Tolna Megyei Népújság, 1970. szeptember (20. évfolyam, 204-229. szám)
1970-09-15 / 216. szám
'tttttttttttttttyttttttttttttttttttttttttttttttttt rrrrrrrt'W'rrfrrr^TfyrrrrrrrTr^'rrrrwfwyFYT^nrrrrrvvrwwTyT^'fTTrrr^ VÖRÖSKÖV lÄNOt fí rtKETt M***JC/, VISSZATÉR-kemregíny6. — Ezt — mondta Paál főhadnagy — tökéletesen alátámasztja, hogy a két lövedék, amely a harmadik üteg első lövegének csövéből repült ki, nemcsak éles-, hanem speciálisan preparált lövedék is volt! Egyiket, a helyszínen felkutatott repeszek alapján, műszaki pontossággal sikerült rekonstruálnunk. Formára, nagyjából talán súlyra is megegyezett a gyakorlatokon használt vaktóltetekikel, s miután sikerült közéjük csempészni, a löveg kezelőszemélyzete már csak a sietség, az izgalom miatt sem vehette észre a különbséget... Ébert százados közbeszólt: • — Tegyük fel, hogy valaki még a laktanya lőszerraktárában gondosan átvizsgálja a gyakorlatra szánt vaktölteteket. Minden ládát felnyit és minden vaklövedéket külön kézbe vesz. Akkor sem veszi észre, hogy az egyikben ólom van? Ne egy sorkatonára gondolj, hanem egy tapasztalt tisztre! — De, feltétlenül! Súlykülönbség egészen biztosan volt. Ilyen vizsgálatot azonban nyilván nem tartottak. — Köszönöm — mondta Ébert százados. Paál főhadnagy folytatta: — A legfontosabb, hogy a két éleslövedék magjának ferde talpa volt. Az ilyen lövedék nem a műszerrel meghatározott célpontot találja el, hanem a talp hajlásszögének megfelelően eltér tőle. A harmadik üteg első, löyege tehát pontosan célzott, a célzókészülék nem romlott el, az ágyúval a szerpentin megadott pontjára tüzeltek. A két lövedék mégis a turistaházba csapódott be. Azoknak, akik az ellenséges akciót megszervezték, ehhez ismerniük kellett a gyakorlat tervét, tudniuk, hogy az üteg hol áll majd és hová tüzel. Mivel azt akarták, hogy a turistaházat érje találat, gondoskodtak róla, hogy a* két lövedék, amit a vaktöltetek közé csempésztek, ötszáz méterrel a megadott cél mellé menjen. Az ilyen, kisebb gyakorlatok tervét úgy látszik, nem őrzik elég szigorúan. Egyáltalán nem képtélenség feltételezni, hogy illetéktelen személy hozzájutott. Az azonban, hogy a gyakorlat előtt átvizsgálnák a lőszeresládákat, valószínűtlen. . — Nos, — mondta Ébert százados —, ezúttal éppen ez történt! A dolog úgy áll, hogy a parancsnok, Zalay alezredes már megégette a körmét. Tavaly, előző állomáshelyén előfordult egy véletlen lőszercsere. Szerencsére akkor csak. kézi fegyverekbe való vaktöltények közé keveredett, — máig se tudni hogyan? —• élestöltény. Zalay elvtárs most rendkívüli óvatosságot tanúsított. Személyesen vizsgálta át a gyakorlatra szánt lőszeresládákat, külön-külön minden egyes darab vaktöltetet. Mindezt politikai helyettesének a jelenlétében! A lőszeresládákat szemük láttára rakták föl a teherautókra, s a menetoszlop már mozgott, amikor ők is kocsiba ültek. Ekkor a helyzet a következőképpen alakult: Zalay alezredes gépkocsija az oszlop élén haladt, a politikai helyettes, Tárnok őrnagy személykocsija pedig az oszlop legvégén. Miért fontos ezt leszögezni ? Azért, mert az oszlop megállás nélkül haladt a gya'koríat színhelyéig. Egyenletes, állan_ dó sebességgel. A ládát tehát, amelyben a két éleslövedék volt, útközben sem tehették fel a teherautóra. Hogy került akkor a gyakorlat színhelyére? Tény, hogy végül is ott volt a harmadik üteg 24 lőszeresládája között, a nagy bükkfa alatt, ahová a gépkocsiról lerakták őket. Mivel több lőszeres kocsi is volt a menetben, szükséges megjegyezni, hogy a szóban forgó 24 ládát arról a teherautóról rakták le, amely hátulról számítva a harmadik volt az oszlopban, tehát egy élelmiszeres kocsi és Tárnok őrnagy kocsija követte csupán. Mint mondottam, ő zárta az oszlopot. — Ez elég rejtélyes — mondta Kertész ezredes. — Azt mondja, hogy egyszer sem álltak meg... — Gyakorlatilag ez valóban így