Tolna Megyei Népújság, 1970. október (20. évfolyam, 230-256. szám)

1970-10-14 / 241. szám

A gazdasági fejlettség magasabb szintje ÍVJ iután az országgyűlés törvénybe iktatta a ne­gyedik ötéves terv célkitűzé­seit, a feladatok számba vé­tele, a részletek kidolgozása és a végrehajtás előkészítése ke­rült napirendre. E munkához' hasznos tanulságokat szolgál­tatott a parlamenti vita, amely­nek középpontjában a nép­gazdaság intenzív fejlesztése, a hatékonyság javítása, a ter­melékenység emelése állott. E témáról egyébként, külön­böző megfogalmazásban, gyak-, ran hallunk mostanában. Elöl­járóban szükséges hangsúlyoz­ni: nem valamiféle időleges kampányról van szó, hanem a vezetés, a fejlesztés, a gazdál­kodás tartós módszeréről. Az átállás persze nem valósítható meg máról holnapra, bizonyos átmeneti időszakot igényel. Gazdaságunk jelenleg köze­pesen fejlett, s ennek meg­felelően az egy főre jutó nem­zeti jövedelem összege éven­ként 700—750 dollár. A leg­közelebbi öt-hat év célkitűzé­se: elérni a gazdaságilag fej­lett országok küszöbértékét, az egy lakosra jutó évi 1000 dol­láros nemzeti jövedelmet. Gaz­dasági fejlettségünk jelenlegi szintjét alapvetően extenzív módon, a foglalkoztatottak nö­velésével értük el. Ezt az utat a jövőben már csak a növekvő munkaerőhiány miatt sem jár­hatjuk tovább. Elkerülhetetlen tehát a gazdasági fejlesztés új, intenzív módszere, a meglévő erőforrásaink, eszközeink ha­tékonyabb kiaknázása, működ­tetése. A gazdaság intenzív fejlesz­tése nem azonos a munka in­tenzitásának növelésével. Jól­lehet. magasabb szervezettség­gel, nagyobb fegyelemmel, bát­rabb anyagi ösztönzéssel az adott műszáki feltételek mel­lett még lehet és kell is az egyéni teljesítményeket növel­ni. De az egyéni szorgalomnál, a jobb munkánál többre van szükség. Mindenekelőtt a gaz­dasági növekedés, a termelé­kenységemelés nagy népgazda, sági szintű tartalékait kell módszeresen feltárni' és hasz­nosítani. Különösen három fő tényező érdemel jelentőségé­nek megfelelően nagy figyel­met: .— a termelés szerkezetének koíszerűsítése; — a kutatás, a fejlesztés eredményeinek gyors, gyakor­lati hasznosítása; — a nemzetközi munkameg­osztás fejlesztése. A mi az első helyen emlí- tett témát illeti, elmond, hatjuk, hogy ha népgazdasági­lag hatékonyabb termelési ága­zatokat az átlagosnál gyorsab­ban fejlesztjük, a ráfizetéses ágak növekedését pedig korlá­tozzuk, eleve nő a társadalmi munka termelékenysége. Nem mindegy például, hogy az ol­csón kitermelhető, szállítható, importálható, jó hatásfokkal eltüzelhető szénhidrogénekkel (kőolajjal és földgázzal) elé­gítjük ki az ország növekvő energiaigényeit, avagy a drá­ga szénnel. Az új ötéves terv ezért helyesen összpontosítja a beruházási eszközöket a szén- hidrogének termelésére, im­portjára és felhasználására. Hogy mást ne említsünk, sok­sok milliárdot költünk szén­hidrogén-kutatásokra, a feltárt alföldi kőolaj- és gázmezők kiaknázására, s arra, hogy új kőolaj- és földgázvezeték kap­csolja össze hazánkat a Szov­jetunióval. De hasonlóképpen összpon­tosítjuk az ország anyagi, pénz­ügyi és szellemi erőit, a többi kiemelt program végrehajtá­sára. A vegyipar, az alumí­niumipar, a. közúti járműgyár­tás, a számítástechnika, az építő- és építőanyag-ipar, a ruházati ipar, a hústermelés, mint ismeretes, az országos át­lagot meghaladó