Tolna Megyei Népújság, 1970. szeptember (20. évfolyam, 204-229. szám)
1970-09-27 / 227. szám
Taggyűlés a mezőgazdasági gépjavítónál Vitakészség — Útmutatás—' .Kritikai szellem — Pártosság A nagy létszámú, erős párt- szervezet — tagságának több mint fele a műhelyekben dolgozik — hetvennégy tagja közül csupán ketten hiányoztak, amikor szeptember 25- én délután, a műszakváltás időpontjában hozzákezdtek a kongresszusi dokumentumok megvitatását, valamint a héttagú pártvezetőség és a hat küldött megválasztását célul tűző taggyűléshez. Ott voltak a vállalat párttaggyűlésén a felettes pártszervek képviselői, K. Papp József az MSZMP Tolna megyei Bizottságának első titkára. Rúzsa János a szekszárdi városi pártbizottság első titkára. Hárítsuk el az útból a göröngyöket! Erénye volt a Varga Pál vállalati párttitkár által előadott, a szó szoros értelmében vitaindítóként összeállított gondos bevezetőnek, hogy főbb mondanivalójában, vázlatosan tért ki a tézisekre, és mozgósító módon adott alapot a hozzászólásokhoz. Kivetítette, összekapcsolta a beszámoló az irányelvekben foglaltakat az üzem gazdaság- politikai, morális természetű eredményeivel és-- követelményeivel, világosan és áttekinthetően. Ha korábban akadt is gondjuk a taggyűlés élénkségével, ezúttal nem lehetett okuk panaszra. Tizenegyen — munkások, műszakiak, fiatalabb. idősebb korosztály — fejtették ki a vitában egyetértésüket a párt politikájával, s tették' meg az elvek ismeretén alapuló javaslataikat. Kiteljesedett a gépjavítónál a pártdemokrácia, politikusán mondták el gondolataikat, és a téziseket megtoldottak saját tapasztalataikkal. Példázza az előbbieket, a taggyűlésen uralkodó közösségi alapállást az egyik munkás felszólalása is„Nekem nagyon szent ez a mi ügyünk, nem mindegy- mennyi az utunkon a göröngy. Nekünk kell elhárítani.’ És mondta, mondta nagy hévvel a véleményét, az üzem korszerűsítését lassító helyi gátakról, a nagyobb és kisebb fizetések közötti nem kívánatos tágulásról, a szakma szeretetéről, a szakmunkás megbecsüléséről, a munkás- és műszaki értelmiség szorosabb kapcsolatát sürgette. Miről, és hogyan szóltak a gépjavító taggyűlésén? Á munkafegyelem dolgában el akarják érni, hogy tovább közelítsen egymáshoz az üzemben töltött • és ténylegesen ledolgozott munkaidő. Továbbításra szánta a pártvezetőség azt a kifogást, hogy aránytalanul nágyobb jövedelmet élvez gyakran egy- egy ktsz, kisebb üzem, mint a sok árut adó, nagy termelést produkáló vállalat. Mész- szemenően egyetértettek azzal, hogy a sokgyermekes családok nagyobb társadalmi segítséget kapjanak, kiegészítették az eltartásra szoruló, gyermekeiknél élő öregekkel. A nagymérvű munkásvándorlás okait firtatva elvetették az adminisztratív beavatkozást, * ázönbán hétyésélhék,’ ha az átlagbérszint helyett a bértömeggazdálkodást vezetnék be. Az erőteljes szocialista köz- gondolkodás méltatásakor vitába szálltak a torz felfogással, amely egyoldalúan csak a hibát látja, vagy rosszindulattal igyekszik azt eltúlozni. Van és legyen is mit mondanunk a nem kívánatos hangulatkeltés, vívmányaink ócsárolása ellen! A lakásgonddal küszködő fiatal házasok vállalati felkarolását érdekvédelmi alapon tette szóvá az üzemi K ISZ-titkár. Többen is szóltak arról, hogy mik a helyi tennivalók