Tolna Megyei Népújság, 1970. szeptember (20. évfolyam, 204-229. szám)

1970-09-20 / 221. szám

gatva mentek pár lépést. — Egyébként" kiíéle?

— Vasból jött hozzánk. Addig sokat vándorolt, aztán ittragadt. Kellett.

Felültek a homokfutóra, Bakó az ostorral megpöccintette a lovak hátát.

— Most már bizonyos, hogy én is elmegyek a bálra — mondta Bakó.

Szabó álmosan bólintott. Később, amikor lefeküdt, nem tu_ dott elaludni. Az anyja csendesen járkált a szobában.

— Maga ismeri a Magdi férjét? — kérdezte Szabó.

— Azt mondják: jóravaló

ember.

— Jóravaló — dörmögte Szabó, s nem tudott mit' kezdeni a szóval.

Korán délután a futó eső végigpásztázott a lampionokon, a papfrkoszorúkon, a szél meg. lazította a díszítéseket tartó kötelek feszülését. De az emberek! kedvét ez sem rontotta. Alkonyaikor megszólalt a muzsika, vaskos hangok szálltak, a levegő vidámsággal telt.

Amikor Szabó odaért, már táncoltak is. A bejáratnál Bakóval "találkozott!

— Kialudtád magad? — kérdezte Bakó."

— Ahogy vesszük.

Bakó borospoharat. nyomott a kezébe, koccintottak, ittak.

—• Mondd csak, hogy tetszik neked ez a megváltozott falu?

— kérdezte váratlanul.

Szaké értetlenül nézett rá.

— Bolondozik velem?

— Komolyan kérdeztem. Ki. váncsi vagyak a véleményedre.

— Úgy mondja, mintha idegen lennék itt! Mintha Párizsból érkeztem volna!

— Na, annyira nem gondoltam. Dchát Miskolc is város. Az ember meg könnyen felejt.

— Én semmit se felejtettem

— mondta Szabó. — Nem is azért mentem a városba. Csak vinni akartam valamire.

— És az mit jelent? — kapta fel a fejét Bakó. Szabó vállat vont, Bakó csendben azt mondta: — Szerintem aruftyi, hogy az ember dolgozhat,jtieg. becsülik. Igaz, amikor te elmentél, itt is másként álltak a dolgok.

— Nem is álltak — nevetett Szabó —, porban-sárban feküdtek!

Egyszerre Horváth lépett hozzájuk, megérintette Szabó karját.

— Látom, itt van. Nem ülne az asztalunkhoz?

Bakó intett^ valamit a szemével, de Szabó nem vette észre.

— Jó — mondta beleegyezéssel Horváthnak.

Amikor Magdi meglátta őket együtt, elsápadt, zavartan kaparászta az asztalt.

— A feleségem —mondta Horváth. Fejével Szabó felé intett. — ö ’az, aki megcsinál-» ta a gépemet. Említettem a feleségemnek — mondta Szabónak.

Tanácstalanul nézték egymást. Szabóban íeljobbant a! merészség.

— Szervusz — mondta bátran az asszonynak.

Magdi ránézett, •■őt is fal- fűtötte' Szabó közelsége. —* Szervusz.

• — Talán ismerik egymást?

— csodálkozott Höryáth.

— Együtt , jártgnk iskolába.

— mondta terhfészetezeír Szabó.

Horváth ■ a tekintetével vallatta őket. Néhány pillanaira. mintha megfagyott volna - a' levegő. Az aSszon.v mereven idézte az aszialr, rtem' meí,e felemelni a fejét. Szabó is mindenfelé menedéket! keresett a szentével.

Horváth bort töltött. Szabónak kínálta. Ittak. — Nem. táncol? — kérdezte aztán.

— öreg vagyok már ahhoz — mondta Szabó. '

— öreg férfi nincs is — mondla Horváth.

Ott 'termett Bakó. majd kicsattant a vidámságtól. Belekarolt Magdiba. — Vihetem? — nézeti jiorváthra.

— Ha ő is akarja — mosolygott a férfi, Aztán nézte, hogyan járja a felesége. — Mit szól az asszonyhoz? — kérdezte Szabótól. — Nagyon megváltozott?

— Mindnyájan megváltoztunk — mondta Szabó.

. — S maga?

— En talán a legtöbbet.

