Tolna Megyei Népújság, 1970. szeptember (20. évfolyam, 204-229. szám)

1970-09-13 / 215. szám

► fTTTTTTTTTTTVTT ▼▼▼▼▼▼▼▼▼▼■» rYTTVTTYYTVYTTTTVYYTTTYTTTYTV'rV'rVYTTTTYTYYTTTVYVTTTTTYTTTTT? ^ mvn^tyyftfuym?vyfvmTmmvfymnff?f?vyTTy^ tttttttt ▼▼▼▼▼▼ VÖRÖlKiÍY lÄNOt; mB PSKEte Mfltííca :,sasTfa-KEMREGENV 5. — Emlékszik ön a programra, amelyet össze­állított? — Természetesen! — Május nyolcadikén reggel az osztály nyíl­ván a Balaton mellől indult... — Úgy van. — És mikor kellett megérkezmiöfc a Vadga­lamib turistaháztoa? — Pontosan tíz órakor! Lett volna egy ko­rábbi utazási lehetőség is. akikor már nyolc óra után ott vannak. De sajnáltam volna, ha a lá­nyoknak túlságosan korán kell föiíkelniök. — Pedig így történt... — Ebben az esetben Csalogány tanárnő el­tért az útitervtől. Fogalmam sincs, hogy miért. — Másolata van a programról? — Nem. egyetlen példányban írtam. &n sern- mit sem szoktam elveszíteni. Csak ami fölös­leges. De azt se vesztem el, hanem eldobom. Az üres gyógyszeresampullát például. — Sár­kány tanárnő élesen, magabiztosan beszélt. Olyan emberként, aki tudja magáról, hogy logi­káját nem lehet megtámadni. Az őrnagy nem is vállalkozott rá. Ahhoz, hogy megkísérelje, túlságosan keveset tudott még. Megköszönte a felvilágosítást, és elbúcsú­zott az első gyanúsítottól. Ekkor kopogtatott a második. Csalogány kisasszony valóban olyan törékeny, vékony csomtú kis teremtés volt, akár egy ma­dár. Tollatlan fiókának látszott. — Szeretném tudni, miért nem teljesítette Sárkány tanárnő kérését. — Hogy tetszik ilyet gondolni? — Eltért az útitervtől! — Még egy hajszálnyit sem. — Tehát betartotta a programot? — Mindenben. — Értem. Sárkány tanárnő azt állítja hogy a legépelt program szerint az osztálynak tizlkor keltett megérkeznie a turistaházba. — Úgy látszik, elfelejtette, hogy negyed kilen­cet írt. — Megmutatná a papírt? — Q, sajnos, elvesztettem. Hitetve. inkább fel­tűnt. Egyszóval: nem találom. De tessék csak nyugodt lenni, én azért emlékszem rá. — Ez tényleg megnyugtat... — Ha kételkedik, akár a Boddogségos Szűzre is megesküdhetiek. — Ezit élengedem magának. Béke igyekezett udvarias és türelmes marad­ni. noha már látta, hogy nehéz ellenfelekre akadt. Mert nem kizárt, hogy az egyik tanárnő igazat mond. De melyik? Természetesen, össze is játszhatnak! Sőt, az is lehet, hogy egyik sem hazudik. Hátha valami 6zomyű véletlenről van szó? Ismét a véletlen! — Mit gondol miért pont önt kérte meg Sáilkány tanárnő, hogy helyettesítse őt? — Mert tudta, hogy megbízhat bennem. Min­dent úgy intézek, ahogyan eltervezte. Mintha ő maga dirigálná az osztályt... — Egyébként miilyen viszonyban voltak? — Hát, istenkém. Nem a legjobban. De ez csak újabb óik volt rá. hogy hozzám forduljon. Tudta: nekem kötelességem megbocsátani an­nak, aki megbántott. Ha nem teljesítem a ké­rését, az bosszúálló lélekre vallott volna. S egyébként is: ki mást talált volna az utolsó este? A legtöbben családosak. Míg én, ugye­bár ... Csalogány kisasszony a maga illedelmes mo­dorában épp oly rendíthetetlen volt, az ártat­lanságnak ugyanolyan nyugalmával beszélt. mint a tartózkodó és merev matematika-tanárnő. Baké barátságosan elbocsátotta. — Ugyebár, megmaradhatok