Tolna Megyei Népújság, 1970. szeptember (20. évfolyam, 204-229. szám)
1970-09-19 / 220. szám
Gog és szerénység „Fiatalember! Mire olyan szerény maga?” — kérdezte állítólag egyszer Osváth Ernő, a hagy szerkesztő, egy pályakezdő írótól. Arról már nem szól a tárna, hogy az ifjú pályakezdő megértett^-e a szokatlan fogalmazású kérdést, pedig az — jobban utána gondolva — csakugyan érthető. Nem érvelő, csak illusztráló példákat sorolunk. Nemrégiben egy országosnál lényegesen nagyobb hírű, tekintélyű tudóssal beszélgettünk. Az ősz tüáós egy oszlopszentnek is becsületére váló türelemmel, hallgatta végig a jelenlévők valamennyiének véleményét, nem egyszer olyan kérdésekről is, melyek eldöntésénél világszerte épp az ő véleményét szokták megkérdezni a legkülönbözőbb akadémiák és tudományos intézetek. Majdnem mindig utoljára szólt, akkor is halkan, szerényen, eleve feltételezve, hogy másnak ellenvéleménye lehet. Valamivel korábban egy hosszú évtizedek után visszatért, nagy művész társaságába kerültünk. Szobrász az illető, akinek „hüvelykujját megirigyelte Picasso’, akinek műveit a világ legrangosabb múzeumai dollár tízezrekért vásárolták meg. A „nagy’’ rangra életműve alapján joggal számot tartó művész magyar paraszt- embereket kísért végig nyitás előtt álló kiállításán. Leplezetlen és őszinte érdeklődéssel várta a képzőművészeiben cseppet sem járatosak véleményét. Tévedés ne essen! Se a tudós, se a művész nem volt gátlásteli egyéniség, aki félt volna kimondani véleményét. Mindketten épp átléptek a hatodik „X”-en, így egyforma lehetőségük volt megtanulni, hogy a rang tőkéjét nem a kinevezés; hanem a tudás jelenti. Miért érdemes mindezt említeni? Pályakezdés után két-három évvel minden nyitott szemű újságíró akarva-akaratlan valóságos élő példatárgyűjtemény tulajdonosa lesz. Nem mindig az idé-. zettekhez hasonló példáké. Lehetne említeni olyan ktsz-elnököt, aki üzemének mérsékelt teljesítményéről olyan öntudattal nyilatkozott, mintha náluk fedezték volna fel a lasersugarakat. Községi tanácselnököt, aki szentszéki csalhatatlansággal igyekezett dönteni elevenek és holtak felett. Ifjú mérnököt, aki kézlegyintéssel tért napirendre, őszbecsayarodott szakmunkások véleménye felett. És 'még sok midenki mást, akinek viselkedése, hanghordozása, minden mozdulata sugározta — tán ki nem mondott,, de a gyakorlatba átvitt — életelvét, hogy „ki, há ő nem’. Aki rangot, hatalmat kapott, az észt is kapott hozzá. Aligha. Az ősz tudós, az idős művész tudta, hogy mire szerény, és miért az. Tudta, hogy a munka szolgálat, és bármilyen sokat tettek is, milyen iszonyatosan sok az, amit még tenni szeretnének és amire a könyörtelenül pergő évek már egyre kevesebb lehetőséget adnak. De mire olyan gőgösek az ellenpéldákkal érzékeltetni próbált típus, sajnos egyáltalán nem gyérszámú, képvisel ői ? O. L Tíz év alatt több mint 5 millió megtakarításFélmillió forint újítási díj Három évvel ezelőtt sokan úgy vélték, hogy az újítómóz- gjalomnaik vége. A részesedést terhelő díjkifizetések miatt sokan abbahagyták * a már munka alatt levő újítások további kidolgozását, s nem lelkesítette az embereket az olyan légkör, ami szinte szembeállította az egyes kategóriákban levő újítóikat és dolgozókat. A Bonyhádi Zománcgyárban is megfigyelhető, az újítómozgalomnak ez a hullámvölgye. A kategorizálás megszűnése után felélénkült a zománcgyárban az újítómozgalom, bár szám szerint a korábbi évek újítását még nem érték el, de a mostani kevesebb újítás értéke magasabb. Tíz év újítási eredményeiről számolt be Szabó Elemér újítási előadó, a zománcgyár párttaggyűlésén. Nem az első alkalommal tárgyalta a pártszervezet az újítási munkát, mert az év elején is és a múlt Együttes tanfolyam a propagandistáknak évben is egy-egy. alkalomma': megvizsgálták a 'kérdést. A' gazdasági vezetők is nagy gondot fordítanak arra, hogy a dolgozók újításait megfelelően elbírálják, sőt. segítséget adnak a műszaki vezetők, amennyiben az újító' igényli." A zoménogyárban a mechanizmus adta lehetőségeket érdekesen használjak ki. Például sokkal több pénzt biztosít a gyár vezetősége a mozgalom propagálására, az újítások kísérleti példányainak elkészítésére. Az újítási feladattervéket minden évben elkészítik, s azt. a dolgozók tudomására hozzák. Az idén nyolc kérdés megoldásához kérték a dolgozók segítségét. Eddig négy javaslat érkezett a feladattervre. Egyet kísérletre rendeltek, hármat pedig elutasítottak. Az első félévi újítási eredmények arról is tanúskodnak, hogy a munkások aránya az újítók között megnőtt. Például az első félévben tizenhattal nőtt az újítók száma és közöttük csak négy a műszáki dolgozó. A javaslatok gondós elbírálására a főmérnök személyesen ügyel. A törvényes keretek között kifizetett újítási díjak összege tavaly 54 ezer forint Volt, az idén az első félévben is csaknem ezt az-összeget" érte-el A korábbi években nemigen volt arra példa, hogy az újítás gazdasági eredményét azonnal megállapították volna. A mostani módszerek szerint minden újítást értékelnék, s csa,k a legritkább esetben kerül sor eszmei díjazásra. Az elő- és utókalkulált megtakarítás közötti csekély elitérés — 1969-ben alig több, mint 100 ezer forint, 69 újítás esetében — azt bizonyítja* hogy az újítás benyújtásakor, tehát első vizsgálatkor, alaposan, szakszerűen végeztéik az értékelést. 177 újítót tartanak számon a Bonyhádi Zamáncgyárban. Aranyjelvényes újítók, az újí- tómozgalomtoan elért eredményért kiváló dolgozó jelvénynyel kitüntetett dolgozók száma igen nagy. Az elmúlt tíz évben a Bonyhádi Zománcgyárban az újítási díjak ösz- szege több mint félmillió forintot tett ki. A gazdasági eredmény az újítások révén; pedig több mint 5 millió forint. A pártszervezet elismerését tolmácsolta az újítómozgalomban aktívan részt vevő dolgozóknak,’ s további bátorítást adott az új eljárások keresésére. Csütörtökön és pénteken kétnapos tanfolyamot rendezett Szekszárdon a városi pártbizottság, az évad beindítását megelőzően, továbbképzési jelleggel. A megyei pártszékház tanácskozó termében megjelent mintegy 120 párt-, KISZ- és szakszervezeti propagandista előtt a város tanácsának, pártbizottságának vezetői tartottak konzultációval összekötött előadásokat. A tanfolyam tematikája szerint a hallgatók előadást hallottak a városnak a harmadik ötéveg terv idején történt ipari fejlődéséről, a szocialista demokráciáról. Helyet kapott a programiban a párt- oktatási évad, az elmúlt esztendő politikai oktatásának értékelése, foglalkoztak a szocialista gazdasági integráció, a békés egymás mellett élés fő kérdéseivel, valamint a kongresszusi tézisek és a szervezeti szabályzattervezet feldolgozásának időszerű tennivalóival. 1970. múzeumi hónap Ma nyílik meg az 1970. évi múzeumi hónap gazdag eseménysora azzal a kiállítással, amelyik a TIT klubjában várja a népi kerámiák iránt érdeklődő közönséget. A Baranya és Tolna megyei népi kerámia művészetének legszebb darabjaiból összeállított kiállítást a mohácsi Kanizsai Dorottya Múzeum és a szekszárdi Béri Balogh Ádám Múzeum rendezi. Ma, szombaton délelőtt 10-kor kerül sor a gazdag anyagú kiállítás megnyitására. A népi kerámiák kamarakiállítását Sa- rosácz György, a mohácsi Kanizsai Dorottya Múzeum igazgatója adja át' az érdeklődő közönségnek. Egy órával később, 11-kor dr. Wéner János, a szekszárdi városi tanács titkára nyitja meg a Béri Balogh Ádám Múzeumban azt a kiállítást, amely három részből áll. A Magyar Nemzeti Múzeum rendezésében A szőlő és a bor a rómaiak művészetében — kultuszában címmel találkozhat az érdeklődő azzal az anyaggal, ami ritkasága mellett különösen alkalmas ismereteink bővítésére. A második terem kiállításának rendezője a Magyar Nemzeti Galéria. Az itt bemutatkozó alkotások témája a szőlő és a bor, — a magyar képzőművészetben. A Pécsi Janus Pannonius Múzeum és a szekszárdi múzeum a rendezője a Zsolnay-kerámiák kiállításának. A múzeumi hónap további kiállításainak sorában számos olyan esemény szerepel, ami szűkebb hazánk mélyebb megSZABAD SZOMBAT ÉRDEMES? Ez is egy jó kis út lesz, akár a többi. Előre sejtem a méregevés, a semmit meg nem értők iránt a harag, a felszállásnál kezdődik és a leszállásig tart. Az agresszív töltésű nemtelen indulatok és a furcsa, megmagyarázhatatlan eredetű, csörtető törtetések örökké a hordaerkölcsöket juttatják az eszembe. A mindenkin keresztülgázoló helyszerzők vak indulattal tapossák magukat keresztül az embereken, s utána diadalittas mosollyal néznek ki az ablakon, büszkén, megvetően már a magasból nézik a „balfácánokat", akik még mindig a sínek mellett sze- rencsétlenlcednek, holott a kalauz már erélyes hangon közli: igyekezzünk kérem a beszállással, indulás. Nincs, az utazáshoz — restellkedve mopdom .