Tolna Megyei Népújság, 1970. szeptember (20. évfolyam, 204-229. szám)
1970-09-30 / 229. szám
Szombat déltől Gépkocsi-matuzsálem — hétfő hajnalig Orvosok, betegek, betegségek Heten várnak előttem. Egy feldagadt arcú férfit a fogászatról küldtek, cigányasszony síró csecsemővel, kct fiatal lány, kezükben injekciós ampullát szorongatnak, idős ember, szintén injekcióra vár és egy ittas gépkocsivezető — aki véralkohol-vizsgálatra jött. Csak sürgős esetben!? Fél tíz van, vasárnap dél előtt. A Hunyadi utcai ügyelet rendelésére sorra jönnek az emberek. — Mi a panasza? — A fülem fáj, doktor úr. — Mióta ? — Több mint egy hete. Az orvos megvizsgálja a férfit, gyógyszert ír. Végül megjegyzi: — Az ügyelet sürgős esetek ellátásáért van, nem egy hete húzódó fülgyulladások gyógyítását hivatott ellátni. Cseng a telefon. Az Esze Tamás utcába hívják az orvost. — Félóra múlva ott vagyunk — teszi le a kagylót az asszisztensnő, maid szólítja a következő beteget. Az édesapa, fia számára kér orvosságot. Miért pont vasárnap reggel? — Nagyon köhög a kicsi. — Mióta? — Három napja. Nem, orvosnál még nem voltunk. Szombat délután kettőkor kezdődött az ügyeleti szolgálat. Tagjai: az orvos, az asz- szisztens és a gépkocsi- vezető. Harminckét beteg — és nem beteg — kereste fel azóta a rendelőt, hat hívás volt. Újabb telefon. Izgatott, segítséget kérő hang: — A nagymama rosszul van. Tessék nagyon gyorsan jönni! Nagyon gyorsan megyünk. Tíz perc, s az epegörcsben vergődő asszony megkapja a sürgős segítséget. — Ezért van az ügyelet, ez a feladata — mondja dr. Sümegi István. Mire visszaérkezünk, a váró újból tele beteg emberekkel. — Az ujjam, tessék megnézni, doktor úr! Csúnyán megdagadt, vöroseslilás az asz- szony mutatóujja. Promtcillint kap, s azzal bocsájtják útjára, hogy ha még jobban dagadt, feltétlenül jöjjön vissza. — Kérem a következőt! Fiatal nő, kisfiával. A csöppség riadtan néz körül, azután sírni kezd. Lázas, és az éjjel is az volt. Sióagárd- ról hozta be az anyuka. — A fogai jönnek, —nincs semmi baj, — mosolyog az orvos. Ismét úton vagyunk. Irány: az Esze Tamás utca. — Tegnap voltam a sebészeten, azt mondták, lehetséges, hogy vakbélTanácsra várva toporog nagyfia ágyánál az édesanya. 37,9 a láz, sápadt arc, érzékeny jobbvese. Indokolt hívás. Nincs meg a beteg Ilyen eset is előfordul. Késő éjszaka kopogtatott a férfi. — Gyorsan tessék jönni, doktor úr! A Rozikának a szíve szúr megint. Mit tehet az orvos? Kocsiba ül, s — miután a férfi időközben eltűnt — keresni kezdi a sötétben a Zrínyi utcai házat. Meg is találja, de a nagybeteg Rozika nincs otthon. — Az előbb ment el, — sírdogál a magára hagyott kislány az üres lakásban. Ahogy a rendelő elé ér az orvos, vidám emberekre figyel fel. Ott van Rozika, az előbbi zavargóval... * Újabb hívás. A Polláck Mihály utcába kisbabához várják dr. Sümegi István főorvost. — Nagyon jó, hogy eljöttek. Kéthetes á kislányom, ez az első. Úgy féltem... — fogad bennünket az anya. A betegek 50 százaléka gyermek. Jóllehet, gyermek- orvosi ügyelet nincs, a központi ügyelet a gyerekeket is ellátja. Egy-egy ünnepi ügyelet során körülbelül 60—70 beteg fordul meg a rendelőben. Pontosabban nemcsak betegek. A most érkezett aszszony minden bizonnyal nem az. — Altatót kérek, doktor úr! ■— mondja. Megkapja. így