Tolna Megyei Népújság, 1970. augusztus (20. évfolyam, 179-203. szám)
1970-08-11 / 187. szám
APOSTOL? Megkezdődött a dohányszezon Tizenkét évvel ezelőtt kezdődött. Bogdán János, Nógrádi Imre — más néven az „Api” —, Ignác József és Palkó Imre, megállították a falujukbeli Her- czinger István kőműves mestert, valahogy így: — Pista! Építkezni kellene! Egy magánkisiparosnak Szedresen épp úgy kellemesen cseng a fülében az ilyesfajta javaslat, mint egyebütt. Mondá tehát, hogy: — Nosza! Az építkezés a szokásos módon indult. Az építtetők kölcsönt kértek és kaptak az OTP-től, a kőműves mester elkészítette a terveket és vállalta a kivitelezést. Nagyon olcsón, néhány száz forintért a tervezést és az elképzelhető legkedvezményesebb feltételek mellett a kivitelezést. — Miért?-- Részben osztálytársaim voltak, részben hát.. . nos, fa- lumbéli mindegyik. És mindegyik cigány. Sürgősen hangsúlyozni kell, hogy ennek az ég adta világon semmilyen jelentősége nincs. Állami gazdasági dolgozókról volt szó, és maga Herczinger István csodálkozik, tiltakozik a legjobban, amikor az első négy épülettel kezdődött ténykedése kapcsán az „apostolkodás kifejezést használjuk. Nem egyszer ejtettünk már szót ezeken a hasábokon a szedresi cigánytelepről. „Telep” jellegének helyességén lehet MÉSZÉGETŐ ÜZEMÜNKBE VAGONKIRAKÓKAT FELVESZÜNK Jelentkezés: Mészégető Üzem Keszőhidegkút. (164) Az MMG. szekszárdi műszergyára az alábbi szakmákban azonnali belépésre keres dolgozókat. ESZTERGÁLYOS, MARÓS SZAKMUNKÁSOKAT, FÉRFI GÉPMUNKÁSOK AT BETANÍTOTT MUNKÁRA, NŐI BETANÍTOTT MUNKASOKAT KÖNNYŰ MUNK ÄRA, 14 ÉVET BETÖLTÖTT FIATALKORÚAKAT. V 02) ugyan vitatkozni, azon azonban már nem, hogy itt egy egész, hosszú utcasorban családok tömegei; nem csináltunk statisztikát, de alighanem több száz személy; kapott emberhez méltó otthont. Állami segítség, a munkahelyek támogatása, saját szorgalom és a kőműves- mester jóvoltábólHerczinger István tervezett, javarészt szinte jelképes árért, és hitelezett, amikor az építtetőknek nem telt a teljes összeg kifizetésére. Ismétlődik a kérdés: — Miért? — Nem tudom. Talán, mert jó bolond vagyok, talán mert ezeknek az embereknek is kellett a becsületes hajlék. Kerek számban negyvenezer forintrg rúg az összeg, mellyel az építtetők adósai. ' Kamatmentesen, négyszáztól hétezer forintig terjedő tételekben. Nemrég egyik cikkünkben azt írtuk, hogy valamennyien becsületből és pontosan törlesztik a részleteket. Ez a megállapítás enyhe túlzás volt, nem valamennyien. — Hagytam volna, hogy ki- sebb-nagyobb összegek hiánya miatt ne kerüljön fedél a fejük fölé? Nem hagyta. Ha ma végigmegy a Kossuth-utcán, úgy járhat, mint egy új honalapító. A házak többsége valamilyen formában a munkáját dicséri. Bűntudattal eltelve vallom be. hogy csak többszöri fölszólitásra teszek eleget az alábbi kérésnek: ...„ha ideje engedi, vegyen részt országos jellegű körkérdésünkben.” Időm engedi. Ezenkívül: immár nem tudok ellenállni a következő kérdéseknek: „1. Mi volt az önök megyéjében, városában a legnagyobb siker az ünnepi könyvhét alatt és miért éppen ez a könyv? 2. Milyen könyveket olvasnak önöknél általában az emberek 1970 nyarán? 3. Általában milyen az érdeklődés Önöknél általában a könyvek iránt?” A fentiekre könyvkiadásunk első számú sajtóorgánuma_ _ a Könyvtájékoztató szerkesztősége vár választ. Az első számú kérdésre, kérdés: vajon nem elég mérvadó az a válasz, amit az állami és szövetkezeti könyvterjesztés készített az 1970. évi ünnepi könyvhét forgalmáról, következésképpen sikeréről? A kettes számú kérdésre a legnagyobb jóindulattal sem tudok felelni. Illetve, tudnék, ha kör- telefont intéznék a könyvtárakhoz és a könyvtárosokhoz — a jó ügy érdekében — kigyűjtenék. melyek a legkeresettebb művek. A magam részéről például e pillanatban olyan Ezermester kiadvány iránt érdeklődöm, amelyből gyorsan elsajátítható a házi jégkészítés, mivel hűtőszekrényem nines, de kánikula van. Általában válaszolva: az emberek 1970 nyarán is azt olvassák »mi ieginAkár mint tervezőét, akár mint kivitelezőét. A kivitelezés, faluhelyen lévén, temészetesen az érdekeltek besegítését, fizikai munkáját is jelentette.. Ami természetes, csak nem mindig kellemes. — Mindenhol mindig természetesen- nem lehettem ott. Ilyesminek köszönhetem azt a kétezerötszáz forintos bírságot is, mellyel csak a