a nők helyzetének javítása terén. Egyenlő bér a munkásnőknél is, ösztönzés a szak- képzettség megszerzésére, a politikai műveltség gyarapításira. Országos intézkedést igényelt, az újítási törvény felülvizsgálását sürgette az. egyik kritikus. Figyelemre méltó megállapításokat tétt két kommunista munkás, amikor a bírálatot visszatartó, kifinomultabb jelenséggel foglalkozott. Belefojthatja a szót a kritikusba az is, ha nem törődnek javaslataival, abbahagyja, mert amikor hasztalan szól, elveszíti , a kedvét. Éket ver az oktalan bizalmatlanság és a cinikus lekezelés. Zavarja a jó közérzetet, az üzemi légkört az is, ha a mérnök el- • félejt a műhelyben köszönni. Ne történjen meg egyetlen esetben sem, hogy szó szerint kiutasítanak valakit az irodából, mert eluralkodnák az indulatok. Nyomatékos kérelemként hangzott el, hogy a felettes pártszervek továbbra is bátorítsák a kritikai szellemet, miként a tézisek is annak jegyében fogantak. Gyorsabban, — de nem akárhogyan Részt vállalt a taggyűlés rrfunkájában, hozzájárult az új vezetőségnek és a párttagságnak munkaprogramot adó vitához K. Papp József, a megyei pártbizottság első titkára is. Élénk figyelemmel kísért hozzászólása - során - kitért a kongresszusi irányéi-. vek néhány sarkalatos tételére, és problematikusán, olösszefogás az óvodai helyzet javításáért dottan, érvelő módon szólott a leegyszerűsítések veszélyéről. — Korábban a helyes politika megmaradása végett aggódtak az" emberek, ma már — mivel bizonyosság lett — annak továbbfolytatása, fejlesztése van napirenden. Ehhez ki-ki saját tájékozottsága, szerzett ismeretei szerint teszi hozzá a maga véleményét, a tájékozottságból fakadóan egyik többet, másik kevesebbet lát. Mi nem félünk a vitától, senkit nem közösítünk ki, hanem bátorítjuk a kritikái szellemet, az érvek csatájának hívei vagyunk. Lehet hangzatos dolgokat elővenni, azonban a reálpolitika arra kötelez: mentsük magunkat a megalapozatlan, tetszetős és teljesíthetetlen Ígérgetésektől. — Mindig lépünk egyet előre, ahogy a népgazdaság erői megengedik. Mi gyorsabban, de nem akárhogyan akarunk előrehaladni. A kongresszusi tézisek alapelveket, a népgazdasági terv kontúrjait jelölik meg, a Tcormány dolga a részletek kidolgozása. — A kommunistákat az jellemzi, hogy közhangulatot tudnak teremteni, a közvélemény tájékoztatása során előveszik érveiket, vitáznak is. Amikor a párttagság megismeri a téziseket, azt várja tőle a párt, hogy lássa az összefüggéseket, mint „beavatott” álljon ki mellette. Kifogásként említette a megyei első titkár azt, amikor a kommunista csak általában ért egyet a párt politikájával, szólamokat hangoztat, azonban konkrétan nem képviseli a helyes . politikát. . Miután beszélt a kommunista munkások megyeszerte megmutatkozó aktivitásáról, (beleszólnak a politika alakításába), foglalkozott az életszínvonal növelését meghatározó fegyelmezett munkával. A gazdasági hatékonyság növeléséről, mint alapkövetelményről szólott. — Társadalmi igazság, hogy aki többet ad a munkában, többet is kapjon, és aki több gyermeket nevel a társadalomnak, élvezzen ehhez nagyobb segítséget — reflektált a gépjavítónál és másutt is felvetődő javaslatokra. A pártmunka stílusáról, az operatív munka szükségességéről, a politikai eszközök