beszélés céljából eltölt az em­ber néhány órát, esetleg né­hány napot, felhajt néhány pohár bort és kész, végeztünk. Indulás haza.­Negyvenöt család számára viszont' ez a major az élettér, a munkahely, az otthon. A férfiak innét indulnak el Dombóvárra — egy nap sza­badság terhére — hajat vá­gatni, és este ide térnek visz- sza, hogy az átalakított cse­lédházak valamelyikében a tévé elé üljenek, majd film után nagyot nyújtózva „el­tegyék magukat holnapra"’. A hajvágáshoz éppúgy neki kell készülődni.: mint rég, a cseléd­világban. Annyi a nagy mi­nőségi különbség, hogy nem az apostolok lován baktatnak, hanem motorbiciklin mennek a borbélyhoz. Szinte mindenki motorbicikli-tulajdonos. Eső­köpennyel, rongypokróccal le­takart motorokat látok a ház előtt, vagy a konyhában, S lám, lám; a hajvágás még a régi ösvény. Az oda-vissza megtett út meg már az új, minthogy motor van a tehe­nész feneke alatt. A gyerekeknek “egs a puszta jelenti az egész vi­lágot. De azért nem úgy nőnek fel, mint rég a cselédgyerekek. Sőt, érzelmi és élményviláguk talán gazdagabb, mint a vá­rosi fiúké, lányoké, hisz fel­fedező utakra indulhatnak a fák, a bokrok közé, becser­készhetik a titkokat rejtegető műhelyek, magtárak környé­két, a házőrzővel bejárhatják a pusztán túli területeket, kö­zéi vannak a természethez, a fákhoz, a virágokhoz, s ezzel egyidőben a nagy élménynek, a tévének is birtokosai, annak minden áldásával és minden átkával. Más ez a puszta a hozzája tartozó 3600 holddal az éppen Olaszországban tartózkodó ke­rületigazgatónak, más a szol­gálati szobával bíró alsótago­zatos tanítónőnek, más a hat­vanhárom alsó- és felsőszöl- nöki idénymunkásnak, megint, más a régi szenvedéseket fel­emlegető Volt kulákasszony- nak, aki szilvalekvárt főz, s elújságolja, hogy Balatoníüre- den villát építenek. A kerület­igazgatónak, a helyettesnek, összességében a vezetőségnek Szilfáspusztá elsősorban a produkálás szintére. A csalá­dok többségének a megélhetés forrása és tíz, vagy akár húsz évig tartó átmeneti állapot az indulás és a célbaérés között. Bárkivel beszéltem, senki sem mondta, hogy itt akar megöre­gedni. Mindenki arra spórol, hogy nyugdíjas éveit saját csa­ládi házban. Dombóváron él­je le. Dombóváron. Keszthe­lyen, Balatonfüreden, minden­esetre olyan helyen, ahol van járda, a boltokban frissen sült kenyeret kínálnak," s nem kell egy nao szabadságot kérni a haj vágáshoz. Meg a'gyerekek miatt." A fizikai dolgozók átlagke­resete kétezer, kétezerkétszáz, kétézernégyszáz forint 'havon­ta. Munkája válogatja. ■; Az ál­lattenyésztőké kevesebb, a traktorosoké, a gépkezelőké több. Munka, munka, munka. Ebből állnak a napok. Dolog­ból. Jeles napként a búcsút tartják számon, a töbit nem. ..Az mind egyforma.” Búcsú közeledtével fehérre meszel­ték a harang alatt árválkodó Mária-szobrot, az asszonyok sütöttek, főztek, várták a ven­dégeket. a férfiak zenekar után néztek, és egy évben egyszer „mindenki kikapcso­lódott". Megkérdeztem Kudari János kerületigazgató-helyet- testől: kik meszelték be a Máriát? Maga elé néz, s gon­dolkodik: „Bemeszelték? Ott járok el mellette mindennap, de nekem nem tűnt fél, hogy be van meszelvé.” A búcsú mégis jeles és számon tartott