Tolna Megyei Népújság, 1970. szeptember (20. évfolyam, 204-229. szám)
1970-09-11 / 213. szám
tryTVVyyyv-YVtyt-yt-vYy^->TTryy¥vyytv>VfVVyyyVyVv^VVffvy.yy¥VV^f vvv^rvvvTrfTmrws^vvvWvvwTTmrwwrvTrrrrrvwTfwwvr» ► 'S búcsúzott. Kocsiba szállt, nem kímélte a Wartburgját. a maximális sebességgel hajtott. A város felé, ahomnan az iskolások érkeztek — No, persze, ne tessék igazi apácára gondolni, az illető már a rend feloszlatása óta tanít. Azt mondta: lám, a jó Isten megoltalmazott bennünket! Kérdem: nem a deifekt inkább? Ú, azt mondja, a defekt a jó Istennék köszönhető. Bevallotta, hogy valaha apáca volt és ma is hívő. Ehhez, ugyebár, joga van kérem? — Természetesen — mondta Béke. — Tessék csaik elképzelni, milyen szörnyű szerencsétlenség lett volna! Talán vadamennyien meghalnak! Harminc ártatlan gyerek. Egy egész osztály. Az ember már a katasztrófa gondolatától is rosszul lesz. Pedig mindez kis híján megtörtént. É$ nyomában a szülők kétségbe-* esése, országos felzúdulás . . . — Mikor érkeztek ide? — Félórával a szerencsétlenség után. S persze. rögtön visszafordultak. Most már biztosan otthon vannak, épen. egészségesen. Egyedül ön sérült meg. No, meg a ház. Nagy szó, hogy ennyi vei megúsztak . .. — Nagy! — mondta meggyőződéssel az őrnagy. Kezet fogott a gondnokkal, jobbuláSt kívánt a feleségének, aztán a főhadnagytól is elA gimnázium igazgatója felháborodva ült a televízió előtt. Csapata vesztésre állt. s a bíró nem adta meg a szerinte jogos tizenegyest. — Disznóeág! — kiáltotta az üres szobában. Ebben a pillanatban csengettek. s a küszöbön ott állt — egy honvédtiszt. Beke udvariasan tisztelgett. — Sajnálom — mondta jegesen Hubert igazgató, — nem tudom fogadni önt. Csak kényszernek engedek. — Ugyan — felelte Beke —, kényszerről szó sincs! De higgye el. fontos volna. — Nekem az a fontos, hogy be tudjam fejezni a da’gozatjayítást. Egyébként sem tettem semmi törvényei lenest. Jó napot 1 Nem azért volt elhárító tiszt, hogy ne ismerje az emberi természetet. A futballközvetítés lármája ki hal látszott az előszobába. Beke tudott a meccsről, az órájára pillantott, azt is látta, hogy mindössze hat-hét perc lehet hátra a végső sípszóig. Rágyújtott,, és türelmesen várakozott az ajtó előtt. Tíz perc múlva, amikor újra csengetett, az igazgató megbékélt arccal fogadta. — Hát. tessék — mondta. — Befejeztem a dolgozatokat... Mit óhajt tőlem? — Az I b-vel szeretnék megismerkedni . . . — Az első osztályos növendékekkel? — Hubert rpost az iméntinél is döbbentebb volt. — És éppen a b. osztállyal? Ez... ez. hogy úgy mondjam . . . szokatlan eset. Az őrnagy igazolta magát. — Vagy úgy... Akkor természetesen, nem faggatom. De a növendékek sajnos nincsenek itthon. Osztálykirándulásra mentek. — Valószínűleg megérkeztek már. — Miből gondolja? A program szerint ma egy bakonyi turistaházban alusznak. — Megkérhetem, hogy telefonáljon a tanárnőjüknek? — Természetesen. — Hubert már tárcsázott is. — Meglátja, nem lesz otthon. É pillanatban egv női hang jelentkezett. — Magdíka? — Hubert harmadszor hökkent meg. — Maguk már itthon vannak? Nem értem. Hogy el se ment? Dehát micsoda dolog! Éz nem mentség, kérem. Legalább bejelentette volna .. . Holnap majd beszélgetünk erről! Az igazgató most végképp felindult lett, hangja fenyegetően csengett. Aztán, a kagylót helyére téve. reáteílkedve Bekéhez fordult: — Sárkány tanárnő itthon maradt. Azt mondja, az utolsó este belázasodott, s az osztályt egy kolléganőjére bízta. Az illetőt Csalogány Máriának hívják. De, higgye el, rendkívül lelkes tanár. Biztosra veszam, hogy mindent Sárkány tanárnő útmutatása szerint intézett. Minden úgy történt, ahogy