Tolna Megyei Népújság, 1970. szeptember (20. évfolyam, 204-229. szám)

1970-09-04 / 207. szám

I Egy nap a könyvtárban Közhit szerint a nyár és a nyárvége, a „vénasszonyok nyara” a művelődési intézmé­nyek számára Uborkaszezon. Ilyenkor, aki teheti nyaral, utazik, strandol, napozik, ki­rándul, de például csak ritkán foglalatoskodik azzal, hogy a könyvtártermek hűvösében könyvek felett görnyedjen, tanuljon, adatokat gyűjtsön. Olvasni végtére is egy fa tö­vében szintén lehet, fürdő­nadrágban, hogy ha az ember elunta az irodalmat, felüdü­lést kereshessen valahol a vízben. A tények cáfolják ezt az előzetes feltételezést. Kéré­sünkre a megyei könyvtár szakemberei részletes vizsgá­latot folytattak egyetlen nyá­ri napon, augusztus 26-án, szerdán, azzal kapcsolatban, hogy ki és milyen céllal ke­reste fel a nyolcvanezer kötet otthonát. Pontosan 152 személy járt aznap a könyvtárban. Legtöbbjük a felnőtt kölcsön­zőben (86), kevesebben az if­júságiban (38), és végül hu­szonnyolcán a tájékoztató szol­gálatnál, amelyre majd külön visszatérünk. Ez a két helyen háromszázkilencvennégy kötet kölcsönzését jelentette. A fel­nőttek elsősorban a mai ma­gyar irodalom iránt érdeklőd­tek, majd a külföldi klasszi­kusok, a mai külföldi szer­zők következtek. Ha azon­ban a különböző területek (társadalomtudomány, műszak, zene, egészségügy, mezőgazda­ság) szakkönyveit együttesen vizsgáljuk, akkor kiderül, hogy a szakmai ismeretszerzés for­rásaihoz fordulók többen vol­tak, mint azok, akik a mai külföldi írók műveiben keres­tek szórakozást, felüdülést. A tájékoztatás — és ezt kevesen tudják —• maholnap a könyvkölcsönzés­sel egyértékű funkciója a me­gyei könyvtárnak. Minden szakterület minden adatának szolgáltatására készen állnak. Ha nyomban nem sikerül tá­jékoztatást adni, úgy az ér­deklődők kérdéseinek a könyv­tár utánajár és két hét le­forgása alatt megszerzi a kí­vánt adatokat, j Kik és milyen témakörök iránt érdeklődtek ezen a kö­zépmeleg nyári napon? Tanár, üzemfenntartó szak- technikus, pénzügyi dolgozó, gépészmérnök, főiskolai hall­gató, postás, porcelánfestő, szerszámkészítő, műszerész, ál­latorvos, könyvtáros, tanuló, kertészmérnök, edző, elektro­műszerész, asztalos, autósze­relő, agrármérnök, technológus, lelkész, könyvelő. A témák: a didaktika jelene és jövője, szállítóberendezések és szala­gok, vállalaton belüli anyag- mozgatás. a munkás-paraszt szövetség helyzetének alaku­lása a megyén belül, város­építés, a tudományos tájékoz­tatás fejlődése 1945—1965. Volt, aki tizenkilenc könyv közül választotta ki azt, ame­lyik igényeinek legjobban megfelelt. Megbízás érkezett két szakmunka könyvtárközi kölcsönzés útján történő be­szerzésére. A Bölcs Bagoly a fiatalok egyik legkedvesebb „ismerőse”. Március óta lát­ható természetesen kitömött formában, az ifjúsági olvasó­ban. Lábánál két doboz. Áz egyikbe, jeligés borítékokban, be lehet nyújtani minden el­képzelhető kérdést, ami a leg- fiatalabbakat érdekli. A má­sikban, ugyanarra a jeligére zárt borítékban két héten be­lül megérkezik a válasz. A kérdések nemcsak a könyv­tárosok részére tanulságosak, így érdemes néhányat az. ed­dig betiltottakból idézni: Miért fogy el korán a tej­bárban a lángos? Miért rosz- szak az emberek és miért szólják meg egymást? Meg­ismerhető-e teljesen a világ? Mi a biztosíték arra, hogy a történelmi események valóban úgy zajlottak, ahogyan a köny­vekben olvasunk azokról? Mit lehet tenni annak érdekében, hogy a szüleim ne veszeked­jenek? Ki tiltakozott először' a fűző viselése ellen? Melyik a legértékesebb bélyeg és fo­rintban mit ér? Száz forintból mit vegyek szüleim Vi.- házas­sági évfordulójára? Milyen mélységig vannak a tengerben halak, és vajon a Mariana- árok legfenekén élnek-e? Hány világtalan ember lehet Magyar - országon? Létezett-e Mózes? 