nyilván egyszerűbb, gyorsabban megy, mintha a körzeti orvosnál íratja fel a páciens. Hogy mennyi időt, energiát rabolnak a lcényelmeskedő, felelőtlen emberek, a másfélnapos ügyeletet teljesítő orvostól, arra bizonyára nem gondolnak. S azok sem, akik évek óta fájó végtagjaikkal, reumás betegségeikkel csengetik fel éjjel az ügyelő orvost. RADICS ÁGNES Kajdacson „él”, vagyis működik ez az öreg Tátra, mely már tühh mint negyvenkét esztendeje rója az országutakat. Ma már rendszám .nélkül, amit húsz kilométeres •óránkénti sebessége alaposan indokol, viszont alkalmanként ötszáz kilónyi teherrel, ami egy matuzsálemtől mindenhogyan becsülendő teljesítmény. Foto: Gottvald MENETREND SZERINT A sörös Zötyögve, prüszkölve indul a kocsi, elnyomja a rádió hangját. A vezető jellegzetes sofőr: kissé borostás arc, a hosszú, figyelmet kívánó utak- tól karikás, beesett szemek. Ezzel ellentétben mozgása gyors, fürge. Élvezi a gép feletti hatalmát. Mindennap ugyanaz a fuvar. Pécs—Szek- szárd, esetleg Pécs—Baja. Ismeri a fákat, a kilométerköveket, a falvak főutcáját, ahol átfurikázik a „tragaccsal”. Hol sörrel, hol üresen. Amikor Pánczél Lajos beindítja a motort, nevetve felém fordul: — Négy csavar tartja a fülkét. Várom, hogy mikor robban le. Nincs idő teljes szervizre, a másik tankkocsink augusztus eleje óta Kaposváron van motorcserén. Mi vittük a motort, de még mindig nem kész. Most ezt nyaggat- juk ketten. — Nem unalmas rendszeresen ezen az úton járni, egyedül? — Megszoktam, meg aztán mindig történik valami: Karambol, vagy éppen látok egykét kezdő vezetőt, akik cikk- cakkban közlekednek. Pécs határában áll két napja egy teherkocsi kerék nélkül, még mindig nem vitték el. Aztán itt a rádió is. Szívesen meghallgatok mindent. — Mióta vezet? — Az építőipari technikum harmadik osztályát hagytam abba a vezetés kedvéért. Tizennégy éve kocsízok. Szeretem. — A család bírja? — A féleségem nem örül. Szerencsére leköti a két gyerek. Nem csinálhatok előre programot, mert sokszor előfordul, hogy este, vagy éppen éjszaka is menni kell. így aztán kikapcsolódásra kevés idő jut. A tv jelenti a legtöbb szórakozást, rabjai lettünk. — Minden termelési tanácskozáson dicsérnek bennünket, jól dolgozunk. Ha ez így van, több megbecsülést várnánk a körülmények megteremtésénél. Itt gondolok egy vállalati szerelőműhely létrehozására, ahol egy autószerelő azonnal tudna javítani. Nem jelentene kiesést, viszont mindig ellenőrzött kocsival indulhatnánk útnak, amely lényegesen könnyítené munkánkat. — Balesetmentesen vezet? — Egy karambolom volt, éppen akkor, amikor megkaptam volna a balesetmentes vezetésért a koszorús jelvényt. — Ki volt a hibás? — Én. Tánkkocsival mentem, későn fékeztem. A teher meglökte a kocsit, nem tudtam megállni. Pánczél Lajos harminckét éves, két gyermeke van. Három éve dolgozik a Pécsi Sörgyárban. Naponta — a forgalomtól függően — hatvan— százhúsz hektoliter sört szállít Szekszárdra. Az ellátás terhének egy része van a „kezében”. — Szereti a sört? — Nem vetem meg. Nyári kánikulában munkaidő végén jólesik egy-két pohár. Nagy a hőség a fülkében. Húszéves a Zeneműkiadó A magyar zenei élet intézményeihez hasonlóan a zeneműkiadás is a múlt század vé- gefelé fejlődött ki országunkban. A Rózsavölgyi-cég ugyan már a szabadságharc idején