eredetileg tervezték. —• Ebben nem vagyok biztos . . . Az őrnagy elővette a fényképet, amit a veszprémi kapitányságon kapott. s amit a bűnügyi fotós vett fel a Vadgalamb romjairól. — A turistáiház, ahol az osztály aludt volna . . . Beke pár szóval ismertette a Vadgalamb pusztulását, majd engedélyt kért. az igazgatótól, hogy másnap felkeresse a gimnáziumot. Hubert annyira készséges lett. hogy otthonát rögtön felajánlotta éjjeli szállásul. az őrnagy azonban r,em vágyott társaságra. Épp indulni akart, amikor a telefon csengeni kezdett. A vonat túlsó végéről rekedt, öreg hang hallatszott. Ehhez képest kissé meglepőnek tűnt, amikor Hubert — a kagylót befödve — odasúgta az őrnagynak: — Csalogány! — Miért nem hívott előbb? — kiabálta fel- dúltan Hubert, — Hogyan? Hogy foglaltat jelzett? Már másfél órája? Számoljon be a történtekről ! Hubert nem óhajtotta leleplezni az őrnagy előtt, hogy a mérkőzés ideje alatt a telefondugót is kihúzta. — Jó. jó, hát adjon hálát, ezt magára bízom. — kiabálta az igazgató. — De addig is vegyen be idegcsdliapítót. Rendben van. Jó éjszakát. Az igazgató Bekéhez fordult. — Megértem, hogy a hatóság tisztázni kívánja ezt az ügyet. Ami az iskolát illeti mindenben a rendelkezésére állok. Holnap bevezetem az osztályba. Persze, nem ártana, ha civilben . . , (Folytatjuk.) 4 5 Segítség a fiataloknak ÍJjúság és családalapítás í. — Igen, érvényes. Az apád, a nagyapád, a generációk sorsa, mely hozzád vezetett, elismerte és tisztelte azt. Nem félelemből, megalkuvásból. vagy megszokásból. hanem egyszerűen természetesként. Miért ne lenne hát maradéktalanul jó nektek is? Ti azt hiszitek magatGiüról, hogy teljesen mások vagytok, és mí nem értünk, nem érthetünk meg benneteket, mert a mi szemlélet- és gondolkodásmódunk és az új k°r ebben is gyökeresen újat követel. Tévedték. Minden fiatalság, minden „új nemzedék’’ hasonlít egymáshoz. A lázongásban, az „új” keresésében, nagy nekilendüléseiben fiatalos kegyetlenségében. Csak a körűimé^ nyék és az ideálok változnak meg. Ma a shake, tegnap a charls-ton. Nektek. Gagarin, és Sophia Loren,'- nekünk Blériot és Greta Garbo. A gőzgép, a motor, a röpülés és a többi semmivé! nem volt kisebb szenzációnak a maga korában, mint a mai atomreaktor, vagy ballisztikus rakéta. Az új társadalmi rend, amiben éltek, másiként kezel benneteket. Évezredes előítéletekkel szakított, szélesebb : lehetőségeket tár elétek, felszítja igényeiteket. de hallgatólagosan átvette a tízpara.ncsO'latbó'i azt, ami az emberekre vonatkozik. Magasabb erkölcsi normákat. akartok? De hisz még ezeknek, sem tudtok mindig megfelel ni. Alacsonyabbakat? Ez kiábrándultsághoz vezetne. Ne türelmetlenkedjetek. Nehogy szégyenkeznetek kelljen majd akkor, amikor már kicsit lehiggadva, megkomolyodva, gyermekeiteket a most „elavultnak" érzett erkölcsi normák szerint próbáljátok ti is felnevelni. 2. Nem. Nem érvényes! Olyan nemzedék vagyunk, amelynek önálló történelme van! Az új társadalmi renddel. új világfcorszaklkal születtünk együtt. Igaz, hogy létrejöttéiben minimális szerepünk sincs, de fejlődésének félelmetes tempóját az emberrel .szemben tájnasztobt rruegnövékedéit igényelt ellentmondásait mi érezzük át legjobban. Rendhagyó kor ez, és kicsit ilyenekké nőttünk mi is. Miért kall ezt naponta bizonygatnunk ? Megpróbálunk a magunk által, a magún,‘kihoz alakított normák alapján élni. Ellentétben a régiékkel, akik mindig valaminek a ,.szent” voltára támaszkodtak. Mi egyszerűen irtózunk ettől a szótól: Készen kaptunk bálványokat. amelyéket először imádni kellett, aztán lekopni . csalhatatlannak vélt elképzeléseket. amelyeken kérőbb csak nevetni