Tolna Megyei Népújság, 1970. október (20. évfolyam, 230-256. szám)
1970-10-13 / 240. szám
fTTTTYyTTTYTYTTYYYTTTVfVTfTTTVTVrTTYTYYYTYYYYYYTTYYYYTYTTYYTTYYYTTTTTYTYYTTTTYTTTYTYYYTYYYTYTYTTTVTrryTrTTYVTYTTTTyx *■ ► ► I ► ► ► ► ► ► e► ► ► ► ► ► t ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► <► ► ► ► ► ► ► *• ► ► ► ► l t ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► í ► ► ► ► ► t S KA IßNDOS TÖHrÉNETC 3. HOLMI UJJNYOMOK Úgy 100 000—60 000 esztendővel időszámításunk előtt valamelyik művészi hajlamú ősünk nekiállt, hogy lerajzolja kezét. Pontosabban: a bal kezét, mivel jobbját, akárcsak mi, munkavégzésre használta. Ezeket az őskori rajzokat századunk elején fedezték fel a franciaországi Aurignac mellett. A rajzok némelyikén eléggé világosan megfigyelhetők a bőrredők — az ujj- fodorszálak. így tehát már a „homo aurignac” észrevette, hogy ujjai hegyét milyen fura rovátkák borítják. # A kéz művészi ábrázolásának kezdeteit, mint láttuk, a történelem köde fedi; az ujjlenyomatok tudományos kutatása azonban csak a XVII. században indul meg, s egy olasz orvos, Mal- phigi nevéhez fűződik. Ámde sem ő (1686-ban), sem pedig csaknem másfél évszázaddal utána (1823-ban) Purkyne cseh tudós nem tettek mást, minthogy tanulmányozták, leírták és osztályozták a bőrfodorrajzolatokat. Egyiküknek sem jutott eszébe, ht^v az uiilenvomatokat esetleg hasznosítani lehetne a bűnüldözésben, a gonosztevők személyazonosságának megállapítására. W. J. Herschel. Bengáliában szolgáló brit p'varmati tisztviselő jutott arra a gondolatra, hogv az „ujjnyomokat” — akárcsak az ókori Kínában — aláírásként használja fel. „Sok ezer uiinyomot svűitöttem össze, s most ezek alapján azonosítani tudom a nyilvántartásban szereplő személyeket” — írja Herschel 1877. augusztus 5-én a bengáliai börtönök főfelügyelőjének. Herschel felmérhetetlen pontosságú felfedezést tett. Észrevette, hogy az emberek ujjait borító rajzolatok sohasem változnak meg, sohasem alakulnak át. Az életkor, a legsúlyosabb betegségek sincsenek hatással rájuk. Az ember megöregszik, haja megőszül, lefogy, arcát ráncok lepik el, de ujjnyomai nem változnak, születésétől haláláig. Az ujjlenyomatok felfedezésétől egészen napjainkig sok százmillió ujjlenyomat került kartotékra a világ daktiloszkópiai nyilvántartásaiban. Ennek ellenére egyetlen ismétlődés sem fordult elő. Herschelnek tehát igaza volt. Javaslata mégsem talált megértésre. És így az ujjlenyomatok elvesztették az első csatát. DÉL-AMERIKA MEGELŐZI EURÓPÁT 1892. június 29-én késő éjjel velőtrázó kiáltozás verte fel Necochea argentin kisváros sze- fénynegyedének nyugalmát. Egy fiatalasszony, Francisca Rojas sikoltozott: „A gyermekeim... megölte őket. .. Velasquez megölte őket... A nyomorúságos kunyhóban szétzúzott koponyával hevert a földön Francisca két törvénytelen gyermeke: egy hatéves kisfiú és egy négyéves leányka. A rendőrök kinyomozták, hogy a szóban forgó Velasquez egyre durvább ajánlatokkal zaklatta a nőt, aki azonban nem hallgatta meg, mondván, hogy mást szeret. Aznap Velasquez erőszakosabb volt, mint bármikor, megfenyegette a nőt, hogv „megöli azt. aki számára a legdrágább”. Este, iáinkéból hazatérve, a kunyhó ajtaját feltörve és gyermekeit vérbefagyva találta. Velasquezt letartóztatták és megkínozták. De nvolcnapi kínvallatás után is tagadott. A rendőrfelügyelő figyelme ekkor Francisca Rojas fiatal szerelmesére terelődött, aki nem egyszer kijelentette, hogy elvenné feleségül, ha nem állnának boldogságuk útjában az asszony gyermekei. Francis Rojast is „harmadfokú” vallatásnak vetették alá, de a meggyilkolt svermekek anyja továbbra is csak Velasquezt vádolta. Július 8-án La Platóból jövet Necocheába érkezett Alvarez rendőrfelügyelő. Körültekintő alapossággal megvizsgálta Francisca kunyhóját, s az ajtón rozsdabarna színű, gyanús nvomot. vett észre. A