nap, mindenki emlékszik még a tavalyira, sőt, akár a négy év előttire is. Az egyéb jeles napokat viszont nem jegyzi fel az emlékezet. Pontosan, senki nem tudja ki és mikor vett Szilfáspusztán televíziót, me­lyik lakásba állították be az első hűtőszekrényt, melyik konyhában főztek először gáz­zal. Á szolnoki idénymunkások deje járnak ide Szilfáspusztára kukoricát törni. Innét viszik a szemes takarmányt, jószágot tartani. Kora reggel kelnek, mégtisztálkodnak, esznek és munkába sietnek, Késő este hagyják abba a kukorica- törést, újból tisztálkodás, evés, és következik az alvás. Úgy mennek el november elején, ahogy jöttek, észrevétlenül, akár a kész építkezésekről _ a segédmunkások. Nem barát­koznak senkivel, de hisz dol­gozni, keresni jöttek, nem ba­rátkozni. Náluk, a szölnöki ha­tárban nem terem meg a ku­korica. A szilfáspusztai közvélemény „legrégebbiek”-nek nevezi azt a három dolgozót, aki két év­tizede, tehát megalakulása óta szolgálja az állami gazdasá­got. A volt cselédek közül nem lakik a pusztán senki. A há­rom „legrégebbi” a kútfőm, amikor a kezdés, az indulás éveiről tájékozódom. Érdemes és érdekes végighallgatni, ösz- szehasonlítani Szarka Mária takarítónő nyilatkozatát, a má. sik legrégebbi, a párttitkár nyilatkozatával. „Először kicsit nehéz volt, se villany nem volt, semmi. En- gem állítottak be futárnak. Sokat dolgoztam azért a kis pénzért. Mindennap gyalog jártam Alsóleperdre, útána ta­karítottam. Először a Gécsi Pali volt a vezető. A másik egy jó barna ember, de már nem tudom, hogy hívták. Ve­lem szemben mindig rendesek voltak. Minden megváltozott, csak az nem, hogy misét akkor se tartottak, ma se tartanak” — mondja Szarka Mária. Deák János, párttitkár; „Rossz, lőcs nélküli kocsikkal hordtuk a trágyát. Fogtuk ma­gunkat. és körülnéztünk. Nak, Kocsola és Szakcs, ez volt a miénk. Amikor láttunk egy el­hagyott traktort, rátettük a kezünket, üggyel-bajjal ide­vontattuk és ötből csináltunk kettöt. De ezt ne írják meg” — mondja. Ősz van a vásárban. A fél évvel ezelőtti, gondozott vá­sárvárosra- most az ősz borult. A liget hatalmas fái levetik nyári ruhájukat. Hull a - levél az ■ árván hagyott pavilonokra, a költöző cégek áruira. Itt min­dig költözik valaki. Vagy megy, vagy éppen jön. Éppen ezért nagy az élénkség a Hungexpo irodaházában is. Annak lehe­tünk szemtanúi, amit ez a vá­sárrendező vállalat egy évvel ezelőtt bejelentett: hasznosí­tani egész' évben a kiállítási pavilonokat. Alig múlott el a nagy sikerű •BNV visszhangja, amikor a vállalat szakemberéi megkezd­ték a felkészülést az őszi vá­sárra, amely kizárólag a min­dennapok emberét, a fogyasz­tót elégítené ki. Sajnos, a vá­sárt illetékes helyen „lefújták”, így az előkészületek sok mun­kája kárba veszett. Vigaszta­lódhattak a Hungexpo embe­rei, mert jutott még ez évre feladat, munka bőven. S most érik a sok-sok mun­ka gyümölcse. Egymás után "nyílnak a különböző szakkiál­lítások. Otthon után automatizálás A barkácskiállítás hatalmas sikere után szeptemberben a vásárvárosban megrendez ték az Otthon 71 elnevezésű kiállí­tást. Itt a fogyasztók, a keres­kedők megismerkedhettek a lakásberendezési eszközök leg­újabb darabjaival. Nemcsak minta volt, — egyre inkább az árumintavásár elnevezés is ki­megy a köztudatból —, hanem áru is bőven és amit az Ott­hon 71-en bemutattak, az már­is vásárolható a budapesti áru. házakban. Nem a kiállítás rendezőin, a gyártó cégeken múlik, hogy Szekszárdra nem­igen jut el áru. ilyen rangos kiállításokról, a kiállítások után a cégektől. Szeptemberben a Méréstech­nikai és Automatizálási Tudo­mányos Egyesület együttmű­ködve a vásárrendező válla­lattal nagysikerű kiállításon mutatta be az automatizálás legújabb fejleményeit. Húszon, nyolc hazai és külföldi cég hozta el a vásárra termékeit. Légtechnika a 44-es pavilonban A csehszlovák Storjexport vállalat légkondicionáló be­rendezések és légtechnikai eszközök bemutatóját tartja ezekben a napokban. Ezen a kiállításon a magyar szak­emberek a legkorszerűbb ilyen berendezésekkel ismerkedhet­nek meg. A levegőtisztító és egyéb berendezések bemuta­Az ÉDŐSZ Tolna megyei Bi­zottsága 13-án tartotta leg­utóbbi megyebizottsági ülését SzeksZárdon, az SZMT szék­hazában. Kovács Andor, a Gazdasági Bizottság elnöke a vállalati alapok együttes felhasználásá­nak tapasztalatairól, valamint az alapszervezetek forgóalap­jának alakulásáról számolt be. Többek között elmondta, hogy a részesedési alap összegének tervezése és felhasználásának döntési joga a vállálat gazda­sági vezetésével egyetértésben, a szakszervezeti bizottság fel­adata. Felhívta a szakszerveze­ti bizottságok figyelmét, hogy a tervezésben és felhasználás­ban a bizottságok nem aláren­deltjei a vállalat gazdasági vé­tásá mellett a baráti ország szakemberei hasznos tanácso­kat is adnak az érdeklődők­nek. Kívánságra elutaznak a különféle cégekhez is, hogy ott adjanak tanácsot a magyar szakembereknek. Hogyan csomagoljunk ? Az árucsomagolás forradal­mát éljük. Ma már nem elég­séges a papírzacskó, az árut be kell mutatni, az árut úgy kell csomagolni, hogy ízléses, szép legyen, hogy a „vevő ak­kor is meg ve gye, ha nincs' az árura szüksége”. A BUDA- PACK 70 elnevezésű kiállítás átfogó képet nyújt arról, mi­re képes a magyar ipar. Aján­latos a kiállítást főleg olyan termelőszövetkezetek vezetői­nek megtekinteni, ahol csoma­golóanyag hiánya, elégtelen­sége miatt nem tudták áruju­kat versenyképessé tenni. A különféle csomagológépeket működés közben mutatják be. Látványos, tanulságos ez a ki­állítás —, október 14-én, teg­nap nyitották meg. Megmenteni tízmilliárdot A vásárváros októberi kiállí­tásai közül legjelentősebbnek a HUNGAROKORR elnevezésűt tartjuk. Nem kevesebb, mint tízmilliárd forint kárt okoz évente hazánk gazdasági életé­ben a korrózió. A rozsda meg­esz bennünket — mondhatnánk leegyszerűsítve a dolgot. S, hogy a kár kevesebb legyen, hogy a berendezések, gépek, felszerelések élettartamát nö­velni lehessen, különféle be­vonatokkal látják el. Ilyen a felületkezelés, festés, mű­anyagbevonat, galvanizálás, gumizás, stet). A harc a rozsda ellen el­eddig meglehetősen egy hely­ben topogott. Most ezen a ki­Az Agrotröszt vállalatai az őszi mezőgazdasági munkákon dolgozó géppark ellátására a ta­valyinál több alkatrészt hoztak eddig forgalomba. Annak el­lenére néhány géptípus alkat­részeiből nincs elegendő és ez egészében véve a tavalyinál ked­vezőtlenebb helyzetet