volt. — Ugyan! És a gyakorlat talán nem fejelt meg az elméletnek?... — Megértem a gúnyt, ezredes elvtárs, az oszlop egyszer, egy vasúti sorompónál valóban megállt útközben. Ennek azonban az ügy szempontjából tényleg nincs gyakorlati jelentősége. Az történt ugyanis, hogy Tárnok őrnagy, szinte a megállás pillanatában kiszállt a GAZ-ból, s mivel a lőszeres kocsi vége csak méterekre volt tőle, másodperceken belül ott volt. E néhány másodperc alatt pedig gyakorlatilag is, elméletileg is képtelenség egy ládát fölcsempészni, egy másikat pedig eltávolítani a kocsiról. Azt, aki ezt végrehajtja, az élelmiszeres kpcsi reflektorának fényénél feltétlen észrevették volna. A várakozási idő alatt maga az alezredes is az oszlop végéig sétált, és a továbbiakban éppen a jelzett lőszeres kocsinál beszélgetett Tárnok őrnaggyal. Mindketten azt állítják, hogy így történt. Tárnok őrnagy csak akkor ült vissza a GAZ-ba, amikor az oszlop már újra mozgásban volt, kocsija csak azután indult el... A tanáoskozóasztalnál kínos csend lett. A három tiszt tudta, hogy Ébert százados alaposan tájékozódott, adatai feltétlenül megfelelnek a valóságnak. Akkor pedig — az ügy aligha megoldható. Az esetre — gondolta Beke — hirtelenében csak Csalogány tanárnő tudna magyarázatot adni. Ez pedig úgy szólna, hogy a lőszercsere az ördög műve, s titkát, emberi ésszel nem lehet megfejteni... Paál főhadnagy szólalt meg először: — Lehetséges, hogy a két éleslövedéket a gyakorlat színhelyén csempészték a vaktöltetek közé. Persze, ládástól. Ha Ébert százados most azt mondja nekünk, hogy erre sincs esély, mivel a parancsnok éppen a ládarakás tetején ült, és ott beszélgetett a politikai helyettessel, akkor nagy bajban vagyunk... A százados csüggedt mozdulatot tett: — Sajnos, ez mindaddig így is volt, amíg a tüzérbemérő fel nem állította a maga rajztábláját. Ekkor a két tiszt valóban otthagyta a lőszeresláda-halmot. Ettől kezdve csak a tüzérbemérő, meg a társa tartózkodott a bükkfánál, de ők is háttal álltak. Az ellenségnek gyakorlatilag csak ekkor volt módja cselekedni. Igen, ettől a perctől kezd. ve, az első lövésig. Az első lövedék ugyanis már éles volt. Nos, tegyük fel, hogy ezt az alkalmat ragadták meg. De ehhez az éleslövedékeket tartalmazó ládát már előzőleg el kellett rejteniük a fa közelében. Mondjuk, hogy sikerült is. (Folytatjuk) ?áHiim«»**“iiAtiiiálAáiilAÁAAAAAAAiiiUUAmAAAAUAAAAAl Megannyi kötet, tanulmány jelent meg a székelység szokásairól, népművészetéről, szellemi hagyományairól. Mint ismeretes, a székelység jelentős része a második világháború után Tolna megyébe került, s a bonyhádi járásban telepedtek le. A népélet kutatói még itt Is sok kutat- nivaló értéket találtak, sok mindent össze is gyűjtöttek, közkinccsé tettek. De minduntalan kiderül, hogy még mindig maradt feljegyzésre, megörökítésre méltó kuriózum. A Tolna megyei „székelyföldön” járva hol itt, hol ott bukkan az ember csodálni- való szellemi vagy tárgyi értékre, s újból és újból arról bizonyosodik meg, hogy a székely népéletet szinte nem lehet eléggé felkutatni. Egy véletlen beszélgetés folytán a teveli tanácselnöknél, Ambrus Lukácsnál találtam a minap ilyen értéket, méghozzá fa repülőgép formájában. A repülőgép törzsének hossza 40—50 centi körüli, s ehhez arányosak a szárnyai. Több ezer darabból áll, de összeállításához sem szöget, sem ragasztót nem használtak: furfangos ékeléses megoldás fogja össze a sok fadarabkát, méghozzá úgy, hogy egyetlen, a befejező ék kimozdításával szétesne az egész repülőgép. Mogyorófából készült, és alig lehet elképzelni,' hogy micsoda rengeteg időt, energiát igényelt a sok apró és azonos méretű, alak- zatú elem kifaragása. A repülőgép törzse sem egy darabból van faragva, hanem a miniatűr ékecskék és lécek sokaságából áll. Az alkotó, aki képes volt e sziszifuszi munkára, egy székely pásztorember