— nincs kultúránk.. Vagy az együttéléshez nincs? Ez a valószínűbb, minthogy az utazás fél óráig, fél napig, vag>' éppen két hétig tartó együttélés valakivel, illetőleg valakikkel. Minden esetben embertársakkal. De a bajok rendszerint már az autóbuszkalauzzal kezdődnek, aki csúcsforgalomban élethalál uraként rendezkedik, intézkedik többnyire magas lóról,t föntről és olyképpen, hogy az utas kiszolgáltatottnak érzi magát. Ügyeskedni* . helyezkedni, vagy éppenséggel taposni kell, mert sokan megyünk, sokan jövünk, belföldön is utazó nemzet lettünk. Utazó nemzet, de természetesen embertársakkal, s mintha éppen arról feledkeznénk ei, hogy embertársakkal. Vagy nagyon is tudjuk? Ilyenkor adjuk vissza a munkahelyi sérelmeket, a munkahelyi lenézést, felülről ’ kezelést, azt, hogy a főnök elfelejtett kezet nyújtani? Azt, hogy a másik főnök melegebb égtájakra küldött el minket? A gombokat szakajtó tülekedést tanulmányozva felteszem, örök rejtély marad előttem, hogy a budapesti, a debreceni, a bajai, a szekszárdi vasútállomáson miért éppen azok a leg- erőszakosábbak, akik a következő megállónál leszállnak? Annyira sietős célba érni, célba jutni? Mindenáron. Tessék megfigyelni: megy a délutáni az esti vonat Sárbogárdra és a szemüveges tisztviselő, aki az imént még az oszlophoz támaszkodva a világ, legjámborabb emberének látszott, váratlanul ámokfutúként löki magát az asszonyok közé, hogy helyet találjon magának. Tolnáig, mert Tolnán leszáll, kiszáll a „buliból”. Hát érdemes volt ezért a rövid útért? Azt gondolom, az együttéléshez nincs kultúránk. De hát mit jelent ez tulajdonképpen? Gyanítom, a nehezen megfogalmazható bosszúságok, tűszúrások, parányi gonoszkodások összességét jelenti. Azoknak a helyzeteknek a sokaságát, amely helyzetekben pont azért lehetnének méltósággal emberek, mert emberek vagyunk. S mégse élünk az „emberként viselkedés lehetőségeivel. „Részvét’, „együttérzés”,- „ro- konszenv”, „szeretet”, „barátság ’, „tisztelet”, „szánalom”. Gyakran tűnődöm e szavak értelmén, és mindjobban megértem, kizárólag akkor telítődnek meg tartalommal — akkor van értékük —, ha az ember megtanulja, tudja. gyakorolni a részvétet, a szereteted az együttérzést, a barátságot. S ehhez az élet a gyakorlótér. De hát érdemes? Érdemes mindenkit előreengedni? Ha megteszem, sárga házba valónak néznek. Érdemes elülni az ablakból s átadni a helyet egy „kilátásra” sóvárgó, nyűglődő srácnak? Ha megteszem, a hátam mögött az az imént még jámbor szemüveges összenevet a haverjával. Érdemes mások bánatán, mások örömén örülni, másokkal szenvedni, másokkal törődni? Nem. De. ha nem, akkor mitől vagyunk emberek? SZEKUUTY PÉTER ismerésében kíván bennünket segíteni. Simontornyán rendezik meg október 4. és 31. között azt a kiállítást, amely megyénk műemlékeit mutatja be. Gyönkön, a gimnáziumban ismerkedhetünk meg a népvándorlás korából való legújabb ásatások anyagával. E kiállítás szintén október 4-től 31-ig várja a látogatókat. A lengyeli kultúra Tolna megyében címmel a lengyel! művelődési házban nyílik majd kiállítás október 15-én. Élénk érdeklődésre tarthat számot az a kiállítás, amelyet Decsen rendeznek — a művelődési házban — Garay Ákos és Miklósi M. Ödön karikatúráiból és amely kiállítás megnyitására október 11-én kerül sor. Az Országos Természettudományi Múzeum rendezésében láthatjuk Szekszárdon a múzeumban a Trópusi tájak állatai című ki-. állítást, amit Kovács István., a_ rendező múzeum helyettes főigazgatója nyit meg október I8-án. Ezt követően 1 a Babits Mihály művelődési központ kiállítótermében találkozhat a közönség a Liszt Ferenc emlékkiállítás anyagával október 25-én. Ezt a kiállítást a Magyar Nemzeti Múzeum,, a szekszárdi Állami Levéltár és a Béri Balogh Ádám Múzeum rendezi.