mértékben fejlődik. Ezzel nem csupán e gazdaságos ágazatok súlya, aránya növekszik, hanem a többi termelő és felhasználó ágazat fejlődése is meggyorsul, kedvező irányba alakul. Alig van olyan vállalat, üzem, szö­vetkezet az országban, ame­lyeknek közvetlenül, vagy köz­vetve ne adnának feladatot e kiemelt programok. A súlypontok képzése, a ter­melés szerkezetének korszerű­sítése egyébként is valameny- nyi gazdálkodó egység felada­ta. Mindenütt a keresett, az előnyösen értékesíthető, a nagy nyereséghányadú termékek gyártását célszerű szorgalmaz­ni, A gazdaságtalan, korsze­rűtlen cikkek termelését pedig kívánatos csökkenteni, sőt be­szüntetni. (Persze azzal a ki­kötéssel, hogy ez nem okoz­hat átmeneti hiányt és zava­rokat a hazai ellátásban). A vállalatok gyártmányösszetéte­lének változtatása csak úgy járhat tartós haszonnal, a ha­tékonyság növekedésével, ha párosul a termékek és a ter­melési eljárások szüntelen kor­szerűsítésével. Az előrelátás, az áldozat, a kockázatvállalás, a kitartás gyakran csak ^vek múltán hozza meg gyümölcsét. A Veszprémi Nehézvegyipari Kutató Intézetben széles körű kísérleteket végeznek új, hatékony gyomirtó növény­védő szerek előállítására. Az egyes vegyszerek hatásainak ellenőrzését teszi lehetővé az intézet tetején most felállí­tott speciális melegház, amelyben megtalálhatók hazánk növénykultúrájának legjellegzetesebb képviselői. Képünkön: fényterelő ráccsal szabályozzák a melegházi laboratóriumba jutó napfényt. (MTI foto; ~ Jászai Csaba felv,—Ki) |M űszaki fejlesztésre, tudo- mányos kutatásra az öt­éves terv a nemzeti jövedelem 2,8 százalékát irányozza elő. (Az elmúlt öt évben, az ala­csonyabb szintű nemzeti jöve­delmek 2,4 százalékát fordítot­tuk ilyen célokra). Fontos, hogy a kutató és fejlesztő in­tézetek, a vállalatok a mű­szaki-tudományos forradalom magas követelményeiből, a gyakorlati igényekből kiindul­va, jól hasznosítsák ezeket az összegeket. Itt is nélkülözhe­tetlen az anyagi és a szellemi erők koncentrálása ahhoz, hogy az eredményeket minél gyor­sabban hasznosíthassuk és eb­ben is utolérjük a fejlett tő­kés országokat. A kutatási­fejlesztési témák számát te­kintve viszont nem vehetjük fel a versenyt a világgal. Sok eredményt, vívmányt olcsóbb átvenni, kész licencek és gyár­tási eljárások formájában. A tapasztalatok kicserélésére, a közös fejlesztésre különösen sok lehetőség nyílik a szocia­lista országokkal. A nemzetközi munkameg- osztás, a termelési koo­peráció, a szakosítás fejleszté­se még nagyobb horderejű fel­adat. Lehetővé teszi a hazai adottságainknak leginkább megfelelő gyártási; ágak gyors fejlesztését, a termelés korsze­rű, gazdaságos szerkezetének kialakítását. A külkereskedel­mi forgalomban széles körű nemzetközi összehasonlításra kínálkozik alkalom. Kiderül, hogy mely termékeink ver­senyképesek, értékesíthetők gazdaságosan. Ezeket célszerű hazai és külföldi szükségletre egyaránt nagy tömegben gyár­tani. Azokat a termékeket Vi­szont, amelyek drágán és nem elég korszerű kivitelben készül, nex, kifizetődőbb importból beszerezni. így például a gaz­daságos, nagy sorozatban ké­szülő Ikarus autóbuszokért kombájnt, traktort, személy- gépkocsit és más termékeket vásárolhatunk. Az egyébként is gazdaságos áruink, köztük az autóbuszok, versenyképességét növeli, hogy az egyes alkatré­szek. szerelési