1976. augusztus 26 -án a Bölcs Bagolyhoz két kérdést intéz­tek! — Hol tudnám betanítani a német juhászkutyámat? — Van-e Szekszárdon a Magyar Ebtenyésztők Orszá­gos Egyesületének kirendeltsé­ge, és ha igen, hol? Közönséges forgalmú, csen­des nyári hétköznap volt. (ordas) I így is lehet? Csak így helyes! Színhely a megyeszékhely városi és járási rendőrkapitány­sága, idő szeptember 2, délelőtt U-tol tél tizenkettőig. Idézésre jött ide a delikvensek túlnyomó többsége, a kijelölt napon ki« cserélik a lejárt személyi igazolványokat Itt nemcsak a maguk ideje drága, másokét is annak tekin­tik, az rövidesen szembeötlik. Rendben, csendben, hangos szó nélkül megy minden, nyoma sincs a másutt gyakran tapasztalt türelmetlenkedésnek. Tumultus nincs, fél óránál hosszabban senki nem ácsorog, ennyit is csak azok, akik az új igazolványt íziben kézhez is akarják venni. Egyidejűleg hárman, négyen tar­tózkodnak a váróhelyiségben, nyugodtan teszik. Hiszen kelletlen- ség nélkül, szíves szóval, sőt, kedvesen foglalkoznak az ide be­térővel. Leleményesek, segítőkészek. A karonülő csecsemővel karján érkező fiatalasszonytól egyikük átveszi a kisbabát, mi­közben a kismamát barátságosan kommandiroz/a, hol írja alá a vadonatúj személyi igazolványt és az ott maradó okmányokat. A megilletődött, hálás kismama felszólítására alkalmi dajkájá­tól integetéssel köszön el a baba. Közmegelégedéssel, gyorsan gördülékenyen lezajlott a ható­sággal történt találkozás. így is lehet, sőt csak így helyes. Ha mindenütt ezt tapasztalhatnánk! — sóhajt fel a lélektelenségbe gyakorta ütköző dolgozó ember. | A nagy díjas Maxim Gidrán A 67. Országos Mezőgazdasági Kiállítás és Vásár ló- tenyésztési nagydíját a Dalmandi Állami Gazdaság 28. Maxim Gidrán törzskancája nyerte. A naponta ismétlődő bemutatókon Béndek József vezeti fel a díjnyertes kancái. Szarvasmarha-hizlalási k ísérlet Kitűnő eredménnyel járt a Hajdúszoboszlói Állami Gaz­daság egy érdekes szarvas- marha-hizlalásí kísérlete. A gazdaságban a szürke magyar és a kosztromai keresztezésé­vel előállított borjakat „sertés. I szerűen” nevelik, illetve hiz­lalják. A borjak koncentrált. — kétharmad részben abrak, egyharmad részben széna — takarmányt kapnak, s ez ál­landóan előttük van a jászol-* ban. A bőséges takarmányt ki­tűnően hasznosítják: az. ily! módon hizlalt borjak egye.sz- tendős korukra átlagosan 50$ kilósak, némelyik közülük pe­dig eléri az 550 kilót is. Haé sonló súlygyarapodást hagyo­mányos módszerekkel mustéi év alatt lehet elérni. Kitüntetett tanácselnök Egy tanácselnök miért kaphat népművelési ki­tüntetést? Hogyan kerül fel a neve arra a listá­ra, amelyen együttesvezetők, könyvtárosok, pe­dagógusok, művelődési otthon igazgatók, nép- táncosok, művelődésügyi előadók sorakoznak? * Elöljáróban hadd mondjam el Ambrus Lu­kácsról, Tevel község tanácsának elnökéről, hogy a közkeletű szóhasználat szerint import tanács­elnök. Mindössze kilenc éve takik Tevelen, s azóta tölti be ezt a tisztséget. Ezt azért kell hangsúlyozni külön is, mert a helyi vezetők értékelésénél sok a szélsőség. Sokan például perdöntőnek tekintik a munka megítélésénél, hogy X vagy Y helybéli származású-e, vagy legalábbis maga mögött tudhat-e több évtizedes helybéli illetékességet. Persze ilyen is, olyan is akad. Am brus L ukács teveli 9 éve éppen arra példa, hogy egy „import elnök” nagyon gyorsan gyökeret verhet valahol, áldozatos, odaadó mun­kájával. — Honnan indult? — Ahonnan a többi székely... Vándoroltunk 1944-től éveken keresztül, míg végül is Tolná­ban kötöttünk ki. Én mindjárt bekapcsolódtam a mozgalmi életbe. Megannyi helyen és beosztásban dolgozott Ambrus