Horváth a poharát forgatta. — Maguk összekülönböztek? Vagy talán a szülők miatt? — Szabó csodálkozó p!'- lantására hozzátette: — Amíg éltek a szülei, nagyon tartották. Munkásember szóba sem .jöhetett.

Szabó szeme felvillant, tenyere ökölbe szorult, aztán, kisimult.

— Én már mindent elfelejtettem.

— Én is vagvok úgy, hogy csak a fontosabbakra emlékszem. De olykor még azok is kihullnak belőlem, mint a homok a rostán.

— Mondja csak — nézett rá nyílt tekintettél Szabó .—. sok baja van azzal a masinával?

Horváthot meglepte a kérdés. Vagy fél percig ha'lea- tot't, aztán megenyhülve válaszolt. — Makrancosko "k.

— Rájöttem a fő hibájára —

mondta Szabó. — Tudja, mire vigyázzon?. — Magyarázatba^ kezdett, körmével ábrákat vé- , seit az asztalterítőbe, Horváth | figyelmesen 1 ’Ugatta. I

Amikor Magdi és Bakó visz- | szatért. ilyen magyarázkodás- í ban találta őket. Horváth a I feleségére nézett. J

— Jo volt? I

— Mint a ringlispil — mond- |

ta az asszony. — És ti? |-■**!

A zenészek egy közismert e dallamfjt húztak, valaki éne- í kelni Kezdett, ,.s magával ra-- , gad.n a többieket js; Szelíden hullámzott á sokfelé hang. f mint folyó a nyári szélben. U

VARGA JÓZSEF:

f

f

1

NÉMA ÖLEDEN

LT i

Anyám!

anyám,

1

Csak így nézlek.

mert érzem.

r 1

hol sandítva.

itt vagy velem.

1

hol meg nyíl egyenesen,

Ugye, hiányzik

1

s tekintetemmel

az apám?

arcod ráncán

— Menj. a konyhába

1

apámat keresem.

nézz be!

1

Csendes közöny.

Mikor halt meg... V egifvennényben?

1

1

hirtelen

''em. Később.

1

éles ficielés.

iindegy.

1

s rám zúdul

Már elfolyik az idő.

e furcsa özön.

De ketten álltok

1

a kusza.

előttem.

1

bolyhos emlékezés.

te anyám.

!

Most kölyokként

és apám. a halott.

1

1

nézlek,

Ö is veled,

1

bár arcomon

és csak is ott!

t

méla fodrász ollója topog.

Ugye, anyám,

1

1

Csak nézlek

nem csak a gyerek,

anyám,

a felnőtt is botolhat,

1

s fignelem

Úgy? Akkor jó.

lágyan hajló

Még nézem az arcod.

1

édes homlokod.

s ráncai mélyén

1

Érzed ezt a csendet?

keresem apámat, múltamat,

1

I

Szokatlan zene

magamat, i.

1

a nap-nap

folyó harcok után

Csak csendben.

f

t

gyermekkorom

halkan hajolj

1

üzenete.

hozzám anyám

r

Nem puskával.

Csak lassan, mert számon

i

i

nem karddal

a szó is

i

hadonász fiad

elakad...

fényes napok rothadó zugán.

Magam előtt

i

i

De gondolattal.

látom

i

tollal, ésszel. . .

— ma hajlott —

i

S mozdulataim

de tegnap ~

folyton, kurtán

szikár derekadat.

i

lefolynak a ruhán. Anyám!

Fogd a kezem, és ezalatt csendben

i

i

t

Csak nézem kezedet,

emlékezem, míg ránk

i

i

Itt-ott már barna

borul a város

foltok vernek

zaja.

i

rajta sorokba

És fiad már

i

ereket.

ugrik, rohan!

i

S mozdulataid, bizony anyám.

Mikor jövök

i

i

i

látom lassúdnak.

újra haza...?

1

Ma délután olyan furcsán,

Csak várj,

i

i

tapogatón lépkedtél

s esténként

í

az utcán,

hagyd nyitva

i

Add ide a kezed!

az ajtót, a kaput.

I

i

En rossz fiú.

Mert tudod, utam kör.

i

4

hooii lapulok

és hozzád

1

néma öleden.

anyám,

1

Nem dohogok,

mindig

4

elhalkulok,

visszafut!

»

1

Foto: Gott vak! Károly

t