Tolna Megyei Népújság, 1970. szeptember (20. évfolyam, 204-229. szám)
1970-09-22 / 222. szám
Legfőbb: a hatékonyság Előrelátó, jövedelmező beruházásokat! JEGYZET Magukra maradt kitárulkozók Közösségben élnek és mégis magányosak. Vannak rokonaik, szomszédaik, munkatársaik, mégis idegennek— az újságírónak— tárják fel magánéletük leg- bensöbb titkait. Kettős érzéssel, napokon át tanácstalanul forgatom a leveleket. Megrendít a girbe-gurba sorokból sugárzó egyedüllét, cselekvésre buzdít az utalás az életveszélyre, bénít a tehetetlenség. ,,Megpróbáltam meghalni, de nem hagytak, a bal karom soha nem lesz már ép” — írja az egyik, aki négyedezredmagával él a tehetősnek ismert Tolna megyei községben. Az ed- c{ig sosem hallott majorból, az állami gazdaság egyik kerületéből segély végett kiáltó másik levélíró önmagát megalázottan tárja fel: kilátástalan lett az élete. Férfiak, mindketten családi életük felborulása miatt gyötrődnek, lehetetlent kérve az újságírótól. Haragnak, gyűlöletnek nincs nyoma a terjedelmes levelekben, a belenyugvás hiánya keveredik bennük a változtatás igényével. Vissza tudja-e hozni egy idegen a saját gyermekeit mással elhagyó szökevényt az apához a családba. És lehetne bármily ékesszóló a patrónus, egy jogerős döntés megmásításához gyenge, ahhoz csak a bíróságnak van hatásköre. Furcsamód nem riadnak visz- sza a levélírók a sajtó nyilvánosságától, mint akiknek már minden mindegy. Ami sajnálatos; válságba jutott felnőtt emberek, kétségbeesettek. Tétova bizonytalanságuk, a maguk dolga rendezéséhez hiányzó erejük, gyötrelmes kitárulkozásuk azt mutatja, hogy egyedül nem bírnak kiutat találni a rájuk szakadt súlyos családi válságból, a magányból. Ilyenkor válik közüggyé a magánügy, amikor elesik és nem, tud felállni valaki. Hogy magukra lelhessenek, hogy elkerülhessék a méltatlan tragédiát, hogy helyreálljon a belső harmónia, s előre tekinthessenek, vegyék észre a velük naponta találkozók a gyötrelmeket. Tapintattal, határozott és okos tanácscsal, jó szóval álljanak melléjük, akadjon munkatársaik, szomszédaik, rokonaik között is utat mulató, segítőkész pártfogó. -i -é Negyvenezer alkatrész Sokan és joggal kérdezik: hogyan lehet lényegesen korszerűbben, jobban, másként termelni, ha a beruházási lehetőségek nem bővülnek az igényekkel arányosan? Sőt, a vállalatok saját fejlesztési eszközei az új szabályozás következtében valamelyest valószínűleg még csökkennek is a negyedik ötéves terv első felében. Persze, csak viszonylagosan, a nyereség tömegéhez képest. Ezt részben a beruházási piacon uralkodó feszültség enyhítése, részben pedig a tervszerű fejlesztéshez szükséges központi felhalmozási alapok növelése indokolja. A népgazdaság negyedik ötéves tervének egyik új vonása, hogy a nem teimelő beruházásokra, főként a lakásépítésre- és a közművesítésre fordított összegek gyorsabban növekednek a termelést fejlesztő befektetéseknél. A temelés bővítésére szánt központi eszközök jelentős részét a kiemelt feladatok, az országos programok megvalósítására koncentrálják. A Központi Bizottság kongresszusi irányelvei hangsúlyozzák: „Az erőket mindenek előtt a népgazdaság energiaszerkezetének korszerűsítésére, az alumínium- és a vegyipar fejlesztésére, a kémia széleskörű felhasználására, á közúti járművek és szállítóeszközök gyártására, a modern építési módok és épület- szerkezetek elterjesztésére, a ruházati ipar rekonstrukciójára, az állattenyésztés és a hústermelés fellendítésére, s az egész népgazdaságban a szállítás korszerűsítésére, a számítástechnika alkalmazására kell összpontosítani.” Az új ötéves terv e súlypontok képzésével a szükséges nagyszabású szerkezeti átalakításokat, a hatékonyság nép- gazdasági szintű növelését szolgálja. Ez a vállalati beruházási politika számára példamutatás, ösztönzés, hogy helyileg se forgácsolják szét a saját fejlesztési eszközöket, hanem koncentrálják azokat a legfontosabb feladatok végrehajtására. Jóllehet, a beruházási eszközök hiánya eleve bátorít a korszerűtlen félmegoldásokra, mégsem szabad engedni a csábításnak, az ötletszerű kényszermegoldásoknak. A kapkodásnál célravezetőbb az eszközök meggondolt felhalmozása, több vállalat összefogása, gazdasági társulások létrehozása. A vállalati beruházásokban növekszik a bankhitelek, esetenként az állami hozzájárulások aránya. Ezzel a kormányzati szervek jobban befolyásolhatják a vállalati eszközök tervszerű felhasználását is. A helyi beruházási elhatározásoknál is kénytelenek