elsődlegességéről hozott néhány példát. Amikor nincs tüzelő, fagyoskodnak az emberek, a beleszólás politikai rangúvá válik. Valljuk, kerüljük a pártmunka uniformizálását. A pártszervezet ismeri az üzemi élet sarkalatos pontjait, ők látják, hogy nálunk mi a legfontosabb, mi az, amivel operatíve és politikailag kell foglalkozniok. A nőkérdésben elhangzott felszólalásokhoz kapcsolódva elmondotta, rossz helyen kereskedünk, ha a „férfiúi gonoszságban” véljük felfedezni az orvoslást. A nagy anyagi kihatással járó, Körültekintést igénylő három műszak átállításához, az otthoni munkával agyonterhelt dolgozó nők hely-, /elének enyhítéséhez megjelölte: alapvető, hogy mit tettünk, mit teszünk. Amikor a nyílt kritikai légkör folytatására, a kommunista felelősségtől áthatott szókimondásra ösztönzött a megyei első titkár, felhívta a figyelmet a jelenségek összetevőire. Illusztrálta ezt az árakról hozott példával, kifejtette, hogy a magas árak oka nem mindig kizárólag a termelésben rejlik, esetleg a forgalmazásban, vagy az árképzésben is hiba lehet. Állást foglalt a megyei első titkár a káderpolitika témakörében elhangzott észrevételekre, erről az alábbiakat mondotta: „Az üzem vezetése n középkádereken át teremt közvetlenebb kontaktust a dolgozókkal, ily módon az ő munkájuk és magatartásuk szerves része a vezetésnek”. A félreértéseket . eloszlatta, amikor a. pártszervezet véleményezési jogának itt-ott fellelhető csorbulását elemezte. „A pártvezetőségnek és nem a titkárnak van véleményezési jogköre. Jogos észrevétel volt, amikor itt a káderügyekben a taggyűlés időnkénti tájékoztatását kérték számon”.Politikai munkaértekezlet, volt a javából a gépjavító párttagságának pénteki taggyűlése. Segítséget, útmutatást kapott a fórumon a taggyűlés második felében megválasztott héttagú pártvezetőség, melynek titkári tisztével egyhangúlag ismét Varga Pált bízták meg. SOMI BENjAMÍNNfe Az utóbbi években mind több fórumon kap hangot, hogy a különböző vállalatok vállaljanak részt a közérdekű feladatokból is. Korábban a vállalatok, intézmények csak addig törődtek dolgozóikkal, amíg a munkaidő le nem járt, az már nem érdekelte őket, hogyan élnek a gyárkapun, hivatalon kívül mint családfenntartók, családtagok. A gazdálkodás új rendjének előtérbe kerülésével párhuzamosan szerencsére azt is belátták legtöbb helyen, hogy a tá- gabb, az egész települést érintő közérdek mellőzése nem vezetne jóra, éppen a vállalati, hivatali érdek sinylené meg. Ma már ott tartunk, hogy a vállalatok nemcsak kommunális adót fizetnek, hanem azon túlmenően is segítenek. Az a mozgalom is jó példa erre, amely Szek- szárdon bontakozott ki az óvodai helyzet javítása érdekében. Közismert, hogy a megyeszékhelyen nem kielégítő az óvodai ellátottság. Annak ellenére, hogy a város vezetősége a rendelkezésre álló anyagi lehetőségek szerint eddig is sokat telt a helyzet javítása érdekében. A harmadik ötéves tervben például két 75 férőhelyes óvoda és épült. (Egy a Déli kertvárosban, egy pedig a Wossinszky utcában). Az óvodai igények — érthetően — nagyok, s a város népesedésével csak nőnek. Az idei év őszén a tanácshoz tartozó 7 óvoda 509 férőhelyére 647 gyermeket vettek fel, a 3 üzemi óvoda 132 férőhelyére pedig 152-t. Túlzsúfoltakká tették az