az állásomban? — Ha igazait mondott, természetesen, igen. — Akkor Isten áldja, kedveském! Az őrnagy úgy érezte magát, mint a sakkozó, aki az imént még két bástyát is fenyegetett a lovával^ s végül egyiket sem sikerült kiütnie. Lev er ben, de különösebb csüggedés nélkül tu­domásul vette, hogy a játszma elején nem jutott tiszt előnyhöz. Remélte, hogy munkatársai, a saját tábláikon, több szerencsével mérkőztek. Egyébként: talán még személy szerint neki is alkalma nyílik egy-két ügye^ lépésre. .* Ki tudja? Budapesten, az elhárítok: parancsnokságán, négy tiszt ült a tanáoskozóasztalnál. Kertész ezredesen és Bekén kívül a Násfáról érkezett Ébert százados, valamint a turistaházból vissza­tért -bűnügyi technikus: Paál főhadnagy. Né­gyük közül egyedül ő látszott elégedettnek. Az ezredes röviden ismertette a tényállást: — Május 8-án reggel gyakorlat kezdődött a Bakonyiban. A lövészezredet, a feltételezett el­lenség leküzdésében, a násfai tüzérezred III. osztályának három ütege támogatta. A harma­dik üteg fél kilenckor tűzet nyitott a 7-es számú szerpentin megadott pontjára. Itt ugyanis — a gyakorlat terve szerint — „ellenséges” harc­kocsik bukkantak fel. Ekkor, a kijelölt céltól ötszáz méterre, két éles lövedék csapódott be a Vadigalamb nevű turistaházba, mélynek egy része megsemmisült. Beke őrnagy, aki ebben az időpontban a ház teraszán ült, sérülést szen­vedett, emberéletben azonban nem esett kár. Feladatuk: megállapítani, hogy tragikus vélet­lenről. vagy ellenséges akcióról van szó. A fele­lősségre vonás, természetesen, az első esetben sem maradhat el. Én, anélkül, hogy elébe akar­nék vágni az elvtársak beszámolójának meg­mondhatom: a véletlennek nem adok túl nagy esélyt. A szó most Beke őrnagyé... Beke ismertette a turistaházban', és a Pápán beszerzett adatokat, majd leszögezte: — Valaki úgy intézte, hogy a diákok fél ki­lenckor a turistaházban legyenek. A véletlen nem az, hogy éppen ott lettek volna, ellenkező­leg. az, hogy nem voltak ott. Ez valóban vélet­len. A többi szándékos, illetve kitervelt provo­káció. (Folytatjuk) 4 <* lAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAÁAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAA< B elépőjegyek a vásár­ra! Tessék vásárje­gyet! — csupa han­gos invitálás a város, a' villamosmegállók, a kör­utak. S nyitáskor már százak topognak, a főbejárat előtt, vidékiek, városlakók, új­donságra és jó falatokra éhes kíváncsiak és szak­emberek. A főpavilonban, az élel­miszeripar negyedszázados fejlődését reprezentáló be­mutatón sokan elidőznek. Látványos a rendezés, gusztusosak, kívánatosak az áruk. S a tények meg­győző erejével szólnak a számok arról, hegy az utóbbi negyedszázadban az ország élelmiszertermelése megkétszereződött. Az egy főre jutó húsfogyasztás a háború előtti 33 kilóról 58 kilóra, a tojásfogyasztás 5 kilórólC 12 kilóra nőtt, a cukorfogyasztás meghá­romszorozódott, 50 száza­lékkal több zöldséget, 72 százalékkal több gyümöl­csöt fogyasztunk. A „korszerű falu” be­mutató — nagy siker. — Nézd, hisz a mi há­zunk kis híján ilyen! — jó hangosan mondja az asz- szony kihúzza magát, kö­rülnéz, hallották-e mások is. Tele van leg-gel a