tehát a vállalatok a népgazdasági célkitűzésekkel reálisan számolni, mert csak így kaphatnak hitelt és központi támogatást saját eszközeik kiegészítésére. A korszerűség, a hatékonyság, mondhatjuk, kötelező érvényű mérce a jövőt jelentő elhatározásoknál. A vállaláti fejlesztési alapok célszerű hasznosításában változatlanul kiinduló követelmény a forgóeszközök növekedési ütemének mérséklése, a felesleges anyag-, alkatrész- és készáru-készletek megszüntetése. Mert a jövőben is érvényben marad a tartós vállalati készletnövekedések önfinanszírozásának elve. Vagyis, a forgóeszközök forgási sebességének növekedése nemcsak népgazdasági szinten, hanem a vállalatoknál is bővíti a beruházások forrásait. És fordítva: a növekvő készletek a beruházásokat csorbítják. A vállalatok álló- és forgóeszközeik után 5 százalék eszközlekötési járulékot fizetnek. Ez a nyereséget csökkentő járulék az állóeszközökkel való gazdálkodásban, és azok gyarapításában fegyelmet, terv- szerűséget, körültekintő számító-elemző munkát követel. Azok a vállalatok fejlődhetnek gyorsabban, és számíthatnak bankhitelekre, amelyek fejlesztési alapjaik növekvő hányadát gyorsan’ megtérülő, nagy nyereséget hozó beruházásokra fordítják. A vállalat beruházási lehetőségei egyrészt függnek a nyereség alakulásától, a képződő fejlesztési alap hatékony felhasználásától, másrészt vissza is hatnak, meggyorsíthatják mind a részesedési, mind a fejlesztési alapok növekedési ütemét. Az is elképzelhető, — ezt az új szabályozás 1971-től lehetővé teszi —, hogy a részesedési alap egy részét szintén fejlesztésre fordítják, megalapozva a holnap nagyobb személyi jövedelmeit. A beruházáspolitika akkor biztosítéka a vállalat növekvő jövedelmezőségének, ha szerves része a jövő fejlesztési elképzeléseinek. Ha számol a gyártmány és teohnológia fejlesztésével, a minőség javításával, a korszerű, keresett, nagy nyereséghányadú termékek arányának növekedésével. Ha úgy tekint évtizedekkel előre, hogy számol napjaink pénzügyi, műszaki-gazdasági adottságaival. Ezért is kívánatos, hogy a fejlesztési eszközök nagyobb részét a meglévő kapacitások hatékonyabb hasznosítását szolgáló rekonstrukciókra és technológiai korszerűsítésekre fordítsák. Szükséges a beruházások gépi hányadát növelni, építkezési arányát pedig mérsékelni. Így az építőipar tehermentesítésével, a beruházás gyors üzembehelyezésével közvetve is növelhető a befektetések hatékonysága. Az a körülmény viszont, hogy az építő-szerelő tevékenységet a népgazdasági átlagot meghaladó mértékben, 41—43 százalékkal fejlesztik, a negyedik ötéves tervben lehetővé teszi a beruházások gyorsabb kivitelezését, üzembehelyezését. Csak az építőipar korszerűbb, eredményesebb munkája, kapacitásának számottevő bővítése oldhatja fel véglegesen a beruházást piac feszültségeit, s teszi lehetővé az ipar és a népgazdaság állóeszközeinek gyorsabb ütemű gyarapítását. KOVÁCS JÓZSEF Következik: Elsősorban a vezetőktől függ. A mezőgazdasági üzemek gépeinek üzemeltetéséhez több mint negyvenezer alkatrészre van szükség. A gazdasági vezetők, anyagbeszerzők és gépjavítók naponta visszatérő gondja az alkatrészellátás. Az idén, az aratás idején főképpen sokat beszéltek az alkat- •részellátáSról: a gépeket megvásárolják, s mire javítani kellene, nincs mivel. A traktort le kell állítani, vagy a tsz műhelyében „bütykölni”. Az alkatrészellátás országos ügy, szorítja a kereskedelem és az ipar szakembereit is. A kérdés igen gyakran kerül napirendként a társadalmi szervek, főleg a pártbizottságok üléseire is. Az MSZMP megyei bizottságának gazdaság- politikai osztálya szervezésében ezekben a napokban egy bizottság kezdi meg munkáját — alkatrészügyben. A bizottság munkájában a legilletékesebbek vesznek részt: az AGROKER, a gépjavító vállalat, a tsz-ek szövetségei, állami gazdasági és termelőszövetkezeti, a megyei tanács és más szervek képviselői. A bizottság arra keresi a választ, hogy milyen módon akad el az alkatrész, milyen kiút van ebből a kedvezőtlen helyzetből. A helyszínen tanulmányozzák majd azt a tényt is, van-e lehetőség, ér- demes-e a gépek túlságosan költséges javításával foglalkozni. A bizottság tapasztalatairól tájékoztatni fogja a megyei pártbizottság végrehajtó bizottságát; és a vb állásfoglalása után a Tolna megyei tapasztalatokat felterjesztik, illetékes fórumokhoz: a kormányhoz, a pártközpontba. A vizsgálat eredményeiről lapunkban is beszámolunk majd.. — Fi — Dunafölüvári panorama Foto: GoítvaiU
