Tolna Megyei Népújság, 1970. szeptember (20. évfolyam, 204-229. szám)
1970-09-24 / 224. szám
V ernléglátőipari szakmunkásképzés Szekszárdon ÖTEN EGY SZEKRÉNYBEN Túlzsúfoltság „Kényszerhelyzetben vagyunk1* Az öltözék hiányos A megoldás: a tanüzem — Az uborkát megtisztítjuk, az aljából egy csíkot levágunk, ’ hogy állítani tudjuk. A tetejéből úgy egynegyedrészt levágunk. Kikaparjuk az uborka magos részét. Tojás, máj, vagy sonkapü- rével esetleg franciasalátával megtöltjük, a levágott tetejét féloldalasán ráhelyezzük. Üvegtálra tesszük és asz- pikkal leöntjük. — feleli Boly Margit, másodéves szakácstanuló. — Milyen díszítést alkalmazunk? — Apróra vágott petrezselyemzöldet. — Igen. Lehetőleg mindig ehető díszítést alkalmazzunk. Mire való az asz- pik... Hát, az aszpik az nem más, mint egy lakk, egy kötőréteg. Nem engedi oxidálódni, besárgulni, elszürkülni a vele leöntött ételt. A felelő tehát Boly Margit volt, aki pedig a kérdéseket feltette, Gerei Márton, a szekszárdi Kispipa étterem főszakácsa. Gerei Márton, gyakorlati foglalkozást tart A másodéves szakácstanulók a tananyag szerint a salátakészítést tanulják. Ebből az anyagrészből felelnek, majd amikor szóban már számot adtak arról, hogy tudják feladatukat, hozzákezdenek az ételek elkészítéséhez, — 0O0 — •— Idén ugrásszerűen megnőtt a vendéglátóipari tanuló létszámunk — mondja Gmehling Ferenc, a kereskedelmi szakmunkásképző iskola igazgatója, — Utólag kellett felvennünk egy osztálynyi gyereket, mivel számítani kell arra, hogy a Gemenc Szállót üzemeltető cégnek a Pannóniának szüksége lesz szakemberekre. — Hol töltik gyakorlati foglalkozásukat ezek a gyerekek? — A Tolna megyei Vendégiátóipari Vállalatnál, — 0O0 — Jelenleg a Garay és a Kispipa az a két étterem Szekszárdon, ahol a felszolgáló és a szakácstanulók gyakorlati képzése történik. A gyerekek két napot töltenek az iskolában négyet pedig a munkahelyen. Egy alkalommal hét órát kell foglalkoztatni őket. Az elméleti és a gyakorlati oktatásnak szinkronban kell lennie. A Garay Étteremben Horváth József konyhafőnökre 22 elsős szakácstanulót bíztak. Bagó László felszolgáló pedig 21 tanulót oktat. Ugyancsak a Garay - ban bíztak & felszolgáló tanulót Kelemen Lászlóra, kilencet pedig Egyed Sándorra. A hét harmadéves szakácstanuló idén Hág Mátyás szakácshoz került, alá szintén a Garay-ban foglalkozik velük. A Kispipában, Gerei Márton a 12 másodéves szakácstanulót oktatja. Ott van még négy felszolgáló is, akiknek egyelőre nincs kijelölt oktatójuk. A teljesség kedvéért elmondanám, hogy a hat cukrásztanuló a cuk- rászüzemben Péri Istvánné, a vendéglátóipari eladók, heten pedig a várközben Tischler Lászlóné és Koleszár Györgyné irányításával dolgoznak, — oOo — Mit is jelent ez? Azt, hogy a Garay Étteremben 67 vendégiátóipari szakmunkástanulónak kell heti négy alkalommal 7 órát hasznos munkával eltölteni. Lehetséges ez? — Kényszerhelyzetben vagyunk. A Pannónia szívességet kért tőlünk, elhatároztuk, hogy segítünk nekik. Az oktatókat kijelöltük... A tanulókat elláttuk munkaruhával. Túlzsúfoltság?... Munkaszervezés dolga az egész — mondja Halász István a Tolna megyei Vendéglátóipari Vállalat igazgatója, — Rengeteg rendezvényünk volt az utóbbi időben. Ezekkel voltunk elfoglalva, de azért a szakmunkástanulókkal is gondoltunk. Két elvtársat bíztunk meg, a legutóbbi igazgatói értekezleten, hogy vizsgálják felül a tanulók helyzetét, s tegyenek javaslatokat, miként kellene intézkednünk az ügyben — mondja Tatár Nándor, igazgatóhelyettes. — Igen, igen... Csakhogy szeptember elseje óta folyik a tanítás. Nincsenek kicsit megkésve? — Rengeteg rendezvényünk volt... — hangzik a válasz. — oOo — Az iskola igazgatója az oktatókkal sem a