egységek (a kor­mány, az első és hátsó híd, stb.), a készterméknél is na­gyobb sorozatban készülhetnek nemzetközi szakosítás és koo­peráció keretében. A hatékonyságot sok - féle, más módon is lehet még javí­tani. így a teljesítmények nö­velésével, a fajlagos anyag­ráfordítások csökkentésével, az álló- és forgóeszközök jobb ki­használásával, a fejlesztési és beruházási összegek ésszerűbb hasznosításával. A hatékony­ság átfogó mutatója a válla­latoknál az egy főre jutó nye­reség, népgazdasági szinten az egy lakosra számított nemzeti jövedelem. A hhoz, hogy a közepesen ■rl fejlett magyar gazda­ság felsőbb osztályba léphes­sen, sokféle új és egyre nö­vekvő követelményt kell telje­sítenie. Ügy tűnik, valamennyi feltételezi a vezetés színvona­lának emelését, a tudományo­san megalapozott módszerek alkalmazását. Az esztergályos és a szerelő, a szövőnő és a szabász, a hengerész és a ko­vács munkájának hatékonysá­ga alapjában a kitűzött célok­tól, a létrehozott feltételektől függ. Érdemes tehát figyelni a köznapi munka áfogó, orszá­gos, nemzetközi összefüggései­re. De azt sem árt hangsú­lyozni, hogy növekednek a munkásokkal szemben támasz, tott igények is a fegyelemben, a szervezettségben, a szakkép­zettségben. Ám megéri vállalni az összetettebb, nagyobb fel­adatokat. Gazdasági fejlettsé­günk magasabb szintje végül 's országunk: gyarapodását, né­pünk jólétét szolgálja. KOVÁCS JÖZSEF Számvetés, választás a BM-pártszervezetek összevont taggyűlésén Hétfőn egész napos tanács­kozását tartotta Szekszárdon, a megyei pártszékház tanács­termében a BM-pártbizottság- hoz tartozó alapszervezetek összevont taggyűlése. Tanács­kozásuk célja — a járási párt­értekezletekhez hasonlóan — a pártbizottság irányításával végzett négyesztendős munka értékelése, az irányelvek vi­tájának összegezése, valamint a BM-szervek pártbizottságá­nak és a megyei küldötteknek a megválasztása volt. A felet­tes pártszerveket Horváth Jó­zsef megyei titkár, Harmath József, a megyei pártbizottság osztályvezetője képviselték. Az összevont ta^yűlést levezető elnök teendőit dr. Solymosi Mihály látta el. A szóban ismertetett beszá­molókat dr. Balogh István és Boros István terjesztették elő. A vitában felszólalók kifejtet­ték egyetértésüket a párt poli­tikájával, elfogadták az irány­elveket, s a szervezeti szabály­zathoz néhány módosító ja­vaslatot tettek. Hozzájárult felszólalásával a tanácskozás sikeréhez a megyei pártbizott­ság titkára is. A titkos szavazás során 29 tagú pártbizottságot és a me­gyei pártértekezletre 7 kül­döttet választottak. A BM- szervek újonnan megválasztott pártbizottsága megtartotta el­ső ülését, ahol megválasztot­ták a párt vb-t és annak tit­kárát. A pártbizottság titká­rává ismét és egyhangúlag dr. Balogh Istvánt választották meg. Csaknem 13 500 lakást adnak át az ÉVM-vállalatok Készül a jövő évi terv Elkészült az előzetes értéke­lés az Építésügyi és Városfej­lesztési Minisztérium vállala­tainak ez év első kilenchavi munkájáról. Az építőipari ÉVM-vállalatok az idén októ­berig mintegy egymilliárd fo­rint értékű munkával többet végeztek el, mint múlt év azonos időszakában. így hat százalékkal növekedett az épí­tőipari termelés, pedig az anyagellátási zavarok sok gon­dot okoztak és az árvízi vé­dekezéshez, majd a helyreállí­táshoz küldött segítség is sok erőt élvont a tervben