rendőrök elképedésére a felügyelő fűrészt kért és kivágta az ajtó deszkájából azt a darabot, amelyen, szerinte kétségtelenül, ott volt a gyilkos ujjainak nyoma. Alvarez egy bélyegző- párnát kért a necocheai rendőrfőnöktől, majd elrendelte, hogy vezessék elő Francisca Rojast. A jelenlévők meglepetten figyelték, amint egyenként előbb a bélyegzőpárnára, majd egy fehér pápírlapra nyomta az asszony ujjait. A papíron fura, tekervényes vonalú rajz jelent meg Alvarez ugyan nem rendelkezett valami gazdag tapasztalattal ezen a téren, de mégsem volt nehéz megállapítania, hogy a kunyhón talált ujjnyomok azonosak a papíron lévő ujjlenyomatokkal. Alvarez hosszasan nézte az előtte álló asszonyt, majd átnyújtotta neki nagyítóját, s rendkívül udvariasan és higgadtan felszólította, hogy vizsgálja meg ujjlenyomatait, amelyek kétségbevon- hatatlanul felfedték a gyilkost. És Francis Rojas, akit a „harmadfokú” vallatás sem bírt szólásra, ezúttal megtört. Bevallotta, hogy valóban ő gyilkolta meg egy kővel gyermekeit, mivel „útjában álltak házasságának”. így hát Argentina volt az első ország, amely hivatalosan elfogadta a daktiloszikópiát. mint a gonosztevők azonosítási rendszerét. Példáját 1903-ban követte Chile és Brazília, 1906-ban Bolívia, 1908-ban pedig Peru. Paraguay és Uruguay. MINDEN HIÁBA Az ujjlenyomatok világában az első riadót 1934 januárjában fújták, amikor is Jack Kiutast, egy bandafőnököt, — vagy ahogyan nevezték: a „Csinos Kiutast” — kelepcébe csalták és lelőtték. Az ujjlenyomat-felvétellel megbízott rendőr csodálkozva állapította meg, hogy Kiutas ujjain nincsenek bőrfodorszálak! Létezhetnek hát olyan emberek, akiknek ujjhegyéről hiányoznak a bőr- fodorrajzolatok? Vagy pedig ezek megváltoztathatók, eltörölhetők? A kérdést a szakemberek tisztázták, mégpedig igen gyorsan: Kiutas ujjai- ról egy ismeretlen orvos lefejtette a bőrt, ámde a bőrfodorszálak máris újra kialakulóban voltak. 1934. májusában két más gyászos hírű gonosztevő, — Capris és Baker — határozta el. hogy műtétnek veti alá magát. Dr. Joseph P. Mo. ran, a sebész, akit az alvilágban jól ismertek, lenyúzta a bőrt ujjhegyükről; ez az operáció egyébként olyan szörnyen fájdalmas, hogy még a morfium sem képes teljesen elűzni a kínokat. Teljes négy hónapig tartó szenvedés után a gengszterek rádöbbentek, hogy bőrfodorszálalk újraképződtek. A kísérlet tehát nem járt sikerrel, Moran pedig a Michigan-tóban végezte pályafutását. (Folytatjuk.) 3 Bemutatkozik az Országos Pedagógiai Intézet Az oktatás és a nevelés tudományos központja Aki Budapesten jár, a Gorkij-fasor 17—21. szám alatti, volt iskolaépületen olvashatja a feliratot: Országos Pedagógiai Intézet. Ezzel a névvel persze otthon is találkozhat minden diák és minden pedagógus, hiszen ott az utalás minden új tankönyv elején, hogy készült a Művelődésügyi Minisztérium és az Országos Pedagógiai Intézet irányításával. S mégis: tevékenységének széles skáláját meglehetősen kevés ember ismeri. Ezért kértük meg Szarka Józsefet, a* OPI főigazgatóját és Bodó László főigazgató-helyettest, hogy mutassa be az intézetet. — A Művelődésügyi Minisztériumhoz tartozunk, s tudományos kutatás, a tanterv- és a tankönyvkészítés irányítása, valamint a pedagógusok és az oktatási vezetők továbbképzése a feladatunk — mondotta Szarka József. — Ami a kutatást illeti: elsősorban gyakorlatias témákkal, a neveléshez és az oktatáshoz közvetlenül kapcsolódó problémák megoldásával foglalkozunk, mert az úgynevezett alapkutatások inkább az akadémiai kutatócsoport profiljához tartoznak. A mi munkánk például a különböző tantárgyak metodikájának a kutatása, hogy a tankönyvek és a tantervek alapján hatékonyabban tudjanak dolgozni a pedagógusok. Az erdményeket folyamatosan 12 szakfolyóiratban — például a Történelemtanításban, a Fizikatanításban, a Rajztanításban, stb. — közöljük. A