Tolna Megyei Népújság, 1970. szeptember (20. évfolyam, 204-229. szám)
1970-09-17 / 218. szám
VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK? 'TOLNA MEGYEI % j A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT TOLNA MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA | XX. évfolyam, 218. szám AKA: 90 FILLER Csütörtök, 1970. szeptember 17. Szövetkezeti kommunista aktívaülés Szekszárdon--------------------L.....................................■ —— - - .................................................................- - - - " — A szövetkezetek nem egyszerűen gazdasági vállalkozások Tegnap Szekszárdon a megyei pártbizottság tanácskozó- termében a Magyar Szocialista Munkáspárt Tolna megyei Bizottsága szövetkezeti kommunista aktívaülést tartott. Megjelent K. Papp József, a megyei pártbizottság első titkára, Szabópál Antal, a megyei tanács vb-elnökc, Sümegi János, a TOT elnökhelyettese, a szécsényi Rákóczi Tsz elnöke, Tóth György, az MSZMP Központ Bizottság gazdaságpolitikai osztálya munkatársa. Részt vettek az aktívaülés munkájában a két Tolna megyei területi tsz-szövetség, a MÉSZÖV, a KISZÖV vezetői is. K. Papp József elvtárs megnyitója után Somi Benjamin elvtárs, a megyei párt- bizottság titkára tartott vitaindító beszámolót. Az előadó bevezetőjében elmondotta, a tanácskozásnak célja: a párt szövetkezetpolitikai irányelvei alapján értékeljék Tolna megye szövetkezeti mozgalmának tapasztalatait, a kommunisták munkáját, megvitassák a párttagok tennivalóit, feladatait. Somi elvtárs hivatkozott a gazdasági mechanizmus reformjáról szóló KB-határozat- ra, s ebből az alábbi részt idézte: „Társadalmunkban a szövetkezetek gazdasági, politikai, társadalmi téren egyaránt fontos szerepet töltenek be. Célszerű és szükséges a szövetkezetek szerepének növekedése, működési körének további bővítése. A szocialista állam támogatja a szövetkezetek széles körű tevékenységét, különösen nagy fontosságot tulajdonít a három nagy szövetkezeti ágazat — a mezőgazdasági termelőszövetkezetek, a földművesszövetke- zétek és kisipari szövetkezetek — továbbfejlődésének. Számít arra, hogy a szövetkezetek mindinkább eredményesen és hasznosan működnek a mezőgazdasági és ipari termelés, a szolgáltatások, a kereskedelem és az ellátás bővítésében, minőségi fejlesztésében.” Vitaindító beszámolójában Somi Benjamin elvtárs megállapította: Ma már egyértelműen tisztázódott a gazdasági fejlődésünket alapvetően meghatározó két szocialista — az állami és a szövetkezeti — szektor helye és szerepe népgazdaságunkban. Elmondotta, a szövetkezetekben a tagok önigazgatása jut érvényre. A továbbiakban az előadó arról szólt, hogy milyen szerepet töltenek be népgazdaságunkban és ezen- belül Tolna megyében a megye szövetkezetei. Tolna sajátosan szövetkezeti megye. A szövetkezetek nem kiegészítő, hanem meghatározó szerepet töltenek be a megye társadalmi és gazdasági életében. A megye szántóterületének 67 százalékán termelőszövetkezetek gazdálkodnak. 41 797 taggal. A 20 általános fogyasztási és értékesítő szövetkezet a megye kereskedelmi és vendéglátóipari forgalmából 61 százalékkal részesül. Tolna megyéből indult el a takarékszövetkezeti mozgalom, s a fogyasztási szövetkezeti mozgalom új ágaként most van kialakulóban a lakásszövetkezet. A kisipari termelő- szövetkezetekről szólva az aktívaülés előadója arról számolt be, hogy a megye ipari termeléséből a ktsz-ek részaránya mintegy 25 százalék, az elért termelési érték megközelíti a 665 millió forintot. A megye iparában minden negyedik