Lukács. Egy dolog azonban mindenütt jellemezte munkáját: megkülönböztetett elősze­retettel kapcsolódott bele a kulturális életbe. — Véletlen volt ez? — Már vem is tudom.. ~ Egy bizonyos: a székely ség műveltségi szintje meglehetősen ala­csony volt. Kezdettől fogva úgy éreztem, hogy nekünk tanulnunk, művelődnünk kell, s ezért meg kell ragadnunk minden, lehetőséget. Azzal kezdtük, hogy megpróbáltunk egy kicsit bevilá­gítani a begyöpösödött koponyákba: lássa min­denki tisztán mindenekelőtt a saját múltunkat, a sok megpróbáltatást, mert csak ez vezethet el az új lehetőségek felismeréséhez. Színdarabot tanultunk, színpadon elevenítettük meg a szé- kelység múltját. Az idősebbek körében. 25—30 százalékos volt az írástudatlanság. Akit lehetett, igyekeztünk beiskolázni, hogy a legelemibbet a betűvetést megtanulja. Mi fiatalabbak rendel­keztünk néhány osztállyal, de közben haladt az idő, a kor többet követelt, s legtöbben, nem voltunk restek tovább folytatni felnőtt fejjel a tanulást. Előkerülnek az immár másfél—kétévtizedes fényképek a szereplésekről. Rajtuk van Ambrus Lukács is — hol ilyen, hol olyan kosztümben. — Tevel? — A lakosság többsége székely. A környezet tehát semmiképpen sem tűnt idegennek szá­momra, amikor idekerültem. És itt is igyekez­tem úgy dolgozni, hogy legyen látszata. Több területen sikerült is előrelépnünk, néhány fel­adat pedig még vissza van. Jó érzés volt, ami­kor a felsőbb szervek is elismerték a munkán­kat, s megkaptam a Szocialista kultúráért ki­tüntetést. De hangsúlyozni szeretném, hogy az eredmény, amit a falunk fel tud mutatni, nem­csak az én érdemem, egyedül képtelen lettem volna rá: kollektív munka eredménye minden. — Úgy tudom, hogy nemrégiben új műve­lődési házzal gyarapodott a falu ... — Igen. Az első ünnepség, amit benne tartot- ,'tunk, a falu felszabadulásának jubileumi meg­emlékezése volt. A művelődési otthon esetében két nagy nehézséggel kellett megbirkóznunk: az egyik az anyagi fedezet biztosítása, a másik az egyes emberek érdektelensége, sőt, ellenállása volt. Jellemző, hogy éveken keresztül nem sike­rült elmozdítanunk a holtpontról a művelődési ház ügyét. Még le is szavaztak ez ügyben ... A fordulat az 1967-es választások idején követ­kezett be: elmentünk minden jelölőgyűlésre, hogy a lakossággal szót értsünk: a kultúrotthont akarják-e, hajlandók-e érte dolgozni, áldozatot vállalni. Mindenütt igennel válaszoltak, és erre alapozva hozzáláttunk a szervezőmunkához. Az anyagi problémánkra jellemző, hogy bizony so­kan nem igen tudták elképzelni, hogyan lesz a kevés pénzből művelődési otthon. Közei 2 mil­lió forintba került volna a tervezett, a falu igé­nyének megfelelő épület. Ennyi pénz azonban nem állt rendelkezésünkre, sőt. nem is remény­kedhettünk az előteremtésében. Végül társadalmi összefogást szerveztünk. helyileg biztosítottuk a kivitelező kapacitást, és munkához láttunk. Az egész falu jött segíteni. Mire elkészült az épület. 119 650 forintra rúgott a társadalmi munka értéke. Ezen felül 561 000 forint készpénzre volt szükség, amit fejlesztési alapból biztosítottunk. Bárki megnézheti a teveli művelődési otthont. Szép is, tágas is, korszerű is. Ez az eldugott falu igazán büszke lehet rá. És tanácselnökére, aki­nek addig nem volt nyugta, míg el nem készült a kultúrotthon. Listát állíthatnánk össze arról, hogy a teveli tanácselnök — a sokoldalú feladatköre része­ként — mi mindent tett a falu közművelődese érdekében. Ezt a listát azonban mellőzzük, de helyette álljon. itt egy megjegyzés: Ha minden községi tanácselnök csak megközelítően ennyit fáradozna a helyi közművelődés érdekében, sok falu helyzete egészen más lenne. l BODA FERENC \

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents