Tolna Megyei Népújság, 1970. szeptember (20. évfolyam, 204-229. szám)
1970-09-12 / 214. szám
Az ifjúsági park öregedő ötlete Korszerű csúcsforgalom ft ép újság 5 1HT0. szeptember 12 IY éget ért a nyári csúcs' forgalom, kezdődik az őszi. A modern társadalom bonyolult hazai és országhatárokon túli munkamegosztása, a termelés növekedése és a fogyasztási szokások változása évről évre növeli az elszállításra váró áruk millió tonnáit. S, ha ezzel nem is mindig arányosan nő a tehergépkocsik, vontatók, vasúti kocsik és mozdonyok száma, a nagy feladattal meg kell birkózni. Mostanában többször hallottam ezt a fogalmat: korszerű csúcsforgalom! Mögötte az az egyszerű feltételezés húzódik, hogy: össze kell kapcsolni a modern szállítóeszközök — amelyekből egyre több lesz — fölhasználását a kor követelményeinek megfelelő szer- pezéssel, gazdasági törvényekkel. A népgazdaság e fontos érrendszerének, a szállításnak zavartalan működése — mindenkinek érdeke. A földekről időben kell a magtárba juttatni a gabonát, az ország kenyerét; nem mindegy mikor dolgozhatják fel a gyümölcsöt a konzervgyárak; fontos, hogy a cementüzemekből, téglaégető kemencékből pontosan érkezzék az építkezésekre az anyag: a külföldi megrendelők sem kaphatják késve a terméket; Budapest óriás éléskamráit, a piacokat is mindennap friss áruval kell ellátni. .. — s ki tudná felsorolni hány helyen várják az árut, sürgetik a szállítást. Nagy az áruszállítók feladata és egyben nagy a felelősségük is! De azonnal tegyük hozzá: a legjobb szándékuk is sutává válik, ha nem kapnak mellé segítséget, ha nem találnak azonosan gondolkodó társakat! A szállítók és a szállitta** tők közös „nyelvére” gondolok. Mert, sajnos nem egyszer ugyanazok, akik kényelemből, vagy tehetetlenségből a szállító járművek garmadát tartják „fogságban" a rakodótereken, nagyon felháborodnak, ha ők akarnak valamit elvitetni és nem kapnak azonnal vagont, vagy teherautót. Az azonos gondolkodás mindenképpen azt kell, hogy jelentse: túltekinteni a gyárkerítésen. .. Nem véletlenül született nemrégiben az a rendelet, amely szigorúan bünteti a kényszerpihenésre ítélt vagonok „őreit’’, méghozzá a hatványozottan jelentkező büntetéspénz a nyereséget csökkenti. Túlzás lenne abban a hitben ringatni magunkat, hogy egyetlen intézkedés — még ha annak anyagi kihatásai is vannak — napok alatt átalakíthatja a megcsontosodott felfogást; de hatása mégis jelentősen mérhető. Sokkal kevesebb vagon áll félretolva, gyorsultak a kocsifordulók. ami azt jelenti, hogy ugyanannyi kocsival jóval több árut lehetett és lehet elszállítani rendeltetési helyére. A tehergépkocsik „parancsszóra” történő irányítása is hasznot ígér. De ismét és ismét szeretnénk hangsúlyozni, hogy: az igazi eredmény kulcsa a vállalatok és a szállítók kezében van. Eemlegettünk eddig vállalatokat. vagonok és a gépjárművek regimentjét, feszegettük a szervezettséget és a köz- gazdasági gondolkodást, de érdemes visszatérnünk azokhoz is, akik mindezt — mindennap végrehajtják: az áruszállítás névtelen százezreihez!... Mert rajtuk múlik minden. i? ajtuk múlik, hogy az ország e fontos érrendszeré mennyire működik zavartalanul. Hiszen tény. hogy a korszerű csúcsforgalomhoz mindháromra szükség van: a megfelelő szállítóeszközökre, a sok haszonnal kecsegtető munkaszervezésre, de legfőképpen az őszi csúcsforgalomban részt vevő emberek helytállására. Itt kezdték meg a leendő park földmunkáit. Foto: Gottvald Károly — csővezetékben M.i mindent nem szállítanak korunkban csővezetéken! Vizet, nyersolajat, gázt. cementet, hamut és más anyagokat. De ez még nem minden. Svájcban például a hegyi legelőkről műanyag csövekkel juttatják el a tejet a környéken levő falvakba. Kenyában a Kilimandzsáró lejtőiről csővezetékkel továbbítják a megolvadt havat a sivatagos vidékek öntözésére. Írországban. Dublinből csövön át szivattyúzzák a sört 20 mérföld távolságra. Egy londoni olajipari részvénytársaság nemrégen- pedig bevezette. hogy teával kínálja alkalmazottait. A cég három épületének összesen 44 emeletén dolgozó 5500 ember számára nyolc perc alatt továbbítják a 130 ezer csészényi friss, forró teát. „Szombaton Kőbányán, a volt Csajkovszkij-park helyén megnyílt a főváros második ifjúsági parkja. A fiatalok új, reprezentatív szórakoztató kombinátja rekordidő — 45 nap — alatt épült fel. Jó példája a széles körű társadalmi összefogásnak”. — Üjsáyhír, 1970. augusztus 16. Dr. Sághy Vilmos miniszter- helyettes nyilatkozata: Az ifjúsági