munkást kisipari termelőszövetkezet foglalkoztat. A keresőképes lakosság 29,6 százalékát a mezőgazdasági tsz-ek, 6,5 százalékát a kisipari szövetkezetek, 2,8 százalékát a fogyasztási szövetkezetek foglalkoztatják. Somi Benjamin elvtárs foglalkozott a magyar szövetkezeti mozgalom történetével és fejlődésével, a felszabadulás óta megtett út eredményeivel és hibáival, majd részletesen szólott a kommunistákra váró feladatokról. Vitára ösztönző beszámolójában hangsúlyozta: a kommunisták nagyobb aktivitása szükséges a szövetkezeti demokrácia fejlesztéséhez. A szövetkezeti vezetőségek tevékenységében azt kell a párttagoknak elősegíteniük, hogy a tagsági akaratnak és érdekeknek megfelelően a szövetkezet összes fontos ügyeiben testületileg szülessenek döntések. Az ilyen döntések a tagok tulajdonosi jogait fejezik ki, s ezek egyben alapvető elemei a szövetkezeti demokráciának, a munkafegyelemnek, a gazdálkodás rendjének. A pártszervezetek szálljanak szembe minden olyan törekvéssel, amely a szövetkezeti tagok jogait formálissá kívánja tehni, amely a tagokat és a vezetést elkülöníteni szeretné, s amely munkamódszerében bürokratikus. A szövetkezetek nem egyszerűen gazdasági vállalkozások, hanem az emberi tevékenységnek olyan keretei, amelyekben a gazdasági eredményekkel egy- időben kedvező lehetőségei vannak a szpcialistn emberi közösség, a kollektíva formálásának és kölcsönös segítségének is. Ebből a gondolatból kiindulva beszélt arról Somi Benjamin elvtárs, hogy a párttagok nagyobb aktivitása miként, milyen arányban segítse á pártszervezet munkáját. Segítsék a kommunisták szövetkezetükben a párt- szervezetüket abban, hogy a közgyűléseken a tagok rendszeresen számonkérjék a választott vezetőktől és a bizottságoktól az alapszabályban és az ügyrendben meghatározott feladatok végrehajtását. Biztosítsák, hogy a szövetkezet választott vezetősége az alapszabály előírásai szerint működjék, fejlődjék a szövetkezeti demokrácia, érvényesüljön a tagok erkölcsi és anyagi megbecsülése, s nem utolsó sorban,- rendszerünkhöz hű, szakmailag képzett vezetőképes tagok kerüljenek vezető posztokra. A szövetkezetekben lolgozó kommunisták legyenek kezdeményezők az új termelési,' kereskedelmi megoldások alkalmazásában, de jobban használják fel a bevált, hagyományos módszereket is. Az előadó aláhúzta a szövetkezetek közötti együttműködés, összefogás, kölcsönös támogatás, szolidaritás fontosságát. Somi Benjamin elvtárs tájékoztatta az aktívaülés résztvevőit a szövetkezeti mozgalom néhány Időszerű kérdéséről, majd végezetül elmondotta: Tolna megyében kedvező feltételek vannak pártunk szövetkezetpolitikai elvei valóraváltásához, a mozgalom fejlesztéséhez, s gazdálkodásuk hatékonysága emeléséhez. A vitaindító beszámoló után elsőként Kardos Antal, a KISZÖV osztályvezetője szólalt fel. A szövetkezeti demokrácia alakulásáról beszélt. Elmondotta, hogy e tekintetben milyen változások következtek be, ugyanakkor negatív jelenségek is megfigyelhetők. A vezetőségi üléseket alkalomszerűen hívják össze, nem készítik elő, néhány kisipari termelőszövetkezetben a bizottságok felületes munkát végeznek. A jövőben ezen kell változtatni. Elismeréssel szólt arról, hogy a szövetkezetekben az alapszabállyal kapcsolatban milyen alkotó vita, vélemény- csere volt. Megfigyelhető azonban, hogy egyes szövetkezeti tagok csak a jogaikat nézik. Jakab Albert kisdorogi tsz- elnök a mezőgazdasági szövetkezetek és az ipari szövetkezetek közötti különbségek okait feszegette. Elmondotta, hogy a mezőgazdasági