előirány­zott beruházásoktól. A munka szépséghibája azonban, hogy a termelékenység mindössze 3 százalékkal nagyobb, mint a múlt év első kilenc hónap­jában, tehát a termelési több­letnek mindössze 50 százalékát fedezték a munka hatékonysá­gának növelésével, a másik 50 százalékot inkább a munkás­létszám emelésével. Az ÉVM-vállalatok 13 479 új otthont, a múlt év azonos időszakához viszonyítva 450- nel több új lakást adtak át kilenc hónap alatt. Némileg javult tehát a lakásépítés üte­me, de az évvégi hajrá már nem kerülhető el, december 31-ig még 13 800 lakás építé­sét kell befejezni. A feladatokat növeli, hogy ebben az utolsó három hó­napban kell megteremteni a téli munka feltételeit és egy­úttal jól élőkészíteni a negye­dik ötéves terv évének lakás- építési nrogramját. A zavar­talan téli munka esélyeit ja­vít ia, hogy mintegy 20 szá­zalékkal több lakás kerül tető alá a hidegek beállta előtt, mint tavaly ilyenkor. Buda­pesten, Győrött, Miskolcon, Szegeden, Debrecenben és Pé­csett, valamint Dunaújváros­ban a házgyárak és a panel­üzemek szervezettebbé teszik a téli munkát, mert a falele­mek szerelését a hidegben is folytathatják. A vállalatok megkezdték a jövő évi lakásépítési tervek előkészítését. Az eddigi tár­gyalások alapján előrelátható­an jövőre mintegy 33 000 lakás átadására kötnek szerződést az ÉVM-vállalatok. Rátaszékre látogatnak a budai járás párt- és tanácsi vezetői Ma délelőtt Tolna megyébe látogat a budai járási pártbi­zottság első titkára, mezőgaz­dasági osztályvezetője, a járási tanács elnöke és Somodi'Gyu­la, a pártközpont instruktora. Látogatásuk célja a bátaszéki Búzakalász Tsz konzervüze­mének tanulmányozása és emellett közelebbről is meg akarják ismerni a bátaszéki, komplexbrigád szervezési mód­szereit. A vendégeket a délelőtti órákban Szekszárdon Tatár Lajos, a járási pártbizottság első titkára és Báli Zoltán, a bátaszéki Búzakalász Tsz el­nöke fogadja. Tatár Lajos is­merteti a járás mezőgazdasá­gának a helyzetét, majd együt­tesen látogatnak Bátaszékre. és nem egy újításért több tíz­ezer forintot is fizettek. Volt olyan újító — nem is egy — amelyik 50 ezer forintot kapott kiváló újításáért. Jelenleg évi másfél millió pár cipőt termel a vállalat. A gond és a tennivaló változat­lan. A vállalat legfelsőbb ve­zetői a szakszervezettel közö­sen úgy döntöttek, hogy az újítási mozgalom hatékonysá­gának növelése érdekében no­vember hónapban újítási hó­napot tartanak. Az újítási hó­nap megrendezése előtt a leg­jobb volt újítók, műszaki és kiváló dolgozók részvételével ankétot tartanak, ahol megbe­szélik a tennivalókat. Horváth József Bonyhádi Cipőgyár Újítási hónap a Bonyhádi Cipőgyárban A Bonyhádi Cipőgyárnak az újítási mozgalom segítésében igen komoly múltja van. Az 1951—1969-ig benyújtott javas­latok száma 2238. Ebből elfo­gadtak 796-ot. Az utókalkulált gazdasági eredmény több mint tízmillió forint. A kifizetett újítási díj is jóval meghaladja a 400 ezer forintot. Igaz, eb­ben az esztendőben itt is meg­található a visszaesés, azonban méltányolható, hogy a vállalat nagyfokú rekonstrukciós be­ruházást hajtott végre, igen sok új dolgozó került a válla­lathoz, akik jóformán szak­mai ismeretekkel sem rendel­keznek. A vállalat gazdasági vezetői megbecsülik az újítókat, javas­lataikat érdem szerint díjazzák

Next

/
Thumbnails
Contents