park fontos szerépe. . . — A vidéki városok következnek. . . Július 27-én nyitották meg a kaposvári ifjúsági parkot”. — Újsághír, 1970. augusztus 17. Újságcikkek elejére a szerzők ritkán tesznek ötletszerűen választott mottókat. A fentiek sem véletlenül kerültek oda. Óhatatlanul összehasonlítást kínálnak ugyanis a szekszárdi ifjúsági park öregedő ötletével. Számos esztendővel ezelőtt merült fel először a gondolat, hogy a megyeszékhelyen ifjúsági parkot kellene létesíteni. Akkor még híre-pora sem volt az új művelődési központnak, de az, hogy időközben felépült és működik, mit sem változtatott a tényen: az ifjúsági park hiányzik a szabadtéri szórakozóhelyekben cseppet sem bővelkedő városból. Változatos véleményeket lehet .ezzel kapcsolatban hallani, egyáltalán nem mindig hí- zelgőeke.t. Mielőtt ezek sum- mázását a magunk tapasztalatainak. . összegezésével egybevetettük volna, felkerestük Keresztes Jánost, a# szekszárdi városi KISZ-bizottság titkárát, megkérdezni, hogy a mi a pillanatnyi helyzet. — Az eredeti elképzelés szerint — mondotta — az ifjúsági park a régi megyeháza körül létesült volna. 1962-ben (!) több század magammal én is sok társadalmi munkát végeztem ott a terep rendezésén és a növényanyag ritkításán, pótlásán. A , park működését közrendvédelmi okokból nem engedélyezték. Ezzel én személy szerint nem értek egyet, hiszen a felügyelet és a világítás egy ilyen egység működésének elengedhetetlen feltétele. Emellett könnyen elképzelhető, hogy a feleslegessé vált, de elvégzett munka, senkit nem sarkallt újabb tettekre. Bejártuk az öreg parkot, mely ilyesformán nem lett ifjúsági. Az elvégzett munka roncsai még ma is láthatók. A tárt kapus féldzsungelbe bárki bemehet, így elvadultan aligha van szerencsésebb helyzetben közrendvédelmi szempontból, mintha gondozott, világított, de ellenőrzött lenne. Nem park, hanem szégyenfolt. — Az ifjúsági park ügyét természetesen továbbra is napirenden tartjuk, — mondotta a továbbiakban Keresztes János. — A turistaház felett, a Kálváriához vezető út tengelyében lesz. Ez év tavaszán mintegy két hétig naponta harmincöt iskolás dolgozott rajta. Nehéz földmunkát végeztek. Részlet az öreg . parkból, mely nem lett ifjúsági A park az elképzelések szerint egy enyhén lejtős területen létesül. Innen az elvénült szőlőtőkéket, elburjánzott bokrokat, sövényeket már kiirtották a Garay-gimnázium, a kereskedelmi szakközépiskola, az ipari és mezőgazdasági szak- középiskola diákjai. — Bevallom, elszámítottuk magunkat. Sokkal nagyobb munka vár ránk, mint elképzeltük. Valóban sokkal nagyobb. A Kálvária meredek oldaláról leömlő esők veszélye nélkülözhetetlenné teszi a teraszírozást. Ez nem csekély földmunka. A felvezető út kövezés nélkül használhatatlan. Kivitelezésére, valamint a padok felájií- tására, lépcsők készítésére, általában a szakmunkák elvégzésére a városi tanács — költségvetési üzemén keresztül — ígéretet tett. A KISZ, mely ilyen irányban már megkereste a szekszárdi iskolákat, valamennyi osztálytól egy-egy nap társadalmi munkát kér, az ősszel esedékes mezőgazdasági munkák terhére. Ha ez nem lehetséges, az igazgatók segítségét kérik, szabad délutánok biztosítására. A leendő parkból gyönyörű panoráma nyílik a városra. Aligha valószínű azonban, hogy sók fiatal kapaszkodna fel ide a meredek úton, csak a tájképi szépségek kedvéért. A terület felső harmadában van azonban egy viszonylag elfogadható állapotban lévő présház. Ennek kisajátítása nélkül — úgy véljük —, felesleges itt akár egy kapavágást, is végezni. Az épületbe, és ez a városi KISZ elképzelése, szesz. mentes szórakozóhely kerülhetne, eléje tánchely, esetleg egy műanyag féltető. Idézünk dr. Sághy Vilmos miniszterhelyettes nyilatkozatából: — „Felhívással fordultunk valamennyi megyei tanácshoz és a megyei KlSZ-bizottságok- hoz. Ugyanakkor a megyei vendéglátó vállalatok keresik a technikai és pénzügyi megoldások lehetőségeit, hogy minél előbb legyen minden nagy városunkban ifjúsági park”. Szekszárd nem nagy város, de szeretnénk remélni, hogy itt is keresik, vagy ha nem, úgy kérni, hogy keressék. Határidőről Keresztes János nem mert nyilatkozni. Ha megteszi, nem hittük volna el. A szekszárdi ifjúsági parkkal kapcsolatban egyelőre az a helyzet, hogy éppen csak kimozdult a sok éves holtpontról. Még kemény munka, nemcsak a fiatalok buzgólkodása, hanem a vállalatok és más szervek összefogása is kell ahhoz, hogy az öregedő ötletből fiatal valóság váljon. ORDAS IVAN Forró tea