vásár. Itt a legnagyobb, a leg­szebb, a legkorszerűbb, a leghatékonyabb ... Legma­gasabbra a Fémmunkás Vállalat óriási hidroglóbu- sza emelkedik. A legsúlyo­sabb sertés a borotai Egye­sülés Tsz 550 kilós hízója. A legszebb virágok a dísz­növény-pavilonban nyíl­nak. És itt a vásáron bőg a hangszóró torkával a vi­lág legnagyobb tehene, a svájci Ralston Purina cég műanyag tehénmodellje, amelynek belsejében a ke- resztülsétálgató látogatók előtt lejátszódig az emész­tés, a tejtermelés folya­mata. De van igazi tehén-óriás is, a jászboldogházi Arany­Vásár­kóstoló kalász Tsz állata. „Táblás" már másodszor szerepel a mezőgazdasági kiállításon, három éve mint kiváló üszőt mutatták be, most pedig rekord tejhozamávc.1 (300 napos lakt.ácicbnn 6 017 kg tej, 3,68 zsírszáza­lékkal) érdemelte ki a rész­vételt. A kiállítás patika-tiszta­ságú tehénistállóiban a kö­zönség szeme láttára fejik a tehenet, s viszik az ÉLGÉP és a Tejivari Tröszt 3000 literes, gépesí­tett tejházába. Végignézem a fejest, fogyasztói tejjé alakítást, a pasztörizálást — s néhány óra múlta megveszem, megkóstolom. Működő, termelő gépek, gépsorok. A Gabonatröszt nagyüzemi gabonaátvevő és takarmánykeverő vonala, gabonaszárító üzeme az automata központból irá­nyítva. dolgozik. „Ez a kocsi nem eladó" — hirdeti a piros betűs felirat az 1925-ös évjáratú AERO típusú sportkocsi mellett. A nagy kerekű, fekete-piros karosszériává 10 lóerős jármű csak ku­riózum, a másik, a vásári sorsjegy egyik főnyeremé­nyeként szereplő modern kocsi mellett. Művelődési pavilon — minden nap más megye, más tájegység tartja „nem­zeti napját”. Ének, tánc, folklór — hang, mozgás szín. Milyen gazdag a mi népművészetünk! Traktorok, gépek, esőz- tetö berendezés, öntöző- rendszerek. Nagyüzemeink­ben 70 ezer traktor dol­gozik — 600 ezer ember és egymillió igásállat munká­ját végzik el. Nemzeti bemutatók — a Szovjetunió, Bulgária, Csehszlovákia Jugoszlávia, Lengyelország, az NDK és Románia kiállításán. Kü­lön mezőgazdasági gépki­állítás egészíti ki a szocia­lista országok újdonságait. A gépesítés története a lö- csös szekértől a K—26-os szovjet mezőgazdasági he­likopterig ível. A lovaspá­lyán parádézva felvonultat­ják az elmúlt 25 év vala­mennyi hazai erő- és mun­kagépét. Lovasbemutatók, nem­zetközi lóverseny, fogatbe­mutatók tenyész- és ha­szonállat-aukciók a színes programok. És a csárdák, a borkóstolók, falatozók. Fogyókúrázó barátnőmmel már harmadszor állunk sorba pirozskiért. a hússal töltött fánkért, — valahogy mindig belebotlunk egy új borkóstolóba is — s a ceg­lédi hárslevelű után a do- moszlói muskotályt is „el­lenőrizni” kell. Nádtetejű, csavart oszlopos csárdák: birka-, matyó-, halászcsár­da, debreceni, hortobágyi, gyöngyösi Balaton-vidéki ételspecialitásokkal. Izgalmas ez a vásár — látványos színes, újdonsá­gokban bővelkedő. A SZOT új szék háza A fővárosban az Árpád-híd pesti hídfőjénél befejezéséhez közeledik Budapest legmagasabb házának épitése. A húsz- emeletes 77 méter magas épület a Szakszervezetek Orszá­gos Tanácsának új székháza lesz. A kivitelezést az ÉVM 22. számú Építőipari Vállalata végzi. (MTI foto: Kulcsár József felvétele—KS)

Next

/
Thumbnails
Contents