didaktikai tanszék egyik fő tevékenysége a teljesítménymérés tökéletesítése. Ez a munka egy nemzetközi vállalkozás része, sok országgal együtt azonos módszereket és normákat alkalmazunk, hogy az eredmények összehasonlít- hatókká váljanak. Érdekes kísérletek folynak 5—6 éve az egész napos iskolával is. Nem régen összegeztük a kutatások eredményeit, s ennek alapján a Művelődésügyi Minisztérium ajánlást adott ki a megyéknek, hogy ahol megvannak a kellő feltételek, próbálkozzanak ilyen iskolák szervezésével, hogy szélesebb köT- ből lehessen tapasztalatokat gyűjteni. Ugyancsak fontos kísérleteket végzünk a programozott oktatással. Világszerte napirendre került ez a kérdés, de mi csak most jutottunk hozzá, hogy összefüggő, programozott tananyagokat készítsünk, tárgyilagos elemzést szeretnénk készíteni arról, hogy hol, s milyen körülmények között a leghatásosabb a programozás. Mint érdekességet említem meg. hogy egynémely nemzetközi értekezleten az utóbbi időben hallani lehet olyan véleményeket is, miszerint a matematika programozott oktatása oldható meg a legkevésbé. Pedig nem is olyan régen, nagyon is biztosak voltunk abban, hogy elsősorban itt fog megmutatkozni a programozás igazi haszna. Mindez azt sejteti, hogy a programozott oktatásban még alapvető vizsgálatokat kell végeznünk. — Ami a másik feladatot, a tantervek, tankönyvek elkészítésének irányítását illeti: lassan e munka végéhez érnek. Mi következik ezután? — Az általános és a középiskolai tantervek és tankönyvek elkészítése után a dolgozók iskolái és a szakmunkás- képzés alapdokumentumainak kidolgozása került napirendre. És természetesen a szakközép- iskolák szakmai tantárgyainak tantervei és tankönyvei munkálatai. Közben pedig ellenőrző vizsgálatokat végzünk a már bevezetett tantervek hatékonyságáról. Tavaly például az általános iskolák reform- tanterveit és tankönyveit elemeztük. Ennek során kiderült, hogy egyrészt nagy szükségük van a pedagógusoknak a metodikai tanácsokra, másrészt, hogy némely tankönyvben módosításokat kell végrehajtani az újabb kiadások során. A következő lépcsőben a gimnáziumi tantervek és tankönyvek ellenőrző vizsgálatát akarjuk elvégezni. — A pedagógusok továbbképzésének javítása az oktatásügy egyik legnagyobb és legrégibb gondja. Sikerült-e e tekintetben valamit előrelépni az utóbbi években? — Ügy véljük, hogy igen — mondta Bodó László. — Űj továbbképzési hálózat és rendszer van kialakulóban. Az új „felállásban” mi tulajdonképpen elvi, tartalmi és metodikai útmutatást adunk. A pedagógusok széles körének továbbképzését a fővárosi és a nemrég létrehozott megyei, valamint megyei jogú városi módszertani kabinetek végzik. Az oktatásügyi vezetők képzésébe pedig bekapcsolódtak a pedagógusképző intézmények is, sőt a marxista esti egyetemeken is sok vezető és beosztott nevelő gyarapítja tudását. — Alapelvünk az önkéntesség, fő törekvésünk, hogy az igények szerint differenciáljuk, s közben komplex továbbképzést biztosítsunk. Ami az önkéntességet illeti: csupán a vezetők, az új tantárgyakat — a honvédelmi ismereteket, a világnézetünk alapjait, stb-t, — oktatók és a tanított tárgyhoz képesítéssel nem rendelkezők részére írunk elő kötelező továbbképzést. . . S természetesen azoknak, akiknek munkájuk alapján javasolják a szak- felügyelők és az igazgatók. Egyébként a pedagógusok többsége a megyei módszertani kabinetek által szervezett komplex gyakorlati szemináriumok közül választhat számára „test. hezállót”. * Ezzel a beszélgetés véget ért. Az intézet vezetői ugyan nem # mondották, de az igazsághoz tartozik, hogy az OPI-nak valamennyi, az oktatással és a neveléssel összefüggő eredményünkhöz köze van. Munkájuk tovább mélyülne, hatáskörük növekedne, ha segítőtársat kapnának, s végre megszerveznék az akadémiai pedagógiai kutatóintézetet is. TÓTH LÁSZLÓ Népújság 4 1970. október L&