óvodákat, mégis el kellett utasítani több mint 120 felvételi igényt. Ebbe senki sem nyugodhat bele, hiszen az ifjúság korszerű nevelése, és a családok szociális körülményei szempontjából egyaránt nélkülözhetetlen az óvoda. A másik oldalon pedig ott az üzemi; hivatali érdek: ha a gyermek óvodába járhat, az édesanya is tud munkát vállalni. Szekszárdon számba vették a különböző tényezőket. Ezek szerint az óvodai helyzet lényeges javítása csak a széles körű összefogástól várható. Megkonzultálták a lehetőségeket a vállalatok, hivatalok képviselőivel és végül megteremtették egy 150 férőhelyes óvoda építésének feltétéleit. Ez az óvoda a Wossinszky Mór utcában épül fel. és a tervek szerint a jövő év őszén birtokukba vehetik az apróságok. A megállapodás szerint a különböző szerveit adják össze az építkezés költségeit. Tehetsége szerint az egyik forinttal, a másik anyaggal, a harmadik szak- és segédmunkával járul hozzá az építkezéshez. Egy-egy férőhely költsége előreláthatóan 30 000 forint lesz, s az is benne szerepel a megállapodásban, hogy ki hány 30 ezer forintnyi hozzájárulást vállal, annyi helyet kap majd az óvodában. A megállapodásnak ez a pontja újszerű, és nagyon sok jót ígér a más területeken való' alkalmazása is. Ezután nem lesz szükség arra, hogy az üzemek, hivatalok vezetői „összeköttetések” ügyében kilincseljenek kisgyermekes dolgozóik érdekében ... Nagyobb értékkel segíti ennek az óvodának a megépítését a bőrdíszmű, az állami építőipari vállalat, a gépjavító vállalat, a DÉDÁSZ, az óra-ékszerüzem, a tejipari vállalat, a tervező vállalat, a sárköz-völgységi víztársulat, a tanácsi építőipari vállalat, de más szervek is felajánlották már hozzájárulásukat. , Jó lenne ezt a módszert más feladatok eseló ben is alkalmazni B. F. Nem illetékes az ŐRI Lapunk augusztus 16-i számában „Népszórakoztatás kis hibával” címen megjelent glosszánkban több olyan műsoros esttel foglalkoztunk, amelyeket az ŐRI rendezvényeként jelöltünk meg. E rendezvények közös vonása, hogy majd mindegyiken elmaradt egy-egy nev.-s főszereplő fellépése. Keszler Pál, az Országos Rendező Iroda igazgatója írja fenti glosszinkkal kapcsolatban: ORl-rendezvénynek csak az az előadás minősül, amely- lyel kapcsolatban a helyi szervekkel, mint egyenjogú felekkel polgári jogi megállapodást (szerződést) kötünk műsorszolgáltatásra, vagy közös bonyolításra, illetve — ha a műsort kizárólag magunk rendezzük — az előadás megtartásához szüksé- a-s helyiség használatára r-natkozóan. Az úgynevezett engedélyezett műsorok esetében ilyen megállapodás nem létesül, mert intézményünk csak hatósági jogkörben, tehát államigazgatási jogviszonyban jár el a helyi szervek által önállóan rendezett műsorok engedélyezése ügyében. E műsoroknál a helyi szervek közvetlenül a művészekkel, illetőleg megbízottjukkal kötik meg a fellépés; vállalására vonatkozó polgári jogi megállapodásokat. Ha ezeket a megállapodásokat bármelyik fél megszegi, a bíróság illetékes a felmerült anyagi kár megtérítése ügyében eljárni. A glosszá- ban említett esetekért tehát semmiképpen nem lehet az Országos Rendező Irodát elmarasztalni, mivel az ún. engedélyezett műsoros előadásokhoz csupán annyi köze van, hogy a műsort rendező helyi művelődési intézmény kérésére engedélyezi azt.