jelentette meg első kiadványait, a zeneműkiadás mégis inkább a századforduló környékén vált virágzóvá mind kulturális, mind üzleti szempontból, öt-hat jelentős kiadó jogutódjaként alakult meg az államosítások után 1950-ben a Zeneműkiadó Vállalat, amely ebben az évben a 20. születésnapját ünnepli. A jubileumi év Változatok egy témára című kiállítása — amit a múlt hét péntekén nyitottak meg Budapesten a Könyvklubban — a kiadó 20 éves munkájának eredményét mutatja be. A több mint hatezer kiadványt képviselő, műfajok szerint csoportosított könyvek, kották, a magyar zene útját nyo- monkövető térképek, a lehallgató részben megszólaló zenék a kiadó koncepciója, termése mellett a magyar zene és a magyar zeneélet 20 éves fejlődését is tükrözik. Az ünnepélyes megnyitóra hazánkba érkeztek a kiadó legjelentősebb partnerei is — közöttük nyolc világcég képviselője, valamint a lipcsei, bratislavai, krakkói testvérvállalatok vezetői. A főváros nyolc legnagyobb zenemübolt- jában szeptember 28-án kezdődött az a kirakatverseny. amely október 5-ig tart és amit a Zeneműkiadó az Állami Könyvterjesztő Vállalattal közösen rendezett. A versenyt ezúttal a zsűri mellett a közönség szavazatai döntik el. A szavazók között kisorsolt nyeremények legértékesebbje: részvétel a Prágai tavasz zenei ünnepségein. A kiállítás és kira- katverseny középpontjában természetesen a Bartók-évforduló alkalmából megjelent kiadványok állnak. Közülük két eddig kiadatlan mű számíthat a legnagyobb érdeklődésre: az öt népdal és a Zongorás-kvintett — Bartók korai stílusának, elsősorban a német romantika és verbunkoselemek hatásának tanúja —, valamint az 1906-ban megjelent Magyar Népdalok teljes autográf anyagának ünnepi fakszimile-kiadása. A fakszimile, Bartók és Kodály első közös munkájának az 1906-os kiadásból ismert anyagán kívül tartalmazza a Bartók-fogalmazta felhívást a magyar közönséghez, néhány dal vázlatát, utólag javított első variánsát, valamint D. Dille angol nyelvű tanulmányának és jegyzeteinek fordítását. — Hobby? '— A bélyeggyűjtés. Ha tehetem. vasárnaponként járok a klubba, cserélgetni, venni új kiadást. — Elégedett? —* Megkeresem a háromezer-kétszáz forintot, tehát elégedett lehetnék. Ha arra gondolok, hogv ezt a pénzt kétszáznyolcvan óráért kapom, az már nem megnyugtató. Igaz, most beszélnek a kétszáznegyven órás vezetésről. Időben ez sokat jelentene, de kell a pénz. Pánczél Lajos hét és fél ezer kilométert tesz mee havonta. húsz liter benzint megtakarítva. — Előfordult, hogy kimaradt eev járat. és nem kanott sört Sz»kszárd a kocsi meghibásodása miatt? — Igen. A kis hibákat mi sofőrök megjavítjuk. A probléma ott van. ha történetesen valami adódik műszaki hibából. felelősségre vonnak bennünket m'ért nyúlunk a kocsihoz. Pedig a szerviz legalább eev nanot jelent, és nem szívesen hagyunk ki per utat sem. hiszen minder’'-' várják a sört. — Elismerés? HORVÁTH TERÉZ A Műszaki Anyag- és Gépkereskedelmi Vállalat 1970. október 5-én hétfőn műszaki becslést tart SzekszárdQfi írásbeli bejelentéseket kérjük a Magyar Hirdető Kirendeltsége, Szek- szárd címre leadni. Foglalkozunk használt mező- gazdasági és egyéb gépek, szerszámok, műszerek eladásával vételével és közvetítésével. Budapesti címünk: Budapest V., Báthory u. 3. Telefon: 115—619. (481)