szövetkezetek tagjai, a különbséget, a hátrányos megkülönböztetést sérelmezik. Papp Mátyásné, a Bonyhádi Afész párttitkára arról szólt elismerően, hogy a mechanizmus adta lehetőségeket a fogyasztási szövetkezetek kihasználják, élénkebb, dinamikusabb a kereskedelmi élet, a szövetkezetek önállósága nőtt. A gazdasági versenyről szólva megállapította, hogy egyes esetekben már a tisztesség határát súroló intézkedések is születnek, amelyek hátrányos helyzetbe juttatják a területen működő régi kereskedelmi egységeket. Pintér György, a dunaföld- vári takarékszövetkezet gondjairól, mint általános takarékszövetkezeti gondokról beszélt. Elmondotta; a lakosság érzi annak kárát, hogy a takarékszövetkezetek kedvezőtlenebb körülmények között tudnak hitelt nyújtani, egyéb kedvezményeket adni, mint az Országos Takarékpénztár. Rács Tibor szakszervezeti tisztségviselő a munkaverseny értékelésének módjával kapcsolatos javaslatait adta elő. Javaslatot tett az alapszabály módosítására is, majd részletesen elemezte a legfiatalabb szövetkezetek, a lakásszövetkezetek Tolna megyei tevékenységét. Kérte, nagyobb lehetőséget adjanak a lakásszövetkezet önálló működéséhez. Füves József, a tamási Széchenyi Tsz elnöke helyesnek ítélte a három szövetkezeti ág képviselőinek közös tanácskozását. Hönecker Jánosné, a paksi Egyesült Dunamenti Termelőszövetkezet nőbizottságának tagja a termelőszövetkezetben dolgozó nők helyzetéről mondta el véleményét és bírálta azokat az intézkedéseket, melyek hátrányos helyzetbe juttatják őket az ipari munkásnőkkel szemben. Hilbert János, a kocsolai termelő- szövetkezet főkönyvelője bírálta a gazdaságpolitika megvalósítását akadályozó tényezőket. így a hitelezési és az építési munkákkal kapcsolatos akut kérdéseket feszegette. Elmondotta, hogy korszerű gazdasági épületüket 17 millió forintos költséggel kezdték építeni 1967-ben, s ma már 25 milliónál tartanak. Domonyai Péter, a szekszárdi Jóreménység Tsz párttitkára elmondotta, hogy nagy gondot fordítanak a fiatal szakemberek továbbképzésére. A területi tsz-szövetség vezetői segítik e kérdésben is a termelő- szövetkezet vezetőségét. Ezután Sümegi János, a TOT elnök- helyettese szólalt fel. A szövetkezeti élet kérdéseiről, majd a szövetkezetek és az állam kapcsolatáról beszélt. Szabópál Antal, a megyei tanács vb- elnöke volt a következő felszólaló. Elmondotta a megyéi tanács elnöke, hogy a szövetkezetek és a tanácsok kapcsolata az utóbbi időben jelentősen javult. A tanácsi szervek felügyeletet gyakorolnak a szövetkezetek felett, s az ezzel kapcsolatos feladatokról, s az együttműködés lehetőségeiről beszélt. A vitát K. Papp József zárta be. „Nem lehet szerepe egy ilyen tanácskozásnak, hogy fontos, olykor akut kérdésekben döntsön, határozatot hozzon. Megítélésünk szerint a szövetkezeti vezetők első ilyen tanácskozása alkalmas arra, hogy a kérdéseket megvitassuk, megvizsgáljuk, melyiket kell testület élé vinni, milyen esetekben kell határozatot hozni. Megállapíthatjuk, hogy a szövetkezeti mozgalom Tolna megyében is égy és oszthatatlan, és a most készülő szövetkezeti törvény megfelelő keretek közé tudja majd helyezni” — mondotta többek között. A felszólalásokra részletesen válaszolt, majd végül a feladatokról szólott. A szövetkezeteknek együtt kell működni, hisz egy területen tevékenykednek, azonos célok megvalósítása áll a mezőgazdasági, az ipari és fogyasztási szövetkezetek előtt. Mindegyik ágazatnak azon kell munkálkodni, hogy a területén élő lakosság egyre jobb körülmények között éljen, boldogul, jón.