napokban sújtottak, mert egyik-másik háznál jelentéktelen mértékben eltértek a tervektől. A rendeleteket, szabályokat temészetesen tisztelni kell. De talán legalább ennyire tisztelni kellene egy magánember (azaz pontosabban: volt magánember, mert már esztendeje a helyi termelőszövetkezet harminctagú építési brigádjának vezetője) minden reklámozástól mentes, spontán segítő készségét is. Nemrég megjelent „Cigányok” című riportunkban kitértünk arra, hogy Szderes a környezet emberformáló hatásának mennyire élő példáját kínálja. A Kossuth utca „utca” és nem „cigánysor”, nem „pé- ró”. Az ittlakók lakáskultúrája — nyugodtan használhatjuk a szót — forradalmi módon megváltozott. Már az a nemzedék is, mely a házak építéséhez fogott. „Pista bácsinak” szólítja és csoportosan kíséri végig az utcán az őszülő haíú, szemüveges éoítőmestert, ha megjelenik köztük. Mosolyogva mondia: — Mintha legalábbis választott vajda lennék! • A következő nemzedék, a futkározó gyerekek hada, ezekben a házakban felnőve, valószínűleg már feledni fogja azt, hogy egyáltalán létezett valaha a „vajda” titulus. Természetesen jó lenne, ha se ők, se szüleik nem felednék viszont, hogy a hálát szép ugyan sza- vakban kifejezni, érzelmek nyilvánításával éreztetni, de az sem rossz módszer, ha egy kétgyermekes családapa munkáját nem tekintenék köteles ajándéknak. Hiszen jogos ellenértéké is olyannyira tört része a teljes értéknek, hogy mindaz, amit Herczinger István esztendők óta Szedresen végzett, nyugodtan tekinthető a legszebb jelzőkkel díszíthető „társadalmi munkának”. Soha nem igényelte, de talán társadalmi elismerésének is lehetne valamilyen tornáját találni. kább érdekli őket, mert az emberek javíthatatlanok. Ritkán olvasnak olyasmit, amit „érdektelennek” tartanak. A hármas számú kérdés sajnos nem „általában”, hanem konkréten is megrendített, amondó vagyok ugyanis, hogy „általában” még egy körmeneten sem érdemes részt venni, hát még az olvasómozgalomban! Komolyra fordítva a szót: Bármilyen frivol hangzása van, a magam részéről Zsukov marsall könyvét tartom —J százakkal, ezrekkel egyetértve — az idei könyvhét legnagyobb sikerének. Kevesebb Berkest, több Zsukov — elkelt volna. Az ok: megnőtt az olvasóigény olyan müvek iránt, amelyek segitséget kínálnak például a jelenkori történelem problémáinak értő megismeréséhez. Hogy mit olvasnak az emberek? Mint. mindig: érdeklődés, hozzáférhetőség kérdése, hogy mit. Tavaly az ország közművelődési könyvtárhálózatának volt 210 ezer beiratkozott olvasója. Úgy tudom, ma az ország lakosságának 21,7 százaléka beiratkozott könyvtári tag. Olvasmányaikat nyilván a lehetőségek határain belül kénytelenek kiválogatni. Hogy megnövekedtek, bővültek-e ezek a lehetőségek? Egy, a közelmúltban tartott sajtótájékoztató óta tudom: csökkentek a könyv- állomány frissítésére fordítható összegek... Az „általában” föltett kérdésre nem kívánok válaszolni. Teljes tisztelettel: IASZLŰ IBOLYA O. I. Foto: K. Z. „Részt veszek a körkérdésben A dohány az a növény — melynek orvosi tanácsok- ide, ■ vagy oda — sodrott és papírba burkolt fórmában mindig szezonja van és százmilliószám változtatjuk füstté. A dohány- > termesztési idény azonban mostanában kezdi inénybe venni a dohánybeváltó üzemek kapacitását. Eziránt érdeklődtünk a nagydorogi dohánybeváltónál, mely kétszázhuszon- két holdas területen termeltet hevesi-, kétszázkilehcVenhá- rom holdon pedig kerti dohányt. Előbbit zölden szedik és a dohánybeváltó tizenhat nagy száritó tornyában szárítják. Utóbbi fajtát a termelők otthon szárítják. Ottjártunk ider- jén a szárító tornyok már teljes kapacitással működtek. Sőt, mint hallottuk, már a dohányszezon megkezdése előtt sem álltak kihasználatlanul, mert a dohánybeváltó bérszárítást vállalt a nagydorogi Uj Barázda Termelőszövetkezet részére majoránnából és borsfűből. A dohánylevelek szárítását puhítás, majd osztályozás követi. A termesztés hasznának illusztrálására elég két számadat: tavaly a pári Béke Termelőszövetkezet hetvenhárom holdon termesztett hevesi dohányt és egy holdról 23 449 forint bruttó bevételt ért el, Ugyanez a szám a pusztahencsei Kossuth Termelőszövetkezet és a kerti dohány esetében 38 503 forint volt, mellyel a termelőszövetkezet országos első helyezést ért el. Aruátvéíel. Felfűzéshez viszik ■* dohánylevelekéi. Foto: Bognár István