volt. Még az óhazában faragta, készítette három éven keresztül. A készítés körülményeit nem tudni pontosan, de nagyon érdekes, tanulságos a törté- netecske, amelyet a repülőgép birtoklói egymásnak továbbadnak. A történet cselekménye ráillik az egykori székely népéletre, valószínűsíthető, és mint technikai alkotás jól illusztrálja: az ügyes kezű székely emberek egyben furfangos észjárásúak is voltak. Manapság megcsodáljuk az űrhajókat, automata gyárakat, kibernetikai berendezéseket, ám ez a népi alkotás — mai szóhasználattal: barkácsolás — napjaink technikai alkotásai mellett is tiszteletre méltó. A hozzá kapcsolódó történe- tecske szerint a székely pásztórember szegény volt, és sorra jött . a gyermekáldás. A kilencedik ■ vagy tizedik gyermeknél elhatározta, hogy felkéri a kerésztapaságra valamelyik vezető urat. Természetesen abban a reményben, hogy az illető, aki egyben gazdag ember, bőkezű keresztapa lesz, enyhít a család nyomorán, talán egyszer s mindenkorra kilábolhatnak a szegénységből. S hogy a bőkezű keresztapaságot valamivel honorálja, elkészítette sziszifuszi munkával ezt a remeket, azaz fa repülőgépet. Arra számított, hogy annak nagy értéke lesz a főúri házban, hiszen igazi repülőgép már található a világ minden részében, azt sok helyen tudnak gyártani, de ilyet csak a székely ember... Az elképzelésből azonban nem lett semmi, mert a keresztapaságra felkért úr nemet mondott. A repülőgép közben elkészült, s ahogy telt múlt az idő, a gyermek, akinek a keresztapjától várták volna a jobblétet, halálos veszedelembe került. Játszadozás közben a vasúti sínek közé jutott, és éppen jött a vonat. A mozdonyvezető kellő időben észrevette a sínek közt játszadozó kisgyermeket, és természetesen leállította a szerelvényt. A székely pásztor végül is e mozdonyvezetőnek ajándékozta hálából a repülőgépet, és családjával együtt élte tovább a maga szegényes életét. A repülőgép további útja, sorsa nem követhető nyomon pontosan, de az nem is érdekes. A lényeg az, hogy megmaradt épségben, nem törték össze, nem tüzelték el... a f. Az egyiptomi fajansz titka Az egyiptomi fajansz összetéte- lének titkát most sikerült megoldani. Ez a kérdés századok óta foglalkoztatta a kíváncsi kutatok fantáziáját. Tulajdonképpen az egyiptomi üvegszerű kerámiáról van szó. Ebből készültek az egyiptomi művészet alkotó sasnak — a finom fazekaskésznmények. szobrocskák és dísztárgyak nagy részének díszítőelemei. Nobles tanár, a New York-i Múzeum munkatársa felfedezte azt az alapanyagot. amelyből az egyiptomiak kerámia tárgyaikat készítették. Mint kiderült, ez nem egyéb, mint a tavak fenekére leülepedett nátron nevű vegyianyag. Noblesnek nemcsak elemezni sikerült az ősi fajanszot, hanem — ami sokk/il nehezebb dolog — újbóli elő is állította azt. Az egyiptomi fajansz — amelynek kora legalább hétezer éves — üvegszerű, vagy zománcozott. A holland, a francia, vagy az angol fajansz pedig a valóságban agyagkerámia, amit ólomoxiddal zománcoznak, hogy simává és fényessé tegyék a fajansztárgyak felületét. Az egyiptomi fajanszban nyoma sincs az agyagnak. A felniét fényességét illetve ragyogását egy keverékkel érték el. ami porított kvarcból és nátronból áll. Ez utóbbit használták, egyébként, halottaik bebalzsamozására is. Vízben oldott szénsavas vegyület párologtatása után a víz felszínére emelkedik, miközben finom por ülepedik le. Égetésnél (mintegy ezer Celsius fok) a porréteg megolvasztja a kvarcport. ’ Ennek eredményeként a fajanszkészítmények egyenlően zománcozottak lesznek. Színezésre különféle fémoxidokat használtak. Rezet kék színre, mangánt pirosra, vasat sárgára, valamint réz- és vasoxid keveréket zöld színre. Népújság 4 1970, szeptember 15. ■AAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAA AAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAA, A fából készült repülő és története