legelégedettebb. — A Garay-ban két olyan felszolgálóra bíztak ismét tanulókat — mondja — akiket a múlt évben le kellett váltani, mivel nem tartottak gyakorlati foglalkozást a gyerekeknek. A Várközben pedig hiába van a két nagyon lelkiismeretes oktató, ha a körülmények nem teszik lehetővé, hogy azt tanítsák, ami a tananyagban elő van írva. Nekik ugyanis ebben az évben hidegkonyhai gyakorlatot kellene folytat- niok és ilyen készítményeket kellene árusítani ok, — oOo — — Megvan itt minden lehetőség arra, hogy szakszerűen, foglalkozzanak az ipari tanulókkal? — Igen. Szekszárdon a Garay konyhája az a konyha, ahol a legnagyobb az ételválaszték, ahol a • legtöbb rendezvényt lebonyolítják. Ilyenkor alkalom nyílik ételkülönlegességek készítésére is — mondja Horváth József, konyhafőnök. — Nincs itt túlzott zsúfoltság? — Van. Úgy próbálunk segíteni, hogy három csoportba osztjuk a gyerekeket, A Garay konyhája korszerűtlen. Elszívó-berendezés nem működik tehát nagy a meleg. A forgalomhoz képest a konyha kicsi. Tanulók nélkül is túlzsúfolt. — Munkája mindegyik gyereknek van? — Most kaptak a napokban, hiányosan. — öltöző? — Szűkén. — Étkezés? — Itt étkeznek velünk. — Megnyugtató ön szerint a szakmunkásképzés? — Hát... Tudja nem értem, hogy miért kellett elvenni tőlem az idei harmadikosokat és másra bízni, amikor eddig én foglalkoztam velük. ; i ; -- oOo — — A Pannónia megígérte, hogy még egyszer felkeres bennünket, a/, anyagi részletek tisztázása végett. Még nem jöttek — mondja Tatár Nándor igaz- gatóhelyetes. — Rengeteg gondunk van a tanulóképzéssel. Ebben a megyeben senki nem tanítattat, csak egységet nyit és viszi tőlünk a szakembereket. Oktatási bizottságunk volt a múlt évben is. A tagjai ellenőrizték az albérletben lakó gyerekeket. A szakma jellege is olyan, hogy sok erkölcsi probléma adódik. Az abérletben lakó gyerekeket pedig szinte az utca neveli. __ A Garay-konyha szakgárdája igazán megfelelő, a tanulókat nyugodtan rajuk bízhatjuk — mondja Halász István. _ És a Kispipa? Ott például csak négy felszolgáló van. Miért nem lehet oda többet tenni?- Az gebines üzem. Ha átszervezik, akkor igen. De ezeket a perelet a vállalat alkalmazza, akkor a ■?nnt is nekünk hozzák... — oOo — A Kispipában jobbak a körülmények. Modernebb a konyha, tágasabb is, mint a Garayé. — ön szerint megnyugtatóan bonyolódik a szakácsok, felszolgálók képzése itt Szekszárdon. — Mi igyekszünk törődni a gyerekekkel. Azt hiszem e tekintetben mindent megteszünk. Nálunk nincs zsúfoltság. Felszolgálóval még tudnánk foglalkozni — mondja Hegedűs István, a Kispipa üzletvezetője. — Persze, jó volna ha a központ kijelölné az oktatóit. Erről az ittlévő négyről is megfeledkeztek, — oOo — — Ti hányán öltöztök egy szekrényben? — Öten. Ilyen ötös társaság csak egy akad, az igaz, kettesével is csak egy párnak van szekrénye. A többség harmad-, vagy negyedmagával közösködik. — A mi szekrényünk a folyósón van, nincs is lezárva, kulcs sincs hozzá. — Munkaruhája van mindenkinek? — A napokban már adtak. De például a sapka mindenkinek hiányzik. —* Hol étkeztek? — Amikor a munkaidő letellik, akkor eszünk. Ingyen kapjuk az ebédet. Nagyon finom. A kenyérért 50 fillért fizetünk. — De hol eszitek meg az ebédet? — Ki, hol. A falnak dőlve, vagy guggolva, szóval, ki, hói talál helyet magának. A beszélgetés az első éves szakácstanulók osztályában zajlott le. A Garay Étteremben töltenek hetente négyszer Hét órát. / — oOo — Valahogy így néz ki a helyzet. Tegyük fel még egyszer a kérdést. — Megnyugtatónak találja a vendéglátóipari szakmunkásképzést? — Nem — mondja Gmehling Ferenc. — Nem — így Horváth József. — Nálunk nincs túlzsúfoltság — mondja Hegedűs István. — Kényszerhelyzetben vagyunk —• mondja Halász István. — Keressük a megoldást — mondja Tatár. Nándor. — Mi volna a megoldás? Szinte egyöntetű a válasz: tanüzem — oOo — — Ahol ennyi szakmunkástanulót foglalkoztatnak, ott az egyetlen megnyugtató megoldás a tanüzem volna. Kevés szakemberre, de jó szakemberekre volna szükség. Minden munkát el tudnának végezni a három évfolyam tanulói. Természetesen egy működő, aktív étteremnek kellene lennie ennek a tanműhelynek. Részletes elképzeléseim vannak — s részletezi is a dolgot Gmehling Ferenc, az iskola igazgatója. — A Kispipa alkalmas volna e célra, — teszi még hozzá. — Azt hiszem alkalmas volna ez a konyha tanműhellyé való átalakításra. A felszerelését kellene kiegészíteni — mondja Gerei Márton a Kispipa főszakácsa. — Mert jelenleg a saját otthoni felszereléseimből hozok be egy- egy sütőt, vagy formát, hogy tananyag szerint oktathassak. — Szerintem lenne közönsége egy ilyen üzletnek — mondja Hídvégi János nyugdíjas szakács, aki a másodikosok osztályfőnöke az iskolában, s elméleti oktatást a többi szakácsosztályban is tart. — Persze meg kellene nézni közelebbről is egy ilyen tanműhelyt. Hiszen működik már vendéglatóipan tanüzem az országban. — Tanüzem? Igen, az végleges és jó megoldás volna — mondja Horváth József. — Tanműhely? — kérdez vissza Halász István is. — No. igaz az volna a teljesen megnyugtató megoldás. De ezt a mi vállalatunk egyedül nem tudja vállalni. Nekünk gazdálkodnunk kell. Meglévő egységeink közül egyet sem adhatunk át ilyen célra. Újat keilene építeni. De mi ezt nem csináljuk meg. Nem akarom tönkretenni a vállalatot. Legfeljebb közösen vagyunk erre hajlandók a többi érdekelt szervveLa Pannóniával, a 19 megye! szövetkezettel, meg a tsz-ekkel. — oöo — A megoldás, tehát adott S, hogy a távoli ábrándlehetőségből, miként lehetne a jelen valósága, azt szakembereknek kellene megvizsgálniok. MÉRY ÉVA A Szekszárdi Műszergyár felvételre keres ESZTERGÁLYOS. MAROS SZAKMUNKASOKAT, VALAMINT FÉRFI ÉS NŐI MUNKAERŐT BETANÍTOTT MUNKÁSNAK ÉS Segédmunkásnak, 6 ÓRÁS MUNKAIDŐVEL FIATALKORÚAKAT. 44 órás munkahét, kedvezményes étkezési lehetőség a gyárban. (309) A Szekszárdi „Szakály testvérek” Építőipari Ktsz. felvesz KŐMŰVESEKET, SEGÉDMUNKÁSOKAT. SZÖVŐ SZAKMUNKASOKAT, SZÖVŐTANULŐKAT ^l^^vetbetöltöttnőket) LAKATOS ÉS HEGESZTŐ SZAKMUNKASOKAT, ASZTALOS SZAKMUNKASOKAT. (338) Dolgozókat felvesz Dombóváron létesítendő csavargyárunk részére azonnali belépéssel felveszünk: férfi és női munkaerőket, betanított gépmunkásnak, férfi dolgozókat segédmunkásnak és anyag- mozgatónak, gyakorlott vagy kezdő vasipari szakmunkásokat csavargyártó gépek beállításához és szerszámkészítéshez. A betanítás és foglalkoztatás átmenetileg Budapesten történik. Bővebb felvilágosítást ad a Dombóvári Városi Tanács munkaerő-gazdálkodási előadója, munkanapokon 8 órától. Jelentkezés személyesen vagy írásban, vállalatunk munkaerő-gazdálkodásán. Cím: Csavaripari Vállalat, Budapest, XXII., Váci út 168. (366) Az Országos Szakipari Vállalat 1970. október 12-én ácsállványozó betanító tanfolyamot indít, a szakmát elsajátítani kívánó férfiak részére, 21—45 éves korig. A tanfolyam időtartama 5 hónap. A résztvevőket a tanfolyam befejezése után lakóhelyük közelében, változó munkahelyen, teljesítménybérben foglalkoztatjuk. A betanító tanfolyam elvégzése után a szakmunkás-képesítés megszerzésének előfeltételeit biztosítjuk. Felvétel: Budapest, V., Báthori u. 12. II. emelet 229, munkaerő-gazdálkodás. (226) 16 évet betöltött lányokat szövőnek felvesz a Pamuttextilművek Jacquard Szövőgyára. A betanulási idő 12 hét Jelentkezés: írásban a PTM Jacquard Szövőgyár üzemgazdasági osztályán. Budapest, XIII., Szekszárdi u. 19—25. (3) Népújság J 1970. szeptember Z4,