teremt, tekintettel arra, hogy nagyon lényeges típusok tartozékairól van szó. Különösen a Buda­pesti Mezőgazdasági Gépgyár típusaihoz nem tudnak adni cseredarabot. Például a kuko­rica-betakarításnál igen lénye­ges Zmaj-, valamint a Braud- mintájú gépeket a mezőgazda- " sági üzemek csak úgy tudják zetésének, hanem a döntist ve­le egyetértésben hozzák meg. Az első féléves beszámoló je­lentések alapján a megye élel­miszeripari üzemeiben sem a kultúr-, sem a sport-előirány­zatok nem kerültek időarányo­san teljesítésre, illetve e fel­adatot országosan leggyengéb­ben Tolna megyében hajtották végre. Kulturális célokra 102 733 forint volt az előirány­zat, a tényleges teljesítés pedig 20145 forint, azaz 19,6 száza­lék. A sport-előirányzat 10 500 forint, teljesítés pedig csupán 300 forint, azaz 2,9 százalék. A megyebizottsági ülésen a munkaidő csökkentésének ta­pasztalatairól tárgyaltak, vala­mint a munkerő-fluktuáció helyzetéről megyénk élelmi­szeriparában. állításon már-arról győződhet­tünk meg, hogy van eszköz, anyag, amely szinte minden tárgyat megóv a korróziótól. Látványos is ez a kiállítás. A festékszórókat, a fémszórókat működés közben láthatja a közönség. 35 külföldi kiállítás Szándékosan mondjuk hogy a közönség, a mindennapok embere is látogathatja ezeket, a kiállításokat, nemcsak a szakemberek. A vásárváros egészére ősz borult. Csak egyes pavilonok­ban van élet. De itt mozgal­mas, eseménydús minden nap. Az üzletemberek éppen olyan, elmályültert tárgyalnak, minta. BNV idején, s talán nyugod- tabb légkört ad a vásárlátoga- tóknak, hogy most csalt egy, speciális kiállításra kell fi­gyelmét összpontosítania. De a vásárirodában sokfelé kell még most is figyelni. Még az ok­tóberi kiállítási programba tar­tozik az ország huszonkét leg­nagyobb vállalatának újítási ki. állítása, vissza van még a szak. munkástanulók országos jubi­leumi kiállítása, és előkészü­leti stádiumban van a fotó­ipart bemutató, reprezentatív* kiállítás... És ezen kívül a vásárirodában már készítik a jövő évi BNV programját, rendszerezik a már most je­lentkező kiállítókat. S ezen kí­vül gondoskodni kell, hogy kellő időben jelentkezzen a Hungexpo harmincöt ország ipari kiállítására. A vásárvárosra ősz borult, de itt egész évben van látni­való, ide egész évben érdemes eljönni. Kár, hogy az egyes ki­állításoknak csak a főváros ha­táráig jut el a híre, holott az ország lakossága nemcsak a BNV-n tudott odafigyelni a magyar iparra, hanem egész évben is. üzemeltetni, ha a szükséges cseredarabokat valamiképpen, maguk teremtik elő. Hiány van az Orkán-típusú gépek alkat­részeiből is. Ezekhez a gépek­hez összesen száz féle alkat­rész hiányzik, közöttük a leg­lényegesebbek, példám a kés. a kasza, stb... Nagy gondot okoz, hogy a salgótarjáni kohászati üzemek­ben gyártott ekevasakböl és kormánylemezekből nincs elég. Ezért az Agrotröszt gyors in- tékedéssel Jugoszláviából szer­zett be ekéket, de az igénye­ket teljes egészében még így sem tudják kielégíteni. (MTI). (Folytatjuk) SZEKULITY PÉTER Vásárváros Nyolc kiállítás októberben Automatizálás — HUNGAROKORR — BUDAPACK — Újítások- fj ­A tavalyinál több, de mégis kevés a mezőgazdasági gépalkatrész

Next

/
Thumbnails
Contents