lehetett. Közömbösek, cinikusok vagyunk? Néha valamivé^ véÉrvényes-e a tegnapi erkölcsi norma? Egy kérdés, két válasz detoezmünk keli! Nekünk nincs és ne is legyen, rutinunk a félelemben és meghunyászko- dásban! Az atomháború réme számunkra kettőzötten bénító borzalom! A mi ideáljaink, a jövőrsfcről alkotott elképzelések! Ég abszolút létbiztonság nélkül a jövőhöz vezető rohamtempó csendes szédelgéssé lassul. Miért lennének érvényesek számunkra a tegnapi erkölcsi normák?! A tegnap tehetőségei a végtelenségig tágultak. Mit kezdjünk ezeréves használati uta- sításoldcal. A mi korunkban, a mi nemzedékünknek csak a szocialista erkölcsök határozhatják meg az útját! UTÖHANG HELYETT Az anya nem engedi el húszéves dolgozó, keresettel rendelkező lányát szombat esténként a vőlegényével táncolni, mert mit szólnak a szomszédok, ha meglátják., hogy éjjel jön haza?! * A szülők szemében megdöbbenés és fájdalom. Az ő fiuk hogyan tehette? K. A. IV. gimnáziumi tanuló ellen a vád, tiltott fegyverrej tegetés, erőszakoskodás, többrendbeli betöréses lopás. * Pedig a norma... nos, rrtndikét esetben erőteljesen tegnapi1 Az ifjúsági takarékbetét, mint az élétre való anyagi fölkészülés lehetősége vált ismeretessé néhány héttel ezelőtt, amikor az idevonatkozó pénzügyminiszteri rendelet nyilvánosság elé került. A lehetőséget majd egyhangú helyeslés, lelkesedés köszöntötte és ez természetes. A takarékosság lényeges alkotóeleme életünknek, s valóban jó, ha az ember még emberke korában tanulja meg a céllal való takarékosságot, amit nyugodtan nevezhetünk a családi, az egyéni pénzgazdálkodás alapjának, a boldogulás kulcsának. A takarékosság adott esetben megkönnyíti az ember életét. S miért is ne köny- nyítse meg if jakká villám - gyorsan serdülő gyermekeink életét akkor, amikor saját életüket kezdik élni? Mikor a fiatal, ember kiröppen a családi fészekből, lakásra van szüksége, saját családi fészkének berendezésére és megannyi másra. Hogy egy 14—15 éves korú gyerek esetében korai ezekre a majdani gondokra hivatkozni? Nem. semmiképpen v.em korai! Pont ezért részesült olya-n helyeslő fogadtatásban az ifjúsági takarékbetét megjelenése. Az élét anyagi alapjainak időbeni megteremtéséhez kínál ez a takarékossági forma gén jelentős segítséget, a létől 26 éves korú fiataloknak. Szólhat a megállapodás havi 700, 2(70 300. vagy 400 forint tarlós betétként való elhelyezésére öt éven át. És... az öt éven át. történő elhelyezés nemcsak a tartós betétekért iáró 5 százalékos kamatot biz- ,‘mítfn a betéttulajdonosoknak, hanem 1 százalékos prémiumot is, sőt jogosultságot az otthon-, családalapítás alkalmával külön kölcsön igénybevételére. Mindez szükséges jó, amit örömmel kell köszöntenünk. Ha valami aggodalmakat ébreszthet, az a következő: vannak ma is még sokgyermekes, vagy szerény jövedelmű családok. Igaz, kevesebb ezeknek a száma, mint volt ezelőtt egy. másfél évtizeddel, de kétségkívül vannak. Nos, ahol három, négy, netán öt gyerek nevelkedik, jár iskolába, ott utópia olyan összegű havi zsebpénzbiztosítás, ami lehei tővé teszi a nagy családokból, vagy az átlagos jövedelmű családokból származó fiataloknak is az előbbiekben ismertetett — 100, 200, 300, 400 forintos előtakarékosságet. Márpedig nem kétséges, hogy az ilyen családokból érkező fiataloknak okozza a legnagyobb problémákat anyagi vonatkozásban az önállósulás. Gondolom nem lenne még elkésett dolog módosítani a betétösszegek nagyságán. Az ifjúságnak szánt kedvező takarékossági forma — meggyőződésünk szerint — csak így szélesedhetne általánossá. Azt hiszem, ez is célunk és nem, mellékesen. — ó a — Népújság I 1970. szeptember 1L
